Vay Miklós, báró születésének 270. évfordulója
Zsolca, Borsod vm., 1756. szept. 6. — Pest, 1824. máj. 11.

Hadmérnök, műszerkészítő

Hadmérnöki akadémiát végzett. II. József császár 1786-1788-ban nyugateurópai tanulmányútra küldte, ennek során járt Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Angliában, ahol Ramsdennek, kora egyik legkiválóbb műszerszerkesztőjének munkatársa lett. Az optikai műszerszerkesztés terén elért eredményeiért 1787-ben a Royal Society tagjává választották. Angliából korszerű ekék, vető- és aratógépek terveit, valamint egy fonógép modelljét hozta magával. Ő honosította meg Szabolcsban a burgonyát. Postakocsira szerelhető fordulatszámláló berendezés segítségével helyesbítette a korabeli postaúttérképeket. 1804-től haláláig a Tisza és Körös-vidék folyószabályozási királyi biztosa, a tiszántúli térképező és folyószabályozó mérnökök munkájának irányítója és felügyelője volt. Munkái kéziratban maradtak.

Web dokumentumok

Bánhegyi József halálának 50. évfordulója
Székesfehérvár, 1911. jan. 17. — Budapest, 1976. szept. 6.

Mikológus, mikrobiológus, egyetemi tanár

A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett 1934-ben. 1935-től az egyetem növényrendszertani intézetében dolgozott. 1952-1954-ben az Agrártudományi Egyetem agronómiai karán az általa szervezett mikrobiológiai tanszéknek, 1954-től az ELTE-n megszervezett mikrobiológiai intézetnek volt tanszékvezető egyetemi tanára. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság és bizottság tagja volt. Egyik alapítója volt a brüsszeli International Society for Human and Animal Mycology-nak, valamint a Magyar Növénytani Társaságnak és a Borbasia c. növénytani szaklapnak. Fő kutatási területe a kucsma- és taplógombák, főleg a mikrogombák voltak. Gombafajtát is elneveztek róla. Munkásságának elismeréséül Clusius-emlékéremmel tüntették ki 1975-ben.

Web dokumentumok

Kedves Ferenc halálának 15. évfordulója
Szeged, 1932. jan. 14. — Budapest, 2011. szept. 6.

Fizikus, egyetemi tanár

1954-ben végzett a Szegedi Tudományegyetemen, mint fizika-matematika szakos tanár, 1961-ben a fizikai tudomány kandidátusa lett. 1957-ig a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben aspiráns, ezután 1968-ig az ELTE Kísérleti Fizika Tanszékén tanársegéd, adjunktus, majd docens volt. 1989-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Fizikai, majd Szilárdtest Fizikai Tanszékét vezette, 1988-ban egyetemi tanári címet kapott. Itt új kutatási területet, a fémek és ötvözetek komplex vizsgálatát honosította meg, és az anyagtudomány és szilárdtestfizika hazai oktatásának elkötelezettje és egyik úttörője is volt. 1989 és 1993 között a Tungsram Rt. Bródy Imre Kutató Központ igazgatójaként dolgozott. Fő kutatási területén, az atommozgási folyamatok vizsgálata fémekben és ötvözetekben témában számos publikációt jelentetett meg. Emellett aktívan vett részt fizika tankönyvek bírálatában, közoktatási tantervek fejlesztésében és oktatási kísérletek irányításában. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, 1998-ban jelent meg Fizika az élővilágban című könyve.

Web dokumentumok

Magyarlaki Tamás halálának 15. évfordulója
Pécs, 1960. aug. 3. — Pécs, 2011. szept. 6.

Kutatóorvos, egyetemi oktató

A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1978-ban. 1984-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán végzett. Három szakvizsgát szerzett budapesti és debreceni egyetemeken: kórbonctan-kórszövettan (1988), klinikai laboratóriumi vizsgálatok (1998) és immunológia-haematológia/hematológia (2008) szaktárgyakból. Számos magyar és nemzetközi szakmai tanfolyamon vett részt. 1984-1996 között a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi karának Pathológiai Intézetében dolgozott. 1996-tól a PTE ÁOK Klinikai Kémia, majd a PTE ÁOK Laboratóriumi Medicina Intézetében tevékenykedett, 2000-től habilitált egyetemi docensként. Fáradhatatlan munkabírással rendelkezett, szinte élete utolsó napjáig megállás nélkül dolgozott. Ha betegsége (ami ellen csaknem 12 évig elszántan küzdött, és amely rosszindulatú kórnak Magyarországon ő volt az egyik legkiemelkedőbb kutatója) akadályozta személyes jelenlétét, akkor az internet segítségével tartott kapcsolatot munkatársaival. Sokrétű kutatói és oktatói tevékenysége mellett tudott szakítani időt családjára is. 1986-ban nősült, három gyermeket nevelt. Szerette a zenét, művészi szinten zongorázott, hegedült. Kedvelte továbbá a szépirodalmat és a természetet. Pécsen hunyt el 2011. szeptember 6.-n, óriási részvét mellett temették. (Dr. Josef Makovitzky)

