Déchy Mór születésének 175. évfordulója
Pest, 1851. nov. 4. — Budapest, 1917. febr. 8.

Geográfus, földrajztudós, alpinista, utazó

Iskoláinak elvégzése után bejárta a Déli-kárpátokat, Bosznia és Hercegovina hegyeit, majd az Alpokat. Jogi tanulmányai mellett földrajzot és geológiát is tanult, Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait hallgatta. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokat, a Pireneusokat és Norvégia hegységeit. Oroszországban telepedett le. Hét kaukázusi expedíciót vezetett. 1884-ben megmászta az Elbrusz legmagasabb csúcsát, 1886-ban bejárta a Kaukázus 1280 kilométeres főgerincét. A Kaukázus földrajzi, földtani és botanikai leírását tartalmazó háromkötetes műve 1905 és 1907 között Berlinben jelent meg németül. 1872-ben egyike volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítóinak, utóbb alelnökké, majd tiszteletbeli elnökké választották. A kolozsvári Tudományegyetem 1908-ban tiszteletbeli doktorrá avatta. Értékes kőzet-, kövület- és őslénytani gyűjteményét, fényképeit a Magyar Állami Földtani Intézet őrzi. 1909-től az MTA levelező tagja.

Web dokumentumok

Vázsonyi Endre (Weiszfeld, Andrew) születésének 110. évfordulója
Budapest, 1916. nov. 4. — Santa Rosa, California, USA, 2003. nov. 13.

Magyar születésű amerikai matematikus

21 éves koráig Weiszfeld Endrének hívták. Ezen a néven érettségizett Budapesten a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban, majd iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol azután már Vázsonyi (Weiszfeld) Endreként készítette el doktori disszertációját 21 (!) éves korában "Gráfok felületeken" címmel. Még gimnazistaként, a Faragó Andor szerkesztette Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatainak sikeres megoldójaként barátkozott össze a nála három évvel idősebb Erdős Pállal, és közös szenvedélyükké, élethivatásukká vált a problémamegoldó gondolkodás. A hazai antiszemitizmus erősödésekor Vázsonyi Párizsban keresett jobb életlehetőséget, majd nem sokkal a német csapatok párizsi bevonulása előtt sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, ahol a Harvard Egyetemre iratkozott be mérnökhallgatónak. Diplomájának megszerzése után szuperszonikus gépek tervezésével foglalkozott különböző amerikai vállalatoknál. Vezető beosztásokba kerülvén rendszer-irányítási problémákkal szembesült, s ez újra előhívta matematikusi vénáját. A számítógépes operáció-kutatási módszereket alkalmazott "menedzsment-tudománnyá" fejlesztette, intézetet alapított a döntés-tudomány kutatására és eredményeinek gyakorlati felhasználására. Ma már mind az iparban, mind az üzleti életben széleskörűen alkalmazzák Vázsonyi módszereit és eredményeit, melyeket több nagy sikerű könyvben publikált. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Vissy Károly György halálának 15. évfordulója
Miskolc, 1935. aug. 30. — Budapest, 2011. nov. 4.

Meteorológus

Már Diósgyőrben is a csillagászati és meteorológiai szakkör tagja, majd két évig vezetője volt a gimnáziumban. Budapesten az ELTE 4 éves meteorológus szakát végezte el, ezután rögtön az Országos Meteorológiai Hálózatnál kezdett dolgozni. Első években a repülésmeteorológia terén, később a rövidtávú előrejelzések témakörében oldott meg bonyolult feladatokat, végzett azután szervező és irányító munkát. Közben bekapcsolódott a rádió és a televízió időjárás-jelentéseinek szerkesztésébe, majd ő maga is állandó szereplő lett a képernyőn. 1997-ben az ő javaslatára jött létre az OMSZ épületében az a tévéstúdió, ahonnan nemcsak ő, hanem tanítványai, meteorológus kollégái adhattak naponta többször is szakértő jelentéseket. Pályafutása során végig arra törekedett, hogy szakmája eredményeit és szolgáltatásait minél közérthetőbben tegye elérhetővé az emberek számára. Ez a törekvés vezette el a média-meteorológiához, amelynek magyarországi meghonosításában jelentős részt vállalt. Számos kitüntetése közül kiemelkedik a Quebec-ben 1999-ben elnyert szakmai díj és a Toulouse-ban 2009-ben kapott "Az év média-meteorológusa" díj. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Wright, William Hammond születésének 155. évfordulója
San Francisco California, USA, 1871. nov. 4. — San Jose, California, 1959. máj. 16.

