Kertész K. (Károly) Róbert születésének 150. évfordulója
Budapest, 1876. jún. 9. — Budapest, 1951. aug. 28.

Építész, államtitkár

Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte, 1900-1908 között az ókori építészet tanszékén volt tanársegéd. 1922-34 között a Kultuszminisztérium Művészeti Ügyosztályának vezetője, államtitkár, a Magyar Műhely Szövetség elnöke volt. Tanulmányútjai során bejárta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet. 1918-ban a kelet-ázsiai építőművészet tárgyköréből magántanári képesítést kapott. Ő tervezte Sváb Gyulával a gödöllői premontrei gimnáziumot, 1935-ben Weichinger Károllyal elkészítette a budapesti Városközpont terveit. Weichingerrel együtt készítették el a lőrinci erőmű lakótelepének rendezési tervét és középületeinek terveit. Egy általa tervezett villa épült a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen 1929-30-ban. Több tanulmányt írt a keleti és a magyar építészetről.

Web dokumentumok

Benedek István halálának 30. évfordulója
Budapest, 1915. jan. 17. — Velence, Olaszország, 1996. jún. 9.

Orvos, író, orvostörténész

A Benedek Elek unokájaként és Benedek Marcell fiaként is ismert fiatalember a pesti orvoskaron szerzett diplomát, s már egyetemistaként a Szondi-tanítványok között találjuk. (Szondiról sok értékes publikációja látott napvilágot.) Ezt követően a csepeli kórház általános orvosaként működött. 1945-47-ben Kolozsvárott tanított az egyetemen, mégpedig a bölcsészethez tartozó pszichológiára nyert egyetemi tanári kinevezést. 1948-ban jelent meg Az ösztönök világa című műve. Budapestre visszatérve 1948 és 1952 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa lett, 1952-ben pedig az intapusztai munkaterápiás intézet igazgatójává nevezték ki, ahol munkával, szabadsággal és emberséges bánásmóddal gyógyított. Itt dolgozott egészen 1958-ig, s írt kötetet ezekről az éveiről, s kezdeményezéseiről 1957-ben Aranyketrec címmel. Az ezt követő években pszichiáterként dolgozott a Fehérvári úti rendelőintézetben, a XII. kerületben pedig kulturális tanácsadó, majd a Hegyvidék című periodika alapítója volt. 1971-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Társszerzője volt a négykötetes akadémiai Orvosi lexikonnak. Kötetei jelentek meg a francia felvilágosodásról, a lamarckizmusról, a darwinizmusról és az orvostudomány története számos fejezetéről. Semmelweis életművének egyik legjelesebb hazai kutatója volt. Népszerű kézikönyve A tudás útja címmel jelent meg. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott. (Dr. Gazda István)

Web dokumentumok

Greguss Pál születésének 105. évfordulója
Budapest, 1921. jún. 9. — Budapest, 2003. febr. 27.

Fizikus, biofizikus

Vegyészmérnöki tanulmányai után a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nél, majd 1946-ban a Tatabányai Állami Gimnázium tanáraként dolgozott. Később az ELTE tanársegéde, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, 1976-tól tíz éven át a Budapesti Műszaki Egyetem Alkalmazott Biofizikai Laboratóriumának igazgatója volt. Ezt követően a Finommechanikai-Optikai Intézet, illetve a BME tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. Több éven át a New York-i Orvostudományi Főiskola, illetve a Darmstadti Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt. Részt vett egy Mars-jármű tervezésében, nevéhez fűződik az első ultrahang-hologramok megalkotása, továbbá a 360 fokos szögben látó PAL-lencse (Panoramic Annular Lens) kifejlesztése, amelyet 1984-ben kezdtek alkalmazni az amerikai űrkutatásban. Utóbbi fejlesztése hasznosításáért az amerikai űrkutatási hivataltól 1989-ben NASA-díjat kapott. Greguss Pált 1996-ban Genius feltalálói Oscar-díjjal, 1998-ban Genius feltalálói olimpiai aranyéremmel, 1999-ben Jedlik Ányos-díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Radda György Károly (Sir George Radda) születésének 90. évfordulója
Győr, 1936. jún. 9. — 2024. szept. 13.

Magyar-brit biokémikus, feltaláló, egyetemi tanár, egészségügyi tudományszervező

Pannonhalmán, a bencéseknél érettségizett, az ELTE vegyész szakán tanult; 1956-ban nyugatra távozott. Oxfordban diplomázott és doktorált, mindeközben Kaliforniában is volt tanulmányúton. 1964-től Oxfordban kutató és egyetemi tanár. A napjainkra rendkívül fontossá váló MRI képalkotási technika kidolgozója. 2000-ben a királynő lovaggá ütötte; hazánkból MTA tiszteleti tagságot és Corvin-láncot kapott; nemzetközi elismertsége is kimagasló. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Stephenson, George születésének 245. évfordulója
Wylam, Anglia, 1781. jún. 9. — Derbyshire, 1848. aug. 12.

Angol mérnök, feltaláló

Szénbányász fia volt, ő maga is bányában dolgozott, esti iskolában tanult meg írni-olvasni. 1815-ben biztonsági bányászlámpát készített, majd a bányákban használatos mozdonyok tökéletesítésén dolgozott. Neki sikerült először olyan gőzmozdonyt építenie, amely tartós üzembiztonsággal működött. Az 1814-ben készült "Blücher" nevű mozdony 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni. 1823-ban Newcastle-ban megalapította az első mozdonygyárat. Az általa épített és 1825-ben Stockton és Darlington között megnyílt vonal volt az első, rendszeres személyforgalmat lebonyolító gőzüzemű vasút. "Rocket" (Rakéta) elnevezésű gőzmozdonya 1829-ben már 21 kilométeres átlagsebességgel, 34,4 kilométeres csúcssebességgel megnyerte a különböző konstruktőrök által készített gőzmozdonyok versenyét. Egy évvel később megnyitották a Liverpool-Manchester vasútvonalat, ezen a Stephenson által készített mozdonyok közlekedtek. A továbbiakban a gyorsan kiépülő vasútvonalak és hidak tervezésénél működött, ebben fia, Robert Stephenson (1803-1859) is közreműködött.

Web dokumentumok

Horner, William George születésének 240. évfordulója
Bristol, Anglia, 1786. jún. 9. — Bath, Anglia, 1837. szept. 22.

Angol iskolamester, matematikus, feltaláló

Lelkész apa legidősebb fia; szülővárosában (illetve annak közvetlen környékén) tanult és élt 1809-ig, majd a közeli Bath városban, az általa alapított iskolában tanított matematikát élete végéig. Nevéhez fűződik a polinomok értékének gyors kiszámítását adó "Horner-elrendezés" (bár azt már Theophilus Holdred 1820-ban publikálta). Horner találta fel azt az eszközt, mely egy függőleges tengely körül forgó, felülről nyitott henger, a palástján függőleges résekkel, a rések között belül színes, egymástól kismértékben különböző rajzokkal. A réseken belesvén periodikusan ismétlődő mozgókép áll össze az agyunkban; ez tekinthető a hurokfilm ősének. (Horner a "daedalum" nevet adta a szerkezetének 1834-ben, de a pár év múlva bekövetkezett halálát követően másvalaki "zoetrop" névvel jegyeztette be magának a szabadalmat.) Horner családjában hat lány és két fiú született; az utódok között számos tudóst ismerhetünk. Az iskolamesteri tevékenységet Horner egyik öccse folytatta. Horner fennmaradt munkái főként az algebrai egyenletekkel és optikai kérdésekkel kapcsolatosak, de írt arról is, hogyan becsülhető meg a hegyek magassága (az algoritmus a hegy lábánál és a hegy tetején mért hőmérsékletből és légnyomásból veszi az inputját). (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Denning, William Frederick halálának 95. évfordulója
Redpost, Somerset, Anglia, 1848. nov. 25. — Bristol, 1931. jún. 9.