Web dokumentumok

Dalton, John születésének 260. évfordulója
Eaglesfield, Anglia, 1766. szept. 6. — Manchester, 1844. júl. 27.

Angol fizikus, kémikus

1793 és 1800 között a Manchester-i "New College"-ben tanított, majd magántanítványok oktatásából tartotta fenn magát. 1800-tól a Manchester Literary and Philosophical Society titkára, majd 1817-től haláláig elnöke volt. Számos eredményéről a társaságban tartott előadásaiban számolt be. Tudományos érdeklődése igen sokrétű volt. Hatalmas mennyiségű meteorológiai megfigyelést végzett. Jelentős kutatásokat végzett - saját színvaksága miatt is - a színvakság és színtévesztés területén. A vörös és zöld színek összetévesztését ma is nevezik daltonizmusnak az orvosi szaknyelvben. A kémiai atomelmélet jelentős képviselője volt, ő fogalmazta meg a többszörös súlyviszonyok törvényét. Róla nevezték el az atomi tömegegységet daltonnak. Fontos eredménye a tökéletes gázok elegyeiben a parciális nyomásra vonatkozó Dalton-törvény. A Royal Society tagjává választotta, 1826-ban megkapta a társaság aranyérmét. A Francia Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Web dokumentumok

Macleod, John James Rickard születésének 150. évfordulója
Cluny, Skócia, 1876. szept. 6. — Aberdeen, 1935. márc. 16.

Skót fiziológus, Nobel-díjas

Londonban, kórházban dolgozott fiziológusként és biológusként 1899-1902-ig, majd az Ohio-i Clevelandben működő Western Reserve University élettanprofesszora volt 1903-1918-ig. 1918-tól a Torontói Egyetem orvosi karának dékánhelyettese, majd élettani laboratóriumának igazgatója lett. Legfőbb kutatási területe a szénhidrát-anyagcsere volt. Az ő laboratóriumában folytatott, Bantinggel és Charles Besttel közösen végzett kutatások vezettek az inzulin izolálásához 1921-ben. Az eljárás kidolgozásában részt vett J. B. Collip biokémikus is. Eredményeiért 1923-ban Macleod Bantinggel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. A díj rá eső összegének felét Macleod Collipnak engedte át, Banting hasonlóképpen az általa kapott összeget Besttel osztotta meg. A későbbiekben Macleod az idegrendszernek a magas vércukorszintben játszott szerepét kutatta. 1928-ban visszatért Skóciába, itt az Aberdeen-i egyetem professzora volt haláláig.

Web dokumentumok

Hurewicz, Witold halálának 70. évfordulója
Łódź, Lengyelország (ebben az időben az Orosz Birodalom része), 1904. jún. 29. — Uxmal, Mexico, 1956. szept. 6.

Lengyel matematikus

Lengyel területen született, mely akkor orosz fennhatóság alatt volt, az első világháború elején azonban felszabadult, és a világháború után állami önállóságát is elnyerte. 1915-ben Varsóban működni kezdett a lengyel egyetem, ahol hamarosan erős topológiai iskola alakult ki. Hurewicz a bécsi egyetemen tanult, 1926-ban doktorált. 1927-től 1936-ig Amsterdamban Brouwer mellett dolgozott. Ekkor tanulmányútra utazott az Egyesült Államokba és a fenyegető háború miatt nem tért vissza Európába. Először a University of North Carolina-n dolgozott, ez idő alatt a háborús célú erőfeszítésekben is részt vett. 1945-től haláláig az MIT professzora volt. Balesetben halt meg. Szakterülete a halmazelmélet és a topológia volt, itt fontos eredményeket ért el, kézikönyvei ma klasszikusnak számítanak.

