Ángyán János születésének 140. évfordulója
Budapest, 1886. márc. 9. — Pécs, 1969. júl. 19.

Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár

Oklevelét a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerezte 1908-ban. 1907-től az egyetem kórbonctani intézetében Petrik Ottó mellett volt gyakornok. 1909-ben a berlini Robert Koch Intézetben dolgozott, 1909-től 1923-ig a budapesti II. sz. belklinikán adjunktus, majd megbízott intézetvezető. Az 1. világháború alatt (1914-18) a 7. Hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályát, majd a budapesti helyőrség szívbetegállomását vezette. 1923-tól a pécsi tudományegyetem orvosi karán a belgyógyászat ny. r. tanára, majd a belklinika igazgatója volt 1959-ig. 1935-36-ban dékán, 1943-44-ben rektor volt. Munkássága a belgyógyászat teljes területét felölelte. Foglalkozott a gümőkór elleni küzdelemmel, szilikózis-vizsgálatokkal, szorgalmazta Harkányfürdő fejlesztését. Fő törekvése a klinika megszervezése volt.

Szőkefalvi-Nagy Zoltán születésének 110. évfordulója
Kolozsvár, 1916. márc. 9. — Eger, 1980. nov. 8. [9.]

Kémikus, főiskolai tanár

1939-ben szerzett vegytan-természetrajz szakos tanári oklevelet a szegedi tudományegyetemen. 1939-1942 között a kolozsvári egyetem ásvány- és kőzettan tanszékén volt gyakornok, tanársegéd, majd a nagyváradi hadapródiskolában kémiatanár. 1949-ben került Keszthelyre, ahol a gimnázium igazgatója és tanára volt. 1952-ben hívták meg az Egri Pedagógiai Főiskola kémiai tanszékének vezetőjéül, és 1960-ban nevezték ki főiskolai tanárnak. Főként az ásvány- és kőzettan oktatásával foglalkozott, de már 1961-től bekapcsolódott a biokémia tanításába is. Jelentős, alapozó szerepet játszott a hazai kémiatörténet feltárásában. 1970-től tartott kémiatörténeti előadásokat a debreceni tudományegyetemen. Apja Szőkefalvi-Nagy Gyula, bátyja Szőkefalvi-Nagy Béla.

Fiala Tibor születésének 75. évfordulója
Budapest, 1951. márc. 9. — Budapest, 2011. aug. 18.

Matematikus, egyetemi docens

Középiskolásként aranyérmet szerzett a nemzetközi matematikai diákolimpián 1969-ben, a világelső magyar csapatban egyetlenként. 1975-ben az ELTE matematikus szakon kitüntetéses diplomával végzett, és kiváló eredményei okán 1976-ban Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet kapott. Négy évig a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola tanársegédje, majd az Országos Tervhivatal Számítóközpont illetve az Országos Vezetőképző Központ munkatársa. Később az ELTE Numerikus Analízis Tanszékének adjunktusa, még később a Közgazdaságtudományi Egyetem docense. Az Ütemezési algoritmusok című doktori értekezését 1979-ben védte meg. A Farkas Gyula Emlékdíj I. fokozatával tüntették ki 1980-ban. A "Mathematics of Operations Research" folyóiratban megmutatta, hogy az "open-shop probléma" rögzített gépszám és korlátos műveleti idők esetén polinomiálisan megoldható (1983). Több egyetemi tankönyv szerzője. (Hujter Mihály)

Oersted, Hans Christian (Ørsted) halálának 175. évfordulója
Rudkøbing, Dánia, 1777. aug. 14. — Koppenhága, 1851. márc. 9.

Dán fizikus, kémikus

1806-ban lett a koppenhágai egyetem professzora, kezdetben az elektromos áram vizsgálatával és akusztikai kutatásokkal foglalkozott. Felfedezte, hogy a vezetékben folyó áram eltéríti a mágnesezett iránytűt. Hamar felismerték a jelenség fontosságát, ami ösztönzően hatott az elektromágneses elmélet kidolgozására. Ørsted 1820-ban fedezte fel a piperint, a paprika egyik csípős összetevőjét, 1825-ben fém alumíniumot készített. 1824-ben társaságot alapított a tudományos ismereteknek a nagyközönség körében való terjesztésére. Ez a társaság ítéli oda 1908 óta az Ørsted-érmet a kiemelkedően eredményes dán fizikusoknak. 1932-ben oersted-nek nevezték el a H mágneses térerősség (gerjesztés) CGS rendszerbeli mértékegységét.

Bour, Jacques Edmond Emile halálának 160. évfordulója
Gray, Haute-Saône, Franciaország, 1832. máj. 19. — Párizs, 1866. márc. 9.

Francia matematikus, bányamérnök

Az École Polytechnique-ban, majd az École des Mines-ben végzett tanulmányai után bányamérnöki végzettséggel az École Polytechnique-ban a mechanika professzora volt. Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis, az algebra és az elméleti mechanika területén. 1861-ben egy dolgozatával elnyerte a Francia Akadémia matematikai nagydíját, és jelölték az Akadémia tagjának is, de nem választották meg. Nevéhez fűződik a Bour-féle minimálfelület. Fiatalon, 34 évesen hunyt el.

Delbrück, Max Ludwig Henning halálának 45. évfordulója
Berlin, Németország, 1906. szept. 4. — Pasadena, Kalifornia, USA, 1981. márc. 9.

Német születésű amerikai biológus, fizikus, Nobel-díjas

1930-ban doktorált fizikából a göttingeni egyetemen, utána tanulmányutat tett Koppenhágába, ahol Niels Bohr mellett dolgozott. 1932-37-ig Lise Meitner asszisztense volt, érdeklődése azonban már ebben az időben a biológia felé is fordult. Németországból 1937-ben egy ösztöndíj segítségével kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt a California Institute of Technology biológiai laboratóriumában dolgozott 1937-39 között, majd 1940-47 között a Vanderbilt Egyetemen oktatott fizikát. 1947-81 között ismét a California Institute of Technology-n dolgozott. 1939-ben felfedezte, hogy a bakteriofágok szaporodása az addigi feltételezéssel szemben egy lépésben történik. Salvador Luriával együttműködve az ún. fluktuációs teszttel megmutatták, hogy a baktériumoknak a bakteriofágokkal szemben való rezisztenciája véletlen mutációktól függ. Delbrück és Hershey egymástól függetlenül felfedezte 1946-ban, a vírusok genetikus rekombinációját. 1962-ben létrehozta Kölnben Genetikai Intézetet. A modern molekuláris biológia egyik úttörője volt. 1969-ben Alfred Day Hersheyvel és Salvador Luriával megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a vírusok replikációs mechanizmusának és genetikai szerkezetének kutatásában elért eredményeiért. Nevéhez fűződik a még fizikusi pályaszakasza alatt felfedezett Delbrück-szórás.