Angol amatőrcsillagász

Főleg a meteorok megfigyelése terén végzett értékes munkát, de bolygó megfigyelései is jelentősek. Öt nova-csillag - köztük két nevezetes -, és két üstökös felfedezője. Az Angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével jutalmazták. Nevét egy holdkráter és egy Marsbeli kráter viseli. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Guérin, Jean-Marie Camille halálának 65. évfordulója
Poitiers, Franciaország, 1872. dec. 22. — Párizs, 1961. jún. 9.

Francia állatorvos, bakteriológus, immunológus

Állatorvosi tanulmányokat folytatott Alfortban 1892-1896 között. 1897-től a Lille-i Pasteur-intézetben Albert Calmette-nek, az intézet igazgatójának asszisztenseként dolgozott, kígyóméreg elleni szérum fejlesztésén. 1900-ban laboratórium vezető lett. Albert Calmette-tel együtt kifejlesztette a gümőkór vakcináját (Bacillus Calmette-Guérin, BCG), együtt dolgoztak Calmette haláláig (1933). 1928-ban Guérin a párizsi Pasteur-intézetben a tuberkulózissal kapcsolatos szolgálat igazgatója lett. 1939-től a tuberkulózis elleni védelem nemzeti bizottságának alelnöke. 1955-ben a Francia Tudományos Akadémia tudományos nagydíjával tüntette ki.

Web dokumentumok

Kovács István halálának 30. évfordulója
Budapest, 1913. dec. 16. — Budapest, 1996. jún. 8.

Fizikus, egyetemi tanár

A híres fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd 1936-ban matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen. Még ebben az évben fizetés nélküli tanársegédi állást kapott a Műegyetemen. A következő évben két dolgozata jelent meg (amellyel doktori címet szerzett), a kétatomos molekulák spektrumáról. Ennél a kutatási területnél azután fél évszázadon át kitartott. 1946-48-ban a tudományegyetem természettudományi karának párttitkára, az elméleti fizikai tanszék adjunktusa, majd intézeti tanára (docense). 1948-49-ben Sopronban, a Műszaki Egyetem kihelyezett karán tanított, 1949-ben átvette a Bay Zoltán távozásával üresen maradt atomfizikai tanszék vezetését. 1950-es megalapításától kezdve 1956 októberéig a KFKI igazgatója volt. 1967-ben, 18 évi levelező tagság után - az akadémia rendes tagjai sorába választotta.

Web dokumentumok

Crick, Francis Harry Compton születésének 110. évfordulója
Northampton, Northamptonshire, Anglia, 1916. jún. 8. — San Diego, California, USA, 2004. jún. 28.

Brit biofizikus, Nobel-díjas

A londoni University College-ben volt Ph.D. hallgató, ezt azonban a háború kitörése megszakította. A háború alatt az admiralitás számára dolgozott, 1947-től 1949-ig Cambridge-ben, majd egy ösztöndíj segítségével a Cambridge-i King's College újonnan létrehozott, Max Perutz által vezetett orvosi kutatóközpontjában biológiai, kémiai és krisztallográfiai tanulmányokat folytatott. 1954-ben doktorált. 1951-ben megismerkedett James Watsonnal, ettől kezdve együtt dolgoztak a DNS szerkezetének felderítésén. 1953-ban publikálták a DNS kettős csavar szerkezetére vonatkozó elgondolásukat. 1962-ben Watson, Crick és Wilkins megosztott orvosi Nobel-díjat kapott a DNS molekula szerkezetének megállapításáért és az élő anyagban történő információátadásban betöltött szerepének feltárásáért. A továbbiakban biokémiával, a fehérjeszintézis problémáival foglalkozott.

Web dokumentumok

Wilson, Kenneth Geddes születésének 90. évfordulója
Waltham, Massachusetts, USA, 1936. jún. 8. — Saco, Maine, 2013. jún. 15.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas

1956-ban szerzett diplomát a Harvard Egyetemen, majd 1961-ben doktorált a Caltech-en Murray Gell-Mann vezetésével részecskefizikából. 1963-tól a Cornell Egyetemen dolgozott, melynek 1970-ben fizikaprofesszora lett. Doktori dolgozata a relativisztikus kvantumtérelmélet renormálási módszereihez kapcsolódott. Később felismerte, hogy a probléma tárgyalása analógiába hozható a különböző szimmetriájú makroszkopikus állapotok közötti fázisátalakulások elméletével. 1982-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a fázisátalakulásokkal kapcsolatos kritikus jelenségekre vonatkozó elméletéért". (Piriti János)

Web dokumentumok

Bresztovszky Béla halálának 85. évfordulója
Nagykároly, 1872. aug. 28. — Budapest, 1941. jún. 7.

Gépészmérnök, műegyetemi tanár

Az algimnáziumot Rimaszombatban és Máramarosszigeten járta ki; Nagyváradon, a főreálgimnáziumban érettségizett 1890-ben. Budapesten, a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet (1894) és műszaki doktori diplomát (1907). Időközben tanult Németország, Svájc és Franciaország egyetemein is. A szilárdsági kísérletekre specializálódott és magántanári képesítést szerzett (1909). Miközben hajógyári és vasbetongyári mérnök, a Műegyetemen tanársegéd, adjunktus, magántanár illetve nyilvános rendes tanár. A műszaki mechanikai laboratórium vezetője, majd gépészmérnöki dékán. A Magyar Aëro Szövetség alelnöke, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület alapító elnöke. Egyik publikációja: Eljárások a téglaszilárdság meghatározására (Budapest, 1933). (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Fraunhofer, Joseph von halálának 200. évfordulója
Straubing, Bajorország, 1787. márc. 6. — München, 1826. jún. 7.

Német fizikus, optikus, csillagász

Árva gyerekként önképzéssel szerezte ismereteit. Egy szerencsés kimenetelű baleset hívta fel rá Miksa bajor választófejedelem, valamint Utzschneider figyelmét, a München melletti Benediktbeuern szekularizált bencés apátságában működő optikai intézetet vezette. Fraunhofer 1818-ban az Intézet vezetője lett. Fraunhofer számos műszert és eszközt fejlesztett lencsék készítésére alkalmas üvegfajták előállítására, valamint lencsék csiszolására. Különféle üvegfajták fényelhajlító tulajdonságait tanulmányozva homogén fény előállítására törekedett. Ő találta fel a spektroszkópot, mellyel képes volt a fény hullámhosszát megmérni. Ugyancsak ő konstruálta meg a mikrométert is. A Nap színképének vizsgálata során fedezte fel a ma Fraunhofer-féle vonalaknak nevezett sötét vonalakat. Elsőként alkalmazta széleskörűen az optikai rácsot. Fölismerte azt is, hogy egyes elsőrendű csillagok színképe különbözik a Napétól. Ezzel a csillagászati spektroszkópia elindítója is lett. A dorpati csillagvizsgáló számára készített refraktor és a berlini obszervatórium számára készített heliométer korának technikai csúcsteljesítményei voltak. A müncheni Akadémia rendkívüli tagjának választotta.