Web dokumentumok

Leloir, Luis Federico születésének 120. évfordulója
Párizs, Franciaország, 1906. szept. 6. — Buenos Aires, Argentina, 1987. dec. 2.

Argentin biokémikus, Nobel-díjas

Párizsban született, de családja még az ő kisgyermekkorában Argentinába települt át. A Buenos Aires-i egyetemen, majd Cambridge-ben végezte tanulmányait. A Buenos Aires-i egyetemen kezdte kutatómunkáját Bernardo Houssay mellett a szénhidrátok anyagcseréjének területén. 1943-ben, részben politikai okokból, az Egyesült Államokba távozott, két éven keresztül itt kutatott. 1945 után ismét Buenos Aires-ben, az Instituto de la Fundación Campomar-ban dolgozott, melynek 1947-től igazgatója is volt. Fő kutatási területe a cukornukleotidok szerkezetének meghatározásáért és a szénhidrátok bioszintézisének kutatásáért 1970-ben Nobel-díjat kapott. Kutatási eredményei jelentősen hozzájárultak a galaktozémia diagnózisához és gyógykezeléséhez.

Web dokumentumok

Lofgren, Edward Joseph halálának 10. évfordulója
Chicago, Illinois, USA, 1914. jan. 18. — Oakland, California, 2016. szept. 6.

Amerikai fizikus

Svéd bevándorlók gyermekeként Chicagoban született, 13 éves korában családjával Los Angelesbe költözött. 1938-ban a Berkeley Egyetemen végzett, itt E. O. Lawrence 37 hüvelykes ciklotronjának megépítésében segédkezett. 1940 őszén az atomfegyver-programban Oak Ridge-ben az uránizotópok szeparálásán, majd Los Alamosban a bombák gyújtószerkezetének tervezésében dolgozott. 1946-ban a Berkeley Egyetemen doktorált. A háború után a részecskegyorsítók fejlesztésében végzett kiemelkedő jelentőségű munkát. Ő valósította meg az első szinkrociklotront, részt vett a Bevatron tervezésében, amely a kor legnagyobb energiájú részecskegyorsítója volt. Később Hermann Grunderrel a relativisztikus nehézion-gyorsítók tervezésével jelentős szerepet játszottak a mai hadronterápiás gyógykezelések megalapozásához is. 1979-ben vonult nyugállományba, 102 éves korában hunyt el. (Piriti János)

Web dokumentumok

Margó Tivadar halálának 130. évfordulója
Pest, 1816. márc. 5. — Pusztaszentlőrinc, 1896. szept. 5.

Zoológus, orvos, egyetemi tanár

Görög-szerb származása és széles körű érdeklődése predesztinálta arra, hogy nemzetközileg elismert kutatóvá váljék. Már húszéves korában bölcsészdoktorrá avatták a pesti egyetemen, ezután viszont az orvostant kezdte hallgatni, hogy hat év múlva orvosdoktor lehessen. Orvosként praktizált Pesten, majd Bécsben, ahol az egyetemen szövettani kutatásokat folytatott. Kutatási beszámolóit nemcsak az osztrák, de a francia és az angol tudósok is elismeréssel fogadták, társaságaikba választották. Nem késett a hazai elismerés sem: rövid kolozsvári kitérő után 1862-ben került a pesti egyetemre és lett az állattan és az összehasonlító bonctan tanára, valamint az orvoskaron a szövettan tanára. Az oktatás és az ismeretterjesztés is kedves volt számára: tanított a Minta gimnáziumban, tagja volt az egyetemi tanárvizsgáló bizottságnak, alapító tagja a természettudományi társulatnak. Charles Darwint személyesen ismerte, nézeteit magáévá tette és terjesztette. Dékánná választotta a bölcsészkar, egy másik évben az orvoskar, s az 1879/80-as tanévben ő volt az egyetem rektora, amelyről még a Vasárnapi Újság is megemlékezett. Az MTA-nak 1860-ban lett levelező, 1870-ben rendes és 1891-ben tiszteleti tagja. Ma Budapesten utca viseli a nevét, ahol 2010-ben görög-magyar együttműködéssel készült emléktáblát avattak fel a tiszteletére. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Halmos Ferenc születésének 95. évfordulója
Hásságy, Baranya vm., 1931. szept. 5. — Szolnok, 1980. okt. 21.

