Illyés Géza halálának 75. évfordulója
Marosvásárhely, 1870. máj. 24. — Budapest, 1951. aug. 6.

Orvos, urológus, egyetemi tanár

A budapesti, berlini és párizsi egyetemeken folytatott tanulmányok elvégzése után a budapesti sebészeti klinikán tanársegéd lett. 1904-ben az urológia magántanára. 1905-től sebész főorvos a budapesti poliklinikán. 1913-tól a Rókus Kórház urológiai sebészeti főorvosa, az egyetemen az urológia rendkívüli tanára. 1920-tól 1940-ig az urológia első nyilvános rendes tanára hazai egyetemen. Jelentős módon fejlesztette az urológiai diagnosztikát, valamint a belgyógyászati vesemegbetegedések, a prosztatatúltengés műtéttanát. 1936-tól az MTA tagja.

Web dokumentumok

Szimán Oszkár halálának 30. évfordulója
Budapest, 1923. — Budapest, 1996. aug. 6.

Vegyész

A Pázmány Péter Tudományegyetem fizika-kémia szakán végzett, azonban csillagászati tárgyakat is hallgatott. Szakterülete az optika, a tudományos fényképezés és a fotótechnika kémiája volt. A Forte Gyárban, az MTA Kémiai Kutatóintézetében, majd a Magyar Filmlaboratóriumban dolgozott. Többek között szerves reakciómechanizmusok vizsgálatával, szenzitometriával és a polarizáció vizsgálatával foglalkozott. A fotográfia előadója volt az Iparművészeti Főiskolán. Az 1946-ban alapított Magyar Csillagászati Egyesület egyik alapítója volt. Sok szak- és ismeretterjesztő cikke jelent meg. Több csillagászati vonatkozású előadást tartott az Uránia csillagvizsgálóban.

Web dokumentumok

Wilson, John születésének 285. évfordulója
Applethwaite, Anglia, 1741. aug. 6. — Kendal, 1793. okt. 18.

Angol matematikus

Cambridge-ben Edward Waring tanítványa volt. Tanulmányainak befejezése után Cambridge-ben oktatott matematikát 1764-től 1766-ig. Ez után jogi karriert futott be, de továbbra is foglalkozott matematikával. 1782-ben a Királyi Társaság tagjává választották. Legnevezetesebb eredménye a primszámokra vonatkozó Wilson-tétel, melyet bizonyítás nélkül mondott ki. A tételt később, 1773-ban Lagrange bizonyította.

Web dokumentumok

Wollaston, William Hyde születésének 260. évfordulója
East Dereham, Norfolk, Anglia, 1766. aug. 6. — London, 1828. dec. 22.

Angol vegyész, fizikus

Cambridgeben orvosi tanulmányokat végzett, 1789-ben orvosként kezdett dolgozni Bury St. Edmundsban. Hamarosan Londonba ment, felhagyott az orvoslással és a Royal Society tudományos munkatársa lett. 1820-ban ideiglenes elnökké választották. Elsősorban a kémia területén végzett munkái ismertek. Ő fedezte fel a palládiumot 1803-ban és a ródiumot 1804-ben. Tevékenykedett az optika, ásványtan, akusztika, csillagászat, pszichológia, botanika területén is.

Web dokumentumok

Fleming, Alexander, Sir születésének 145. évfordulója
Ayrshire, Skócia, 1881. aug. 6. — London, Anglia, 1955. márc. 11.

Skót orvos, Nobel-díjas

1908-ban szerzett orvosi diplomát a St Mary's Hospital-ban, Londonban. Az 1. világháború után visszatért a kórházba, és professzorként dolgozott. Kutatási területe a baktériumkutatás, az immunológia és a kemoterápia volt. 1921-ben felfedezte a lizozim nevű enzimet, és annak antiszeptikus tulajdonságát. 1928-ban, voltaképpen véletlenül, felfedezte a penicillint baktériumölő tulajdonságát. A felfedezés alapján Florey és Chain dolgozta ki a penicillin előállításának a gyógyszergyártásban alkalmazható módszerét. A penicillinnel kapcsolatos munkájukért Chain, Florey és Fleming 1945-ben megosztott orvosi Nobel-díjat kaptak. 1946-ban átvette a St. Mary bakteriológiai laboratórium vezetését. A londoni egyetem professzoraként vonult nyugdíjba.