Web dokumentumok

Mulliken, Robert Sanderson születésének 130. évfordulója
Newburyport, Massachusetts, USA, 1896. jún. 7. — Arlington, Virginia, 1986. okt. 31.

Amerikai fiziko-kémikus, Nobel-díjas

A Massachusetts Institute of Technology-n tanult, majd a chicagoi egyetemen szerzett Ph. D. fokozatot. Az első világháború idején hadászati szempontból jelentős szerves kémiai kutatásokat végzett. 1922-ben ő javasolta az izotópok centrifugálás útján való szétválasztását. 1931-től 1985-ig a chicagoi egyetem professzora volt. A 2. világháború alatt részt vett a Plutonium Project nevű atomkutatási programban. 1961-tól Florida állam egyetemén kutató professzor, s számos amerikai és európai egyetem vendégprofesszora volt. A kvantumkémia területén végzett kutatásaival továbbfejlesztette az atom- és molekulaszerkezet elméletét, felfedezte az elektronegativitást, megmagyarázta a hiperkonjugáció jelenségét. A kémiai kötéseknek és a molekulák elektronszerkezetének molekulapálya-módszerrel való kutatásában elért eredményeiért 1966-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

Web dokumentumok

Regiomontanus (Müller, Johannes) születésének 590. évfordulója
Königsberg, Bajorország, 1436. jún. 6. — Róma, Itália, 1476. júl. 6.

Német matematikus, csillagász

Eredeti neve Johannes Müller. Lipcsében és Bécsben tanult. Peuerbach tanítványa és barátja volt, együtt dolgoztak Ptolemaiosz Almagestjének javított latin fordításán. A munkát Peuerbach halála után Regiomontanus folytatta és fejezte be. 1461-től Itáliában Bessarion kardinális udvarában tartózkodott, itt a görög matematika és csillagászat további klasszikus műveivel ismerkedett meg. 1467-ben Vitéz János esztergomi érsek hívására Magyarországra jött, aki az akkor újonnan megalapított pozsonyi egyetem (Academia Istropolitana) professzorának is meghívta. Mátyás király udvarában a Corvina könyvtár görög kéziratait rendezte. Magyarországon írta Ephemerides című csillagászati művét, amelyet Kolumbusz is felhasznált felfedező útján, valamint itt készítette el trigonometriai munkáját és táblázatait. 1471-ben Nürnbergbe távozott, ahol további csillagászati megfigyeléseket végzett és egy nyomdát is alapított. Ő készítette 1473-ban az első olyan táblázatot, amely bármely időpontra meghatározza a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetét. Ennek a földrajzi hosszúság meghatározásában volt fontos szerepe, különösen az éjszakai hajózásnál. 1475-ben IV. Sixtus pápa Rómába hívta, hogy a naptárreformban közreműködjék, itt is halt meg, hirtelen.

Web dokumentumok

Kunz Alfonz születésének 135. évfordulója
Budapest, 1891. jún. 6. — Budapest, 1974. szept. 13.

Vegyészmérnök, egyetemi tanár

Vegyészmérnöki tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, ahol katonai szolgálat után oklevelet 1921-ben és műszaki doktorátust 1923-ban szerzett. 1925-ben mint Rockefeller-ösztöndíjas az Egyesült Államokban, majd Berlinben és a grazi egyetemen volt. 1927-től a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek laboratóriumát vezette, később a vállalat műszaki igazgatója volt. 1939-ben meg kellett válnia a vállalattól, ahová 1949-ben szakértőként került vissza. 1953-tól a Gépipari Technológiai Intézet osztályvezetője, 1954-től a budapesti műszaki egyetem hadmérnöki kar tanszékvezetője. Főleg a cukrok kémiájával foglalkozott. Részt vett a Zemplén-féle cukorelszappanosítás kidolgozásában, az Egyesült Államokban a Hudson-szabály megállapításának munkálataiban. Vizsgálta a robbanóanyaggyártás sorát, valamint a biztonságos lőpor szárításos módszerét.

Web dokumentumok

Fekete Sándor születésének 110. évfordulója
Makó, 1916. jún. 6. — Budapest, 1973. ápr. 11.

Bányamérnök

Oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya- és Kohómérnöki Karán szerezte. Pályáját az aknaszlatinai sóbányánál kezdte, majd a Petrosani Rt. tótosbányai ércbányájához, onnan a nagybányai aranyérc-feldolgozóhoz került 1943-ban, ennek műszaki osztályát vezette. 1944 őszétől Brennbergbányán, 1948-tól Oroszlányban, ill. Tatabányán működött. Oroszlányban koncentrált fejlesztési módot dolgozott ki és alkalmazott az ottani vastelep egy vágatrendszerrel való lefejtésére, majd a Nagybányai Aranyércfeldolgozó üzemek munkáinak irányítója. 1957-1964 között az Úrkúti Mangánércbányának volt főmérnöke. Munkatársaival kidolgozta az ottani karbonátos mangánérc hidrometallurgiai feldolgozásának egy új változatát. 1964-től a Bányászati Kutató Intézet ásványelőkészítő és vegyészeti főosztályát vezette.

Web dokumentumok

Sándorfy Kamill (Camille) halálának 20. évfordulója
Budapest, 1920. dec. 9. — Párizs, 2006.06.06, 2006. jún. 6.

Kémikus, egyetemi tanár

Gimnáziumi éveiben Endrédy Vendel (akkor még Hadarits tanár úr) tanítványa volt, osztályelső, Szebehely Győző évfolyamtársa; 1939-tól Szegeden kémia-fizika szakos hallgató, 1946-tól a budapesti Műegyetem kutatója. 1947-től 1949-ig a Sorbonne-on kémiát tanult és 1951-ig a párizsi CNRS munkatársa volt, majd 1951-től 1953-ig kanadai ösztöndíjas; 1954-ben Kanadába emigrált. A Montréali Egyetem ösztöndíjasa, tanársegéde, docense, professzora, emeritus professzora lett; 1993-tól az MTA külső tagja. Kiterjedt kutatásokat végzett a molekuláris sprektroszkópiában, világelsőként alkalmazta a molekula-pályamódszert. Sok kitüntetése között találjuk az Elméleti Szerveskémikusok Világszervezetének érdemérmét (1990). (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Heckmann, Otto Hermann Leopold születésének 125. évfordulója
Opladen, Németország, 1901. jún. 6. — Regensburg, 1983. máj. 13.