Pulszky Garibaldi születésének 165. évfordulója
Torino, Szárd-Piemonti Királyság, 1861. márc. 8. — Ercsi, 1926. júl. 17.

Mérnök, szakpolitikus

A neves cselfalvi és lubóci báró Pulszky család gyermeke. (Kossuth Lajos, a "turini remete" harcostársa volt az édesapja, Pulszky Ferenc későbbi régész, akadémikus; ez a körülmény magyarázza a születési helyet és a keresztnevet.) 1881-ben mérnöki oklevelet szerzett. Első komolyabb munkája a Korinthoszi-csatorna építésénél volt. 1885-ben a Magyar Királyi Államvasutak alkalmazásába került; később vasúti és hajózási főfelügyelő. Tevékeny évei során számos magyarországi híd építésénél segédkezett; kora egyik közlekedésügyi vezére. Édesanyja (Walter Terézia) és testvérei (Károly, Ágost, Polixenia) is hírnevesek lettek. (Hujter Mihály)

Mihályi Zoltán Károly születésének 130. évfordulója
Tamási, Tolna vm., 1896. márc. 8. — Budapest, 1970. szept. 25.

Erdőmérnök, szakíró

Oklevelét 1921-ben a soproni akadémián szerezte meg. 1923-tól a somogyszobi erdőgazdaság vezetője volt. 1927-ben az erdőmérnöki főiskola erdőműveléstani tanszékén tanársegédként dolgozott. Közben a Magyar Ornithologusok Szövetségének és a Hubertusz Vadászati Védőegyesületnek titkára volt. 1936-tól Budapesten az Országos Erdészeti Egyesület titkára volt. 1938-1944-ig az Erdészeti Lapokat szerkesztette. 1944-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza. 1948-tól a Magyar Állami Erdészet Központi Igazgatóságánál, 1949-től az Erdőközpont erdészeti dokumentációs osztályán, 1950-től 1954-ig a Mezőgazdasági Dokumentációs Központnál, majd hosszabb ideig az Akadémiai Kiadónál szerkesztette az Agrárirodalmi Tájékoztatót (1953-56), a Magyar Agrárirodalmi Szemle Erdészeti rovatát (1950-57). Közreműködött több szótár munkálataiban.

Láng Géza születésének 110. évfordulója
Békéscsaba, 1916. márc. 8. — Budapest, 1980. febr. 18.

Mezőgazdász, növénytermesztő, egyetemi tanár

1937-ben a keszthelyi Gazdasági Akadémián, 1943-ban a budapesti műegyetemen szerzett diplomát. A keszthelyi Gazdasági Akadémián tanított. 1945 után Keszthelyen, majd Budapesten kapott katedrát, 1950-től a Földművelési Minisztérium Szakoktatási Főosztályán a növénytermesztés oktatását szervezte, s ilyen tárgyú tankönyveket írt. 1956-ban a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia, később Agrártudományi Főiskola egyetemi docense, tanszékvezető tanára, rektorhelyettese, 1965-1968 között rektora volt. Kutatásai főként a humusz-, a rét- és legelőgazdálkodás, ill. a burgonyatermesztés vizsgálatára irányultak. Foglalkozott a füves vetésforgó kérdésével, a talajtermékenység fenntartásának problémájával, a trágyázással. A Mezőgazdasági Mérnökök Nemzetközi Szervezetének (CITA) tagja volt. 1964-től az MTA levelező, 1970-től rendes tagja volt.

Gábor Aurél halálának 50. évfordulója
Sopron, 1923. aug. 10. — Ács, 1976. márc. 8.

Orvos, belgyógyász, oxiológus, egyetemi tanár

1948-ban a debreceni orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1948-1951-ben a Koltói Anna, 1951-1955-ben a dunaújvárosi kórház belgyógyásza. 1954-től az OMSZ főorvosa. 1955-1968-ban a Mentőkórház főorvosa, a rohamszolgálat vezetője. 1968-1976-ban az OMSZ Főigazgatóságán tudományos főmunkatárs. A sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxyológia fogalmának megalkotása (s maga az elnevezés is) a nevéhez fűződik, megszervezte a mentőtisztképzést. Oxiológiát oktatott az egyetemen és az Egészségügyi Főiskolán.

Kendall, Edward Calvin születésének 140. évfordulója
South Norwalk, Connecticut, 1886. márc. 8. — Princeton, 1972. máj. 4.

Amerikai biokémikus, Nobel-díjas

A Columbia Egyetemen végzett, 1910-ben szerzett Ph. D. fokozatot. 1914-től vezette a rochesteri Mayo Klinika biokémiai osztályát, majd 1921-től harminc éven keresztül a Minnesotai Egyetem élettanprofesszora volt. 1951 után a Princeton Egyetem és a vendégprofesszoraként tevékenykedett. Ő izolálta 1914-ben a tiroxint (pajzsmirigy-hormont), amely a Banting és Best által előállított inzulin mellett a kialakuló hormonterápia legfontosabb anyaga lett. 1930-tól a mellékvesekéreg hormonjait kutatta. 1944-ben szintézissel előállította a dehidrokortikoszteront és 1946-ban a gyógyászati szempontból fontos kortizont. Philip S. Hench és Tadeus Reichstein társaságában ő kapta az 1950. évi orvosi-élettani Nobel-díjat a mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásáért.

Schmidt Ferenc halálának 125. évfordulója
Temesvár, 1827. febr. 14. — Budapest, 1901. márc. 7.

Építész

Tanulmányait a bécsi, illetve müncheni műegyetemen végezte. Mint építészmérnök Temesváron majd Pesten működött. Tudományos tevékenysége matematikai és tudománytörténeti vonatkozású: az elsők között foglalkozott Bolyai János és Farkas munkásságának megismertetésével. 1867-ben megírta a Bolyaiak életrajzát Bolyai János Appendix-ének francia fordításához, majd ugyanebben az évben németül is megjelentette. Sokat tett azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia előmozdítsa a Bolyaiak irathagyatékának feldolgozását és publikálását. A Mathematikai és Physikai Társulatnak a századforduló idején egyik legbecsültebb tagja volt.

Harkins, William Draper halálának 75. évfordulója
Titusville, Pennsylvania, USA, 1873. dec. 28. — Chicago, Illinois, 1951. márc. 7.

Amerikai vegyész

A kaliforniai Stanford Egyetemen doktorált 1908-ban, és 1900-től 1912-ig kémiát tanított a Montanai Egyetemen, Missoulában. Szakmai pályája hátralévő részét a chicagoi egyetemen töltötte. Megjósolta a neutron és a nehézhidrogén (deutérium) létezését, továbbá bevezette a tömeghiány fogalmát. Magkémiai, különösen az atommag szerkezetére vonatkozó kutatásai elsőként derítettek fényt a magfúzió alapvető folyamatára; ezen alapul a termonukleáris bomba. Az elsők között kísérelte meg kiszámítani a világegyetemben lévő elemek arányát.