Web dokumentumok

Bresztyenszky Adalbert Béla Antal születésének 240. évfordulója
Németpróna, Nyitra vm., 1786. aug. 5. — Tihany, 1851. febr. 15. [1850.]

Bencés matematikus

1803-ban lépett a bencés rendbe, Győrött filozófiát, Pannonhalmán teológiát tanult. 1810-ben szentelték pappá. Ez évtől a győri akadémia tanára volt. 1836-ban tihanyi apát és ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1819-től előadásait önálló kötetben is kiadta. Több matematikai és mechanikai tankönyvet írt latin, illetve magyar nyelven. Bekapcsolódott a nyelvújításba, a matematika körében ő is javasolt új szakkifejezéseket. Az első e tárgyú műben, a Matematikai műszótárban (1834) tőle származik többek között a "négyzet", a "megnevezett szám", "középpont", "húr". A matematikai nyelvújítással elméletileg is foglalkozott. Behatóan foglalkozott ásványtannal is.

Web dokumentumok

Neyman, Jerzy halálának 45. évfordulója
Bendery, Oroszország (ma: Moldávia), 1894. ápr. 16. — Oakland, California, USA, 1981. aug. 5.

Lengyel születésű amerikai matematikus, statisztikus

A cári Oroszországhoz tartozó területen, lengyel nemesi családban született. A harkovi egyetemen Szergej Bernstein tanítványa volt. Az 1. világháború miatt nehézségek között fejezte be 1917-ben egyetemi tanulmányait és lett a harkovi egyetem oktatója. 1921-ben a függetlenné vált Lengyelországba, a varsói egyetemre ment, ahol 1924-ben doktorált. 1928-ban Varsóban biometriai laboratóriumot hozott létre. 1934-38 között a londoni egyetemen Egon Pearson mellett dolgozott. 1938-ban elfogadta a Berkeley egyetem meghívását, ahol professzorrá nevezték ki. 1955-ben létrehozta az egyetemen a statisztikai intézetet. 1961-ben visszavonult az oktatástól, de a statisztikai intézetben haláláig aktív maradt. A matematikai statisztika területén, a hipotézisvizsgálat és a becsléselmélet területén ért el fontos eredményeket, ő vezette be a konfidencia-intervallum fogalmát. A matematikai statisztika Neyman-Pearson-féle elmélete alapvető fontosságú számos tudományágban és gyakorlati területen, a kémiában, biológiában, orvostudományban, a mezőgazdaságban. Nevéhez fűződik a Neyman-Pearson lemma.

Web dokumentumok

Majorana, Ettore születésének 120. évfordulója
Catania, Szicilia, Olaszország, 1906. aug. 5. — a tengeren, 1938. márc. 27.