Német csillagász

Az európai nemzetközi obszervatórium megszervezője. A bonni egyetemen tanult, majd 1927-41 között a göttingeni Obszervatóriumban dolgozott (1939-től igazgató), 1962-ig a hamburgi Csillagvizsgáló igazgatója, az egyetem professzora. Részletesen tanulmányozta az M44 csillaghalmazhoz tartozó halván csillagokat, és számos fiatal csillaghalmaz szín-fényesség diagramját készítette el. A német székhelyű, nemzetközi jellegű Astronomische Gesellschaft felkérésére a csillagok sajátmozgásának harmadik katalógusát szerkesztette, amely 180000 csillagot tartalmaz. 1962-től, nemzetközi felkérésre a La Sillá-n tervezett Európa Déli Obszervatóriumának (European Southern Observatory = ESO) - amelynek kezdetben 6, ma 14 állam a résztvevője - első szervező-igazgatója. 1969-től főleg az Univerzum szerkezetének modelljeivel (a relativitás elmélet következetes alkalmazásával) foglalkozott. 1967-70 között a Nemzetközi Csillagászati Unió elnöke volt. Érdemeit a J. C. Watson, és az USA Bruce-érmével ismerték el. Nevét az 1650.sz. kisbolygó őrzi. Magyar nyelven is megjelent, életrajzi műve a 20.sz. csillagászatának krónikája. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Snell, George Davis halálának 30. évfordulója
Bradford, Massachusetts, USA, 1903. dec. 19. — Bar Harbor, Maine, 1996. jún. 6.

Amerikai genetikus, immunológus, Nobel-díjas

A Harvard Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát. 1935-től egészen 1969-ben történt nyugdíjbavonulásáig a Jackson Laboratory-ban végezte munkáját (Bar Harbor, Maine). Ő mutatta meg elsőnek, hogy a röntgensugárzás mutációkat okozhat emlősökben. Egereken végzett vizsgálatokban felfedezte az ún. hisztokompatibilitási komplexumot, amely komplex génállomány kódolja a "saját" és "idegen" szövetek felismerésében, a szervezet idegen testszövet elleni kilökődési reakcióiban szerepet játszó antigéneket. Ez a felfedezés alapvetően járult hozzá a szervátültetések fejlődéséhez és lehetőségeinek tisztázásához. Felfedezéséért 1980-ban Jean Dausset-val és Baruj Benacerraf-fal együtt orvosi és fiziológiai Nobel-díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Zorn, Max August születésének 120. évfordulója
Krefeld, Németország, 1906. jún. 6. — Bloomington, Indiana, USA, 1993. márc. 9.

Német matematikus

A hamburgi egyetemen végzett, 1934-ban az Egyesült Államokba emigrált. 1934-1936-ig a Yale University-n, később Kaliforniában, a Los Angeles-i Egyetemen dolgozott. 1946-tól professzor volt az Indiana University-nél. 1935-ben fogalmazta meg a lemmáját, ezt először 1922-ben K. Kuratowski fedezte fel. Zorn lemma vagy Kuratowski-Zorn-lemma a halmazelmélet egyik legfontosabb, (rendezett halmaz tekintetében fennálló) maximális elem létezését állító tétele.

Web dokumentumok

Kalchbrenner Károly halálának 140. évfordulója
Petőfalva, 1807. máj. 5. — Szepesolaszi, 1886. jún. 5.

Botanikus, gombatudós

Sopronhoz közel, Koldusfalván született; németajkú szülőfalujának új neve Petőfalva, és mivel az 5 km-rel a magyar-osztrák határtól nyugatra van, ma Burgenland része Pöttelsdorf néven. Győrben, Pesten, Selmecbányán, Pozsonyban, Sopronban tanult, majd három évig Halle városában; végül evangélikus segédlelkész lett apja mellett Pesten. 1832-ben Szepesolasziba hívták lelkésznek; később szepességi evangélikus főesperes lett; a Szepességben élt egészen haláláig öt és fél évtizeden keresztül. Szabadidejében görög és latin klasszikusokat olvasott és képeket festett, de szembetegsége okán a botanika felé fordult. Feltérképezte a Szepesség magvas növényeit; szorgos kutatásai és levelezései nyomán nemzetközileg elismert gombatudós lett. A világ mikológusai nem is gondolnák, hogy a "Kalchbr" rövidítés Magyarország szülöttjére utal, aki ugyan németül levelezett, de többnyire magyarul publikált. Tiszteletére nevezték el a "Kalchbrenneriella" zuzmónemzetséget. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Pachinger Alajos születésének 180. évfordulója
Szitnyatő (Selmecbánya része), 1846. jún. 5. — Temesvár, 1913. szeptember 11, 1913. szept. 11.

Zoológus, geológus, egészségügyi szakember, tanár

Selmecbánya mellett született; az elemi iskolát és a gimnázium első hat évét a szülővárosában végezte. Tizenhét évesen belépett a piarista rendbe; Nyitra, Trencsén után Kolozsvárra került; pappá szentelték (1870). Előbb gyorsírás-tanítói (1870), majd természetrajzi-vegytani (1881) és bölcsészdoktori (1883) okleveleket szerzett Kolozsváron, ahol az egyetemen magántanár lett. A nagykanizsai kegyesrendi gimnázium igazgatójává nevezték ki (1886). Később Vácott, Selmecbányán, Veszprémben és Temesváron is tanárkodott. Szenvedélyes természetbúvár volt. A laposféregszerűek anatómiájával és élettanával foglalkozott. Tanulmányai kiterjedtek a gomba- és ásványtanra is. Mintaszerű az ismertetése "Clauiceps purpurea, az anyarozsgomba" címmel a nagybecskereki kisgimnázium 1873-74. tanévi Értesítvényében. Többször publikált az Orvos-Természettudományi Értesítő folyóiratban. Egyik munkájának címe: "Egészségügyi szabályok a tanuló ifjúság számára." A magyaron, a szlovákon és a németen kívül tudott latinul, franciául és angolul, és jó nyelvérzéke meg erdélyi barangolásai okán vélhetően románul is. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Fuchs Károly Henrik születésének 175. évfordulója
Pozsony, 1851. jún. 5. — Pozsony, 1916. jan. 10.

Matematikus, fizikus

Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, hol többek között Petzval József tanítványa volt. 1877 után Sopronban, majd az ország több középiskolájában tanított. 1895-1896-ban Eötvös Loránd mellett asszisztensként kutatta a kapillaritás törvényeit. 1901-ben vonult nyugdíjba, ezután Pozsonyban tudományos munkásságával foglalkozott. Fontosak a földi és légi fotogrammetria terén végzett elméleti kutatásai és gyakorlati eredményei. Nagyszámú szakmunkájának jó része német nyelvű szakfolyóiratokban jelent meg. Hagyatékát az MTA kézirattára őrzi.

Web dokumentumok

Lóczy Lajos ifj. születésének 135. évfordulója
Budapest, 1891. jún. 5. — Rio de Janeiro, Brazília, 1980. jún. 9.