Geodéta

1953-ban szerezte oklevelét a Nehézipari Műszaki Egyetem soproni Földmérőmérnöki Karán. Két évig tanársegéd volt Sopronban a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken. 1955-től az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet munkatársa, 1977-től az intézet tudományos igazgatóhelyettese. 1963-ban a műszaki tudományok kandidátusa lett, 1973-ban nyerte el a műszaki tudományok doktora fokozatot, 1979-től címzetes egyetemi tanár volt. Fontosabb kutatási területei: giroteodolitok vizsgálata, hibaelmélet, szatellita geodéziai modellek vizsgálata. Közel 200 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Jelentős munkát végzett a magyar geodézia képviseletében különböző nemzetközi szervezetekben.

Web dokumentumok

Boltzmann, Ludwig Eduard halálának 120. évfordulója
Bécs, Osztrák Császárság, 1844. febr. 20. — Duino, Osztrák-Magyar Monarchia, (ma Olaszország), 1906. szept. 5.

Osztrák fizikus

Bécsben az egyetemen Ettingshausen, Loschmidt, Stefan és Petzval (József) voltak a tanárai. Josef Stefan ismertette meg Maxwell munkájával, ennek nyomán írta meg a gázok kinetikai elméletét kifejtő doktori disszertációját már 1866-ban. Még két évig dolgozott Stefan mellett, majd Grazban nyerte el az elméleti fizikai tanszéket. Itt ismerte meg későbbi feleségét, aki az ő támogatásával végezte el Grazban a matematika-fizika tanári szakot (az egyetemnek akkoriban csak férfi hallgatói voltak). Rövid heidelbergi, berlini és bécsi kitérők után újra Grazba tért vissza, ahol a kísérleti fizikai tanszéket vette át és vezette 14 éven át. Közben elméleti megalapozást adott Stefan kísérletileg megállapított hősugárzás-törvényére, melyet azóta Stefan-Boltzmann törvénynek neveznek. Grazban tanítványa volt Arrhenius és Nernst is. 1890-ben Münchenben, majd három év múlva - Stefan halála után - Bécsben lett az elméleti fizika professzora. Itteni tanítványai közül Lise Meitner és Paul Ehrenfest neve érdemel említést. Ádáz küzdelmet folytatott statisztikus mechanikai elméletének elismertetéséért, e küzdelemben gyakran voltak depressziós rohamai. Az egyik ilyen alkalommal Trieszt mellett az öngyilkosságba menekült. Bécsi síremlékén Boltzmann neve felett olvasható a híres formula: S = k.logW. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Mösch Lukács (Moesch) születésének 375. évfordulója
Mainz, Németország, 1651. szept. 4. — Nikolsburg (magyarul Miklósvár), Morvaország (ma: Mikulov, Csehország), 1701. márc. 25.

Matematikus, hadmérnök, egyházi vezető

Tizenhét évesen lépett a lengyel kegyesrendbe. Tanulmányai végeztével Pálffy János Károly altábornagy fiait matematikára oktatta, de tanítványai voltak Lubomirski herceg és III. János lengyel király gyermekei is. Buda visszafoglalására Pálffy hazánkba hozta; mint jeles hadmérnök tette magát hasznossá a győzelem érdekében. Keresztülvitte a magyar piaristák elszakadását a lengyelektől, és sokat fáradozott a tanárképzés fejlesztésén. 1693-ban adta ki az "Ordo studiorum in Vice-Provincia nostra Hungarica" című tanítórendi szabályzatát, és 1697-ben az "Arithmetica practica" című munkáját. A budapesti kegyesrendi levéltárban őrzik "Bibliothecae Mathematicae Patris Lucae a S. Edmundo" (1684) kétkötetes, gazdagon illusztrált kéziratát. Geometriai és csillagászati feljegyzései is megmaradtak. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Klimm Mihály születésének 175. évfordulója
Buda, 1851. szept. 4. — Budapest, 1897. jan. 25.

Vízépítő mérnök, egyetemi tanár

1870-ben a budai műegyetemen szerezett oklevelet, majd Kruspér István mellett a földmérés asszisztense volt. 1872-ben részt vett a hamburgi kikötő építésében, majd az Elba szabályozásánál dolgozott. Ezután a csehországi Morva folyó szabályozásánál szakértőként, majd királyi biztosként a Rajna szabályozásánál működött. 1878- ban a budapesti műegyetemen a vízépítészetnek külön tanszéket hoztak létre s annak vezetésére őt kérték fel. 1882-ben Nagymarosnál megszervezte az egyetem vízmérő állomását. 1889-91-ben ő volt a műegyetem rektora.