Taylor, Geoffrey Ingram, Sir születésének 140. évfordulója
St John's Wood, London, Anglia, 1886. márc. 7. — Cambridge, 1975. jún. 27.

Angol matematikus, fizikus

Cambridge-ben tanult. Meteorológusként dolgozott, e minőségében a folyadékok és a levegő turbulens áramlásával foglalkozott. Az 1. világháború alatt a légierőnél teljesített szolgálatot, többek között repülőgépalkatrészeken végzett anyagfáradási vizsgálatokat. A háború után Cambridge-be tért vissza. Mindössze néhány évig oktatott, utána csak kutatással foglalkozott. A folyadékok mechanikájával kapcsolatos jelentős eredményeinek fontos alkalmazásai vannak az oceanográfiában és a meteorológiában. Ugyancsak fontos eredményeket ért el a kristályokban fellépő diszlokációkkal kapcsolatban.

Pávai Vajna Ferenc születésének 140. évfordulója
Csongva, 1886. márc. 6. — Szekszárd, 1964. jan. 12.

Geológus

Egyetemi tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911-ben a selmecbányai akadémián Böckh Hugó mellett tanársegéd az ásvány-földtan-teleptani tanszéken. 1912-1914-ben az erdélyi, 1915-1918 között a horvátországi, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig. Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki; a hazai kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője volt. Nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévvíz feltátása is (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Élete végén főként a hévvizekből nyerhető geotermikus energia hasznosításának kérdései foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévvízkutak mellett az első hévvizekkel fűtött kertészetek.

Lőrinczy Endre születésének 135. évfordulója
Budapest, 1891. márc. 6. — Budapest, 1969. dec. 15.

Mérnök

1918-ban szerzett diplomát a budapesti műegyetemen. A Magyar Államvasutak (MÁV) Osztálymérnökségén vasútvonalakat tervezett, 1935-ben főmérnök, 1939-ben műszaki tanácsos. 1942-ben a Kereskedelmi Minisztérium Vasútműszaki Osztályán előadó, 1942-től műszaki főtanácsos. 1945 után különböző vasútvonalak és hidak helyreállításán dolgozott, majd mérnöki és mérnöktovábbképző tanfolyamokon oktatott vasútépítéssel összefüggő tárgyakat. 1951-től a budapesti műszaki egyetem meghívott tanára. Részt vett a Vasúttervezőüzemi Vállalat megszervezésében, 1953-tól az intézmény pályatervezési főosztályának vezetője.

Tobias, Charles William (Tóbiás Károly) halálának 30. évfordulója
Budapest, 1920. nov. 2. — Berkeley, California, USA, 1996. márc. 6.

Magyar születésű amerikai elektrokémikus

A Budapesti Műegyetemen szerzett diplomát 1942-ben és 1946-ban doktorált, 1947-ben távozott az USA-ba. Kalifornia, Berkeley-ben az elektrokémiai oktatás, kutatás megalapítója, volt tanszékvezető, dékán, számos díj kitüntetettje. A későbbi elektrokémikusok közvetlenül, vagy közvetve mind kapcsolódnak hozzá. Munkatársai szerint reneszánsz ember volt. Budapesten már jól hegedült, Berkley-ben gyermekeivel családi muzsikáltak. A Szépművészeti Múzeum igazgatósági tagja volt éveken keresztül. 1993-ban az MTA külső tagja lett.

Whewell, William halálának 160. évfordulója
Lancaster, Anglia, 1794. máj. 24. — Cambridge, 1866. márc. 6.

Angol polihisztor, természettudós, filozófus, tudománytörténész

Szegénysorsú családban született, tanára és mások támogatásával jutott el Cambrige-be. Tanulmányainak befejezése után itt is tanított. Az 1820-as évek közepéig elsősorban matematikát tanított, kézikönyveket is írt. Ezután érdeklődése egyre több tudományágra terjedt ki, többek között ásványtannal, építészettel, csillagászattal, majd egyre inkább tudományfilozófiával foglalkozott. 1828-ban az ásványtan, majd 1838-ban a morálfilozófia professzora lett. Kortársai és tudós társai között nagy tekintélynek örvendett. Számos tudományterületen alkotott új szakszavakat, amelyek a mai napig használatban maradtak, így tőle származik az "anód", "katód", "eocén", "miocén" és még számos más elnevezés. Nevét viseli a Whewell-egyenlet és whewellit nevű ásvány.

Cornu, Marie Alfred születésének 185. évfordulója
Orléans, Franciaország, 1841. márc. 6. — Romorantin, 1902. ápr. 12.

Francia fizikus

1867-től az École Polytechnique fizikaprofesszora volt. A korábbiaknál nagyobb pontossággal ismételte meg a gravitációs állandó és a fény sebességének mérését (utóbbit Fizeau módszerével). Az ózonréteg tanulmányozásában nagy jelentőségű az 1878-ban tett felfedezése, hogy a Föld felszínén a Nap színképe 300 nm hullámhossz alatt már nem kimutatható. Nagy figyelmet keltettek a fényelhajlásra, valamint a kéttengelyű kristályokban a fény terjedésére vonatkozó vizsgálatai is. A Cornu-depolarizátor az ő nevét viseli. 1878-ban elnyerte a Royal Society Rumford-érmét, ugyanekkor a francia Akadémia tagjává, 1895-ben elnökévé is választották. A matematikában a Cornu-spirál viseli a nevét. (Piriti János)

Margó Tivadar születésének 210. évfordulója
Pest, 1816. márc. 5. — Pusztaszentlőrinc, 1896. szept. 5.

Zoológus, orvos, egyetemi tanár

Görög-szerb származása és széles körű érdeklődése predesztinálta arra, hogy nemzetközileg elismert kutatóvá váljék. Már húszéves korában bölcsészdoktorrá avatták a pesti egyetemen, ezután viszont az orvostant kezdte hallgatni, hogy hat év múlva orvosdoktor lehessen. Orvosként praktizált Pesten, majd Bécsben, ahol az egyetemen szövettani kutatásokat folytatott. Kutatási beszámolóit nemcsak az osztrák, de a francia és az angol tudósok is elismeréssel fogadták, társaságaikba választották. Nem késett a hazai elismerés sem: rövid kolozsvári kitérő után 1862-ben került a pesti egyetemre és lett az állattan és az összehasonlító bonctan tanára, valamint az orvoskaron a szövettan tanára. Az oktatás és az ismeretterjesztés is kedves volt számára: tanított a Minta gimnáziumban, tagja volt az egyetemi tanárvizsgáló bizottságnak, alapító tagja a természettudományi társulatnak. Charles Darwint személyesen ismerte, nézeteit magáévá tette és terjesztette. Dékánná választotta a bölcsészkar, egy másik évben az orvoskar, s az 1879/80-as tanévben ő volt az egyetem rektora, amelyről még a Vasárnapi Újság is megemlékezett. Az MTA-nak 1860-ban lett levelező, 1870-ben rendes és 1891-ben tiszteleti tagja. Ma Budapesten utca viseli a nevét, ahol 2010-ben görög-magyar együttműködéssel készült emléktáblát avattak fel a tiszteletére. (Dr. Radnai Gyula)

Szűcs László születésének 110. évfordulója
Jászberény, 1916. márc. 5. — Budapest, 1996. szept. 28.