Geológus, egyetemi tanár

Tanulmányait Zürichben végezte és itt kapott doktori diplomát 1914-ben. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékén tanársegéd és a tektonika magántanára. A közgazdasági egyetem r. tanára, majd 1932 és 1948 között a Földtani Intézet igazgatója. Külföldi szakértői tevékenységet 1920 és 1961 között végzett, s ez alatt mintegy 17 országban dolgozott. 1961-ben végleg Brazíliában telepedett le. Egyetemi tanár Teheránban és a riói egyetemen az 1960-as években, majd az ottani Földtani Intézet szakértője, utána a Szövetségi Egyetem geotektonika tanára 1973 végéig. Jelentős szerepet vállalt az első magyarországi kőolajmezők termelésbe állításában. Hasonló tevékenységet végzett Marokkóban, Törökországban, Görögországban és Dél-Amerikában is. Munkásságának elismeréseként a világ több tudományos testülete választotta levelező és tiszteletbeli tagjává. Apja id. Lóczy Lajos geológus, egyetemi tanár.

Web dokumentumok

Csonka János ifj. halálának 45. évfordulója
Budapest, 1897. szept. 25. — Buffalo, New York, USA, 1981. jún. 5.

Gépészmérnök

Édesapjával, Csonka Jánossal és testvérével, Csonka Bélával Budapesten a két világháború között létrehozta és igazgatta a Csonka Gépgyárat. A jelentős iparvállalatban különféle motorok, segédmotorok, szerszám- és mezőgazdasági gépek szerkesztésében és precíziós gyártásuk megszervezésében vett részt. A magyar automobilizmus érdekében is eredményes munkát fejtett ki. Vállalatánál korát megelőzve szociális létesítményeket alapított. Miután 1948-ban gyárát államosították, külföldre távozott. Az Egyesült Államokban megbecsült mérnökként dolgozott 1973-ig. Testvérével széles körű kísérleteket folytatott mikrokarburátornak nevezett találmányukkal, amellyel 15 százalékos benzinmegtakarítást sikerült elérni, a káros kipufogóanyagok csökkentése mellett.

Web dokumentumok

Cotes, Roger halálának 310. évfordulója
Burbage, Anglia, 1682. júl. 10. — Cambridge, 1716. jún. 5.

Angol matematikus, csillagász

Cambridge-ben a csillagászat professzora volt. A Royal Society tagja volt. Newton egyik legkiemelkedőbb társa, hasonló gondolatmenetet követve, már 1715-ben közel jutott az Euler-képlethez. A Principia második kiadásánál 1709 és 1713 között segített Newtonnak. Okkal mondta róla halála után Newton: "Ha Cotes tovább élt volna, akkor most tudnánk valamit." A szögnek az ívhosszal való mérésének elvét Cotes-nek köszönhetjük. Nála már minden készen volt a radiánnal kapcsolatban. Felismerte, hogy ez egy természetes szögmérték. Az ő ötlete volt 1714-ben a radián kifejezés.

Web dokumentumok

Kaufmann, Walter születésének 155. évfordulója
Elberfeld, 1871. jún. 5. — Freiburg im Breisgau, 1947. jan. 1.

Német fizikus

Tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte, majd a Berlini Egyetem tanára lett. Leghíresebb mérési eredményeit a katódsugárzással kapcsolatban a berlini korszakában érte el. 1908 és 1935 között a kelet-poroszországi Königsberg (ma Kalinyingrád) egyetemén tanított. Az elektronokkal végzett gyorsítási kísérletei során detektálta a tömegváltozásokat, és tökéletes egyezést talált a speciális relativitáselmélet jóslataival. Ezzel a newtoni világkép korábbi egysége örökre megbomlott. 1902-ben jelent meg fő műve, "A Becquerel - sugarak eltérítése elektromos és mágneses mezőben, és az elektron változékony tömege" címen.

Web dokumentumok

Pohl, Robert Wichard halálának 50. évfordulója
Hamburg, Németország, 1884. aug. 10. — Göttingen, 1976. jún. 5.

Német fizikus

A heidelbergi egyetemen tanult, majd Berlinben doktorált. 1905-től 1914-ig Berlinben volt asszisztens, ekkor behívták katonai szolgálatra. A göttingeni egyetem által felajánlott professzori állást csak a háború után, 1919-ben foglalhatta el. Itt is maradt 1952-ig, emeritus professzori státuszba kerüléséig, azonban ezután is folytatta aktív tevékenységét. Már 1909-ben megmérte a röntgensugarak hullámhosszát. Göttingenben szilárdtestfizikával és kristályoptikával foglalkozott. Sikerült nagyméretű alkálihalogenid-egykristályokat növesztenie, előre tervezett hibahelyekkel. Sokat tett a természettudományos ismeretek terjesztéséért, számos eszközt és kísérletet tervezett oktatási, didaktikai célokra.

Web dokumentumok

Grunsky, Helmut halálának 40. évfordulója
Aalen, Németország, 1904. júl. 11. — Würzburg, 1986. jún. 5.

Német matematikus

1922-27 között Stuttgartban és Berlinben fizikát tanult, 1927-ben Berlinben szerzett diplomát. Ezután a Berlini Egyetemen matematikát tanult, és 1932-ben L. Bieberbachnál doktorált. 1930-39 között a Jahrbuch über die Fortschritte der Mathematik című folyóirat szerkesztőségében dolgozott, doktori fokozatának elérése után mint a folyóirat szerkesztője. 1939-45 között a külügyminisztériumnál kódfejtőként dolgozott, 1945-49 között középiskolában tanított. 1949-ben a Tübingen-i egyetemen magántanár lett, 1954-1958 között a Mainz-i egyetemen rendkívüli professzorként tanított. 1958-ban Würzburgban professzori kinevezést kapott. 1972 után mint emeritus professzor, több USA-beli egyetemen vendégprofesszorként tanított. A komplex analízis, a függvényelmélet voltak matematikusi tevékenységének fő területei.

Web dokumentumok

Korff, Serge Alexander születésének 120. évfordulója
Helsinki, Finnország, 1906. jún. 5. — New York, USA, 1989. dec. 1.

Orosz származású amerikai fizikus

A kozmikus sugárzás kutatásának egyik úttörője. Princetonban doktorált 1931-ben, a Mt. Wilson Obszervatóriumban, a CalTech-en, majd 1941-től a New York Egyetemen dolgozott, 1945-től a fizika professzora volt. Kifejlesztette a proporcionális számlálók egyik fajtáját, amelyek a neutronok detektálásban játszanak fontos szerepet. A világ számos pontján végzett ballonos, rakétás, repülős és magashegyi méréseket, melyek során kimutatta, hogy a felső légkörben a nagy energiájú kozmikus sugárzás hatására neutronok keletkeznek. Az eredménynek fontos szerepe volt a radiokarbon-kormeghatározás kalibrálásában, Libby Nobel-előadásában hangsúlyozta is ebben Korff szerepét. (Piriti János)

Web dokumentumok

Berge, Claude Jacques Roger születésének 100. évfordulója
Párizs, 1926. jún. 5. — Párizs, 2002. jún. 30.

