Lukasiewicz, Jan (Łukasiewicz) halálának 70. évfordulója
Lemberg, Galicia, Osztrák-Magyar Monarchia (ma Lviv, Ukrajna), 1878. dec. 21. — Dublin, Írország, 1956. febr. 13.

Lengyel matematikus

A Lvovi Egyetemre iratkozott be. Matematikát és filozófiát tanult. 1902-ben szerezte meg doktorátusát, s dolgozni kezdett Lvovban. 1915-ben meghívták a Varsói Egyetemre tanítani. 1919-ben a függetlenné vált Lengyelországban oktatási miniszternek nevezték ki. Majd 1920 és 1939 közt újra a Varsói Egyetem professzoraként dolgozott. Ezalatt kétszer nevezték ki rektornak. Megalapította a Varsói Logikai Iskolát. 1946-ban elhagyta Lengyelországot, s Belgiumba ment. Ekkor felajánlottak neki egy professzori állást a Dublin-i egyetemen, haláláig Dublin-ban működött. Az ún. "lengyel jelölés" Jan Łukasiewicz után kapta a nevét.

Wright, Edward Maitland születésének 120. évfordulója
Farnley, (Leeds közelében), Anglia, 1906. febr. 13. — Reading, 2005. febr. 2.

Angol matematikus

A Londoni Egyetemen szerezte meg diplomáját matematikából. További tanulmányait Oxfordban a Jesus College-ban és a Christ Church-ben folytatta. Kutatói karrierje 1931-től az 1980-as évek elejéig tartott. 1935-től az Aberdeen-i Egyetem professzora volt, ahol az egyetem egyik épületét róla nevezték el. A matematika legkülönbözőbb területeivel foglalkozott, de érdeklődésének, vizsgálódásainak középpontjában az analitikus számelmélet és a gráfelmélet állt. Több mint 100 tanulmányt publikált. 1977-ben lovaggá ütötték. Munkásságát több magas díjjal ismerték el, többek között a Polonia Restituta Rend Aranyérmét 1978-ban ítélték neki.

Fano, Ugo halálának 25. évfordulója
Torino, Olaszország, 1912. júl. 28. — Chicago, Illinois, USA, 2001. febr. 13.

Olasz születésű amerikai elméleti fizikus

Gino Fano fia. Unokafivérének, Giulio Racah-nak hatására kezdett el fizikával foglalkozni. A torinói egyetemen matematikából doktorált majd Enrico Ferminél dolgozott Rómában. 1939-ben bevándorolt az Egyesült Államokba. Giulio Racah a Carnegie Institution-ban (Cold Spring Harbor) a sugárzások biológiai hatásának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. 1946 és 1966 között a National Bureau of Standards (NBS, a National Institute of Standards and Technology elődje) munkatársa volt, majd 1982-ig, nyugdíjbavonulásáig a chicagoi egyetem professzora volt. Nyugdíjasként is folytatta tudományos tevékenységét, és számos doktorandus munkáját vezette. 1957-ben megjelent könyve, U. Fano és G. Racah: Irreducible Tensorial Sets, az elméleti fizika egyik alapműve. A "Beutler-Fano profil", a "Fano-Lichten mechanizmus", a "Fano effektus" és a "Fano-faktor" viselik nevét. "Effects of Configuration Interaction on Intensities and Phase Shifts" c. publikációja a The Physical Review-ban megjelent cikkek közül az egyik legidézettebb.

Surányi János születésének 140. évfordulója
Győr, 1886. febr. 12. — Budapest, 1965. nov. 8.

Agrármérnök, mezőgazdász, egyetemi tanár

1906-ban végzett a magyaróvári Gazdasági Akadémián, majd az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársa lett. 1933-1937-ig a Kísérleti Állomás igazgatója volt. 1936-tól a BME növénytermesztéstan tanára. 1945-1946 között a mezőgazdasági kar dékánja volt. 1949-ben eltávolítottak az egyetemről, mint nem haladó, reakciós professzort. Azt azonban lehetővé tették neki is és számos más tudósnak is, hogy tevékenységüket egy kutató intézményben folytathassák, csak ne legyen kapcsolatuk az ifjúsággal. 1952-1956-ig a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője. Sokirányú munkássága különösen a kultúrnövény-honosítás (a takarmánycirok hazai termesztése stb.) és a korszerű kukoricatermesztés terén kimagasló. Az MTA levelező tagjává választották 1945-ben, 1949-ben kizárták, 1954-ben ismét levelező tag, 1960-ban lett az Akadémia rendes tagja.

Balogh Béla halálának 55. évfordulója
Debrecen, 1909. aug. 26. — Budapest, 1971. febr. 12.

Gépészmérnök, egyetemi tanár

Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1932-ben. A Ganz és Tsa Hajógyárban dolgozott két esztendőn át segédmunkásként, míg mérnöki, főmérnöki, majd műszaki tanácsosi beosztásokba került. 1945 után a Ganz-gyár jogutódaként működő Gh. Dej Hajógyár főkonstruktőre, 1962-től kezdve az e gyárból alakult Magyar Hajó- és Darugyárban az elvi fejlesztési csoport vezetője volt. 1949-ben meghívták a budapesti műszaki egyetemre a hajóépítés c. tárgy előadójának, majd 1953-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a vízgépek tanszékére. Fontos szerepe volt a folyam-tengerjáró hajók és a Diesel-motoros folyami vontatóhajók tervezésében.

Dedekind, Julius Wilhelm Richard halálának 110. évfordulója
Braunschweig, Németország, 1831. okt. 6. — Braunschweig, 1916. febr. 12.

Német matematikus

A göttingeni egyetemen Gauss vezetésével készítette doktori disszertációját. Ezután két évig Berlinben tanult, ahol barátságot kötött Riemann-nal is. 1854-ben mindketten Berlinben habilitáltak, majd Dedekind visszatért Göttingenbe, s itt az egyetemen valószínűségszámítást és geometriát tanított. Elsőként oktatta az egyenletek Galois-féle elméletét. 1858-tól a zürichi Polytechnikum tanára volt öt évig, majd elfogadta a Braunschweigi Műszaki Főiskola ajánlatát. 1894-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, de ezután is még hosszú évekig megtartotta kurzusait. A matematika számos ágában alkotott jelentőset, elsősorban a halmazelméletben, az algebrában, a számelméletben. Legjelentősebb eredménye az általa bevezetett ún. Dedekind-szelet fogalma, amelynek segítségével az irracionális számok halmazelméleti alapon definiálhatók. A számelméletben bevezette az ideál fogalmát, amely később a gyűrűelméletben kapott nagy jelentőséget. Az általa bevezetett axiómarendszert később Peano fejlesztette tovább.

Robbins, Herbert Ellis halálának 25. évfordulója
New Castle, Pennsylvania, USA, 1915. jan. 12. — Princeton, New Jersey, 2001. febr. 12.

Amerikai matematikus

A Harvard egyetemen tanult, itt doktorált 1938-ban. 1939-től 1941-ig a New York University-n oktatott. Ez idő alatt írták meg Courant-tal "Mi a matematika?" című népszerűsítő könyvüket, mely számtalan kiadást ért meg, sok nyelvre lefordították, így magyarra is. Ez idő alatt kapta a megbízást, hogy az egyetemen valószínűségszámítást és statisztikát oktasson. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített egészen 1946-ig. Ezután meghívást kapott a University of North Carolina egyetemére, ahol 1950-ben nevezték ki professzornak. Ezután még több egyetemen tanított, végül 1976-tól 1985-ig a Columbia egyetemen volt professzor. Nyugdíjbavonulása után még 1997-ig a matematikai statisztika professzora volt a Rutgers egyetemen. Fő területe a valószínűségszámítás és statisztika volt, de jelentős eredményeket ért el a gráfelméletben is. Több tétel és lemma, valamint feltételezés fűződik a nevéhez.

Cataldi, Pietro Antonio halálának 400. évfordulója
Bologna, Itália, 1548. ápr. 15. [1552] — Bologna, 1626. febr. 11.

