Gaillot, Jean-Baptiste-Aimable halálának 105. évfordulója
Saint-Jean-sur-Tourbe, Marne, Franciaország, 1834. ápr. 27. — Chartres, Eure-et-Loire, 1921. jún. 4.

Francia csillagász

LeVerrier meghívására 1861-ben érkezett a Párizsi Csillagvizsgálóba, ahol haláláig dolgozott. Legfontosabb eredménye, hogy jelentősen pontosítva befejezte LeVerrier bolygómozgásokra vonatkozó munkáját. A Jupiter-típusú bolygók pályaelemeit és tömegét az akkor elérhető legnagyobb pontossággal sikerült meghatároznia. További jelentős munkája az obszervatórium fél évszázadon át történő meridiánátmenet-méréseinek feldolgozása és közzététele. Ezeknek az idő meghatározásában, majd a Föld forgásának vizsgálatában volt igen nagy jelentőségük. (Piriti János)

Web dokumentumok

Lindelöf, Ernst Leonard halálának 80. évfordulója
Helsingfors, Orosz Birodalom (ma Helsinki Finnország), 1870. márc. 7. — Helsinki, 1946. jún. 4.

Finn matematikus

Édesapja Leonard Lorenz Lindelöf matematikaprofesszor volt 1857 és 1874 között a Helsingforsi Egyetemen. Amikor Lindelöf matematikát ment tanulni az egyetemre 1887-ben, akkor már édesapja nem tanított ott. Az 1891-es évet Stockholmban töltötte, és 1893-1894 között Párizsban tanult, majd visszatért Helsingforsba, ahol 1895-ben doktorált. Ezután docensként tanított, majd egy göttingeni kitérő után 1902-ben adjunktussá nevezték ki és a következő évben professzor lett. 1907-től az Acta Mathematica szerkesztői tanácsának volt a vezetője. Komplex függvénytannal, differenciálegyenletekkel, variációszámítással is foglalkozott. Nevét viseli a Lindelöf-tér, Lindelöf-hipotézis, Picard-Lidelöf-féle egzisztenciatétel. Csillagászattal is foglalkozott, az égitestek mechanikáját tanulmányozta. Később felhagyott a kutatói tevékenységgel, hogy életét a tanításra és tankönyvek készítésére szentelje. A skandináv matematikáért folytatott tevékenységének elismeréseként Uppsalában, Oslóban, Stockholmban és Helsinkiben egyetemet neveztek el róla.

Web dokumentumok

Furchgott, Robert Francis születésének 110. évfordulója
Charleston, South Carolina, USA, 1916. jún. 4. — Seattle, Washington, 2009. máj. 19.

Amerikai farmakológus, Nobel-díjas

Kémiából szerzett diplomát 1937-ben a University of North Carolina at Chapel Hill-en, Ph.D. fokozatát biokémiából a Northwestern University-n kapta 1940-ben. 1949 és 1956 között a Washington University orvosi karán oktatott, 1956-tól 2009-ig a gyógyszerészet professzora volt a State University of New York-on. Egyidejűleg 1989 és 2004 között a Miami egyetem professzora is volt. 1978-ban felfedezte, hogy egy vegyület keletkezik az endothelium sejtjeiben, amely az érfalakat ellazítja. Ferid Murad és Louis Ignarro folytatták a kutatásokat, melyek kimutatták, hogy ez az anyag a szervezetben keletkező nitrogénmonoxid. Kutatásaikért hárman megosztott orvosi Nobel-díjban részesültek 1998-ban. Felfedezésük szolgált a Viagra gyógyszer kifejlesztésének alapjául.

Web dokumentumok

Ernst, Richard Robert halálának 5. évfordulója
Winterthur, Svájc, 1933. aug. 14. — Winterthur, 2021. jún. 4.