Francia matematikus

Dédunokája F. Faure (1841-1899) francia köztársasági elnöknek. Kitűnő magániskolába járt, majd matematikus szakon végzett a Párizsi Egyetemen; 1953-ban doktorált. 1952-től a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ munkatársaként dolgozott; 1957-től a Princetoni Egyetem vendégprofesszora, majd visszatért Párizsba. 1965 és 1967 között a római Nemzetközi Számítási Központ igazgatója volt. 1968-ban fél évet a pennsylvaniai állami egyetemen töltött, és később is többször látogatott amerikai egyetemekre. A gráfokról és hipergráfokról szóló könyveivel hírnévre tett szert. Hajós György, Surányi János és Hajnal András gráfos eredményeit továbbfejlesztette. Egy sejtését bizonyítva vált világhírűvé Lovász László még mint egyetemi hallgató. Berge a modern gráfelmélet egyik megalapozója Erdős Pál és Frank Harary mellett. Matematikai tevékenységén kívül megbecsülést szerzett még szépirodalmi és képzőművészeti alkotásaival is. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Gaillot, Jean-Baptiste-Aimable halálának 105. évfordulója
Saint-Jean-sur-Tourbe, Marne, Franciaország, 1834. ápr. 27. — Chartres, Eure-et-Loire, 1921. jún. 4.

Francia csillagász

LeVerrier meghívására 1861-ben érkezett a Párizsi Csillagvizsgálóba, ahol haláláig dolgozott. Legfontosabb eredménye, hogy jelentősen pontosítva befejezte LeVerrier bolygómozgásokra vonatkozó munkáját. A Jupiter-típusú bolygók pályaelemeit és tömegét az akkor elérhető legnagyobb pontossággal sikerült meghatároznia. További jelentős munkája az obszervatórium fél évszázadon át történő meridiánátmenet-méréseinek feldolgozása és közzététele. Ezeknek az idő meghatározásában, majd a Föld forgásának vizsgálatában volt igen nagy jelentőségük. (Piriti János)

Web dokumentumok

Lindelöf, Ernst Leonard halálának 80. évfordulója
Helsingfors, Orosz Birodalom (ma Helsinki Finnország), 1870. márc. 7. — Helsinki, 1946. jún. 4.

Finn matematikus

Édesapja Leonard Lorenz Lindelöf matematikaprofesszor volt 1857 és 1874 között a Helsingforsi Egyetemen. Amikor Lindelöf matematikát ment tanulni az egyetemre 1887-ben, akkor már édesapja nem tanított ott. Az 1891-es évet Stockholmban töltötte, és 1893-1894 között Párizsban tanult, majd visszatért Helsingforsba, ahol 1895-ben doktorált. Ezután docensként tanított, majd egy göttingeni kitérő után 1902-ben adjunktussá nevezték ki és a következő évben professzor lett. 1907-től az Acta Mathematica szerkesztői tanácsának volt a vezetője. Komplex függvénytannal, differenciálegyenletekkel, variációszámítással is foglalkozott. Nevét viseli a Lindelöf-tér, Lindelöf-hipotézis, Picard-Lidelöf-féle egzisztenciatétel. Csillagászattal is foglalkozott, az égitestek mechanikáját tanulmányozta. Később felhagyott a kutatói tevékenységgel, hogy életét a tanításra és tankönyvek készítésére szentelje. A skandináv matematikáért folytatott tevékenységének elismeréseként Uppsalában, Oslóban, Stockholmban és Helsinkiben egyetemet neveztek el róla.

Web dokumentumok

Furchgott, Robert Francis születésének 110. évfordulója
Charleston, South Carolina, USA, 1916. jún. 4. — Seattle, Washington, 2009. máj. 19.

Amerikai farmakológus, Nobel-díjas

Kémiából szerzett diplomát 1937-ben a University of North Carolina at Chapel Hill-en, Ph.D. fokozatát biokémiából a Northwestern University-n kapta 1940-ben. 1949 és 1956 között a Washington University orvosi karán oktatott, 1956-tól 2009-ig a gyógyszerészet professzora volt a State University of New York-on. Egyidejűleg 1989 és 2004 között a Miami egyetem professzora is volt. 1978-ban felfedezte, hogy egy vegyület keletkezik az endothelium sejtjeiben, amely az érfalakat ellazítja. Ferid Murad és Louis Ignarro folytatták a kutatásokat, melyek kimutatták, hogy ez az anyag a szervezetben keletkező nitrogénmonoxid. Kutatásaikért hárman megosztott orvosi Nobel-díjban részesültek 1998-ban. Felfedezésük szolgált a Viagra gyógyszer kifejlesztésének alapjául.

Web dokumentumok

Ernst, Richard Robert halálának 5. évfordulója
Winterthur, Svájc, 1933. aug. 14. — Winterthur, 2021. jún. 4.

Svájci fizikai kémikus, Nobel-díjas

A Zürichi Műszaki Egyetemen végzett 1957-ben majd fizikai kémiából doktorált 1962-ben. Az Egyesült Államokban dolgozott, majd 1968-ban visszatért Svájcba, 1998-ban vonult nyugdíjba a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) professzoraként. A magmágneses rezonancia tanulmányozásában ért el jelentős sikereket, eredményeivel jelentősen hozzájárult az orvosi mágneses rezonancia tomográfia (MRI) kifejlesztéséhez. Tagja volt az ETH Kutatási Tanácsának, a Svájci Tudományos Tanácsnak, valamint több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta a kémiai Wolf-díjat, a Horwitz-díjat, és 1991-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki "a nagyfelbontású magmágneses rezonancia-módszer kifejlesztéséhez történt hozzájárulásáért". (Piriti János)

Web dokumentumok

Lóky Béla halálának 80. évfordulója
Terestyénfa, Vas vm., 1872. febr. 3. [1871.] — Mernye, 1946. jún. 3.

Piarista mennyiségtan- és természettantanár

1890-ben Nyitrán kezdte meg teológiai tanulmányait. 1891-től helyettes tanár Máramarosszigeten. 1892-től a kolozsvári egyetemen matematika-fizika szakos hallgató, tanári oklevelét 1894-ben szerezte meg. Egy évig Sátoraljaújhelyen tanított, 1895-től Kolozsváron, ebben az évben doktorált. Kolozsvárott a piarista gimnázium mellett tanított a piarista tanárképző intézetben, a kereskedelmi akadémián. Általa kitűzött feladatokkal és feladatmegoldásaival többször találkozhatunk a Középiskolai Matematikai Lapokban. 1910-1920 között a debreceni piarista gimnázium igazgatója volt. Innen Budapestre helyezték át, ahol a piarista gimnázium és tanárképző igazgatója lett 1928-ig. 1921-től tankerületi főigazgató, 1925-től a rendi gimnáziumok felügyelője volt. Négyjegyű logaritmuskönyve nagyon sok kiadást ért meg 1929 és 1971 között.

Web dokumentumok

Bartucz Lajos halálának 60. évfordulója
Szegvár, 1885. ápr. 1. — Budapest, 1966. jún. 3.