Olasz matematikus, csillagász

Folytonos függvényekkel foglalkozott valamint prímszámokkal. 1588-ban megtalálta a 6. és a 7. Mersenne-prímeket. Csak 184 évvel később Euler találta meg a 8.-at 1772-ben. Megkísérelte bebizonyítani, hogy Euklides 5. posztulátuma következik az előző posztulátumokból. Az első modern matematikus, aki egy teljes munkát szentel a párhuzamosok elméletének. Az egyenlőközű és a nem-egyenlőközű egyenesek koncepciójából indul, de az egyenlőközű egyenesek létezésének bizonyításához felhasználja a következő hipotézist: az egyenesek, melyek nem egyenlőközűek, az egyik irányban közelednek, a másikban pedig távolodnak.

Seyfert, Carl Keenan születésének 115. évfordulója
Cleveland, Ohio, USA, 1911. febr. 11. — Nashville, Tennessee, 1960. jún. 13.

Amerikai csillagász

A Harvard Egyetemen folytatott tanulmányai után főleg az extragalaxisok spektroszkópikus kutatásával foglalkozott. 1936-tól a McDonald Obszervatóriumban (Texas) a heves anyag-szétszórást mutató forró ún. B típusú csillagokat tanulmányozta. 1940-től a Mt. Wilson Csillagvizsgálóban (Kalifornia) a fényes belső maggal rendelkező, erős gázkiáramlást mutató galaxisokat vizsgálta. A távoli csillagrendszereknek ezt a típusát az ő kutatásai után Seyfert-galaxisoknak nevezik. Háborús szolgálata után 1946-tól a Nashville-i Vanderbilt Egyetem tanára volt, itt a kis egyetemi csillagvizsgálót jelentős obszervatóriummá fejlesztette, melynek ő lett az első igazgatója. Itt fedezett fel egy hat galaxisból álló csoportot, amelyet ma Seyfert-szextettnek is neveznek. Jelentős munkát végzett a műszertechnika terén, az elektronsokszorozók fénymérő berendezésként való alkalmazásának egyik úttörője. Nevét egy holdkráter is őrzi. (Bartha Lajos)

Vajda Péter halálának 180. évfordulója
Vanyola, 1808. jan. 20. — Szarvas, 1846. febr. 10.

Tudománynépszerűsítő, költő

1826-1828-ig a győri királyi akadémián tanult, 1828-tól a pesti egyetemen orvostanhallgató volt, de orvosi oklevelet nem szerzett. 1833-1834-ben a lipcsei egyetemen természettudományokat tanult. 1834-től részt vett az Athenaeum szerkesztésében. Felvilágosult gondolkodó volt, a népnevelés gondolatának felvetője. 1834-ben ő adta közre az első magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő folyóiratot "Garasos Tár" címen, 4 évvel később ő alapította meg a "Természet" című folyóiratot. A Magyar Természettudományi Társulat első titkára volt (1841-1843). 1835-től Pesten, 1843-tól Szarvason volt tanár. Jelentős szépirodalmi munkásságot is kifejtett.

Tőry Kálmán születésének 135. évfordulója
Budatétény, 1891. febr. 10. — Budapest, 1975. ápr. 17.

Vízépítő mérnök

Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1914-ben. A Bp.-i Folyammérnöki Hivatal szolgálatába lépett. 1923-ban Rohringer Sándor mellett adjunktus lett a műegyetem vízépítési tanszékén. 1926-tól a Győri Folyammérnöki Hivatal mérnöke, majd főnöke. Elsőként mérte a Duna görgetett hordalékhozamát és egy új kisvízszabályozási rendszert dolgozott ki. 1939-ben vízépítési kerületfelügyelő a Földművelésügyi Minisztériumban, 1940- től a Vízrajzi Intézet igazgatója. 1945-től a Vízrajzi Intézetnél működött. Elvállalta a magyar Duna-szakasz részletes felmérését és elkészítette a folyam mélységvonalas medertérképét. Megírta a Duna monográfiáját. 1949-ben a Vízgazdálkodási Hivatal szolgálatába állt. 1958-ban három évre a Duna Bizottság műszaki főosztályának vezetésével bízták meg. Lefordította Huszár Mátyásnak a Körösök szabályozásáról szóló kéziratos tanulmányát. A Magyar Hidrológiai Társaság 1963-ban tagjává választotta. A szakirodalmat számos tanulmánnyal gazdagította.

Horusitzky Ferenc születésének 125. évfordulója
Budapest, 1901. febr. 10. — Budapest, 1971. nov. 24.

Geológus, egyetemi tanár

1919-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem természetrajz-vegytan szakára. 1924-ben doktorált, 1925-ben tanársegéd volt az egyetem Földtani Intézetében, Papp Károly mellett. Több helyszíni tanulmányutat tett az Alpokban, a Pireneusokban és a Párizsi medencében. 1934-ben a Földtani Intézetben lett főgeológus. 1946-tól a szegedi tudományegyetem földtani tanszékének tanára volt 1950-ig, a tanszék megszüntetéséig. Utána a Bányászati Kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalatnál, majd a Földtani Intézetben dolgozott. 1952-ben Sopronban a Nehézipari Műszaki Egyetem földtani és teleptani tanszékére egyetemi tanárnak nevezték ki. Közben az ELTE és a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, mint meghívott előadó is oktatott. Őslénytannal, hidrogeológiával foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a Budai-hegység szerkezetét. Kárpátalja földtani térképezésének eredményeit társszerzőjével Wein Györggyel adta közre. Legnagyobbrészt a földtörténeti időbeosztás elvi kérdéseivel, továbbá a harmadidőszak rétegtanával foglalkozott. Apja Horusitzky Henrik.

Schmidt Eligius Tamás születésének 90. évfordulója
Budapest, 1936. febr. 10. — Budapest, 2016. márc. 14.

Matematikus, egyetemi tanár

Schmidt Eligius Róbert neves hidrogeológus fia. A Toldy Ferenc Gimnáziumban tanult; Faragó László és Neukomm Gyula hatására érdeklődése a matematika felé irányult. Az ELTE matematika és fizika tanári szakán szerzett diplomát 1959-ben, és még abban az évben a MTA Matematikai Kutató Intézetében kezdett el dolgozni. 1960-ban kandidátusi, 1969-ben a matematikai tudományok doktora címet szerzett. Harminckét évig dolgozott az intézetben, ebből húsz évet igazgatóhelyettesként. 1991-ben a BME Algebra Tanszékének egyetemi tanára lett, és tíz éven át vezette is azt. Megszervezte a BME Matematika Intézetét, amelynek első igazgatója lett 1995-től 1999-ig. Többször volt külföldön vendégprofesszor. Kutatásait az algebra, azon belül főleg a hálóelmélet területén végezte. Két monográfiának és száznál több angol nyelvű tudományos cikknek szerzője, továbbá hét gyűjteményes kiadványnak szerkesztője. Tételei szerint minden (algebrai) háló egy teljes disztributív háló teljes kongruenciáinak hálója, és minden véges disztributív háló egy moduláris háló kongruenciahálója. (Hujter Mihály)

Kovalevszkaja, Szofja Vasziljevna (Kovalevskaya, Sofia Vasilyevna) halálának 135. évfordulója
Moszkva, Oroszország, 1850. jan. 15. — Stockholm, Svédország, 1891. febr. 10.

Orosz matematikus

A matematikával apja jegyzeteiből ismerkedett meg - titokban. Oroszországban nem tanulhatott tovább, mert nő nem lehetett egyetemi hallgató. 1868-ban névházasságot kötött Waldemar Kovalevszki-val, a későbbi híres paleontológussal. Így kijuthatott férjével együtt Heidelbergbe 1869-ben. Itt matematikai és fizikai előadásokat hallgatott. 1870-ben Berlinbe ment és egy dolgozatával elnyerte a tekintélyes Weierstrass támogatását. Négyévi tanulás után Kovalevszkaja három dolgozatot mutatott be a göttingeni egyetemen a parciális differenciálegyenletekről. Ezek olyan színvonalasak voltak, hogy az egyetem kivételt tett vele: nők ugyan nem tehettek nyilvános vizsgát, de megadták neki a doktori címet e nélkül. 1874-ben visszatért Oroszországba, de a külföldi hírnév és Csebisev támogatása is kevés volt ahhoz, hogy hazájában magiszteri vizsgát tehessen, vagy taníthasson. 1884-ben elfogadta a stockholmi egyetem meghívását, melyet a női tudósokat eredményesen támogató Mittag-Leffler eszközölt ki számára. Egyike a matematikatörténet kiemelkedő nőalakjainak, az analízis számos területén fejtett ki eredményes munkásságot. Legnagyobb tudományos sikerét 1888-ban érte el. Elnyerte a francia akadémia pályázatának első díját.