Olasz elméleti fizikus, egyetemi tanár

Már gyerekkorában kitűnt rendkívüli matematikai tehetségével. Rómában járt középiskolába majd egyetemre, és Fermi témavezetésével doktorált elméleti fizikából. Első publikációja, melyet másik fiatal professzorával, Gentilevel közösen jegyzett, még egyetemista korában jelent meg az atomi színképeknek Fermi statisztikus atommodelljével történő értelmezéséről. Joliot Curie-ék (Irène és Frédéric) kísérleti eredményeinek magyarázatára már 1932 elején megjósolta a később Chadwick által felfedezett neutronok létezését. 1933-ban tanulmányutat tett Heisenbergnél Lipcsében és Bohrnál Koppenhágában, miközben a kvantummechanikai kicserélődési erőkről és a magerők telítettségéről publikált alapvető tanulmányokat. 1937-ben soron kívül nevezték ki tanárnak Nápolyba, az egyetem elméleti fizika tanszékére. Utolsó megjelent publikációjában a Dirac egyenlethez hasonló, relativisztikus, szimmetrikus hullámegyenletet állított fel, megjósolván ezzel többek között a neutrinok tömegét is. Ez a kutatási terület a mai napig nyitott. Halálának rejtélye is mindmáig izgatja a közvéleményt: a 32 éves professzor Palermoban felszállt egy Nápolyba induló hajóra, de Nápolyba már nem érkezett meg. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Stefanovits Pál halálának 10. évfordulója
Kassa, 1920. nov. 24. — Budapest, 2016. aug. 4.

Vegyészmérnök, talajkutató, agrogeológus

Stefanovits Pál a talajtan és a társtudományok világhírű tudósa, kiváló tanára, iskolateremtő egyénisége. Vegyészmérnöki oklevelének megszerzése (1942) után 1949-ig a Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályán, 1949-től 1965-ig a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Talajtani Osztályának vezetőjeként, 1965-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (majd Szent István Egyetem) Talajtani Tanszékének vezetőjeként és a SZIE Környezettudományi Intézetének igazgatójaként fejtette ki páratlanul gazdag tudományos/oktatási/tudományos továbbképzési tevékenységét, amelyet talajtani kézikönyvek sora, és több száz tudományos közlemény fémjelez. Meghatározó szerepe volt a Kreybig-féle 1:25000 méretarányú Átnézetes Talajismereti Térképezés munkálataiban. Munkatársaival megalkotta Magyarország talajainak korszerű osztályozási rendszerét. Megszerkesztette Magyarország 1:200000 (1955), majd 1:500000 (1959) méretarányú genetikai talajtérképét, valamint az erre épülő térképsorozatot, az ország talajainak tulajdonságairól, hasznosítási lehetőségeiről, s az ezt biztosító agrotechnikai és meliorációs beavatkozásokról. Ez utóbbiakat foglalta össze híressé váló Talajtani Tízparancsolatában. Különös figyelmet fordított a talaj anyagforgalmi folyamatainak (talajképződés, talajerózió, savanyúság, elemforgalom) elemzésére. 1952-ben szerzett kandidátusi, 1967-ben Doktori fokozatot. 1970-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagja. Tagja volt több ország tudományos akadémiájának, számos hazai és nemzetközi tudományos intézménynek, egyetemnek, szervezetnek. Számos kitüntetése közül az Állami Díj (1985), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996), és az Akadémiai Aranyérem (1999) a legjelentősebb. (Várallyay György)

Web dokumentumok

Tilly, Joseph Marie de halálának 120. évfordulója
Ypres, Belgium, 1837. aug. 16. — München, Németország, 1906. aug. 4.

Belga matematikus

Katonatiszt volt, a belga katonai akadémián matematikát oktatott. Bolyai és Lobacsevszkij eredményeinek ismerete nélkül kezdett az Euklidész V. posztulátumával kapcsolatos problémákkal foglalkozni. Csak később ismerte meg Lobacsevszkij munkáit. Elsőként dolgozta ki a nem-euklideszi mechanika alapjait. Eredményeinek elismeréseképpen a belga Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.

Web dokumentumok

Maderspach Károly születésének 235. évfordulója
Oravica, 1791. aug. 3. — Ruszkabánya, 1849. aug. 23.