Agrogeológus, talajtérképész

Diplomát 1942-ben szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Egyetem Természettudományi Karának természettan-vegytan szakán. Utána a Magyar Királyi Földtani Intézetben bekapcsolódott a Kreybig-féle 1: 25 000 méretarányú átnézetes talajismereti térképezés helyszíni felvételezési, laborvizsgálati és térképszerkesztési munkálataiba. Tagja volt az 1949-ben létrehozott Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetnek, ahol nyugdíjba vonulásáig, majd nyugdíjasként élete végéig dolgozott. Számos talajtérkép és talajtérképezési rendszer fűződik nevéhez, gyakran társszerzőként. Stefanovits Pállal és munkatársaival együtt elkészítette Magyarország genetikai talajtérképét. Több atlasznak volt - talajtanos - társszerzője, így Magyarország Éghajlati Atlaszának, Nemzeti Atlaszának és Regionális Atlaszának. Máté Ferenccel megszerkesztette Magyarország talajbonitációs térképét, Várallyay Györggyel az ország új 1:100 000 méretarányú talajtérképét. Részt vett a nagyléptékű genetikus üzemi talajtérképezés módszertanának kidolgozásában.

Gray, Joseph Alexander halálának 60. évfordulója
Melbourne, Ausztrália, 1884. febr. 7. — London, Anglia, 1966. márc. 5.

Ausztrál születésű fizikus

1907-től Rutherford manchesteri laboratóriumában dolgozott, elektronok és röntgensugarak atomokon való szórását vizsgálta, munkája elősegítette a Compton-szórás jelenségének felismerését is. 1912-től a montreali McGill Egyetem, 1924 és 1954 között az Ontario állambeli Queen's University professzora volt. 1922-ben a kanadai, 1932-ben az ausztrál Royal Society tagjává választották. (Piriti János)

Klamkin, Murray Seymour születésének 105. évfordulója
Brooklyn, New York, USA, 1921. márc. 5. — 2004. aug. 6.

Amerikai matematikus

Vegyészmérnöki diplomáját 1942-ben nyerte, majd négy évig a hazáját védte katonaként. Brooklinban szerezte fizikus M.Sc. oklevelét 1947-ben, és két évig a Carnegie-Mellon matematikus hallgatója lett. Utána műszaki kutatásokkal foglalkozott és különböző felsőoktatási intézményekben matematikát tanított. Világhírre a SIAM Review, a Crux Math, az Amer Math Monthly és más rangos folyóiratok feladványrovatának szerkesztésével jutott. Ezáltal az érdekes magyar matematikai eredmények nemzetközi ismertetéséhez is hozzájárult. Híres mondása: "A legjobb feladványok elegánsak az állításukban, elegánsak a végeredményükben és elegánsak a megoldás, a levezetés kivitelezésében is." (Hujter Mihály)

Kümmerle Jenő Béla születésének 150. évfordulója
Budapest, 1876. márc. 4. — Budapest, 1931. dec. 20.

Botanikus

Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte 1894-1898 között. 1898-tól Mágócsy-Dietz Sándor mellett volt tanársegéd. 1902-től élete végéig a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárában dolgozott, 1919-től mint osztályigazgató. A virágos és virágtalan növények kutatásával egyaránt foglalkozott; elsősorban azonban a páfrányok kutatásával. Magyarországi gyűjtőútjai mellett utazott és gyűjtött a Balkán-félszigeten, főleg Albániában, az Adria partvidékén és a Velebit hegység területén. Főleg rendszertani és bibliográfiai munkássága jelentős.

Gergely Jenő születésének 130. évfordulója
Kolozsvár, 1896. márc. 4. — Kolozsvár, 1974. máj. 15.

Erdélyi magyar matematikus, egyetemi tanár, tankönyvíró

Szülővárosa református kollégiumában majd a tudományegyetemén tanult; matematikusként végzett 1918-ban. Riesz Frigyes mellett lett tanársegéd egészen annak 1919-es elüldöztetéséig. Követve mesterét Szegeden doktorált 1921-ben; visszatért a szülővárosába, és ott egészen 1948-ig a hírneves Marianum leánygimnáziumban tanított. A Bolyai Egyetemnek és a kolozsvári Számítási Intézetnek is munkatársa lett nyugdíjazásáig. Szakközleményei magyar, román, német, angol nyelven jelentek meg a Bolyai-geometriáról. A kolozsvári Matematikai és Fizikai Lapok munkatársa volt. Algebra és differenciálgeometria témákban írt tankönyveket. (Hujter Mihály)

Ács Ernő halálának 35. évfordulója
Budapest, 1907. márc. 4. — Budapest, 1991. márc. 4.

Fizikus, villamosmérnök, feltaláló

Munka mellett érettségizett, a Magyar Wolfram Lámpagyárban dolgozott, majd a tudományegyetem matematika-fizika szakán végzett. 1934-től a nagytétényi polgári iskola tanára, majd az egyetemen díjtalan tanársegéd, 1937-től a Geofizikai Intézet kutatója. 1939-ben a Dial Telefonkereskedelmi RT műszaki tisztviselője, később helyettes műszaki vezetője lett. 1945-től a vállalat műszaki vezetője, 1949-től a Geofizikai Intézet igazgatója. 1951-ben a Műszeripari Kutató Intézet igazgatója is, 1952 és 1969 között a Távközlési Kutató Intézet vezetését látta el. 1955-1956-ban a Műszaki Fejlesztési tanács titkára volt. Fő kutatási területe: az információelméleti rendszertechnika, a távközlési hálózatok és csatornák, a mikrohullámú teljesítménymérés kérdései. 1950-es évek végén feltalálta az "Address Code" telefonközpontot, amely egyes kutatók szerint az Internet (pontosabban a katonai Arpanet) előzményének tekinthető.

Klement Zoltán születésének 100. évfordulója
Budapest, 1926. márc. 4. — Budapest, 2005. okt. 19.

Agrármérnök, biológus, növénypatológus, egyetemi tanár

Agrármérnöki diplomáját 1953-ban szerezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Még diplomájának megszerzése előtt az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetéhez került, egész életében itt dolgozott. 1975-ben a kutatóintézet Kórélettani Osztályának vezetője. 1985-ben kutatóprofesszori megbízást kapott a Növénykórtani Osztályon. 1987-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen egyetemi tanárrá nevezték ki. 1964-1965-ben Ford-ösztöndíjas a Missouri Egyetemen. 1974-ben az olaszországi Bari Egyetem vendégkutatója, valamint több alkalommal a göttingeni Georg-August Egyetem Növénypatológiai és Növényvédelmi Intézetében vendégprofesszor volt. A növények baktériumos betegségeivel foglalkozott, a magyarországi fitobakteriológiai kutatások elindítója és iskolateremtője. Nevéhez fűződik a kajszi-gutaütés kóroktanának feltárása és a betegség elleni védekezés kidolgozása, az ún. korai indukált rezisztencia első leírása, ill. a növények baktériumokkal szembeni hiperszenzitív védekezési reakciójának elemzése és tisztázása. Számos új, korszerű diagnosztikai módszert dolgozott ki. 1985-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja volt.