Brauer, Richard Dagobert születésének 125. évfordulója
Berlin-Charlottenburg, 1901. febr. 10. — Belmont, Massachusetts, 1977. ápr. 17.

Német-amerikai matematikus

1919-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Technische Hochschule Berlin-Charlottenburg-n, majd egy év után átiratkozott a berlini egyetemre. Tanárai között több neves matematikus volt, többek között Bieberbach, Knopp, Plank, Schmidt, Schur és Szegő. 1925-ben Knopp asszisztenseként a Königsbergi Egyetemen kezdett tanítani. 1926-ban itt készítette el doktori disszertációját. Hitler hatalomrakerülése után el kellett hagynia Németországot, az Egyesült Államokban és Kanadában folytatta munkáját. 1951-ben a Harvard-on ajánlottak fel számára katedrát, amit nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig töltött be. Jelentős számú publikációja jelent meg. A világ számos egyeteme, tudományos társasága választotta tagjai sorába. Több tudományos lap szerkesztésében vállalt aktív szerepet. 1971-ben kitüntették a National Medal for Scientific Merit díjjal. Legfontosabb eredményeit a csoportelmélet területén érte el, számos eredményének jelentős alkalmazásai voltak az elméleti fizikában is.

Keldis, Msztiszlav Vszevolodovics (Keldysh, Mstislav Vsevolodovich) születésének 115. évfordulója
Riga, Lettország, 1911. febr. 10. — Moszkva, Szovjetunió, 1978. jún. 24.

Szovjet fizikus, rakéta tervező

A SzU Tudományos Akadémiájának alelnöke, ill. elnöke (1960-1975). A moszkvai egyetemen tanult, 1932-től az Aerohidrodinamikai Intézet munkatársa, az egyetem tanára, majd az Alkalmazott Matematikai Intézet igazgatója. Az aerodinamika és a rezgéselmélet terén fontos eredményeket ért el. 1942-től a Rakétakutató Intézet (RN II.) vezetője, itt előbb a háborúban alkalmazott rakéták (pl. a nagy hatású "katyusá"-k) kifejlesztésével, majd Keldis vezetésével a folyékony üzemanyagú hajtóművekkel, majd a nagyrakéták hajtóműveivel, utóbb a SzU-ban működő rakéta-tervező irodák tevékenységének összehangolásával foglalkoztak. Az űrkutatási verseny felgyorsulásával a "nehéz űreszközök": Luna-holdrakéták, a Mars- és Venyera-hordozók, ill. a Szaljut, Szojuz és Progresz űrhajók hordozórakétáinak tervezésével foglalkoztak. Jelentős szerepe volt a SzU embert szállító űrjárműveinek eredményeiben. Számos akadémia tagja (az MTA-nak is), a Ciolkovszkij és Lomonoszov-érmek kitüntetettje, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia a Guggenheim-díjjal tüntette ki (1965). Nevét a Hold túlsó oldalának egyik krátere és az 1691.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Maskelyne, Nevil halálának 215. évfordulója
London, Anglia, 1732. okt. 6. [5.] — Greenwich, 1811. febr. 9.

Angol csillagász

Cambridge-ben előbb teológiát, majd csillagászatot tanult, 1755-ben pappá szentelték. 1761-ben a Royal Society Szent Ilona szigetére küldte ki a Vénusz átvonulásának megfigyelésére. 1763-ban Barbadoson a John Harrison által szerkesztett, a tengerészetben használt óra működését vizsgálta meg, 1765-ben a greenwichi csillagászati obszervatórium igazgatója és Anglia királyi csillagásza lett. 1774-ben a skóciai Shehallien hegyén a függő ón kitérése alapján a Föld közepes sűrűségét határozta meg és azt 4,71-nek találta. Ez a szám a valós értéknél jóval kisebb.

Hartnack, Friedrich Edmund halálának 135. évfordulója
Templin, Poroszország, 1826. ápr. 9. — Potsdam, 1891. febr. 9.

Német optikus

Berlinben tanult, majd Párizsban Rühmkorff, később Oberhäuser mellett jó minőségű mikroszkópokat készített. 1860-ban átvéve az üzletet saját neve alatt dolgozott. 1870-ben a német-francia háború miatt Potsdamban alapított új vállalatot, párizsi üzletét az addigi mechanikai igazgató, a lengyel csillagász Prażmowski vitte tovább. Hartnack tökéletesítette az Oberhäuser által feltalált patkóállványt, és sikeresen alkalmazta az Amici-féle immerziós rendszert, a Nicol-féle prizmát, valamit új megvilágítási rendszert is feltalált. Kora legjobb minőségű mikroszkópjait készítette, ilyeneket használt pl. Robert Koch is híres kísérletei során. A bonni egyetem orvosi kara 1868-ban tiszteletbeli doktorrá avatta, 1882-ben professzori címet kapott. (Piriti János)

Varga József születésének 135. évfordulója
Budapest, 1891. febr. 8. — Budapest, 1956. dec. 28.

Vegyészmérnök, műegyetemi tanár, miniszter

1920-ban a műegyetem magántanára, 1923-ban ny. r. tanára lett. 1939-től iparügyi államtitkár, 1939-1943-ig több kormányban is iparügyi, illetve kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt. Miniszterségének ideje alatt a magyar vegyipar jelentősen fejlődött. Magyarország hadbalépésével nem értett egyet. A Kállay-kormányból kilépve visszatért a műegyetemi oktatáshoz. 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója, 1952-ben a veszprémi Nehézvegyipari Egyetem tanára. Legjelentősebb eredményei a műbenzinek és motorhajtó anyagok előállításához fűződnek. Eleinte főként a kőszenek nagynyomású hidrogénezésével foglalkozott. Ezen a téren nemzetközileg elismert felfedezése az ún. kénhidrogén-effektus. A 2. világháború után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére dolgozta ki a nevéhez fűződő hidrokrakkolásos eljárást (Varga-eljárás). Eljárásait, találmányait számos, az ásványolajipar terén számottevő országban szabadalmaztatta. 1932-től az MTA tagja volt.

Hervay Ferenc Levente halálának 10. évfordulója
Pozsony, Szlovákia, 1919. jan. 7. — Zirc, 2016. febr. 8.

Római katolikus pap, ciszterci szerzetes, tanár, történész, könyvtáros, bibliográfus

1929 és 1937 között a pécsi ciszterci gimnáziumban, 1937. augusztus 29-én felvették a ciszterci rendbe. Eredetileg erdőmérnök akart lenni. Diákként különösen szerette a természetet, a földrajzot és a történelmet. Hervay Ferenc 1937-től 1940-ig teológiát tanult a zirc-i Szent Bernát Főiskolán, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karán történelmet és földrajzot. Gimnáziumi tanári diplomát szerzett. 1944. január 4-én Zircben letette szerzetesi fogadalmait, 1944. május 16-án pedig a zirc-i apátsági templomban pappá szentelték. 1944. szeptember elején megkezdte gyakorlati évét a budapesti Trefort utcában, majd visszatért a zirci kolostorba. A zirci könyvtárat gondozta, gondnok és erdész lett. A II. vh. után 1946-ban Egerbe helyezték át, ahol a rend alapfokú és középfokú iskolájában tanított. Miután Mo.-n minden rendet megszüntettek, 1953 és 1955 között segédmunkásként dolgozott az állami erdőgazdálkodási hivatalnál a Bükk-hegységben. 1959-től ismét segédmunkásként dolgozott a Bélapátfalvai Állami Erdészeti Igazgatóságnál (itt a kolostor történetével foglalkozott). Ezt követően könyvtáros lett az egri érseki könyvtárban. 1961 februájrában letartoztatták. Amnesztiával szabadult. Majd az Akadémiához tartozó Széchenyi Nemzeti Könyvtárban Borsa Gedeon, Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos társaságában régi magyar nyomtatványok kutatásával foglalkozott. A "Régi magyar kiadványok", 1971, 1983 I. és II. kötetének egyik szerkesztője volt. 1981-ben nyugdíjazták, 1983-ban a Magyar Püspöki Konferencia egyháztörténeti bizottságának titkárává választották. A ciszterciek magyarországi újjászervezése során - a 1990-es magyarországi demokratikus átalakulás után - ő volt az első, aki Zircbe utazott, és újra a rend tagja lett. 1993-tól a Szent Bernát Teológiai Főiskolán tanított egyháztörténelmet és rendtörténelmet. 1998-ban kinevezték az újonnan szervezett zirci könyvtár vezetőjévé. Több mint 60 éven át dolgozott a ciszterciek történetén egész Európában. 2001-ben Fraknói-díjat, 2011. augusztus 11-én pedig Széchenyi díjat kapott. (Dr. Josef Makovitzky).