Kohómérnök

Tanulmányait Selmecbányán végezte. Rövid kincstári szolgálat után a Hofmann testvérek társulatához szegődött s rövidesen az újjászervezett vállalat - a Hofmann Testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasmű Társulat - társtulajdonosa lett. Az 1840-es években kezdeményező szerepe volt a zsilvölgyi oligocén szénmedence kutatásában. A vállalat sikereit elsősorban nemzetközi viszonylatban is jelentős találmányának: az íven függő vonórudas vashídnak köszönhette. Az első ilyen hidat 1833-ban építették a Temes folyón Lugosnál. 1849-ben a ruszkabányai vasmű fontos szerepet játszott Bem hadseregének hadianyaggal való ellátásában. Feleségét, Buchwald Franciskát a szabadságharc bukása után Haynau Ruszkabányán tárgyalás és ítélet nélkül félmeztelenre vetkőztetve megvesszőztette, és börtönbe záratta. Maderspach Károly ezért öngyilkos lett.

Web dokumentumok

Benedek József halálának 85. évfordulója
Tokaj, 1876. ápr. 15. — Budapest, 1941. aug. 3.

Vízépítő mérnök, szakíró

Mérnöki oklevelét 1897-ben szerezte. Hosszabb magánmérnöki és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A vízügyi ágazat első műszaki doktora volt. Vízügyi műtárgyak, elsősorban csatornák és zsilipek megvalósítása fűződik a nevéhez. Úttörő munkát végzett a zsilipek rugalmas alapozása terén. Ő vezette a Sajó, valamint a soroksári Dunaág csatornázási kirendeltségénél és a Budapesti Kikötőépítési Kormánybiztosságon a tervezési munkákat. Budapest energiaellátására a Vág folyón építendő erőműveket javasolt, terve azonban nem valósult meg. Ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a visóvölgyi tározás tervét. 1934-1937 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetője volt.

Web dokumentumok

Adanson, Michel halálának 220. évfordulója
Aix-en-Provence, Franciaország, 1727. ápr. 7. — Párizs, 1806. aug. 3.

Francia természettudós, botanikus

1749-től négy évig Szenegálban kutatta az ottani növény- és állatfajokat. Hatalmas növénygyűjteményének egy része ma Párizsban a Francia Természetrajzi Múzeum tulajdona. 1757-ben jelent meg Histoire naturelle du Sénégal című munkája, amely Szenegál növényvilágát mutatta be, valamint a puhatestűek osztályát tekintette át. Adanson a növények külső jellemzőin alapuló rendszerezési és elnevezési módszert dolgozott ki. Osztályozási módszerét azonban nem ismerték el, Linné rendszere vált általánosan elfogadottá. Ő vezette be a növénytani vizsgálatokban a statisztikai módszerek használatát. Tanulmányozta a zsibbasztó rájákkal kapcsolatos elektromos jelenségeket, a békák és csigák végtagjainak, ill. fejének regenerációját.

Web dokumentumok

FitzGerald, George Francis születésének 175. évfordulója
Dublin, Írország, 1851. aug. 3. — Dublin, 1901. febr. 22.

Ír fizikus

A dublini Trinity College-ban tanult, majd 1877-ben itt is kezdett tanítani, 1881-ben lett professzor. Egyike volt az elsőknek, akik felismerték Maxwell eredményeinek jelentőségét. Az elektromágneses sugárzás tanulmányozása során felismerte, hogy az oszcilláló elektromos áram elektromágneses hullámokat kelt. Ezt a felismerést később a német Heinrich Hertz igazolta kísérletileg. Legfontosabb eredményeként a fénysebesség mérésére szolgáló, 1887-ben elvégzett Michelson-Morley-kísérlet eredményeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a mozgó test a mozgás irányában megrövidül a nyugalmi hosszához képest. Erre a gondolatra jutott a holland Hendrik Lorentz is 1895-ben FitzGeraldtól függetlenül, ő matematikailag részletesebben dolgozta ki az elméletet. A testeknek ezt az alakváltozását ezért a Lorentz-kontrakció név mellett Lorentz-FitzGerald-kontrakciónak is nevezik.

Web dokumentumok

Muttnyánszky Ádám halálának 50. évfordulója
Budapest, 1889. okt. 4. — Budapest, 1976. aug. 2.