Antropológus, egyetemi tanár

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1908-ban antropológiából bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1914-ben a budapesti tudományegyetem Embertani Intézetének adjunktusa. A Tanácsköztársaság idején a munkásegyetemen tartott előadásai miatt állásától megfosztották, csak 1926-ban jutott antropológusi munkakörhöz a Néprajzi Múzeumban, 1935-ben megbízott igazgatója. 1940-től a szegedi egyetem ny. r. tanára. 1949-1959 között egyúttal a budapesti egyetemen is tartott előadásokat. 1959-től a budapesti egyetem Embertani Intézetének vezetője. Széles körű tudományos munkásságának súlypontja a népvándorlás és a honfoglalás kori leletekre jut. Az élők körében végzett vizsgálatai a magyarság etnikai csoportjainak megismerésében jelentősek. Nevéhez fűződik többek közt Martinovics Ignác és forradalmár társai budai sírhelyének felkutatása és maradványaik azonosítása. 1923-ban megindította és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. Tevékeny részt vett az Alföldi Tudományos Intézet megszervezésében s annak első igazgatója volt.

Web dokumentumok

Németh Endre halálának 50. évfordulója
Pécs, 1891. nov. 19. — Budapest, 1976. jún. 3.

Mérnök, egyetemi tanár

1913-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1918-1922 között a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű ózdi bányaigazgatóságán tervezési, geodéziai és bányamérési munkákat végzett. 1923-1932-ig a Földművelési Minisztérium Országos Halászati Felügyelőségénél dolgozott. 1932 és 1935 között a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa volt. Öntözőrendszerekkel és az öntözés gyakorlatával foglalkozott, ezeket Francia- és Olaszországban is tanulmányozta. 1937-1940-ig az Országos Öntözésügyi Hivatalban a Vízhasznosítási Osztályt vezette. 1940-ben a budapesti műszaki egyetem mérnöki és építészmérnöki karának I. sz. vízépítési tanszékére ny. r. tanárrá nevezték ki, ezt 1962-ig vezette. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, majd az Öntözésügyi Közleményeket. 1946-tól 1948-ig, majd 1950-1952 között a mérnöki kar dékánja volt. Több hazai és külföldi tudományos egyesület, társaság munkájában vett részt. Több díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Hutton, James születésének 300. évfordulója
Edinburgh, Skócia, 1726. jún. 3. — Edinburgh, 1797. márc. 26.

Skót természettudós, geológus, kémikus

Edinburghban és Leidenben tanult, 1749-ben orvosi diplomát szerzett, később geológiát tanult. Módszert dolgozott ki az ammónia előállítására. 1768-ban Edinburghban összebarátkozott Joseph Black vegyésszel, s részt vett az edinburghi Royal Society 1783-as megalapításában. Hutton a földfelszín tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a Föld mai arculata létrejöttének magyarázatához nincs szükség a bibliai vízözönhöz hasonló katasztrófák feltételezésére. Ez az elmélet uniformitarianizmus néven vált ismertté. Elképzelései heves bírálatot váltottak ki, ezekre A Föld elmélete című kétkötetes munkájában válaszolt, mely 1795-ban jelent meg, a harmadik kötetet halála miatt nem tudta befejezni. Könyvének nyelvezete nehézkes, halála után elméletét majdnem elfelejtették, ám barátja, John Playfair megírta a mű világos összefoglalását, A Föld Hutton-féle elméletének szemléltetése címmel, saját megfigyeléseivel kiegészítve. Ez 1802-ben jelent meg és mindenkit meggyőzhetett az uniformitarianizmus igazáról, Hutton művét azonban Charles Lyell tette általánosan elfogadottá.

Web dokumentumok

Massány Ernő halálának 80. évfordulója
Kispalugya, 1878. nov. 26. — Budapest, 1946. jún. 3. [jan. 20. / júl. 2.]

Meteorológus, légügyi szakértő, csillagász

A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1902-től az Országos Meteorológiai Intézet munkatársa. Jelentős szerepe volt a műszeres meteorológiai léggömbök magyarországi felbocsátásának megszervezésében 1917-ben nyugdíjba ment, ekkor átvette az albertfalvai repülőgépgyár igazgatását. 1927-től újból a Meteorológiai Intézet prognózisosztályának a vezetője 1943-ban igazgató helyettesi címmel nyugdíjba vonult. Részt vett a Magyar Aero Club, majd a Magyar Aero Szövetség megalakításában. 1911-ben a Magyar Automobil és Avitikai Szemlét, 1913-tól 1917-ig az Aero c. lapot szerkesztette. Az ógyallai asztrofizikai obszervatóriumban Jupiter - észleléseket készített, és a felhősávok periodikus változásait tanulmányozta, utóbb üstökös megfigyeléseket is végzett. Igen tevékeny és értékes tudománynépszerűsítő munkát folytatott. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Hopf, Heinz halálának 55. évfordulója
Gräbschen, Németország, (ma Wroclaw, Lengyelország), 1894. nov. 19. — Zollikon, Svájc, 1971. jún. 3.

Német matematikus

1913-ban egyetemi tanulmányait a sziléziai Friedrich Wilhelm Egyetemen kezdte meg, ahol több jeles matematikus, többek között Ernst Steinitz is tanította. 1920-ban Berlinbe költözött és folytatta matematikai tanulmányait. Itt L. Bieberbach irányítása mellett dolgozta ki doktori disszertációját. Ezután egy évet Göttingenben töltött. Ebben az időben ott dolgoztak David Hilbert, Emmy Noether, s itt kötött egy életre szóló barátságot P. Alexandrovval. 1926-ban visszaköltözött Berlinbe, ahol topológia kurzusokat tartott. 1927/28 évet a Princeton Egyetemen töltötte. Berlinbe visszatérve Alexandrovval egy topologia-könyv megírásába kezdtek. Háromkötetesre tervezték, de csak egy kötet készült el, amit 1935-ben kiadtak. 1931-ben kinevezést kapott a Zürichi ETH-ra. Az 1946/47 és 1955/56 éveket az USA-ban töltötte és előadásokat tartott a New York és Stanford Egyetemeken. Elnöke volt a Nemzetközi Matematikai Szövetségnek. Zürichben emlékére Heinz Hopf-Díjat alapítottak. Több matematikai tétel, elmélet viseli a nevét.

Web dokumentumok

Schenk Jakab, Vönöczky születésének 150. évfordulója
Óverbász, 1876. jún. 2. — Kőszeg, 1945. febr. 22.

Zoológus, ornitológus

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1896-1899-ben Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére került kapcsolatba az ornitológiával. 1898-ban a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes igazgató, 1933-ban főigazgató lett. Főleg a madárvonulás kérdéseinek tanulmányozásával szerzett külföldön is elismert nevet. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Természetvédelmi tevékenységének köszönhető a kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar solymászat története és a magyar sólyomnevek foglalkoztatták. 1905-től szerkesztője az Aquila c., folyóiratot. Több külföldi madártani társulat választotta tagjává.

Web dokumentumok

Székely Hugó születésének 140. évfordulója
Budapest, 1886. jún. 2. — Budapest, 1982. jún. 2.