Andrásfai Béla születésének 95. évfordulója
Kám, 1931. febr. 8. — Budapest, 2023. jún. 6.

Matematikus, egyetemi docens

Holenda Béla Ottó néven született Vas vármegyében, ugyanabban a kisközségben, ahonnan Holenda Barnabás Gyula neves matematika- és fizikatanár, tankönyvíró is származott. A család 1935 óta viseli az Andrásfai nevet (az édesapa születési helye alapján). Andrásfai Béla gimnáziumi tanulmányait 1942-ben Budapesten kezdte, a Verbőczyben; 1946-tól a szombathelyi premontrei gimnáziumban folytatta; 1951-ben érettségizett. 1954-ben matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett a budapesti Pedagógiai Főiskolán, majd 1957-ben az ELTÉ-n is. 1955-ig tanársegéd volt Pedagógiai Főiskola matematika tanszékén, aztán átkerült a BME Villamosmérnöki Karára. Itt adjunktus 1963-tól, docens 1965-től; 1996-tól pedig nyugdíjas. 1963-ban megkapta a matematikai tudományok kandidátusa címet. Tudományos tevékenysége a gráfelmélet tárgykörébe tartozik. Az Andrásfai-gráfok olyan n=3k-1 pontú, k-reguláris, háromszögmentes gráfok, melyekben nincs k+1 darab független szögpont. Andrásfai Béla legnépszerűbb könyveit "Gráfelmélet" és "Ismerkedés a gráfelmélettel" címmel sokszor kiadták, és a szerző az egyetemi előadók között is az egyik legjobb volt. (Hujter Mihály)

Bassi, Agostino halálának 170. évfordulója
Lodi mellett, Lombardia, Habsburg fennhatóság alatt (ma Olaszország), 1773. szept. 25. — Lodi, 1856. febr. 8.

Olasz bakteriológus

1807-ben kezdte meg az Olaszországban és Franciaországban komoly gazdasági károkat okozó mészkór (selyemhernyó-betegség) kutatását. 25 éves kutatás és kísérletezés után bizonyítani tudta, hogy a betegség járványos, és hogy egy mikroszkopikus parazita gomba okozza. Arra a következtetésre jutott, hogy a később Botrytis paradoxa (ma Beauvaria bassiana) névvel jelölt parazita a hernyók közötti érintkezéssel, valamint a fertőzött táplálékkal terjed. Az első olasz bakteriológusok egyike, aki Pasteur előtt 10 évvel felfedezte, hogy számos betegséget mikroorganizmusok okoznak.

Bateson, William halálának 100. évfordulója
Whitby, Yorkshire, Anglia, 1861. aug. 8. — London, 1926. febr. 8.

Brit biológus, zoológus, genetikus

A Rugby School, a St John's College és a University of Cambridge tanulója volt. 1883-ban szerzett B. A. fokozatot természettudományokból. A végzés után kétéves tanulmányútra ment az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Balanoglossus fejlődéstörténetét vizsgálta. 1884-ben leírta a fél-gerinchúros állatok törzsét. 1886-1887-ben expedíciókon vett részt a nyugati Közép-Ázsiában, azután Észak-Egyiptomban, ahol tanulmányozta a sós mocsarak és tavak faunájának evolúciós kérdéseit. Angliába való visszaérése után a változékonyságot elemezte. 1897-től keresztezési kísérleteket végzett. 1908-ban a biológia professzora lett a cambridge-i egyetemen. 1910-ben a mertoni John Innes Horticultural Institute igazgatójának nevezték ki. Tanulmányozta Mendel munkásságát a diszkrét öröklődési tényezőkről, A Mendel-szabályokat állatokra is alkalmazta. Bateson használta először a genetika szót az öröklődés vizsgálatának leírására. Az elsők között mutatott rá az öröklődési faktorok és az öröklődő betegségek kapcsolatára.

Gomberg, Moses születésének 160. évfordulója
Jelizavetgrád, Oroszország (ma Ukrajna), 1866. febr. 8. — Ann Arbor, Michigan, USA, 1947. febr. 12.

Orosz születésű amerikai kémikus

Családjával együtt, tizennyolc éves korában emigrált az Egyesült Államokba, a II. Sándor cár meggyilkolását követő pogromok elől menekülve. A szegénységet és a nyelvi nehézségeket legyőzve, 1890-ben nyerte el első egyetemi fokozatát Ann Arborban a Michigani Egyetemen, majd itt doktorált 1894-ben. Ezután Németországban, Münchenben és Heidelbergben tett egyéves posztdoktori tanulmányutat. Innen visszatérve egész pályafutása alatt Ann Arborban, az egyetemen tanított és kutatott, 1927-től 1936-os nyugdíjba vonulásáig a kémia tanszéket vezette. 1900-ban elsőként sikerült tetrafenilmetánt szintetizálnia, ennek során előállította az első szerves szabad gyököt. Ezzel elindította a szabad gyökök kutatását a kémiában, egy új, széles alkalmazási területet nyitott meg.

Feistmantel, Rudolf, Ritter von halálának 155. évfordulója
Bécs-Ottakring, Ausztria, 1805. júl. 22. — Bécs, 1871. febr. 7.

Osztrák erdőmérnök, bányatanácsos, akadémiai tanár

Munkássága több szállal is kötődött a magyar erdészethez. A mariabrunni erdészeti főiskolán tanult. 1835-től 1847-ig bányatanácsosi ranggal a selmecbányai erdészeti tanintézet tanára volt. Az elmélet mellett a gyakorlati képzést is fontosnak tartotta. Selmecen több természettudományi tantárgyat is oktatott. 1835-1837 közt Bécsben adta ki négykötetes összefoglaló erdészettanát. 1837-ben emlékiratot terjesztett az uralkodó elé az osztrák-magyar állami erdők kezelésének ésszerű szervezéséről. Nevéhez fűződik az Osztrák Birodalmi Erdészeti Egyesület megalakítása, valamint az Országos Erdészeti Egyesület elődjének, a Magyar Erdészegyesületnek 1852-ben történt megalakulása is. Selmecbányai tanársága alatt 1846-ban egyesítették az erdészeti tanintézetet a bányászati akadémiával. Selmecről való távozása után az osztrák pénzügyminisztériumban miniszteri tanácsosként az osztrák-magyar erdőgazdálkodás főnöke volt. Ő dolgozta ki az 1852. évi osztrák erdőtörvényt, amely 1878-ig Magyarországra is érvényes volt.

Buga László, (Bukovszky) születésének 120. évfordulója
Budapest, 1906. febr. 7. — Budapest, 1988. jan. 9.

Orvos, egészségügyi szakíró

Az orvosi egyetemet Budapesten végezte. 1938 és 1951 között vidéken volt orvos, körorvos, tisztiorvos. 1951-57-ben az Egészségügyi Minisztériumban főelőadó, utána körzeti orvos 1959-ig, majd 1969-ig higiénikus főorvos. Pályája elején verseskönyve és novelláskötete is jelent meg. Három és fél évtizeden át a Magyar Rádió orvosi tanácsok rovatának szerkesztője volt. 1962-65-ben az Élővilág, 1966-tól a Szabad Föld rovatvezetője volt. Sok ismeretterjesztő előadást tartott, népszerű orvostudományi cikket jelentetett meg. Egészségügyi kérdésekre válaszolt a rádióhallgatóknak, a Szabad Föld olvasóinak. Több népszerű tudományos könyvet is írt egészségügyi kérdésekről.