Gépészmérnök, egyetemi tanár

Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte 1911-ben. Tanulmányainak befejezése után a műegyetem alkalmazott szilárdságtani tanszékén volt tanársegéd, később adjunktus 1920-ig. 1920-tól 1938-ig a Budapest-vidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári telepén mérnök, majd üzemvezető főmérnök. 1938-tól a budapesti műszaki egyetemen tanár. 1942-1959-ig a műszaki mechanika tanszék vezetője volt. A gépészmérnöki gyakorlat igényeinek megfelelően bővítette és átdolgozta a mechanika tananyagát. Megalapozta a kinematikai és kinetikai tananyag elméleti hátterét és példatárát.

Web dokumentumok

Varga Bálint születésének 135. évfordulója
Budapest, 1891. aug. 2. — Budapest, 1948. jún. 16.

Gépészmérnök

Tanulmányait a budapesti műegyetemen 1913-ban végezte. 1914-től MÁV-mérnök, 1925-ben a MÁV Igazgatóság járműszerkesztő, beszerző és kísérleti osztályán csoportvezető, 1943-tól osztályvezetőként, majd üzletigazgatóként működött. Számos új kocsiszerkezet (új kerék-, tengely-, csapágy- és ütközőtípusok) és kocsi tervezését vezette s főleg a hűtő- és gyümölcsszállító s egyéb különleges kocsitípusok tervezésében tűnt ki. Részt vett a Ganz Waggongyár által gyártott Árpád típusú sínautóbuszok és a forgó alvázas, nagy sebességű személykocsik kialakításában is.

Web dokumentumok

Kalmár László halálának 50. évfordulója
Edde-Alsóbogátpuszta, 1905. márc. 27. — Mátraháza, 1976. aug. 2.

Matematikus, egyetemi tanár

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, 1927-től a szegedi tudományegyetem Matematikai Intézetében tanársegéd, adjunktus és intézeti tanár, 1947-től ny. r., ill. tanszékvezető egyetemi tanár. Az MTA szegedi tanszéki kutatócsoportját is vezette. Sokoldalú matematikus volt. Több felfedezése fűződik a matematikai logikához. Az 50-es évektől kutatásai a számítógéptudomány területén bontakoztak ki. Új elvet dolgozott ki logikai gépek megszerkesztésére. Tőle származik a formulavezérlésű számítógép gondolata is. Érdekes eredményekkel gazdagította az interpoláció elméletét, az algebrát, a komplex függvénytant, az analitikus számelméletet. Élete utolsó szakaszában sokat foglalkozott matematikai nyelvészettel, diagnosztikával és a matematika alkalmazásaival a biológiában, biokémiában, orvostudományban. Magyarországon ő volt a számítógéptudomány meghonosítója, a számítástechnika egyetemi oktatásának, a programozó matematikusok képzésének megszervezője. A szegedi JATE-n kibernetikai laboratóriumot hozott létre, melyben gyakorlatilag is jelentős alkotások születtek. 1949-től az MTA tagja.

Web dokumentumok

Benacerraf, Baruj halálának 15. évfordulója
Caracas, Venezuela, 1920. okt. 29. — Boston, Massachusetts, USA, 2011. aug. 2.

Venezuelai születésű amerikai genetikus, immunológus, Nobel-díjas

1939-ben ment az Egyesült Államokba, a Columbia Egyetemen és a virginiai orvosi egyetemen tanult. Szakmai pályafutását katonaorvosként kezdte, majd 1948-ban a New York-i Columbia Egyetemen kapott kutatói állást. 1950-től hat éven át Párizsban folytatta kutatásait. 1956-tól 1968-ig a Columbia Egyetem Patológiai Intézetében dolgozott, 1960-tól professzori rangban. Munkássága jelentős mértékben hozzájárult a fehérvérsejtek egymásra kifejtett kölcsönhatásának megértéséhez. 1980-ban Jean Dausset-el és George Snell-lel megosztva fiziológiai Nobel-díjat kaptak "a szövet-összeférhetőségi génkomplex felfedezéséért, melynek segítségével az immunrendszer képes megkülönböztetni a saját és az idegen szervezetek molekuláit".