Köhler, August Karl Johann Valentin (Koehler) születésének 160. évfordulója
Darmstadt, Németország, 1866. márc. 4. — Jena, 1948. márc. 12.

Német fizikus

1893-ban Gießenben doktorált. Doktori munkájában tengeri csigák taxonómijával foglalkozott, ehhez számos mikroszkópos felvételt kellett készítenie. A képek minőségének javítása érdekében 1893-ban kidolgozta az azóta Köhler-megvilágításnak nevezett módszert, amely forradalmasította az optikai mikroszkópok fejlesztését. Néhány évig gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1900-tól a jénai Zeiss Művek fizikusa lett, ahol fél évszázadon keresztül jelentős szerepet játszott a mikroszkópok fejlesztésében. Számos más munkája közül kiemelkedő Henry Siedentopffal közösen megalkotott fluoreszcencia-mikroszkóp, vagy az 1904-ben Moritz von Rohrral közösen kifejlesztett ultraibolya-mikroszkóp. 1922-től a jénai Friedrich Schiller Egyetem professzora volt. (Piriti János)

Galjorkin, Borisz Grigirjevics (Galerkin, Galyorkin, Boris Grigorievich) születésének 155. évfordulója
Polotsk, Belorusszia, 1871. márc. 4. — Moszkva, Szovjetunió, 1945. jún. 12.

Orosz-szovjet mérnök, matematikus

A szentpétervári műszaki egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat végzett. Tanulmányainak befejezése után több cégnél is dolgozott tervezőmérnökként. Politikai mozgalmakban való részvételéért, a szociáldemokrata párt tagjaként vállalt szerepéért 1908-tól másfélévi börtönbüntetést kapott. 1909-ben a Szentpétervári Egyetem Mechanika tanszékén kapott állást. Mindvégig Szentpéterváron, (későbbi nevén Leningrádban) tanított, különböző főiskolákon, illetve az egyetemen, kezdetben a gépészkaron, majd később az építőmérnöki karon. Rúd- és lemezszerkezetek tervezésének módszereit dolgozta ki. Részt vett nagy építkezések, így a Dnyeper folyón épült nagy vizierőmű tervezésében. Legnevezetesebb eredménye a különböző típusú parciális differenciálegyenletek közelítő megoldására használatos, róla elnevezett közelítő módszer, amely nagy számításigénye miatt csak a számítógépek megjelenése után válhatott általánosan használatossá.

Schottky, Walter Hermann halálának 50. évfordulója
Zürich, Svájc, 1886. júl. 23. — Pretzfeld, Németország, 1976. márc. 4.

Német fizikus

Friedrich Hermann Schottky matematikaprofesszor fia. Tanulmányait a berlini egyetemen végezte, Max Planck vezetésével készítette doktori disszertációját, melyet 1912-ben védett meg. 1914-19 között a Siemens cég kutatólaboratóriumában dolgozott. Egyetemi oktató volt a würzburgi egyetemen 1919-23 között, ezután Rostockban lett az elméleti fizika professzora 1923-27 között. 1927 után 1958-ig ismét a Siemens cégnél dolgozott. A szilárdtestfizikában, félvezetőkutatásban számos jelentős felfedezést tett, amelyek fontos elektronikus eszközök kifejlesztéséhez vezettek. Nevéhez fűződik többek között a Schottky-effektus és a Schrot-effektus. Számos találmánya közé tartozik a tetróda, a Schottky-dióda. Róla nevezték el a németországban működő Walter Schottky-intézetet.

Meer, Simon Van der halálának 15. évfordulója
Hága, Hollandia, 1925. nov. 24. — Genf, Svájc, 2011. márc. 4.

Holland mérnökfizikus, Nobel-díjas

1943-ban érettségizett szülővárosában, de csak a háború után kezdhette meg egyetemi tanulmányait az addigra felszabadult Hollandiában. Delftben, az ottani műegyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, majd Eindhovenben kapott állást a Philipsnél. 1956-ban sikerrel pályázott Genfbe, az akkor még csak két éve működő CERN-be kutatómérnöknek. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Közben a legbonyolultabb részecskegyorsítási kísérletekhez ó tervezett különleges mágneses lencséket, tárológyűrűt a szuper proton szinkrotronhoz. Feltalálta a részecskenyalábok sztochasztikus hűtésének technikáját, sikerült az ütköző antiproton nyalábok intenzitását jelentősen megnövelnie. Az így megvalósított proton-antiproton kísérletekben tudták először kimutatni az elektrogyenge kölcsönhatást közvetítő, elméletileg már megjósolt bozonok létezését. Egy év se telt el, és 1984-ben Carlo Rubbia olasz fizikussal megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak ezért. Az ötletekben gazdag, mélyen gondolkodó, amúgy szófukar mérnökfizikust Ernest Lawrence 1939-es Nobel-díja után először tüntették ki ezzel az elismeréssel, amely a részecskegyorsítók fejlesztésében elért tevékenységéért járt. (Dr. Radnai Gyula)

Jendrassik Jenő halálának 135. évfordulója
Kapnikbánya, 1824. nov. 18. — Budapest, 1891. márc. 3.

Orvos, fiziológus, egyetemi tanár

Jendrassik Ernő apja. A bölcsészdoktori oklevél elnyerése után 1847-től Bécsben végezte orvosi tanulmányait, ahol 1853-ban orvosi oklevelet nyert. Két évig dolgozott a bécsi közkórházban műtőnövendékként, majd Erdélyben. A továbbiakban Brücke és Ludwig élettani intézeteiben képezte tovább magát. 1857-ben Kolozsvárott az orvos-sebészi tanintézetben az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig az élettan ny. r. tanára a pesti egyetemen, 1884-85-ben rektor. Tervei szerint épült fel a budapesti élettani intézet. Az orvosi fizika első hazai művelője. Jelentősek a bordaközi izmok működésére, a szemmozgások mérésére vonatkozó tanulmányai. Több élettani regisztráló készüléket szerkesztett. Az izomműködést elektromos és mágneses folyamatokra vezette vissza. Az izomelektromosság számos jelenségét írta le, a kérdésnek elismert kutatója volt. Nagy szerepe volt az Országos Közegészségügyi Tanács megszervezésében. 1863-tól az MTA tagja.

Bugarszky István halálának 85. évfordulója
Zenta, 1868. máj. 21. — Budapest, 1941. márc. 3.