Svájci fizikai kémikus, Nobel-díjas

A Zürichi Műszaki Egyetemen végzett 1957-ben majd fizikai kémiából doktorált 1962-ben. Az Egyesült Államokban dolgozott, majd 1968-ban visszatért Svájcba, 1998-ban vonult nyugdíjba a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) professzoraként. A magmágneses rezonancia tanulmányozásában ért el jelentős sikereket, eredményeivel jelentősen hozzájárult az orvosi mágneses rezonancia tomográfia (MRI) kifejlesztéséhez. Tagja volt az ETH Kutatási Tanácsának, a Svájci Tudományos Tanácsnak, valamint több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta a kémiai Wolf-díjat, a Horwitz-díjat, és 1991-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki "a nagyfelbontású magmágneses rezonancia-módszer kifejlesztéséhez történt hozzájárulásáért". (Piriti János)

Web dokumentumok

Lóky Béla halálának 80. évfordulója
Terestyénfa, Vas vm., 1872. febr. 3. [1871.] — Mernye, 1946. jún. 3.

Piarista mennyiségtan- és természettantanár

1890-ben Nyitrán kezdte meg teológiai tanulmányait. 1891-től helyettes tanár Máramarosszigeten. 1892-től a kolozsvári egyetemen matematika-fizika szakos hallgató, tanári oklevelét 1894-ben szerezte meg. Egy évig Sátoraljaújhelyen tanított, 1895-től Kolozsváron, ebben az évben doktorált. Kolozsvárott a piarista gimnázium mellett tanított a piarista tanárképző intézetben, a kereskedelmi akadémián. Általa kitűzött feladatokkal és feladatmegoldásaival többször találkozhatunk a Középiskolai Matematikai Lapokban. 1910-1920 között a debreceni piarista gimnázium igazgatója volt. Innen Budapestre helyezték át, ahol a piarista gimnázium és tanárképző igazgatója lett 1928-ig. 1921-től tankerületi főigazgató, 1925-től a rendi gimnáziumok felügyelője volt. Négyjegyű logaritmuskönyve nagyon sok kiadást ért meg 1929 és 1971 között.

Web dokumentumok

Bartucz Lajos halálának 60. évfordulója
Szegvár, 1885. ápr. 1. — Budapest, 1966. jún. 3.

Antropológus, egyetemi tanár

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1908-ban antropológiából bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1914-ben a budapesti tudományegyetem Embertani Intézetének adjunktusa. A Tanácsköztársaság idején a munkásegyetemen tartott előadásai miatt állásától megfosztották, csak 1926-ban jutott antropológusi munkakörhöz a Néprajzi Múzeumban, 1935-ben megbízott igazgatója. 1940-től a szegedi egyetem ny. r. tanára. 1949-1959 között egyúttal a budapesti egyetemen is tartott előadásokat. 1959-től a budapesti egyetem Embertani Intézetének vezetője. Széles körű tudományos munkásságának súlypontja a népvándorlás és a honfoglalás kori leletekre jut. Az élők körében végzett vizsgálatai a magyarság etnikai csoportjainak megismerésében jelentősek. Nevéhez fűződik többek közt Martinovics Ignác és forradalmár társai budai sírhelyének felkutatása és maradványaik azonosítása. 1923-ban megindította és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. Tevékeny részt vett az Alföldi Tudományos Intézet megszervezésében s annak első igazgatója volt.

Web dokumentumok

Németh Endre halálának 50. évfordulója
Pécs, 1891. nov. 19. — Budapest, 1976. jún. 3.

Mérnök, egyetemi tanár

1913-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1918-1922 között a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű ózdi bányaigazgatóságán tervezési, geodéziai és bányamérési munkákat végzett. 1923-1932-ig a Földművelési Minisztérium Országos Halászati Felügyelőségénél dolgozott. 1932 és 1935 között a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa volt. Öntözőrendszerekkel és az öntözés gyakorlatával foglalkozott, ezeket Francia- és Olaszországban is tanulmányozta. 1937-1940-ig az Országos Öntözésügyi Hivatalban a Vízhasznosítási Osztályt vezette. 1940-ben a budapesti műszaki egyetem mérnöki és építészmérnöki karának I. sz. vízépítési tanszékére ny. r. tanárrá nevezték ki, ezt 1962-ig vezette. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, majd az Öntözésügyi Közleményeket. 1946-tól 1948-ig, majd 1950-1952 között a mérnöki kar dékánja volt. Több hazai és külföldi tudományos egyesület, társaság munkájában vett részt. Több díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Hutton, James születésének 300. évfordulója
Edinburgh, Skócia, 1726. jún. 3. — Edinburgh, 1797. márc. 26.

