Teleki Pál, gróf halálának 85. évfordulója
Budapest, 1879. nov. 1. — Budapest, 1941. ápr. 3.

Földrajztudós, miniszterelnök, egyetemi tanár

Budapesti egyetemi tanulmányai után 1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909-1913 között a Földrajzi Intézet igazgatója, 1910-1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmi iskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres vörös térképet, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). A Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott. 1920. ápr. 19- től a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere, júl. 19-től 1921. ápr. 13-ig miniszterelnök (1920. szept. 22-ig külügyminiszter is). 1939. febr. 16-tól 1941. ápr. 3-ig másodízben miniszterelnök. 1913-tól az MTA tagja.

Web dokumentumok

Bugyi István halálának 45. évfordulója
Szentes, 1898. jan. 3. — Szentes, 1981. ápr. 3.

Orvos, sebész, egyetemi tanár

Orvosegyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Orvosdoktori oklevelét 1920-ban szerezte. 1922-24-ben a budapesti Sebészeti Klinikán dolgozott. 1924-ben Bécsben, 1925-ben Németországban, 1929-ben Franciaországban járt tanulmányúton. Évtizedeken keresztül volt a Szentesi Kórház sebészfőorvosa. 1942-ben egyetemi magántanár lett a szegedi egyetemen. Életműve mintegy 100 tudományos munkát és 10 könyvet tartalmaz. Kiemelkedő iskolája - jelentős eredményeket elérő tanítványainak sora.

Web dokumentumok

Vogel, Hermann Carl (Karl) születésének 185. évfordulója
Lipcse, Szászország, ma Németország, 1841. ápr. 3. [1942.] — Potsdam, Németország, 1907. aug. 13.

Német csillagász

Drezdában és Lipcsében tanult. 1865-ben szülővárosának csillagvizsgálójában dolgozott, ahol később obszervátor lett. 1870-ben a Kiel melletti bothkampi magán csillagvizsgálójába ment, asztrofizikai megfigyeléseket folytatott. 1874-ben az építendő potsdami asztrofizikai obszervatóriumhoz első obszervátornak és vezetőnek hívták meg, 1882-ben az intézet igazgatójává nevezték ki. A csillagászati spektroszkópia úttörője. Konkoly Thege Miklós szoros kapcsolatban volt vele. Számos nagyobb műve és értekezése a both kampi és potsdami obszorvatóriumok kiadványaiban, az Astron. Nachrichtenben és akadémiai kiadványok alakjában jelentek meg.

Web dokumentumok

Szemjonov, Nyikolaj Nyikolajevics (Semenov, Nikolay Nikolaevich, Semyonov) születésének 130. évfordulója
Saratov, Oroszország, 1896. ápr. 3. — Moszkva, Szovjetunió, 1986. szept. 25.

Orosz-szovjet fizikus, vegyész, Nobel-díjas

Egyetemi tanulmányait a pétervári egyetemen végezte. Diplomája megszerzése után a leningrádi Fizikai-Műszaki Intézetben kezdett dolgozni. Kezdetben a Műszaki Intézet előadó tanára, majd 1928-ban kinevezett professzora lett. 1931-1943 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Kémiai-Fizikai Intézetének igazgatói tisztét töltötte be. 1932-ben a Szovjet Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1944-ben a Moszkvai Állami Egyetem professzora lett. Kutatási területe a gőzök kondenzációjának és adszorpciójának kinetikája volt, majd a kémiai reakciók, különösen az elágazó láncreakciók vizsgálata volt. Két fontos könyve jelent meg a kémiai kinetikáról és láncreakciókról valamint a kémiai kinetikáról, ezeket többször, több nyelvre lefordítva is kiadták. 1956-ban Hinshelwood-dal megosztva elnyerte a kémiai Nobel-díjat a kémiai reakciók mechanizmusának kutatásáért. Számos kitüntetésben részesült, így öt Lenin-renddel, a Munka Vöröszászló-rendjével tüntették ki. Tagja volt a Londoni Kémiai Szövetségnek (Chemical Society), külső tagja volt a Royal Society-nek, az Amerikai, Indiai, Német és Magyar Tudományos Akadémiáknak. Elnyerte több külföldi egyetem díszdoktori címét.

Web dokumentumok

Kelen Béla halálának 80. évfordulója
Tamási, 1870. dec. 12. — Budapest, 1946. ápr. 2.