Gáspár Rezső születésének 105. évfordulója
Érsekvadkert, Nógrád vm., 1921. febr. 7. — Debrecen, 2001. dec. 1.

Atomfizikus, egyetemi tanár

1943-ban szerzett tanári oklevelet matematika-fizika szakon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Már hallgatóként Ortvay Rudolf mellett dolgozhatott, majd 1941-1943-ig tanársegédként tevékenykedett. 1943-1945-ig a pápai Református Kollégium tanára volt. 1945-1953-ig a budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében tanított. 1953-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének tanszékvezetője lett. 1965-ben a kvantumkémia területén végzett munkásságáért Állami Díjjal tüntették ki. Az 1963-64-es tanévben Boulderben (Colorado, USA), az 1978-79-es tanévben pedig Göttingenben volt vendégprofesszor. Tudományos pályáját Gombás Pál irányításával kezdte. Kutatási területe a kvantumkémia és szilárdtestfizika. Egyik legszélesebb körben idézett tudományos eredménye a kicserélődési potenciál egyszerűsített alakjára vonatkozik. Nemzetközi rangú tudományos iskolát teremtett a Debreceni Egyetem Elméleti Fizikai Tanszékén. 1970-től az MTA tagja volt.

Gray, Stephen halálának 290. évfordulója
Canterbury, Anglia, 1666. dec. 26. — London, 1736. febr. 7.

Angol amatőr csillagász, fizikus

Néhány évi iskolai tanulás után apja textilfestő műhelyében dolgozott. Érdeklődött a természettudományok, különösen a csillagászat iránt és elkezdett önállóan tanulni. Saját maga csiszolt lencséket és készített távcsövet. Néhány, elsősorban a napfoltokra vonatkozó megfigyelése a Royal Society közleményeiben is megjelent, ez felkeltette John Flamsteed csillagász figyelmét, aki a továbbiakban támogatta Gray kísérleteit. Gray végezte az elektromos vezetéssel kapcsolatos első szisztematikus kísérleteket. Megdörzsölt üvegrúddal végzett kísérleteiben azt vizsgálta, hogy az elektromosság milyen távolságra juttatható el. Felfedezte, hogy egyes anyagok vezetik az elektromosságot, mások pedig szigetelőként működnek. 1732-ben, meglehetősen megkésetten, a Royal Society Gray-t tagjai közé választotta. Kísérleteinek eredménye hozzájárult, hogy Du Fay, majd Nollet abbé továbbfejlessze az elektromosság elméletét.

Frenet, Jean Frédéric születésének 210. évfordulója
Périgueux, Franciaország, 1816. febr. 7. — Périgueux, 1900. jún. 12.

Francia matematikus, csillagász

Az École Normale Supérieure-ön kezdte tanulmányait 1840-ben, majd a Toulouse-i egyetemen tanult. Tanulmányai végeztével a Toulouse-i egyetemen tanított, majd 1848-ban a matematika professzora lett a Lyoni egyetemen. Itt egyben a csillagászati obszervatórium igazgatója is volt, és meteorológiai megfigyeléseket is végzett. Fő kutatási területe a geometria és a matematikai analízis volt. Legnevezetesebb eredménye a térgörbék geometriájának leírására szolgáló Frenet-formula, melyet Frenet-Serret formulának is neveznek, mivel Serret tőle függetlenül ugyancsak leírta ezeket.

Csipke Zoltán halálának 60. évfordulója
Szentes, 1899. júl. 26. — Budapest, 1966. febr. 6.

Gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár

Nagyváradon gyógyszerészgyakornok volt. 1921-ben gyógyszerészi oklevelet, 1927-ben orvosi diplomát szerzett. Matolcsy Miklós professzor mellett 12 évig tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. Az approbációs vizsgára készülő gyógyszerészek képzésének volt a vezetője. 1935-ben egyetemi magántanári képesítést nyert, 1942-től c. rk. egyetemi tanár. 1930-ban az egyetem "fővegyészi" címmel tüntette ki. 1932-től helyettesként, majd kinevezett vezetőként. 1945-től haláláig a budapesti Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet vezetője volt. Számos tudományos dolgozata jelent meg a Gyógyszerész c. lapban.

Csűrös Zoltán születésének 125. évfordulója
Budapest, 1901. febr. 6. — Budapest, 1979. okt. 28.

Vegyészmérnök, egyetemi tanár

Vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen 1924-ben szerzett, az egyetem szerves kémiai tanszékén Zemplén Géza mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1938-tól vezette az újonnan alakult textilkémiai tanszéket rendkívüli, 1940-től ny. r. tanárként, ezt 1947-ben szerves kémiai technológiai tanszékké szervezte át. 1943-44-ben a műegyetem dékánja, 1946-49-ben és 1957-61-ben rektora volt. A hazai polimerkémia úttörője és megteremtője volt. Kialakította a katalitikus folyamatok kutatásának hazai iskoláját. Elsőként oktatta egyetemi szinten a textilkémia mellett a műanyagok kémiáját, a szerves vegyipari, gyógyszeripari alapvető folyamatokat, a katalitikus folyamatok vegyipari alkalmazását. Különös fontosságot tulajdonított annak, hogy a gyártási folyamatokban ne csak a főtermékek, hanem a teljes anyag és melléktermék hasznosítása valósuljon meg. Számos tudományos egyesület elnökségi tagja volt.

Szentmártoni Béla születésének 95. évfordulója
Hencse, 1931. febr. 6. — Hencse, 1988. máj. 28.

Amatőr csillagász

1956-ban kezdett fényerős távcsőtükrök csiszolásával foglalkozni, a következő évtizedekben mintegy száz db (100-250 mm átmérőjű) tükröt készített megrendelésre. Főleg a mély-ég objektumok megfigyelése foglalkoztatta, és az ilyen jellegű amatőr megfigyelők számára megszervezte az "Albireo Amatőrcsillagász Klub"-ot (1970). 1971-ben a műkedvelők megfigyeléseinek közlésére megindította Kaposváron az "ALBIREO" c. havi folyóiratot, amelyet 1984-ig maga szerkesztett és sokszorosított. A megfigyelő munka előmozdítására számos külön füzetet is kiadott, majd egybe gyűjtve a magyarországi észleléseket, katalógusformában közölte. Jelentős szerepe volt a fiatal amatőr nemzedék kiművelésében.

Chrétien, Henri Jacques halálának 70. évfordulója
Párizs, Franciaország, 1879. febr. 1. — Washington DC, USA, 1956. febr. 6.

Francia csillagász, feltaláló

Legjelentősebb optikai alkotásai az anamorfikus lencserendszerek és a távcsövek Ritchey-Chrétien-szerelése. Az előbbi a szélesvásznú filmek CinemaScope-rendszerének alapja lett, utóbbi a nagy csillagászati teleszkópok esetén jelentett igen jó korrigáltságú, jó leképezésű nagy látómezőt. A Holdon egy kráter viseli a nevét, 1954-ben pedig az Amerikai Filmakadémia Oscar-díját kapta a 20th Century-Fox stúdió képviseletében a CinemaScope-rendszer kidolgozásáért. (Piriti János)

Luria, Salvador Edward halálának 35. évfordulója
Torino, Olaszország, 1912. aug. 13. — Lexington, Massachusetts, 1991. febr. 6.

Olasz születésű amerikai biológus, Nobel-díjas

1935-ben szerzett diplomát a Torinói Egyetemen, s a radiológiára szakosodott. 1938-ban Franciaországba menekült, a párizsi Pasteur Intézetben kitanulta a fágkutatás módszereit, majd 1940-ben az Egyesült Államokba utazott. Nem sokkal megérkezése után találkozott össze Delbrückkel, és az ő révén került be az American Phage Group tagjai közé. Luria és Delbrück együttműködve az ún. fluktuációs teszttel megmutatta, hogy a baktériumoknak a bakteriofágokkal szemben való rezisztenciája véletlen mutációktól függ. 1945-ben Hershey és Luria az ilyen bakteriális mutánsok mellett a spontán fágmutációk létezését is bebizonyították. Luria 1964-ben a Massachusetts Institute of Technology Sedgwick professzora lett. 1974-ben kinevezték a MIT-n működő Rákkutató Központ igazgatójává. 1947-81 California Institute of Technology, ill. 1969-ben Max Delbrückkel és Alfred Day Hersheyvel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a vírusok replikációs mechanizmusának és genetikai szerkezetének kutatásában elért eredményeiért.