Amerikai csillagász

A California-i egyetemen szerzett diplomát 1893-ban. Az egyetem Lick Obszervatóriumának munkatársa lett, amelynek 1935-47 közt igazgatója is volt. 1903-06 között az obszervatórium ún. Déli Állomására, Cerro San Cristobalba, Chilébe küldték, a déli égbolt kevéssé ismert objektumainak kutatására. Nagyjelentőségű munkája a Tejútrendszerbeli csillagok radiális sebességének mérése, és a novák spektrumának vizsgálata. Két alkalommal, 1923-ban és 1932-ben is részt vett napfogyatkozás megfigyelését célzó expedícióban. Az 1924. évi Mars-közelség alkalmával készített fényképei alapján kimutatta, hogy a bolygónak kb. 100 km vastag légköre van. A Henry Draper emlékéremmel, és az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével jutalmazták. Egy-egy kráter őrzi nevét a Holdon és a Marson. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Ramsey, Norman Foster halálának 15. évfordulója
Washington D. C., USA, 1915. aug. 27. — Wayland, Massachusetts, 2011. nov. 4.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas

A Columbia, majd a Cambridge-i Egyetemen tanult. 1940-ben doktorált Isidor Isaac Rabi kutatócsoportjában, majd a washingtoni Carnegie Intézetben szóráskísérletekkel foglalkozott. A MIT Sugárzástani Laboratóriumában a magnetron-csoport vezetője volt, a mikrohullámú radar katonai alkalmazásában tanácsadóként segítette a hadügyminisztériumot. 1943-ban csatlakozott a Manhattan-terv tudóscsoportjához. A háború után a Columbia Egyetemre tért vissza, 1946-ban az újonnan alapított Brookhaven-i Nemzeti Laboratórium fizikai osztályának vezetője lett. 1949-ben új vizsgálati módszert vezetett be az atomi szerkezet vizsgálatára. Az ötvenes években részt vett a hidrogénmézer kidolgozásában, és ezáltal az ezen alapuló atomóra kifejlesztésében. "A szeparált oszcilláló elektromágneses mezők módszerének kidolgozásáért, valamint annak a hidrogénmézernél és más atomóráknál való alkalmazásáért" 1989-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Piriti János)

Web dokumentumok

Gleason, Andrew Mattei születésének 105. évfordulója
Fresno, California, USA, 1921. nov. 4. — Cambridge, Massachusetts, 2008. okt. 17.

Amerikai matematikus

A Yale Egyetemen végzett 1942-ben, majd az Egyesült Államok tengerészeténél egy kódfejtő csoport tagjaként szolgált. 1946-tól a Harvard Egyetemen oktatott a matematikai intézetben. A koreai háborúban, 1950-53 között ismét kódfejtőként működött a tengerészetnél, majd visszatért a Harvard Egyetemre, ahol 1957-ben professzorrá nevezték ki. 1992-ben vonult nyugalomba. Csoportelméleti eredményeivel jelentősen hozzájárult Hilbert nevezetes ötödik problémájának megoldásához. Nevéhez fűződik a róla elnevezett kvantumlogikai Gleason-tétel, és a Greenwood-Gleason gráf. 1952-ben a Newcomb Cleveland díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Debye, Peter Joseph William (Debije, Petrus Josephus Wilhelmus) halálának 60. évfordulója
Maastricht, Hollandia, 1884. márc. 24. — Ithaca, New York állam, USA, 1966. nov. 2.

Holland fizikai kémikus, Nobel-díjas

A Müncheni Egyetemen szerzett doktorátust 1910-ben, ezután Zürich, Utrecht, Göttingen és Lipcse egyetemein tanított, majd a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Theoretische Physik igazgatója lett 1935-ben. Két hónappal szülőföldjének német megszállása előtt Ithacába (New York állam) ment, hogy előadást tartson a Cornell Egyetemen 1940-ben. Itt maradt 1950-ig, amikor is a kémia tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. Debye első, fontos kutatásával kiterjesztette az atomok molekulákon belüli elrendeződéséről és az atomok közti távolságokról szerzett ismereteket. Egyik legjelentősebb eredményét 1923-ban érte el. Erich Hückellel együtt kiterjesztette Svante Arrhenius disszociációelméletét. 1936-ban kémiai Nobel-díjat kapott a poláros molekulákkal, a röntgensugarak diffrakciójával és a gázok fényszórásával kapcsolatos vizsgálataiért.

Web dokumentumok

Robinson, Raphael Mitchel születésének 115. évfordulója
National City, California, USA, 1911. nov. 2. — Berkeley, California, 1995. jan. 27.