Orvos, radiológus, egyetemi tanár

Orvosi oklevelét 1893-ban a budapesti orvoskaron szerezte. 1893-tól a Kórbonctani Intézetben gyakornok, majd ugyanitt lett tanársegéd. Két éves tanulmányutat tett. Berlinben élettani kémiával, a párizsi Pasteur Intézetben bakteriológiával foglalkozott. 1909-ben megalapította I. sz. Női Klinika Röntgen-therápiás osztályát. 1916-ban, Alexander Béla halála után vette át az I. sz. Központi Röntgen Intézet vezetését. A világháború idején két nagy hadikórház röntgenosztályát is vezette. 1922-ben rendkívüli, majd 1929-1942-ig, nyugalomba vonulásáig a röntgenológia nyilvános rendes tanáraként működött az egyetemen. Jelentősek az expozíciós idő meghatározására, a lágy röntgensugarak kiszűrésére, a sugárhomogenitásra, a százalékos mélydózisra, a dozimetriára vonatkozó kutatásai. Több tankönyvet írt, szorgalmazta a hazai röntgenkészülékgyártást. Kelen és Elischer Gyula nevéhez fűződik a röntgenológia önálló tudományszakként való hazai elismertetése. 1922-ben megalapította a Magyar Orvosok Röntgen Egyesületét, majd 1926-ban a Magyar Röntgen Közlönyt, melynek 16 éven át volt felelős szerkesztője.

Web dokumentumok

Zoltán László halálának 50. évfordulója
Budapest, 1904. szept. 19. — Budapest, 1976. ápr. 2.

Orvos, idegsebész, egyetemi tanár

1928-ban a budapesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. Medikusként Krompecher Ödön mellett dolgozott a kórbonctani intézetben. 1928-ban a Korányi Sándor vezette III. sz. belklinikán kezdte meg működését. 1929-ben a Szent István Kórházban belgyógyász, 1930-1947-ben a budapesti II. sz. sebészeti klinikán az agy- és idegsebészeti részlegen sebész, Bakay Lajos munkatársa. 1948-1950-ben WHO-ösztöndíjas Angliában. 1952-ben megbízták az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet megszervezésével, amelynek 1953-tól haláláig igazgatója. Foglalkozott a gerincvelő fejlődési rendellenességeivel, a porckorongsérv kezelésével, főleg az agydaganatok sebészeti és kemoterápiás kezelésével, a baleseti agysérülésekkel, az arcidegzsábával, az epilepszia műtéti kezelésével, a csigolya-tuberkulózissal.

Web dokumentumok

Pócs Lajos születésének 95. évfordulója
Budapest, 1931. ápr. 2. — Budapest, 1994. dec. 23.

Atomfizikus

Középiskolai tanulmányait a budapesti református gimnáziumban végezte, a háború okozta zaklatott körülmények között. 1949-ben II. díjat nyert az Eötvös-versenyen (az I. díjat nem adták ki). Ebben az évben a baloldali eszmék elkötelezett híveként vették fel az egyetemre és az Eötvös Collegiumba. A kollégiumi "fejkopogtatáson" Faragó Péter a jelentkezők között a legtehetségesebbnek találta. 1954-ben kapta meg fizikus diplomáját, s került egyenesen a Központi Fizikai Kutatóintézetbe. Itt az MTA elméleti kutatócsoportjának munkatársaként az akkor legizgalmasabbnak tűnő témát, a szabályozható fúziós energiatermelés lehetőségeit kutatta 1956-ig. Közben tanulmányutat tett Koppenhágában, Dubnában és az Egyesült Államokban. A 60-as években a magreakciók elméletében mélyedt el, a 70-es évektől kezdve pedig a fúziós kutatások egyik irányítója volt az intézetben. Informatikában is szakembernek számított: elsők között volt, akik hazai fizikai kutatásban alkalmaztak számítástechnikát. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Struve, Jacob halálának 185. évfordulója
Horst, Németország, 1755. nov. 21. — Altona, 1841. ápr. 2.

Német matematikus, pedagógus

Leszármazottai a híres Struve-dinasztia tagjai. Öt generációjuk nyolc jelentős természettudóst adott a világnak. A göttingeni egyetemen tanult többek között Abraham Kästnertől, aki Bolyai Farkas tanára is volt. 1780-tól Harburgban, Bückeburgban, Hannoverben, majd 1791-től az altonai Christianeumban volt tanár, melynek 1794-től 1827-es nyugdíjazásig rektora volt. A legfelsőbb osztályoknak tanított klasszikus nyelveket és matematikát. A matematika számos területét művelte, 1789-ben Hannoverben jelent meg Leitfaden für den Unterricht in der reinen Mathematik auf Schulen und Gymnasien, 1808-ban pedig Altonában Arithmetik című műve. 1813-ban a kieli egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. (Piriti János)

Web dokumentumok

Süss Nándor halálának 105. évfordulója
Marburg, Németország, 1848. szept. 25. — Budapest, 1921. ápr. 1.