Yamasaki, Minoru halálának 40. évfordulója
Seattle, Washington, USA, 1912. dec. 1. — Detroit, Michigan, 1986. febr. 6.

Japán-amerikai építész

1934-ben diplomázott. A gazdasági világválságot követő időben eleinte nehezen talált munkát. 1937 és 1949 között New York-i építészirodákban dolgozott, majd két kollégájával együtt céget alapított. Tervezett Szaúd-Arábiában, Japánban, Spanyolországban is. Nevéhez fűződik több épület, legismertebb épületei a New York-i Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) 110 emeletes ikertornyai voltak. Ezek tervén 1970-ben kezdett dolgozni Emery Roth társaságában. A két 110 emeletes, acélszerkezetes, üvegfüggöny falú torony magasabb volt az Empire State Buildingnél is. Tervezett számos más felhőkarcolót és repülőtéri épületet is. Yamasaki nem érte meg leghíresebb épülete pusztulását 2001. szeptember 11-én. Egyes források szerint 1987-ben, mások szerint 1986-ban hunyt el.

Dudich Endre halálának 55. évfordulója
Nagysalló, 1895. márc. 20. — Budapest, 1971. febr. 5.

Zoológus egyetemi tanár

1913-tól Eötvös-kollégistaként folytatta tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán természetrajz-földrajz szakon. Tanári oklevelét 1920-ban szerezte meg. 1922-ben a szegedi egyetemen avatták doktorrá. 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, itt működött 1934-ig. 1934-ben nevezték ki a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi tanárrá és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Itt dolgozott haláláig. Fő kutatási területe az ízeltlábúak volt, elsősorban a bogarak, majd behatóbban a rákcsoportok. Ő alkalmazta hazánkban először a matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. Ő indította meg hazánkban a rendszeres állatrendszertani és állatföldrajzi egyetemi oktatást. 1958-tól 1970-ig vezette az alsógödi Dunakutató Állomást. Az aggteleki Baradla-barlangban létesült (1958) barlangi laboratórium munkáját is haláláig irányította. Számos neves zoológust indított el pályáján. 1932-től az MTA tagja volt. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1954-ben újra levelező, majd 1964-ben rendes taggá választották, 1989-ben az MTA rehabilitálta, azaz megsemmisítette a tanácskozó taggá való visszaminősítést.

Éhik Gyula születésének 135. évfordulója
Brassó, 1891. febr. 4. — Budapest, 1964. dec. 28.

Zoológus

1914-ben a budapesti egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. 1927-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karán magántanárrá képesítették. 1914-től a győri, majd a lőcsei főreáliskola tanára. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában működött, 1937-től a Természettudományi Múzeum helyettes főigazgatója, 1940-től az állattár vezetője volt. 1943-ban a műszaki egyetemen egyetemi rk. tanári címet kapott, 1945-től az Állattani Intézetet az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetemre helyezték át. Itt 1948-ig tartott egyetemi előadásokat. A hazai kisemlősök rendszertani, anatómiai, ökológiai, élettani sajátságait tanulmányozta. Megalkotta az interdentális homológia törvényét. Felismerte a prémes állatok magyarországi tenyésztésének nemzetgazdasági jelentőségét. A Természettudományi Múzeumban nagymértékben bővítette a hazai kisemlősök gyűjteményanyagát.

Szilágyi, N. Miklós születésének 90. évfordulója
1936. febr. 4. — Tucson, Arizona, USA, 2019. máj. 26.

Magyar-amerikai mérnökinformatikus

Mérnöki oklevelét Leningrádban szerezte. Itthon az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetben kezdett dolgozni, de közben az Idegsebészeti Intézetben is végzett biofizikai kísérleteket. Kedves kutatási témája volt az elektronoptikai leképezés finomítása. 1971-től a Kandó Kálmán Műszaki főiskola főigazgatójaként működött, itt megszervezte az intézet 75 éves fennállásának megünneplését. 1974-től 1979-ig az itteni természettudományi tanszéket vezette. Ekkor családjával együtt külföldre távozott. Először Dániában, majd néhány év után az Egyesült Államokban folytatta pályafutását. Először a Cornell Egyetemen, majd az arizonai Tucsonban végzett kutatásokat elektronikai és komputer mérnöki témákban. Részt vett mesterséges intelligencia témájú vizsgálatokban is, erről tanúskodik számos megjelent könyve és publikációja. Még hazai éveiben vendégprofesszor volt a Chicagói Egyetem híres Enrico Fermi Intézetében, a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben és a Stanfordon, később pedig a Heidelbergi Egyetemen és a Max Planck Intézetben. A rendszerváltozás után 1992-ben látogatott újra Magyarországra, amerikai élményeiről "A korlátlan lehetetlenségek hazája" címmel tartott előadást. A vele akkor készített interjút és sok-sok publikációját, megjelent könyveit is nyomon követhetjük a csatolt web dokumentumokban. (Dr. Radnai Gyula)

Hund, Friedrich Hermann születésének 130. évfordulója
Karlsruhe, Németország, 1896. febr. 4. — Göttingen, 1997. márc. 31.

Német fizikus

Göttingenben doktorált, Max Born mellett, akinek ezután 1927-ig asszisztense volt. 1927-től Rostockban, majd 1929-től Lipcsében volt professzor. 1945-ben Jenában lett professzor, majd itt az egyetem rektora volt. A szovjet megszállási övezetből való távozása után 1951-től Frankfurt am Mainban, majd Göttingenben lett professzor. Az elméleti fizika több területén ért el jelentős eredményeket, így a kvantumelmélet alkalmazásaiban, az atom- és molekulaszerkezet vizsgálatában, a molekulaszínképek kvantuminterpretációjában. Ő fedezte fel 1926-ban az alagúteffektust. Hund 101 évesen halt meg, Számos kitüntetésben és elismerésben részesült. 100. születésnapjának tiszteletére ünnepi kötetet adtak ki.

Tombaugh, Clyde William születésének 120. évfordulója
Streator, Illinois, 1906. febr. 4. — Las Cruces, Nové Mexiko, 1997. jan. 17.

Amerikai csillagász

Farmercsaládban született, anyagi okokból nem végezhetett egyetemet. Apja is amatőr csillagász volt. Apja Kansas melletti farmján több távcsövet is készített, melyeknek tükrét sajátmaga csiszolta. A Marsról és a Jupiterről készült vázlatait elküldte a Lowell Obszervatóriumba, itt asszisztensi állást kapott. Percival Lowell csillagász korábban hosszabb ideig keresett egy ismeretlen bolygót a Neptunuszon túl, amely az Uránusz mozgásának gyenge perturbációját okozhatta, ő azonban meghalt anélkül, hogy a bolygót megtalálta volna. A Plútót Tombaugh találta meg felvételein 1930. február 18-án. A következő 13 évben is folytatta a kutatást a Lowell obszervatóriumban. Felfedezett hat csillaghalmazt, két üstököst és többszáz aszteroidát, több tucat galaxis-halmazt, 1932-ben pedig egy - egy évvel korábban felrobbant - szupernovát. 1943-tól 1955-ig a hadseregben teljesített szolgálatot, a háború után a hadsereg ballisztikai kutató laboratóriumában. A Kansasi Egyetemen 1936-ban és 1939-ben, az Arizonai Állami Egyetemen 1960-ban szerzett fokozatokat. 1955-ben az Újmexikói Állami Egyetemen indította el a bolygókutató csoportot, itt dolgozott 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Galamb József (Joseph) születésének 145. évfordulója
Makó, 1881. febr. 3. — Detroit, Michigan, USA, 1955. dec. 4.