Építészmérnök

Oklevelet a budapesti műegyetemen szerzett 1908-ban. Ezt követően Erdélyben vasutat tervezett és építésvezető volt. 1910-ben egy bécsi cégnél dolgozott, ahol megismerkedett a vasbeton szerkezetek számítási és méretezési módszerével. 1911-ben Magyarországon egy nagyvállalatnál végzett önálló statikai tervezéseket, nevéhez fűződik többek között a marosvásárhelyi kultúrpalota vasbeton szerkezetének tervezése. 1919-ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Az 1. világháború után hosszabb ideig Lengyelországban és Csehszlovákiában dolgozott. 1928-1948 között önálló statikai mérnöki irodája volt. Ekkor készítette a bánhidai erőmű, a peremartoni kénsavgyár, a várpalotai széntorony statikai terveit. Az 1948-1959 közötti időszakban az Építéstudományi Intézet, a Magasépítési Tervező Intézet, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és a Mélyépítési Tervező Vállalat statikus tervezője. Több híd, víztornyok, 1949-ben a hajdúnánási 400 vagonos gabonasiló vasbeton terveit készítette. Több munkáját hazai és külföldi szakmai folyóiratok ismertették.

Web dokumentumok

Winter Ernő halálának 55. évfordulója
Győr, 1897. márc. 15. — Budapest, 1971. jún. 2.

Vegyészmérnök

1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a budapesti műegyetemen. 1920-1924 között a vegyiparban működött kutatóvegyészként. 1925-ben került az Egyesült Izzóhoz, ahol rövid megszakítással 1950-ig dolgozott és jelentős találmányai születtek. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett. 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének igazgató helyettese, az elektronfizikai osztály vezetője. Jelentős eredményeket ért el az elektroncsövek fejlesztésében. Czuczor Károllyal és Bay Zoltánnal közösen új katódanyagokat hozott létre. A híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar és kutatás kimagasló képviselője. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja. Új kutató gárdát nevelt fel. Közel száz találmánya, szabadalma volt. 1951-től az MTA tagja.

Web dokumentumok

Szilárd Béla halálának 100. évfordulója
Mezőberény, 1884. jan. 20. — Párizs, Franciaország, 1926. jún. 2.

Kémikus, gyógyszerész

1904-ben gyógyszerész oklevelet szerzett. 1907-ben Franciaországba ment, ahol ösztöndíjasként a Sorbonne-on tanult tovább, s közben Madame Curie laboratóriumában dolgozott. 1912-ben önálló kutatóintézetet alapított. 1914-től Londonban, majd Madridban élt, 1920-tól ismét Párizsban folytatta kísérleteit. Az elsők között foglalkozott a radioaktív sugárzások biológiai hatásával, ásványvizek radioaktivitásának mérésével. Figyelemreméltó eredményeket ért el a kémiában, különösen a kolloidikában. Számos eszköz fejlesztésén dolgozott sikeresen, így a radioaktivitás mérésére szolgáló radiométereket, valamint elektrométer készüléket szerkesztett. Fejlesztéseiért 1925-ben megkapta a Becsületrend lovagkeresztje kitüntetést.

Web dokumentumok

Kalecsinszky Sándor halálának 115. évfordulója
Sátoraljaújhely, 1857. febr. 27. — Budapest, 1911. jún. 1.

Kémikus

1878-ban a budapesti tudományegyetemen főtárgyként kémiából, melléktárgyakként fizikából és ásványtanból szerzett középiskolai tanári oklevelet. Than Károly és Lengyel Béla mellett 1878-tól gyakornok, 1883-tól tanársegéd. 1883-ban Heidelbergben Bunsen laboratóriumában dolgozott. 1884-től a Földtani Intézet vegyésze, itt korszerű laboratóriumot rendezett be kőszénvizsgálatokra és gazdag agyagipari gyűjteményt szervezett. 1892-ben a Természettudományi Társaság a magyarországi kőszéntelepek technológiai vizsgálatával bízta meg. Az erdélyi sós tavak rejtélyes felmelegedését eredményesen kutatta. 1902-től az MTA tagja.

Web dokumentumok

Maros István születésének 85. évfordulója
Nyíregyháza, 1941. jún. 1. — Budapest, 2023. ápr. 20.

Matematikus, egyetemi professzor, informatikai szakember

Tanulmányait Budapesten végezte; az ELTÉ-n szerzett kitüntetéses matematikusi oklevelet (1964); a későbbiekben kandidátusi (1981), MTA Doktora (2006) címeket nyert. 1968-ig a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság matematikusa, majd 1975-ig a Nehézipari Minisztérium egyik intézményénél a matematikai osztály vezetője. Utána 1985-ig az Infelor-SZÁMKI-SZÁMALK operációkutatási osztályát vezette, majd 1990-ig az MTA SZTAKI-ban főosztályvezető az alkalmazott matematikai részlegnél. Később vendégprofesszor az USA és az UK különböző egyetemein. 2006-ban hazatért, és Veszprémben lett egyetemi tanár (Pannon Egyetem). Alapvető jelentőségűek a lineáris programozás területén írt algoritmusai, angol és magyar nyelvű monográfiái. Számos kitüntetésben részesült, például Egerváry Jenő emlékplakett (2011), Prékopa András díj és emlékérem (2022). (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Carnot, Nicolas Leonard Sadi születésének 230. évfordulója
Párizs, Franciaország, 1796. jún. 1. — Párizs, 1832. aug. 24.

Francia fizikus, matematikus, mérnök

1812-ben beiratkozott az École polytechnique-ba, ahol hadimérnökséget tanult. Társaival, Claude-Louis Navierrel és Gaspard-Gustave Coriolissal olyan professzorok tanították, mint Joseph Louis Gay-Lussac, Siméon Denis Poisson és André-Marie Ampére. Néhány évi katonai szolgálat után Párizsba költözött, ahol termodinamikai kutatást folytatott. 1824-ben jelentette meg nevezetes könyvét, melyben leírja azt a termodinamikai körfolyamatot, amelyet ma Carnot-ciklusnak nevezünk. Rudolf Diesel a XIX. század végén, a később róla elnevezett motor tervezésekor a Carnot-féle termodinamikai hatásfok alapján dolgozott. 1832-ben 36 éves korábban kolerában meghalt. A kor szokásának megfelelően valamennyi személyes holmiját, közöttük kéziratait is, elégették. Őt tekintik a világ első termodinamikusának.

Web dokumentumok

Hensel, Kurt Wilhelm Sebastian halálának 85. évfordulója
Königsberg, Poroszország (ma Kalinyingrád, Oroszország), 1861. dec. 29. — Marburg, Németország, 1941. jún. 1.

Német matematikus

Berlinben és Bonnban végezte egyetemi tanulmányait, tanárai között volt egyebek között Kirchhoff, Kronecker és Weierstrass is. A legnagyobb hatást Kronecker gyakorolta rá, aki doktori munkájának témavezetője is volt a berlini egyetemen. 1884-ben doktorált. 1901-ben kinevezték a marburgi egyetem professzorává, itt töltötte egész pályafutását. Továbbvitte Kronecker kutatásait. 1897-ben a bevezette a p-adikus számok fogalmát, mely igen nagy szerepet játszott a számelmélet és a matematika más területeinek későbbi fejlődésében. Módszerének segítségével számos tételt bizonyított a kvadratikus formák elméletében és a számelméletben. Nevéhez fűződik a Hensel-lemma. Szinte teljes pályafutásán keresztül dolgozott Kronecker összegyűjtött munkáinak szerkesztésén, melyek végül 5 kötetben jelentek meg. 1901-től a Crelle's Journal szerkesztője volt.

Web dokumentumok