Skót természettudós, geológus, kémikus

Edinburghban és Leidenben tanult, 1749-ben orvosi diplomát szerzett, később geológiát tanult. Módszert dolgozott ki az ammónia előállítására. 1768-ban Edinburghban összebarátkozott Joseph Black vegyésszel, s részt vett az edinburghi Royal Society 1783-as megalapításában. Hutton a földfelszín tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a Föld mai arculata létrejöttének magyarázatához nincs szükség a bibliai vízözönhöz hasonló katasztrófák feltételezésére. Ez az elmélet uniformitarianizmus néven vált ismertté. Elképzelései heves bírálatot váltottak ki, ezekre A Föld elmélete című kétkötetes munkájában válaszolt, mely 1795-ban jelent meg, a harmadik kötetet halála miatt nem tudta befejezni. Könyvének nyelvezete nehézkes, halála után elméletét majdnem elfelejtették, ám barátja, John Playfair megírta a mű világos összefoglalását, A Föld Hutton-féle elméletének szemléltetése címmel, saját megfigyeléseivel kiegészítve. Ez 1802-ben jelent meg és mindenkit meggyőzhetett az uniformitarianizmus igazáról, Hutton művét azonban Charles Lyell tette általánosan elfogadottá.

Web dokumentumok

Massány Ernő halálának 80. évfordulója
Kispalugya, 1878. nov. 26. — Budapest, 1946. jún. 3. [jan. 20. / júl. 2.]

Meteorológus, légügyi szakértő, csillagász

A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1902-től az Országos Meteorológiai Intézet munkatársa. Jelentős szerepe volt a műszeres meteorológiai léggömbök magyarországi felbocsátásának megszervezésében 1917-ben nyugdíjba ment, ekkor átvette az albertfalvai repülőgépgyár igazgatását. 1927-től újból a Meteorológiai Intézet prognózisosztályának a vezetője 1943-ban igazgató helyettesi címmel nyugdíjba vonult. Részt vett a Magyar Aero Club, majd a Magyar Aero Szövetség megalakításában. 1911-ben a Magyar Automobil és Avitikai Szemlét, 1913-tól 1917-ig az Aero c. lapot szerkesztette. Az ógyallai asztrofizikai obszervatóriumban Jupiter - észleléseket készített, és a felhősávok periodikus változásait tanulmányozta, utóbb üstökös megfigyeléseket is végzett. Igen tevékeny és értékes tudománynépszerűsítő munkát folytatott. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Hopf, Heinz halálának 55. évfordulója
Gräbschen, Németország, (ma Wroclaw, Lengyelország), 1894. nov. 19. — Zollikon, Svájc, 1971. jún. 3.

Német matematikus

1913-ban egyetemi tanulmányait a sziléziai Friedrich Wilhelm Egyetemen kezdte meg, ahol több jeles matematikus, többek között Ernst Steinitz is tanította. 1920-ban Berlinbe költözött és folytatta matematikai tanulmányait. Itt L. Bieberbach irányítása mellett dolgozta ki doktori disszertációját. Ezután egy évet Göttingenben töltött. Ebben az időben ott dolgoztak David Hilbert, Emmy Noether, s itt kötött egy életre szóló barátságot P. Alexandrovval. 1926-ban visszaköltözött Berlinbe, ahol topológia kurzusokat tartott. 1927/28 évet a Princeton Egyetemen töltötte. Berlinbe visszatérve Alexandrovval egy topologia-könyv megírásába kezdtek. Háromkötetesre tervezték, de csak egy kötet készült el, amit 1935-ben kiadtak. 1931-ben kinevezést kapott a Zürichi ETH-ra. Az 1946/47 és 1955/56 éveket az USA-ban töltötte és előadásokat tartott a New York és Stanford Egyetemeken. Elnöke volt a Nemzetközi Matematikai Szövetségnek. Zürichben emlékére Heinz Hopf-Díjat alapítottak. Több matematikai tétel, elmélet viseli a nevét.

Web dokumentumok

Schenk Jakab, Vönöczky születésének 150. évfordulója
Óverbász, 1876. jún. 2. — Kőszeg, 1945. febr. 22.