Kémikus, egyetemi tanár

Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1891-ben doktori oklevelet kapott. Az állatorvosi főiskolán 1903-tól ny. r. tanár, 1902-től a vegytani tanszék vezetője. 1893-ban kormánysegéllyel külföldi tanulmányutat tett, 1896-ban félévet W. Nernst göttingeni laboratóriumában dolgozott, 1894-ben a budapesti tudományegyetemen magántanár, majd 1913-ban a II. kémiai intézet ny. r. tanára. Főként reakciókinetikai kutatásai jelentősek. Bebizonyította a kémiai affinitásra vonatkozó Thomsen-Berthelot-elv fogyatékosságát. A fehérjék fizikokémiai sajátosságaival is foglalkozott, kimutatta amfoter jellegüket. 1899-től az MTA tagja.

Kántás Károly halálának 35. évfordulója
Sóly, 1912. dec. 2. — Bécs, Ausztria, 1991. márc. 3.

Geofizikus, egyetemi tanár

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte matematika-fizika szakos tanári diplomáját. Az 1930-as évek közepén állt az EUROGASCO, majd a MAORT szolgálatába. Somogy és Zala megyei területeken végzett geofizikai méréseket. Az államosítás után Nagykanizsán a kőolajbányászat fúrólyukszelvényezési munkáit irányította. Kiemelkedő szerepe volt több geofizikai módszer kidolgozásában, bevezetésében. 1952-ben a soproni Bányászati, Kohászati és Erdészeti Egyetemen megszervezte az önálló geofizika tanszéket. Az 1956-os forradalom után Ausztriába távozott, ahol az osztrák állami olajvállalat, az ÖMV geofizikai tanácsadójaként dolgozott, valamint geofizikát oktatott a leobeni bányászati egyetemen.

Halmos Paul Richard (Halmos Pál) születésének 110. évfordulója
Budapest, 1916. márc. 3. — Los Gatos, California, USA, 2006. okt. 2.

Magyar születésű amerikai matematikus

Apja az 1920-as években kivándorolt az Egyesült Államokba, 1929-ben fia is követte. 1934-ben az Illinois-i egyetemen matematikus oklevelet szerzett. 1938-1939-ben és 1942-1943-ban az Illinois-i egyetem oktatója, 1939-1942-ben a princetoni Institute for Advanced Studies-ban Neumann János munkatársa volt. 1943-1946-ban a Syracuse-i egyetemen tanársegéd, 1946-52-ben a chicagói egyetemen tanársegéd, 1952-1956-ban docens, 1956-1961-ben professzor, 1961-1968-ban a michigani egyetemen, 1968-1969-ben a hawaii egyetemen, 1969-1985-ben az indianai egyetemen professzor, 1985-1996-ban a Santa Clara-i Egyetem (Kalifornia) matematika tanszékén professzor. 1996-tól professzor emeritus. A matematika számos területén ért el jelentős eredményeket, így a halmazelméletben, funkcionálanalízisben, mértékelméletben és ergodelméletben. 1964-1969-ben a Mathematical Reviews, 1982-1986-ban az American Mathematical Monthly szerkesztője. 1979-től az MTA tiszteleti tagja volt.

Beregi Edit Dolli, Földes Istvánné születésének 100. évfordulója
Brassó, Románia, 1926. márc. 3. — 2023. ápr. 4.

Orvos, patológus, gerontológus

1950 és 1960 között a Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének, majd a II. sz. Kórbonctani Intézetének tanársegédje volt. 1960-tól 1978-ig a Pest Megyei Rókus Kórház Pathologiai osztályának főorvosa. 1961-ben megbízták az Állami Geriátriai Kórház igazgatójaként, hogy szervezze meg a Gerontológiai Intézetet, mely 1965-ben kezdte meg működését. 1993 és 1997 között betöltötte a Nemzetközi Gerontológiai Társaság elnöki tisztségét. Patológiai munkássága középpontjában a vese morphológiai vizsgálatai álltak. Haranghy László és Beregi Edit a magyarországi gerontológiai kutatások megindítói.

Abonyi Iván születésének 95. évfordulója
Budapest, 1931. márc. 3. — 2022. aug. 4.

Plazmafizikus, fizikatanár, tankönyvíró, tudománytörténész

1950-ben lett hallgató a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, a későbbi ELTÉ-n. Fizikus oklevelet szerzett 1955-ben, majd az elméleti fizika tanszéken kezdett tudományos segédmunkatársként. "A relativisztikus kinetikus gázelmélet egyes problémái" dolgozatával kandidátus 1957-ben; témavezetője Marx György. Docensként elméleti fizika, elektrodinamika, fizikatörténet tárgyakat oktatott. Hallgatói szerint "végtelenül kedves és közvetlen, ... modorával ... akár a harmincas évek úriembere". Dolgozott a párizsi Poincaré Intézetben és a Miskolci Egyetemen is. A Természet Világa 1959-től száznál több írását közölte, de a Fizikai szemlének is aktív szerzője volt. Tankönyvei érthetően, emészthetően tárgyalják az elméleti fizika elvont fogalmait. A Fizikai kislexikon, a Magyar Larousse Enciklopédia és a Magyar nagylexikon is szerzőjének tudhatta. "A negyedik halmazállapot" 1971-ben nívódíjas kötet a Gondolat Kiadónál. Az Eötvös Társulattól "A fizikai gondolkodás terjesztéséért" Prométheusz-érmet nyert 1981-ben. Irigyelt munkabírása, méltóságteljes megjelenése, szerény mosolya, előadásainak lendülete sokáig emlékezetes marad. (Hujter Mihály)

Prévost, Pierre születésének 275. évfordulója
Genf, Svájc, 1751. márc. 3. — Genf, 1839. ápr. 8.

Svájci fizikus, filozófus

Teológiai és jogi tanulmányok után utazásai során barátságot kötött kora sok jelentős filozófusával, többek között Jean-Jacques Rousseauval is. 1780-ban II. (Nagy) Frigyes porosz király a filozófia professzorának és a berlini Tudományos Akadémia tagjának nevezte ki. Ekkor ismerkedett meg Lagrange-zsal, aki figyelmét a fizikai tudományok felé fordította. A fizika, a filozófia, a politikai gazdaságtan területén elért eredményei közül a legjelentősebb a hőmérsékleti sugárzásnak ma Prévost-tételnek nevezett törvénye, mely szerint minden test hősugárzást bocsát ki a hőmérsékletétől függetlenül. (Piriti János)

Krinov, Jevgenyij Leonidovics (Yevgeny Leonidovich) születésének 120. évfordulója
Ottjaszah, Tambov kerület, Oroszország, 1906. márc. 3. — Moszkva, 1984. jan. 2.