Amerikai matematikus

Kaliforniában a Berkeley Egyetemen végezte matematikai tanulmányait. Itt szerezte meg Ph.D. fokozatot, majd 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Berkeley Egyetemen tanított matematikát. Nyugdíjasként is aktív kutató maradt. Munkássága során elsősorban a matematika alapjainak körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. Fontos eredményeket ért el a matematikai logika, halmazelmélet, számelmélet és kombinatorika területén. Nevét viseli az általa bevezetett Robinson-aritmetika. Tarskival közösen publikált eredményei fontosak az eldönthetőség vizsgálatában. A számítógépeknek a számelméletben való korai alkalmazói közé tartozott: 1952-ben számítógép segítségével állította elő az akkor ismert legnagyobb Mersenne-primszámokat. Előállította a síknak egy nemperiodikus csempézését. 1941-ben megnősült. Felesége Julia Robinson, a Berkeley Egyetemen az ő tanítványa volt, majd tanártársa lett.

Web dokumentumok

Kuba Attila halálának 20. évfordulója
Kecskemét, 1953. máj. 30. — Domaszék, 2006. nov. 1.

Matematikus, informatikus, egyetemi tanár

Egyetemi diplomáját 1976-ban szerezte a József Attila Tudományegyetem (JATE) matematikus szakán. 1975-1993-ig a JATE Kibernetikai Laboratóriumának tudományos munkatársa. 1993-tól az Alkalmazott Informatikai Tanszék vetője volt. Jelentős eredményeket elért tudós, iskolateremtő tanár és a tudományos közélet aktív tagja volt. Fő kutatási területe a diszkrét tomográfia, további elméleti eredményeket ért el a mérhető halmazok vetületekből történő rekonstrukciója és az abszorpciós vetületek kutatásával, jelentős eredményeket ért el az orvosi képfeldolgozás és a diszkrét geometria számos területén is. Kutatómunkáját Kalmár László-díjjal és Széchenyi-ösztöndíjjal ismerték el. Személyéhez kötődik a szegedi képfeldolgozó iskola megteremtése, Tizenhárom éven át szervezte a nemzetközi Képfeldolgozó Nyári Iskolát. Oktatómunkáját 1997-ben Fáy András (iskolateremtő mestertanár) díjjal értékelték. Számos tudományos társaságnak volt tagja, titkára illetve elnöke.

Web dokumentumok

Doerr, Robert születésének 155. évfordulója
Técső (ma: Tjacev, Ukrajna), 1871. nov. 1. — Bázel, Svájc, 1952. jan. 6.

Svájci orvos, mikrobiológus, egyetemi tanár

Doerr Brünnben végzete el a gimnáziumot. 1897-ben végzett és doktorált a Bécsi Tudományegyetem orvosi karán. Boszniában aktív katonai orvos volt, majd 1908-ban általános és kísérleti patológiából habilitált a bécsi Egyetemen. Habilitációja után 1912-től rendkívüli professzorként általános és kísérleti patológiát tanított ugyanott. 1919-ben pedig a Bázeli Egyetemre hívták meg higiéniai és bakteriológiai professzornak és a Higiéniai Intézet igazgatójának, ahol tiszteletreméltó kinevezések ellenére Freiburg (Breisgau i. Br.), Marburg és München maradt, egészen 1943-as nyugdíjazásáig Bázelban. - Doerr a mikrobiologia egyik legjelentősebb alakja volt, akinek számos publikációja olyan járványokról, mint a pappataci-láz, a dengue-láz és a vérhas, az allergiáról és az anafilaxiáról, valamint kísérleti munkái úttörőek voltak a vírus- és immunitás kutatásban, valamint az egész epidemiológiában. Doerr szerkesztette az 1939-től megjelenő "Archiv für die gesamte Virusforschung" (Archívum a teljes víruskutatáshoz) című folyóiratot, és C. Hallauer-rel közösen adta ki a világszerte standard műként ismert "Handbuch der Virusforschung" (Kézikönyv a víruskutatáshoz) című kézikönyvet (2 kötet, 2 kiegészítő kötet, Bécs 1938-50). 72 éves korában kezdte el írni 1270 oldalas monográfiáját "Die Immunitatsforschung - Ergebnisse und Probleme in Einzeldarstellungen" (Ugyanott, 1947) címmel, egy monumentális művet, amely felépítésében, bemutatásában és nem utolsósorban ragyogó stílusában is páratlan, és amely hosszú időre meghatározóvá tette az immunitáskutatás hatalmas területét. 1932-ben választották a Leopoldina tagjává. 1933-ban kapta meg a svájci tudományos élet legrangosabb kitüntetését, a Marcel Benoist díjat. (Dr. Josef Makovitzky)

Web dokumentumok