Német származású műszerész

Ismert műszerész családból származott, dolgozott a marburgi egyetem számára is. 1876-ban a kolozsvári egyetem meghívta az Egyetemi Mechanikai Állomás megszervezésére és vezetésére. A feladat elvégzése után 1884-ben a Budapesten létesített Állami Mechanikai Tanműhely vezetője lett, kinevezését Eötvös Loránd ajánlotta. A műhelyben készített műszereket a Calderoni cég értékesítette. 1900-ban a tanműhely megszűnt és Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet elnevezéssel magánvállalattá alakult át, majd 1918-ban Süss igazgatása mellett részvénytársasággá alakult. Geodéziai, erdészeti és bányamérő műszereket, valamint oktatási célokat szolgáló műszereket állítottak elő. Süss Nándor cége készítette 1890-től az Eötvös Loránd-féle torziós ingákat. Kiváló konstruktőr, és oktató volt. Süss Nándor halála után 1939-ben a vállalat a Magyar Optikai Művek (MOM) nevet vette föl.

Web dokumentumok

Huszka Ernőné Fábián Ilona halálának 25. évfordulója
Szabadka, 1907. júl. 19. — Budapest, 2001. ápr. 1.

Matematika- és fizikatanár

Gyakorló gimnáziumban volt vezető matematika - fizika szakos tanár. Kiváló szaktanári és szakmai-elméleti eredményeiért, valamint a gyakorló tanárjelöltek oktatása-nevelése terén végzett eredményes munkájáért 1953-ban Kossuth-díjat kapott, az Eötvös Társulat Mikola-díjával tüntette ki és a rubindiplomát is átvehette. Társszerzője volt több fizika tankönyvnek.

Web dokumentumok

Méhes Kálmán születésének 115. évfordulója
Budapest, 1911. ápr. 1. — Budapest, 1988. márc. 5.

Geológus, egyetemi tanár

1935-ben a szegedi tudományegyetemen jog- és államtudományból doktorált. 1942-ben a kolozsvári tudományegyetemen földtanból szerzett doktori diplomát. 1940-től a Földtani Intézet adjunktusa, ahol főként földtani térképezésben vett részt. Ezután Sopronban, Veszprémben, Tokodon dolgozott, tanított 1970-76-ban Nigériában vállalt munkát. Őslénytani feldolgozást végzett a Geological Survey of Nigeria mikropaleontológiai laboratóriumban, és a zairei egyetem vendégprofesszora volt. Hazatérése (1976) után továbbra is a Földtani Intézetben dolgozott. Főként mikropaleontológiával és radiológiával foglalkozott. A kréta időszak jellegzetes Foraminiferájának, az Orbitolinák evolúciós, rétegtani és elterjedési viszonyait vizsgálta hazai és nyugat-afrikai viszonylatban. Úttörő tanulmányokat folytatott a bauxit, a mangán és egyéb üledékes kőzetek radioaktivitásának kimutatására. Tatabányán ipari minőségű urándúsulást mutatott ki az eocén barnakőszénben.

Web dokumentumok

Germain, Marie-Sophie születésének 250. évfordulója
Párizs, Franciaország, 1776. ápr. 1. — Párizs, 1831. jún. 27.

Francia matematikus, fizikus, filozófus

Tanulmányai során eljutott Newton és Euler műveiig. 19 éves volt, mikor megalakult az École Polytechnique. Több kurzust is elvégzett: Joseph-Louis Lagrange matematikai analízis és Antoine-Francois Fourcroy kémia előadásait. A századfordulón élete egyik legnagyobb lehetőségére bukkant a számelmélet területén. Lagrange és Legendre is erősen érdeklődött a téma iránt és tanulásra biztatták. Megkísérelte megmagyarázni Ernst Chladni klasszikus kísérletének eredményeit. 1811-ben Chladni kísérleteinek elméleti bizonyítására pályázatot nyújtott be, akkor nem nyerte el a díjat, 1815-ben harmadszor is pályázott és a díjat fenntartással ítélték neki. Germain számára a díj szaktudásának hivatalos elismerését jelentette. Barátságot kötött Fourier-val, akinek révén egyre jobban bekapcsolódott Párizs tudományos életébe. Részt vett a Tudományos Akadémia ülésein, a nők közül elsőként saját jogán. Legendre-ral nagyszabású kutatási tervbe fogott, melynek célja számelméleti eredményeinek finomítása volt. Rugalmasságtani elméletéről is megjelentetett egy összefoglaló munkát.(Sophie Germain-prím) Halála előtt belefogott egy filozófiai esszébe, ám ezt már nem tudta befejezni.