Zoológus, ornitológus

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1896-1899-ben Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére került kapcsolatba az ornitológiával. 1898-ban a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes igazgató, 1933-ban főigazgató lett. Főleg a madárvonulás kérdéseinek tanulmányozásával szerzett külföldön is elismert nevet. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Természetvédelmi tevékenységének köszönhető a kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar solymászat története és a magyar sólyomnevek foglalkoztatták. 1905-től szerkesztője az Aquila c., folyóiratot. Több külföldi madártani társulat választotta tagjává.

Web dokumentumok

Székely Hugó születésének 140. évfordulója
Budapest, 1886. jún. 2. — Budapest, 1982. jún. 2.

Építészmérnök

Oklevelet a budapesti műegyetemen szerzett 1908-ban. Ezt követően Erdélyben vasutat tervezett és építésvezető volt. 1910-ben egy bécsi cégnél dolgozott, ahol megismerkedett a vasbeton szerkezetek számítási és méretezési módszerével. 1911-ben Magyarországon egy nagyvállalatnál végzett önálló statikai tervezéseket, nevéhez fűződik többek között a marosvásárhelyi kultúrpalota vasbeton szerkezetének tervezése. 1919-ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Az 1. világháború után hosszabb ideig Lengyelországban és Csehszlovákiában dolgozott. 1928-1948 között önálló statikai mérnöki irodája volt. Ekkor készítette a bánhidai erőmű, a peremartoni kénsavgyár, a várpalotai széntorony statikai terveit. Az 1948-1959 közötti időszakban az Építéstudományi Intézet, a Magasépítési Tervező Intézet, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és a Mélyépítési Tervező Vállalat statikus tervezője. Több híd, víztornyok, 1949-ben a hajdúnánási 400 vagonos gabonasiló vasbeton terveit készítette. Több munkáját hazai és külföldi szakmai folyóiratok ismertették.

Web dokumentumok

Winter Ernő halálának 55. évfordulója
Győr, 1897. márc. 15. — Budapest, 1971. jún. 2.

Vegyészmérnök

1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a budapesti műegyetemen. 1920-1924 között a vegyiparban működött kutatóvegyészként. 1925-ben került az Egyesült Izzóhoz, ahol rövid megszakítással 1950-ig dolgozott és jelentős találmányai születtek. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett. 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének igazgató helyettese, az elektronfizikai osztály vezetője. Jelentős eredményeket ért el az elektroncsövek fejlesztésében. Czuczor Károllyal és Bay Zoltánnal közösen új katódanyagokat hozott létre. A híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar és kutatás kimagasló képviselője. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja. Új kutató gárdát nevelt fel. Közel száz találmánya, szabadalma volt. 1951-től az MTA tagja.

Web dokumentumok

Szilárd Béla halálának 100. évfordulója
Mezőberény, 1884. jan. 20. — Párizs, Franciaország, 1926. jún. 2.

Kémikus, gyógyszerész

1904-ben gyógyszerész oklevelet szerzett. 1907-ben Franciaországba ment, ahol ösztöndíjasként a Sorbonne-on tanult tovább, s közben Madame Curie laboratóriumában dolgozott. 1912-ben önálló kutatóintézetet alapított. 1914-től Londonban, majd Madridban élt, 1920-tól ismét Párizsban folytatta kísérleteit. Az elsők között foglalkozott a radioaktív sugárzások biológiai hatásával, ásványvizek radioaktivitásának mérésével. Figyelemreméltó eredményeket ért el a kémiában, különösen a kolloidikában. Számos eszköz fejlesztésén dolgozott sikeresen, így a radioaktivitás mérésére szolgáló radiométereket, valamint elektrométer készüléket szerkesztett. Fejlesztéseiért 1925-ben megkapta a Becsületrend lovagkeresztje kitüntetést.

Web dokumentumok

Kalecsinszky Sándor halálának 115. évfordulója
Sátoraljaújhely, 1857. febr. 27. — Budapest, 1911. jún. 1.