Gépészmérnök, feltaláló

1901-ben a Budapesti Állami Felsőipariskolában szerzett diplomát. Dolgozott Hódmezővásárhelyen, Aradon és Békéscsabán, majd a Magyar Automobil Rt. ösztöndíjával Németországba utazott, Drezda, Berlin, Hamburg és Bréma voltak útjának állomásai. Az ösztöndíj lejárta után szakmunkásként dolgozott Brémában, majd Düsseldorfban, végül Frankfurt am Main-ban az Adler-gépkocsigyárban. 1903-ban kivándorolt New Yorkba. 1905-ben a Ford Motor Companyhoz került gépkonstruktőrnek. Munkájával felhívta magára a gyáralapító Henry Ford figyelmét, aki maga mellé vette, és nagyrészt vele terveztette meg a később híressé vált T-modellt, amely az általa alkalmazott műszaki megoldások miatt a világ első, egyszerűen vezethető és szerelhető, ugyanakkor olcsó népautója lett. 1944-ig dolgozott a Ford-műveknél. Vezető konstruktőri beosztásban, az 1. világháború alatt néhány hadigépet is tervezett, majd ő tervezte később az ugyancsak nagy sorozatban gyártott Fordson-traktor prototípusát. Fenntartotta kapcsolatait Magyarországgal. Többször is meglátogatta rokonait, és előadást tartott a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben. 1921-ben százezer koronás ösztöndíjat alapított makói fiatalok támogatására.

Banga Ilona, Baló Józsefné születésének 120. évfordulója
Hódmezővásárhely, 1906. febr. 3. — Budapest, 1998. márc. 11.

Biokémikus, egyetemi tanár

1924-1930 között a szegedi egyetem természettudományi karán, a bécsi egyetem filozófiai fakultásán és Debrecenben folytatott egyetemi tanulmányokat. Az egyetemi doktori cím 1929-es megszerzése után 1930-1945 között a szegedi egyetem orvos-vegytani intézetének tanársegéde lett. 17 évig volt Szent-Györgyi Albert munkatársa, részt vett a C-vitamin kutatásban. Az 1930-as években több tanulmányutat tett Bécsben, Nápolyban, Liègeben, Oxfordban, 1940-ben lett egyetemi magántanár. Szeged ostroma és szovjet megszállása idején sikerült megmentenie a világhírű orvosi vegytani intézet felszerelését. 1945-től férjével, Baló Józseffel együtt a budapesti egyetemen dolgozott. Itt 1947-ig a biokémiai intézet tanára, majd az I. számú Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docense, tanszékcsoport-vezetője lett. 1957-ben 6 hónapig Baselben folytatta kutatásait, majd visszatért Magyarországra. Megszervezte és 1970-ig irányította az orvosegyetem I. Kórbonctani Intézetének biokémiai laboratóriumát. 1948-ban férjével felfedeztek az emberi és állati hasnyálmirigyben egy új enzimet, az elasztázt, a vérben az elasztázinhibitort. Úttörő érdemei vannak az izomkontraktilis fehérjék felfedezése körül, foglalkozott az öregedés biokémiai folyamataival.

Borel, Félix Edouard Justin Emile halálának 70. évfordulója
Saint Affrique, Franciaország, 1871. jan. 7. — Párizs, 1956. febr. 3.

Francia matematikus, politikus

Az École Normale Supérieure tanulója lett 1889-ben. 1893-ban doktorált, ezután a Lille-i Egyetemen, majd 1897-ben az École Normale Supérieure-ben oktatott. 1905-ben a Francia Matematikai Társaság elnökévé választották meg. 1909-ben a Sorbonne Függvényelméleti Tanszékét kapta meg, amelyet kifejezetten neki alapítottak, ezt az állást 1941-ig töltötte be. 1921-ben a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, 1933-ban megválasztották az intézmény alelnökének, 1934-től pedig az elnökének. Az 1920-as - 1940-es években a politikai életben is aktívan részt vett. A 2. világháború idején részt vett a francia ellenállásban. A matematika számos területén ért el alapvető fontosságú eredményeket, így a sorozatok, komplex függvények, differenciálegyenletek, a valószínűségszámítás területén. Henri Lebesgue-gel egyetemben a mértékelmélet, illetve annak a valószínűségelmélet terén történő alkalmazásának úttörője, a modern valós függvénytan egyik megalapozója. A Borel-mérték és Borel-halmaztest a modern valószínűségszámításban is fontos szerepet játszik. Összekapcsolta a hiperbolikus geometriát és a speciális relativitás elméletét. A játékelmélet területén ért el eredményeket, a bridzs kártyajáték tanulmányozásával is foglalkozott. Nevéhez fűződik az a gondolatkísérlet, amely "végtelen sok majom tétel" (infinite monkey theorem) néven vonult be a köztudatba. Számos tétel és fogalom kapcsolódik a nevéhez, így a már említetteken kívül a Heine-Borel-tétel, a Borel-lemma. Az egyik krátert róla nevezték el a Holdon.

Touschek, Bruno születésének 105. évfordulója
Bécs, Ausztria, 1921. febr. 3. — Innsbruck, 1978. máj. 25.

Osztrák fizikus

Bécsben végezte középiskoláit. Tanulmányait 1937 után magánúton fejezte be, mert származása miatt nem látogathatta az iskolát. Ez után barátai segítségével a hamburgi egyetemen tanulhatott. Tanulmányai mellett magáncégeknél is dolgozott. A háború végén börtönbe, majd koncentrációs táborba került, ahonnan sikerült megszöknie. A háború után Göttingenben fejezte be tanulmányait. Glasgow-ban, majd Rómában tanított, kutatóként az Istituto Nazionale di Fisica Nucleare-ban dolgozott, Frascati-ban. 1960-ban egy előadásában ő javasolta ütköztetőgyűrű (collider) építését elektronok és pozitronok ütköztetésére. Ez a javaslat szolgált alapul a későbbi nagyenergiájú részecskegyorsítók, így a CERN-ben megépült Large Hadron Collider (LHC) létrehozásához is. Az ADA-nak nevezett első elektron-pozitron tárológyűrű Frascatiban épült Touschek irányításával az 1960-as évek elején. Nevét viseli a többek között a Touschek-szórás és a Touschek-élettartam.

Paszlavszky József születésének 180. évfordulója
Deregnyő, 1846. febr. 2. — Budapest, 1919. szept. 21. [nov.]

Zoológus, főiskolai tanár

A pesti egyetemen 1872-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben már 1870-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárához került. 1873-ban tanársegéd lett a budapesti egyetem állattani tanszékén Margó Tivadar mellett. 1874-től főreáliskolai tanár. 1896-tól főreáliskolai igazgató és a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. Tanterveket, tanügyi utasításokat készített, állattani, földrajzi tankönyveket is írt. Jelentős szerepe volt a Természettudományi Tanács működésében, melynek 1877-1896-ban másod-, 1897-1906-ban első titkára. 1877-től a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, és a Fauna Regni Hungariae (Bp., 1899-1900), szerkesztője. 1888-tól az MTA tagja.

Temesszentandrási Guido születésének 115. évfordulója
Sopron, 1911. febr. 2. — Budapest, 1986. ápr. 29.

Kohómérnök

1934-ben a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán szerezte kohómérnöki diplomáját. Első munkahelye a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. volt. Innen 1937-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-hez hívták, ahol először Salgótarjánban, majd Ózdon, a durvahengermű részlegen dolgozott. Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) néven államosított gyárkomplexumban a durvahengermű üzemfőnöke, 1952-1968-ig a gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatója volt. Számos fontos kohászati újítása volt. A második világháború után komoly szerepe volt az Ózdi Kohászati Üzemek újraindításában, és a budapesti Duna-hidak újjáépítéséhez szükséges kohászati termékek előállításában. A neve ma is olvasható egy, a Margit-híd pesti hídfőjén elhelyezett emléktáblán. Jelentős szerepe volt abban, hogy a második világháború után mindössze hét hónap alatt megépülhetett a budapesti Kossuth-híd.

Mikolás Miklós halálának 25. évfordulója
Celldömölk, 1923. ápr. 5. — Budapest, 2001. febr. 2.