Web dokumentumok

Horváth Imre születésének 100. évfordulója
Hódmezővásárhely, 1926. szept. 4. — Szeged, 1979. szept. 16.

Biológus, növényökológus, egyetemi tanár

Egyetemi tanulmányait a szegedi tudományegyetemen végezte, ahol 1950-ben természetrajz- földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Tudományos kutatómunkáját a szegedi egyetem Növénytani Intézetében kezdte. 1954-től az erdei fenyőcsemeték nevelésének elméleti kérdéseivel foglalkozott és e témából védte meg 1958-ban kandidátusi disszertációját. 1956-tól a szegedi egyetemi Éghajlattani Intézetben kutatói státusban, 1958-tól a gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani Intézetében docens. A szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) Növénytani tanszékére 1965-ben tanszékvezető docensi, majd 1968-ban egyetemi tanári kinevezést kapott és egyúttal a Botanikuskert igazgatója lett. Kutatási területe a növényökológián belül a környezeti tényezők, elsősorban a fény hatásának vizsgálata a szervesanyag produkcióra és fotoszintetikus energiahasznosulásra, valamint a Tisza-kutatás biológiai vonatkozásai.

Web dokumentumok

Delbrück, Max Ludwig Henning születésének 120. évfordulója
Berlin, Németország, 1906. szept. 4. — Pasadena, Kalifornia, USA, 1981. márc. 9.

Német születésű amerikai biológus, fizikus, Nobel-díjas

1930-ban doktorált fizikából a göttingeni egyetemen, utána tanulmányutat tett Koppenhágába, ahol Niels Bohr mellett dolgozott. 1932-37-ig Lise Meitner asszisztense volt, érdeklődése azonban már ebben az időben a biológia felé is fordult. Németországból 1937-ben egy ösztöndíj segítségével kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt a California Institute of Technology biológiai laboratóriumában dolgozott 1937-39 között, majd 1940-47 között a Vanderbilt Egyetemen oktatott fizikát. 1947-81 között ismét a California Institute of Technology-n dolgozott. 1939-ben felfedezte, hogy a bakteriofágok szaporodása az addigi feltételezéssel szemben egy lépésben történik. Salvador Luriával együttműködve az ún. fluktuációs teszttel megmutatták, hogy a baktériumoknak a bakteriofágokkal szemben való rezisztenciája véletlen mutációktól függ. Delbrück és Hershey egymástól függetlenül felfedezte 1946-ban, a vírusok genetikus rekombinációját. 1962-ben létrehozta Kölnben Genetikai Intézetet. A modern molekuláris biológia egyik úttörője volt. 1969-ben Alfred Day Hersheyvel és Salvador Luriával megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a vírusok replikációs mechanizmusának és genetikai szerkezetének kutatásában elért eredményeiért. Nevéhez fűződik a még fizikusi pályaszakasza alatt felfedezett Delbrück-szórás.

Web dokumentumok

Török Ferenc halálának 45. évfordulója
Pécs, 1929. máj. 30. — Budapest, 1981. szept. 3.

Kémikus, egyetemi tanár

Egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte, 1951-ben vegyész, majd 1969-ben alkalmazott matematikus oklevelet szerzett. Tudományos munkáját az ELTE általános és szervetlen kémiai tanszékén Lengyel Béla akadémikus mellett kezdte meg, a szilíciumorganikus kémia területén. 1951-1962 között a tanszéken működő MTA kutatócsoport tudományos főmunkatársaként dolgozott. Tudományos fokozatát 1960-ban kapta. 1972-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. A hatvanas években megalakította a tanszéken belül az elméleti kémia kutatócsoportot. Kutatási tevékenysége során a rezgési spektroszkópia egyes elméleti kérdéseit tisztázta. Kiemelkedő eredményeket ért el a rezgési erőterek kvantumkémiai meghatározása terén. Munkásságának jelentős eredménye a kvantumkémiai oktatás megindítása hazánkban.

Web dokumentumok

Biró Lajos (Bíró) halálának 95. évfordulója
Tasnád, 1856. aug. 29. — Budapest, 1931. szept. 2.