Kémikus

1878-ban a budapesti tudományegyetemen főtárgyként kémiából, melléktárgyakként fizikából és ásványtanból szerzett középiskolai tanári oklevelet. Than Károly és Lengyel Béla mellett 1878-tól gyakornok, 1883-tól tanársegéd. 1883-ban Heidelbergben Bunsen laboratóriumában dolgozott. 1884-től a Földtani Intézet vegyésze, itt korszerű laboratóriumot rendezett be kőszénvizsgálatokra és gazdag agyagipari gyűjteményt szervezett. 1892-ben a Természettudományi Társaság a magyarországi kőszéntelepek technológiai vizsgálatával bízta meg. Az erdélyi sós tavak rejtélyes felmelegedését eredményesen kutatta. 1902-től az MTA tagja.

Web dokumentumok

Maros István születésének 85. évfordulója
Nyíregyháza, 1941. jún. 1. — Budapest, 2023. ápr. 20.

Matematikus, egyetemi professzor, informatikai szakember

Tanulmányait Budapesten végezte; az ELTÉ-n szerzett kitüntetéses matematikusi oklevelet (1964); a későbbiekben kandidátusi (1981), MTA Doktora (2006) címeket nyert. 1968-ig a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság matematikusa, majd 1975-ig a Nehézipari Minisztérium egyik intézményénél a matematikai osztály vezetője. Utána 1985-ig az Infelor-SZÁMKI-SZÁMALK operációkutatási osztályát vezette, majd 1990-ig az MTA SZTAKI-ban főosztályvezető az alkalmazott matematikai részlegnél. Később vendégprofesszor az USA és az UK különböző egyetemein. 2006-ban hazatért, és Veszprémben lett egyetemi tanár (Pannon Egyetem). Alapvető jelentőségűek a lineáris programozás területén írt algoritmusai, angol és magyar nyelvű monográfiái. Számos kitüntetésben részesült, például Egerváry Jenő emlékplakett (2011), Prékopa András díj és emlékérem (2022). (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Carnot, Nicolas Leonard Sadi születésének 230. évfordulója
Párizs, Franciaország, 1796. jún. 1. — Párizs, 1832. aug. 24.

Francia fizikus, matematikus, mérnök

1812-ben beiratkozott az École polytechnique-ba, ahol hadimérnökséget tanult. Társaival, Claude-Louis Navierrel és Gaspard-Gustave Coriolissal olyan professzorok tanították, mint Joseph Louis Gay-Lussac, Siméon Denis Poisson és André-Marie Ampére. Néhány évi katonai szolgálat után Párizsba költözött, ahol termodinamikai kutatást folytatott. 1824-ben jelentette meg nevezetes könyvét, melyben leírja azt a termodinamikai körfolyamatot, amelyet ma Carnot-ciklusnak nevezünk. Rudolf Diesel a XIX. század végén, a később róla elnevezett motor tervezésekor a Carnot-féle termodinamikai hatásfok alapján dolgozott. 1832-ben 36 éves korábban kolerában meghalt. A kor szokásának megfelelően valamennyi személyes holmiját, közöttük kéziratait is, elégették. Őt tekintik a világ első termodinamikusának.

Web dokumentumok

Hensel, Kurt Wilhelm Sebastian halálának 85. évfordulója
Königsberg, Poroszország (ma Kalinyingrád, Oroszország), 1861. dec. 29. — Marburg, Németország, 1941. jún. 1.

Német matematikus

Berlinben és Bonnban végezte egyetemi tanulmányait, tanárai között volt egyebek között Kirchhoff, Kronecker és Weierstrass is. A legnagyobb hatást Kronecker gyakorolta rá, aki doktori munkájának témavezetője is volt a berlini egyetemen. 1884-ben doktorált. 1901-ben kinevezték a marburgi egyetem professzorává, itt töltötte egész pályafutását. Továbbvitte Kronecker kutatásait. 1897-ben a bevezette a p-adikus számok fogalmát, mely igen nagy szerepet játszott a számelmélet és a matematika más területeinek későbbi fejlődésében. Módszerének segítségével számos tételt bizonyított a kvadratikus formák elméletében és a számelméletben. Nevéhez fűződik a Hensel-lemma. Szinte teljes pályafutásán keresztül dolgozott Kronecker összegyűjtött munkáinak szerkesztésén, melyek végül 5 kötetben jelentek meg. 1901-től a Crelle's Journal szerkesztője volt.

Web dokumentumok