Szovjet-orosz minerológus, meteorit-kutató

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Ásványtani Múzeumának munkatársa (1931-37), Leonyid Kulik munkatársaként a Szikhote-Alin meteoriit-zápor vizsgálatával, és a nevezetes Tunguz meteor kutatásával foglalkozott, 1929-30-ban a jelenség helyszínére küldött expedíció szakértője. A Tunguz meteoritról monográfiát írt. Utóbb kartográfiai tanulmányokat végzett, és a földfelszín alaktanával, valamint a meteorit-becsapódások hatásával foglalkozott. A földfelszínre csapódó kozmikus anyagok hatását vizsgálta. Egy, csak meteoritokban megtalálható ásványt Krinovit-nak nevezték el (1966), A szovjet akadémia tiszteletbeli doktora, nevét viseli a 2887.sz. kisbolygó. (Bartha Lajos)

Penney, William George, Sir halálának 35. évfordulója
Gibraltár, 1909. jún. 24. — East Hendred (London közelében), Anglia, 1991. márc. 3.

Brit matematikus, fizikus

Az University of London-on doktorált 1931-ben, 22 éves korában, majd Cambridge-ben is szerzett doktori fokozatot 1935-ben. A londoni Imperial College professzora volt 1936-tól 1945-ig. Szakterülete a hidrodinamikai hullámok elmélete volt. A 2. világháború alatt a franciaországi partraszálláshoz szükséges kikötőegységeket tervezte. 1944-ben kiküldték Los Alamosba, ahol a Manhattan Project vezetői csoportjának tagjává vált. Szemtanúja volt az atombomba Nagasaki-ra való ledobásának. A háború után visszatért Angliába, ahol Attlee utasítására megkezdték az önálló brit atomfegyver és atomipar megteremtését. Penney vezetésével épült meg az első brit atomreaktor, végezték el az első brit atomrobbantást 1952-ben. Habár felajánlottak neki egy tanszéket az oxfordi egyetemen, megmaradt az atomenergiaügyek vezetőjének. Az 1954-ben megalakult United Kingdom Atomic Energy Authority (UKAEA) tanácsában szolgált 1967-ig, 1962-től a tanács elnökeként. Vezetésével hozták létre a brit hidrogénbombát, amelyet 1957-ben teszteltek. 1967-ben visszatért az egyetemi életbe, 1973-ig az londoni Imperial College rektora volt. Nagyszámú kitüntetésben részesült, bárói rangot kapott. A brit atombomba atyjának nevezik.

Faller Gusztáv születésének 210. évfordulója
Gölnicbánya, 1816. márc. 2. — Jászó, 1881. jan. 20.

Bányamérnök, bányászati akadémiai tanár

A selmeci akadémián tanult 1836-1840 között bányászatot, erdészetet és kohászatot. Egy ideig Bécsben hallgatott geológiát. 1843-1846-ban a bányaművelés-bányamérés-bányagéptan tanszékének tanársegéde, 1855-1870 között rendes tanára, illetve vezetője volt. A szélaknai kincstári bányászatnál bányatisztviselőként is tevékenykedett, nyugdíjba vonulása után a jászói apátság bánya-, erdő- és jószágügyi tanácsosa lett. A híres selmeci tanárdinasztiák egyikének alapítója. Fia, Károly, ismert fémkohómérnök és szintén tudós tanár volt. Faller szakirodalmi munkássága is nemzetközi jelentőségű. Ő volt a magyar bányászati-kohászati szakemberképzés történetének első alapos kutatója.

Klupathy Jenő halálának 95. évfordulója
Kassa, 1861. okt. 21. — Budapest, 1931. márc. 2.

Fizikus, egyetemi tanár

A kassai főreálban végezte középiskolai tanulmányait, Sztoczek József volt az érettségi elnöke. Ez a szerencsés körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy 1876 és 1880 között a tudományegyetemen és a műegyetemen is hallgathatott előadásokat és tanári oklevelet is szerzett. Eötvös tanársegéde lett, 1886-ban nála doktorált. Egyéves külföldi tanulmányút után nevezték ki az egyetemen helyettes tanárnak, majd 1894-ben, amikor Eötvös Loránd kultuszminiszter lett, Klupathy helyettesítette Eötvöst a tanszéken. Közben a Barcsay utcai főgimnáziumban is tanított fizikát és a kiépülő postai hálózat szakemberei számára speciális elektromosságtani tanfolyamot tartott, ehhez jegyzetet is írt. 1903-tól a tudományegyetemen újonnan szervezett gyakorlati fizikai tanszék első rk. tanára, 1908-tól rendes tanára. 1910-ben a gyakorlati fizikai intézet megszervezője és igazgatója. 1921-ben nyugdíjba vonult. 1898-ban megalapította a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubot (BEAC), s ennek 1912-ig elnöke volt. 1900-ban megindította és 1912-ig szerkesztette az Uránia c. folyóiratot. Eredményeket ért el a folyadékok felületi feszültségének vizsgálata terén. Több, elektromossággal kapcsolatos találmánya volt, így a vetítési célra használt ívlámpa hatásfokának javítása a szénrudak új elhelyezésével. Ő készítette Magyarországon az első röntgenfelvételeket 1895-ben, többek között Eötvös Loránd kezéről. 1908-tól az MTA tagja volt. (Dr. Radnai Gyula)

Gállik István Dömötör születésének 160. évfordulója
Budapest, 1866. márc. 2. — Budapest, 1945. ápr. 16.

Hídépítő mérnök

1888-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1888-1890 közt tanársegéd Kherndl Antal mellett, majd a földművelésügyi minisztériumban a vízrajzi osztály mérnöke. 1892 után a kereskedelemügyi minisztérium hídépítési osztályának munkatársa, majd 1918-tól 1925-ig vezetője. Mint kereskedelemügyi helyettes államtitkár vonult nyugalomba. Részt vett a budapesti Duna-hidak szerkezeti részének tervezésében, ezek építésében, valamint a Tisza-hidak és a Széchenyi-Lánchíd (1913-1916) újjáépítésében. Szakirodalmi munkásságában a hídépítéstan kérdései mellett elsősorban vas és acélszerkezeti anyagok szilárdsági vizsgálatának kérdéseivel foglalkozott.

Simon Norbert születésének 155. évfordulója
Nagyvárad, 1871. márc. 1. — Budapest, 1939. febr. 28.

Mérnök

Oklevelét Budapesten szerezte. Sepsiszentgyörgyön, Segesvárott és Budapesten működött államépítészeti hivatalokban. Út- és hídépítő mérnök, de magasépítési tervezéssel is foglalkozott. Magasépítési munkái: megyei közkórház (Segesvár), járásbíróság (Medgyes), iskolák (Prépostfalva és Jakabfalva). Először szerkesztett és adott ki Magyarországon olyan megyei közúti térképeket, amelyeken az egyes városok és községek egymás közötti távolsága km-ben meg volt jelölve.

Ernst Jenő halálának 45. évfordulója
Baja, 1895. ápr. 16. — Pécs, 1981. márc. 1.