Entomológus, etnográfus, utazó, zoológus

Teológiai tanulmányait megszakítva tanárként működött. A Rovartani Állomás filokszéra-biztosa volt 1880-1886-ig. Rendszeres rovargyűjtéssel nagy és értékes rovargyűjteményt hozott létre, melyet később a Nemzeti Múzeumnak adott el. 1886 után ismét tanár volt. 1895-ben természettudományi gyűjtőútra indult Német-Új-Guineába, ahol kisebb megszakításokkal hét évet töltött. Az innen hazahozott és ma a Néprajzi, illetve a Természetrajzi Múzeum állományában lévő, több mint 5000 darabból álló néprajzi, és több mint 200000 darabból álló rovar-, hüllő- és madárgyűjteményét igen gondosan dokumentálta. Természetrajzi gyűjteménye több mint 200, a tudomány számára addig ismeretlen fajt tartalmaz, ennek feldolgozásában számos európai ország zoológusai részt vettek. Több állatnemzetség, illetve faj róla kapta a nevét. Néprajzi gyűjteménye a pápuák életéről átfogó képet nyújt, nemcsak a tárgyakat írta le, hanem készítésüket, használatukat is. Hazatérve 1903-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban tiszteletbeli múzeumi őrré nevezték ki. Később rövidebb zoológiai gyűjtőutakat tett Görögországban és Bulgáriában. 1926-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.

Web dokumentumok

Franzenau Ágoston születésének 170. évfordulója
Kolozsvár, 1856. szept. 2. — Rákospalota, 1919. nov. 19.

Paleontológus, mineralógus, muzeológus

A budapesti műegyetem elvégzése után, 1877-ben a műegyetem ásvány-földtani tanszékén tanársegéd, 1883-ban az Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályának segédőre, 1894-ben múzeumi őr, 1902-ben az ásvány- és őslénytani osztály igazgató őre, 1918-ban pedig igazgatója lett. Elsősorban a magyarországi fosszilis foraminiferák vizsgálatával szerzett tudományos érdemeket, de jelentősek kristálytani kutatásai is. 1896-tól az MTA tagja.

Web dokumentumok

Henry, William halálának 190. évfordulója
Manchester, Anglia, 1775. dec. 12. — Pendlebury, Lancashire, 1836. szept. 2.

Angol kémikus

Gyógyszerészetet és orvostudományt tanult Edinburghban. 1807-ben szerezte meg doktori fokozatát, de betegsége miatt felhagyott az orvosi gyakorlattal és főleg kémiai kutatással foglalkozott. Egyik legismertebb munkája a gázok oldhatóságára vonatkozik folyadékban különböző nyomásokon, és különböző hőmérsékleteken. Az általa 1803-ban megfogalmazott ún. Henry-Dalton-törvényt róla és John Dalton brit kémikusról neveztek el. Foglalkozott ezen kívül gázelemzéssel, sújtóléggel, és világítógázzal is. Egyik alapítója volt a Mechanics' Institute-nak, amelyből az University of Manchester Institute of Science and Technology jött létre. 1809-ben a Royal Society tagjává választották.

Web dokumentumok

Barnard, Christiaan Neethling halálának 25. évfordulója
Beaufort West, Dél-Afrika, 1922. nov. 8. — Paphos, Cyprus, 2001. szept. 2.

Dél-afrikai szívsebész

Ösztöndíjasként az amerikai Minneapolisban, a neves szívsebész Clarence Walton Lillehei mellett ismerkedett meg a szakma fortélyaival. 1968-ban tanulmány utat tett Kaliforniában. Ekkor ismerkedett meg Shumway kutatásaival. Hazamenve december 3-án elvégezte az első emberi szív átültetését. Barnardnak az az érdeme, hogy az első műtéttel nagy nyilvánosságot teremtett a szívátültetésnek, és egyben megindított egy olyan immunológiai kutatás sorozatot, ami később lehetővé tette a biztonságos szervátültetést.

Web dokumentumok

Frommer Rudolf halálának 90. évfordulója
Pest, 1868. aug. 4. — Budapest, 1936. szept. 1.

Gépészmérnök

Érettségi után banktisztviselő, 1895-ben ő készítette az első német-magyar tőzsdei szótárt. 1896-ban a Magyar Fegyver- és Gépgyár kötelékébe lépett, amelynek utóbb vezérigazgatója lett. Nevéhez fűződik a hazai fegyvergyártás kifejlesztése. Legismertebb szabadalma a róla elnevezett Frommer-pisztoly, ezzel, valamint tekercsrugós vadászpuskáival külföldön is sikert aratott. Bár műegyetemet nem végzett, műszaki munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara mérnöki címjogosultságot engedélyezett számára.