Web dokumentumok

Harris, William Snow, Sir születésének 235. évfordulója
Plymouth, Anglia, 1791. ápr. 1. — Plymouth, 1867. jan. 22.

Angol fizikus

Az edinburgh-i egyetemen orvostudományt tanult, majd érdeklődése az elektromosságtani jelenségek felé fordult. 1820-ban kifejlesztett egy új, a hajók védelmére szolgáló villámhárító-típust. A rendszer egyik tesztje a Beagle hajón történt, ahol Charles Darwin híres utazásán a hajó több villámcsapást is sértetlenül átvészelt. Az elektromossággal kapcsolatos vizsgálatai elismeréseképpen 1831-ben a Royal Society tagjának jelölték, 1835-ben megkapta a Társaság Copley-érmét is. (Piriti János)

Web dokumentumok

Raoult, François-Marie halálának 125. évfordulója
Fournes-en-Weppes, Franciaország, 1830. máj. 10. — Grenoble, 1901. ápr. 1.

Francia vegyész

A párizsi egyetemen fizikát és kémiát tanult, majd főiskolai tanár lett. A Sorbonne-on doktorált 1863-ban. 1867-től a grenoble-i egyetemen tanított, 1870-től kémiaprofesszor volt. Az oldatok vizsgálatával foglalkozott. Levezette az oldószer fagyáspontcsökkenése és az oldott anyag molekulatömege közti összefüggést, felállította a Raoult-féle törvényt. Vizsgálta az oldatok forráspont emelkedését, kompresszibilitását, valamint a reakcióhőket, galvánelemek elektromotoros feszültségét.

Web dokumentumok

Jesse, Otto halálának 125. évfordulója
Breetz, Németország, 1838. márc. 25. — Berlin, 1901. ápr. 1.

Német csillagász

A porosz földmérésnél, majd a hannoveri vasúti irodánál dolgozott. 1847-ben a berlini csillagvizsgáló szolgálatába állt, ahol a felső légkörben zajló folyamatokat kezdte tanulmányozni. Vizsgálta a sarki fény és az állatövi fény jelenségét, majd az alkonyati légköroptikai jelenségeket, amelyek a Krakatau-vulkán 1882-es kitörésével voltak kapcsolatban. Felfedezte az éjszakai világító felhők jelenségét, melyek vizsgálatára nemzetközi együttműködést szorgalmazott. (Piriti János)

Web dokumentumok

Thomae, Carl Johannes halálának 105. évfordulója
Laucha, Németország, 1840. dec. 11. — Jena, 1921. ápr. 1.

Német matematikus

Halléban majd Göttingenben tanult. Bár Riemann előadásait annak betegsége miatt nem látogathatta, mindvégig Riemann-tanítványnak tekintette magát. Miután megszerezte a doktori fokozatot, 1864-től Berlinben elliptikus függvényekkel foglalkozott Weierstrass mellett. 1867-től Halléban oktatott, majd 1872-től Freiburgban, 1879-től Jenában volt professzor. Elsősorban függvényelmélettel foglalkozott. Nevét viseli a Thomae-féle függvény és a Thomae-formula.

Web dokumentumok

Akaszaki, Iszamu (Akasaki) halálának 5. évfordulója
Chiran, Japán, 1929. jan. 30. — Nagoya, 2021. ápr. 1.

Japán elektromérnök, Nobel-díjas

1952-ben a Kiotói egyetemen szerzett elektromérnök diplomát, 1964-ben doktorált a Nagoyai Egyetemen, 1981-től volt az egyetem professzora. A hatvanas évek óta kutatta a LED-technológiát. A világításra használható kevert fehér fény előállításához szükséges vörös, zöld és kék fényt kibocsátó félvezető diódák közül az utóbbit a legnehezebb előállítani. Akaszaki és társai sikerrel alkalmazták a gallium-nitrid félvezetőket erre a célra. 2014-ben fizikai Nobel-díjat kapott Hirosi Amanoval és Sudzsi Nakamurával megosztva "a hatékony kék fényt kibocsátó fényemisszós diódák (LED-ek) feltalálásáért, melyek lehetővé teszik energiatakarékos fehér fényforrások megalkotását". (Piriti János)

Web dokumentumok