Matematikus, egyetemi tanár

Édesapja polgári iskolai igazgató volt, aki fiát a piaristákhoz íratta be gimnáziumba. Az első öt osztályt Veszprémben járta, majd amikor apját Nagymarosra helyezték, a váci piaristáknál folytatta tanulmányait. Vácott érettségizett, s 1942-től kezdve az Eötvös Collegium tagjaként járt a tudományegyetemre, matematika-fizika tanári szakra. Alapvizsgáit 1944 tavaszán, szakvizsgáit 1946 nyarán tette le kiváló eredménnyel. Kutatói pályáját az analízis területén kezdte meg Fejér Lipót mellett, s később is ilyen tárgyú publikációival hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. Mind a tudományegyetemen, mind a műszaki egyetemen tartott előadásokat, írt jegyzeteket. Nagydoktori disszertációját 1992-ben védte meg; a modern valós függvénytant tárgyaló könyve 1994-ben jelent meg angol nyelven az Akadémiai Kiadónál. Nyitott volt a társadalmat széles körben foglalkoztató kérdésekre is: mind a Petőfi-sír kutatásával, mind a hazai demográfiai helyzettel kapcsolatban jelentek meg máig hivatkozott publikációi. (Dr. Radnai Gyula)

Sendivogius, Michael (Sędziwój, Michał) születésének 460. évfordulója
Lukawica, Lengyelország, 1566. febr. 2. — Kravaře, Szilézia (ma Csehország), 1636.

Lengyel alkimista, filozófus

Gazdag nemesi családból származott. Több európai egyetemen is tanult, többek között Lipcsében és Bécsben is. Udvari szolgálatban volt Rudolf császár mellett Prágában, majd III. Zsigmond lengyel király mellett is. Diplomáciai megbízatásoknak is eleget tett. Alkimistaként fő törekvése volt a "bölcsek kövé"-nek megtalálása, amelynek segítségével higanyból aranyat lehet készíteni. Számos olyan felismerése is volt azonban, amelyek természettudományos szempontból fontosak. Módszereket dolgozott ki fémek és savak tiszta előállítására. Felismerte, hogy a levegő több alkotórészből áll és ezek egyike, amelyet később oxigénként azonosítottak, az élethez feltétlenül szükséges. Bányákat és fémöntödéket is létesített.

Herglotz, Gustav születésének 145. évfordulója
Wallern, Cseh-erdő (ma Volary, Csehország), 1881. febr. 2. — Göttingen, Németország, 1953. márc. 22.

Osztrák születésű német matematikus, csillagász

Főleg a geofizika (földrengéstan) elméleti kérdéseivel foglalkozott. Bécsben, majd L. Boltzmann mellett Münchenben tanult. Első jelentős munkája a Naptól megvilágított háromtengelyű égitest fényesség változásával foglalkozott. 1902-től a göttingeni, bécsi, lipcsei egyetemeken tanított, 1925-ben a göttingeni egyetem professzora, ahol szorosan együttműködött Wiechert Geofizikai Intézetével. A Herglotz-Wiechert inverzió - a rengéshullám sebesség-mélység összefüggéséről - tette lehetővé a földrengési adatok földszerkezeti értelmezését. Folytatta Lord Kelvin munkáját a homogén gömb deformációjáról, ezen az alapon már 1905-ben közölte a Föld rugalmas tulajdonságait leíró differenciálegyenletekről szóló dolgozatát, megalapozva a Föld-árapály vizsgálat elméletét. (Bartha Lajos)

Kuratowski, Kazimierz születésének 130. évfordulója
Varsó, Lengyelország (ebben az időben az Orosz Birodalom része), 1896. febr. 2. — Varsó, 1980. jún. 18.

Lengyel matematikus

1913-1914-ben a Glasgow-i Egyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat. 1915 után a Varsói Egyetemen hallgatott matematikát. 1927-ben a Lwówi Műegyetem tanárává nevezték ki, majd 1934-ben a Varsói Józef Piłsudski Egyetem matematikaprofesszora. 1935-ben tanulmányutat tett az USA-ba amelynek során többek között együtt dolgozott Neumann Jánossal is. 1939 után bujkálásra kényszerült. A világháború lezárultával aktívan közreműködött a fővárosi egyetemen folyó oktatás újraindításában, s 1965-ös nyugdíjazásáig ismét matematikaprofesszorként tanított a Varsói Egyetemen. Emellett szervezőmunkájának köszönhetően 1949-ben kezdte meg működését az Állami Matematikai Intézet, amelynek 1967-ig igazgatója volt. Fő kutatási területe a topológia volt, behatóan foglalkozott a felületek topológiájával, halmazelmélettel, mértékelmélettel, függvénytannal és matematikai logikával. A lwówi évei során Stefan Banachhal közösen több mértékelméleti problémát oldottak meg. Foglalkozott az euklideszi sík és tér topológiájával, egyebek mellett nevéhez fűződik a gráfelméleti Kuratowski-tétel megalkotása. 1953-tól az MTA külső tagja, további öt külföldi akadémia is meghívta tagjai sorába.

Briggs, Henry születésének 465. évfordulója
Warleywood, Yorkshire, Anglia, 1561. febr. 1. — Oxford, 1630. jan. 26.

Angol matematikus, fizikus, térképész

Latinul és görögül tanult a szülőföldjén, majd 1577-ben Cambridge-be került egyetemre; húsz évesen diplomázott. A rákövetkező évben már a "Fellow of St. John's" megtisztelő címet is elnyerte; fizikát és matematikát tanított. Érdeklődése a tengeri navigációra és az ahhoz szükséges csillagászatra irányult. A geometria első professzora lett Londonban, a Gresham College-ban (1596). Támogatta a nála évtizeddel fiatalabb Kepler nézeteit. Briggs megismerte a 11 évvel idősebb Napier logaritmustáblázatát, sokat konzultáltak. Végül Briggs a természetes logaritmust 10 alapúra cserélte, mert ez az utóbbi könnyebben használható a precíz szorzások, osztások, gyökvonások gyakorlati kivitelezésére. A logaritmusokat nagy pontossággal publikálta (1617), például lg 34=1.53147891704226. A Hold innenső oldalán (a fogyó holdsarló felső hegyénél) egy nagy kráter viseli Briggs nevét; a kráter közepét egy kisebb kráter lyukasztja. Briggs térképe Észak-Amerikáról matematikai kifinomultságot és földrajzi tájékozottságot egyaránt bizonyít, továbbá a mély matematika gyakorlati hasznosíthatóságát is (1625). (Hujter Mihály)

Heisenberg, Werner Karl halálának 50. évfordulója
Würzburg, Németország, 1901. dec. 5. — München, 1976. febr. 1.

Német atomfizikus, Nobel-díjas

Arnold Sommerfeld mellett szerzett bölcsészdoktori oklevelet elméleti fizikából 1923-ban. Ezután Max Born tanársegéde lett Göttingenben és ugyanott 1924-ben magántanárrá habilitálták. 1924-1925-ben ösztöndíjasként, majd 1926-ban asszisztensként Niels Bohr mellett dolgozott a koppenhágai egyetemen. 1927-1941-ig a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt. 1941-1945-ig a berlini egyetem, 1945-1955-ig a göttingeni egyetem, 1956-tól pedig a müncheni egyetem elméleti fizika professzora és 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója volt. A 2. világháború alatt részt vett a német atomfegyver-program fejlesztési munkáiban. Munkássága kiterjedt szinte az egész elméleti fizika, különösen az atomfizika, a magfizika és az elemi részek fizikájának területére. 1925-ben dolgozta ki a kvantummechanika első megfogalmazását, a mátrixmechanikát. Felállította a mikrofizika egyik legalapvetőbb összefüggését, a róla elnevezett határozatlansági összefüggést. 1932-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Nevéhez fűződik az első atommagelmélet kidolgozása, amely szerint az atommag protonokból és neutronokból épül fel. Ő vezette be a nukleonok közötti kicserélődési kölcsönhatást és az izotóp-spin fogalmát. A mágnesség terén elért eredményei is igen jelentősek. Élete végén az elemi részek egységes kvantumtérelméletén dolgozott.

Mackey, George Whitelaw születésének 110. évfordulója
St Louis, Missouri, USA, 1916. febr. 1. — Belmont, Massachusetts, 2006. márc. 15.

Amerikai matematikus

Egyetemi tanulmányai során kezdetben kémiát és fizikát hallgatott, a matematikai szigorúságra való igénye miatt érdeklődése azonban egyre inkább a matematika felé irányult. A Harvard egyetemen doktorált, majd 1943-tól nyugdíjbavonulásáig, 1985-ig itt is oktatott, 1956-tól, mint professzor. Fő szakterületei voltak a reprezentációelmélet, ergodelmélet, funkcionálanalízis és matematikai fizika. Jelentős szerepe volt a kvantumlogikának a kvantumelmélet matematikai alapozásában való alkalmazásában.