Orvos, biofizikus, egyetemi tanár

Pécsett végezte orvosi egyetemi tanulmányait, 1923-ban szerzett oklevelet, majd magántanári képesítést nyert biofizikából. A 30-as években az izomműködések és a folyadéktranszport kutatásában ért el eredményeket. 1939-től Szegeden Szent-Györgyi Alberttel közösen dolgozták ki az izom biokémiai kutatásának programját. A háború után részt vett a tudományos élet újjászervezésében. Közel három évtizeden át vezette a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetét 1945-1972-ig. Az izomműködés biofizikájának vizsgálata során az élő anyagokban tapasztalható fizikai jelenségeket elemezte. Munkásságát, kétszer ismerték el Kossuth-díjjal. A Magyar Biofizikai Társaság elnöke, később díszelnöke volt. 1959-től az MTA tagja.

Dobrányi Géza születésének 105. évfordulója
Eger, 1921. márc. 1. — Budapest, 1990. aug. 3.

Vegyészmérnök, fotokémikus, amatőr fotós

A budapesti műegyetemen 1943-ban szerzett diplomát. Zemplén Géza műegyetemi tanszékén kezdte meg munkáját. 1943-1951 között a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár kutatómérnöke, majd üzemvezető-helyettese volt. 1951-ben a Magyar Filmlaboratórium Vállalat Gyarmat utcai kísérleti laboratóriuma vezetőjeként kezdett el fotokémiával foglalkozni. Utóbb a Magyar Filmlaboratórium Vállalat igazgatója lett. A fotokémia mellett a fototechnika és fotóművészet fejlődését is figyelemmel kísérte. Nagy szerepe volt a színesfilm-kidolgozás ellenőrzött, biztonságos feltételeinek kialakításában, s ennek elterjesztésében. A 60-as, 70-es években előadásokat tartott, melyek révén egész fotós nemzedék számára tette érthetővé a fotokémiai folyamatokat és azok összefüggéseit. A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja, a Nemzetközi Filmtechnikai Szövetség (UNIATEC) elnökségének örökös tagja volt. Számos kitüntetésben részesült.

Pell, John születésének 415. évfordulója
Southwick, Sussex, Anglia, 1611. márc. 1. — London, 1685. dec. 12.

Angol matematikus

Cambridge-ben tanult, majd Londonban és Hollandiában matematikát tanított. 1654-58 között Oliver Cromwell által adott diplomáciai megbízatással Svájcban működött. Angliába való visszatérése után 1661-ben pappá szentelték. Algebrával és számelmélettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a Pell-egyenlet, bár egyes szerzők szerint az ehhez fűződő fő eredmények másoktól, így Lagrange-tól származnak. 1663-ban a Royal Society tagjává választották.

Hoff, Jacobus Hendricus van't halálának 115. évfordulója
Rotterdam, Hollandia, 1852. aug. 30. — Berlin, Németország, 1911. márc. 1.

Holland fizikokémikus, Nobel-díjas

Hollandiában tanult, rövid ideig Bonnban dolgozott, majd Charles Adolphe Wurtz párizsi laboratóriumába került. Itt ismerkedett meg Joseph Achille Le Bellel. Van't Hoff és Le Bel 1874-ben egymástól függetlenül fogalmazta meg azt az elképzelését, hogy a szén négy kémiai kötése egy tetraéder négy csúcsa felé mutat. 1878-1896-ig az amszterdami egyetemen a kémia, az ásványtan és geológia professzora volt. 1884-ben tette közzé az Études de Dynamique chimique (Kémiai dinamikai tanulmányok) c. munkáját, ez tartalmazta a kémiai kinetika alapelveit, új módszert adott meg egy reakció rendűségének a meghatározására, s a termodinamika törvényeit a kémiai egyensúlyokra alkalmazta. Bevezette a kémiai affinitás modern felfogását is. 1886-ban hasonlóságot mutatott ki a híg oldatok és a gázok viselkedése között. 1895-ig Svante Arrheniusnak az elektrolitikus disszociációról alkotott elméletével foglalkozott. 1896-ban Berlinben a Porosz Tudományos Akadémia professzora lett. 1887-ben ő és Wilhelm Ostwald német vegyész alapította meg a Zeitschrift für physikalische Chemie c. szakfolyóiratot. 1901-ben megkapta az első kémiai Nobel-díjat a reakciósebesség, a kémiai egyensúly és az ozmotikus nyomás vizsgálatáért.

Houtermans, Friedrich Georg (Fritz) halálának 60. évfordulója
Sopot, Gdansk mellett, Németország, (Lengyelország), 1903. jan. 22. — Bern, 1966. márc. 1.

Holland-német atomfizikus

Egyetemi tanulmányait 1921-ben kezdte el Göttingenben, a Georg-August Egyetemen, majd itt védte meg doktori fokozatát James Franck mentorálásával 1927-ben. Gustav Hertz irányítása mellett habilitált a berlini Technikai Főiskolán 1932-ben. Meg kell jegyezni, hogy Hertz és Franck megosztott Fizikai Nobel-díjat kaptak 1925-ben. 1928-ban Gamow-val együtt dolgoztak a részecskekutatásban, Atkinsonnal 1929-ben számításokat végeztek a csillagokban lezajló folyamatokra vonatkozólag, melyek során hélium képződik. Ők vezették be a "termonukleáris reakció" fogalmát. Ezeknek a folyamatoknak az elméletét a későbbiekben F. von Weizsäcker és H. Bethe pontosította és tisztázta. Houtermans 1930-ban megnősült. 1932/33-ban a berlini Technikai Főiskolán tanított. Itt találkozott többek között Patrick Blackett-tel, Max von Laue-val, Szilárd Leóval. Hitler hatalomra kerülése után, mivel fiatal kora óta meggyőződéses kommunista volt, és ősei között zsidók is voltak, először Nagy Britanniába ment, ahol az EMI-ben a Television Laboratory-ban dolgozott. 1935-ben a Szovjetunióba emigrált. Két évet a Harkovi Fizikai-Technikai Intézetben dolgozott. 1937-ben az NKVD letartóztatta, mint trockistát és német kémet. 1940-ben kiutasították a Szovjetunióból, és az NKVD átadta a Gestapo-nak, Max von Laue közbenjárására azonban kiszabadult a börtönből, és ezután báró Manfred von Ardenne magánlaboratóriumában nukleáris fizikai kutatásokkal foglalkozott. Jelentős eredményekre jutott, ezeket azonban a német urániumkutatás nem használta fel. 1945-ben Göttingenben az egyetem Elméleti Fizikai Intézetében kapott beosztást. 1952-ben a Berni Egyetem fizika professzora lett. Itt geokémiával, kozmokémiával foglalkozott. Egy meteorit urán- és ólomizotóp-adatai alapján 4,5 milliárd évben határozta meg a Föld életkorát. 1966. március 1-én tüdőrákban halt meg. 1973 óta egy holdkráter őrzi a nevét.