Web dokumentumok

Mozsonyi Sándor halálának 50. évfordulója
Kadarkút, 1889. márc. 15. — Budapest, 1976. szept. 1.

Gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár

1912-ben gyógyszerészdoktori, 1919-ben orvosi oklevelet és tisztiorvosi képesítést szerzett Budapesten. 1912-1918-ban az Egyetemi Gyógyszertárban, 1918-1919-ben a pozsonyi egyetem közegészségügyi intézetében tanársegéd. Rövid ideig a Rico Kötszergyár Művek igazgatója. 1920-1934-ben miniszteri osztálytanácsos a Népjóléti, majd a Belügyminisztériumban. 1931-ben Genfben a Népszövetség kábítószer-konferenciáján magyar delegátus. 1934-1962-ig a budapesti egyetem gyógyszerészeti intézet igazgatója. 1955-től a gyógyszerészkar dékánja a budapesti egyetemen. Javaslatára vezették be a 4 éves gyógyszerészképzést az egyetemen. Az első között vizsgálta a kábítószerek toxikológiai hatását. Létrehozta az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Múzeumot.

Web dokumentumok

Vinogradszkij, Szergej Nyikolajevics (Winogradsky, Vinogradsky, Sergei, Sergey Nikolaevich) születésének 170. évfordulója
Kijev, Oroszország (ma Ukrajna), 1856. szept. 1. — Brie-Comte-Robert, Franciaország, 1953. febr. 25.

Orosz születésű francia bakteriológus

1881-ben szerezte meg diplomáját a szentpétervári egyetemen és néhány évig az egyetem oktatója volt. 1885-től a strasbourgi egyetemen, 1887-től a zürichi egyetemen működött. 1891-1905 között a szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézet mikrobiológiai részlegét vezette. 1905 után egy időre visszavonult a kutatástól. 1917-ben a forradalom elől elmenekült Oroszországból. 1922-től Emil Roux meghívására a Párizs melletti Pasteur Intézetben a mezőgazdasági bakteriológiai részleg vezetője volt. A mikrobiológiának Pasteur és Koch mellett egyik legjelentősebb művelője volt. Kimutatta, hogy egyes, az általa autotrófnak nevezett mikroorganizmusok szervetlen forrásokból nyerik az energiájukat. Felismerte a nitrifikáló baktériumok létezését és az élővilágban betöltött fontos szerepét. Jelentős eredményeket ért el többek között a talajbaktériumok, a vasbaktériumok és a cellulózbomlásban szerepet játszó baktériumok vizsgálatában. Az általa használt ún. Vinogradszkij-oszlop a mikroorganizmusok tanulmányozásának ma is fontos eszköze. A környezeti mikrobiológia egyik megalapítójának tekintjük.

Web dokumentumok

Folkers, Karl August születésének 120. évfordulója
Decatur, Illinois, USA, 1906. szept. 1. — Lake Sunapee, New Hampshire, 1997. dec. 9.

Amerikai biokémikus, biológus

Egyetemi tanulmányait az Illinois-i, a Wisconsin-i, majd a Yale Egyetemen folytatta, gyógyszerkémiával foglalkozott. 1934-ben a Merck cég laboratóriumánál helyezkedett el. Itt kutatócsoportjával sikerült a B6 vitamint (pyridoxint) szintetizálnia. 1945-51 között a Merck cég szerveskémiai és biokémiai kutató részlegét vezette. Különböző antibiotikumok vizsgálatával foglalkozott, így csoportja állapította meg a streptomycin szerkezetét. 1942 után izolálta a B12 vitamint, melynek hiánya okozza a vészes vérszegénységet. Csoportjával tisztázta a Q10 koenzim szerkezetét. 1963-1968-ig a Stanford Kutató Intézet vezetője volt, ez alatt az intézet jelentősen fejlődött. 1968-tól Austinban a Texas-i Egyetemen az újonnan alapított orvosbiológiai kutató részleget vezette, itt többek között az agyalapi mirigy által termelt hormonok vizsgálatában ért el jelentős eredményeket.

Web dokumentumok