Web dokumentumok

Zewail, Ahmed Hasan halálának 10. évfordulója
Damanhour, Egyiptom, 1946. febr. 26. — Pasadena, Kalifornia, 2016. aug. 2.

Egyiptomi születésű amerikai vegyész, Nobel-díjas

Egyiptomban született, még egyetemre is Alexandriában járt, de doktori tanulmányait már az Egyesült Államokban folytatta. 1978-ban a Caltech-en kapott oktatói állást, 1982-ben pedig már amerikai állampolgárságot és egyetemi tanári kinevezést. Az 1999. évi kémiai Nobel-díjat a kémiai reakciók során a molekulák között lejátszódó folyamatok időbeli részleteinek kísérleti felderítéséért nyerte el. Gyors lézerek alkalmazásával femtoszekundumos felbontásban tudta megfigyelni az atomok mozgását, miközben azok a reagáló molekulákban átrendeződnek, ezáltal egy új tudományág, a femtokémia fejlődését indította el. Obama elnök tanácsadójának kérte fel, miközben új párbeszédet és műszaki-tudományos együttműködést hirdetett a muszlim világ felé. A Caltech-en az egyik nagy kutatócsoport vezetője volt, mellette számos országban tett tudományos látogatásokat. Magyarországon többször is járt, 2010-ben az ELTE díszdoktorává avatták. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Raisz Iván halálának 40. évfordulója
Diósgyőr Vasgyár, 1912. okt. 4. — Miskolc, 1986. aug. 1.

Matematikus

Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. 1935-ben matematika-fizika szakon tanári oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt az Eötvös Kollégium tagja volt. 1950. márciustól a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem matematika tanszékének adjunktusa, 1952-tól 1977-ig, docense. Tudományos szakterülete a trigonometrikus összegek és az interpoláció tárgyköre volt.

Web dokumentumok

Grove, William Robert, Sir halálának 130. évfordulója
Swansea, Wales, Anglia, 1811. júl. 11. — London, 1896. aug. 1.

Brit fizikus

Magántanulóként végzett tanulmányok után került az oxfordi Brasenose College-ba. Jogász lett, de e mellett 1837-től kezdve természettudományos kutatásokat is folytatott. Megszerkesztette a Grove elemet, mely az első, viszonylag nagy elektromotoros erőt szolgáltató galvánelem volt. Eredményeiért 1840-ben a Royal Society tagjává választották. 1841-től a London Institution fizikaprofesszorává nevezték ki. Ő konstruált első ízben tüzelőanyag-cellát, amely hidrogén és oxigén egyesítésével energiát állít elő. Találmányának igazi jelentőségét csak napjainkban ismerték fel. Ugyancsak első ízben mutatta ki a víz termikus disszociációját. 1846-ban megfogalmazta az energiamegmaradás törvényét, egy évvel megelőzve Helmholtzot. 1872-ben lovaggá ütötték. A walesi nép számon tartja Grove teljesítményét, egy közvéleménykutatáson beválasztották a 100 legnagyobb walesi (100 Welsh Heroes) közé.

Web dokumentumok

Toeplitz, Otto születésének 145. évfordulója
Breslau, Németország, (ma Wrocław Lengyelország), 1881. aug. 1. — Jeruzsálem, Palesztina, 1940. febr. 15.

Német matematikus

Szülővárosának egyetemén tanult, majd 1906-1913 között Göttingenben működött, David Hilbert mellett, ahol az integrálegyenletek elméletét jelentősen továbbfejlesztette. 1913-tól a Kieli egyetemen oktatott, 1920-tól, mint professzor. 1928-tól a bonni egyetem professzora volt. Állását 1935-ben származása miatt el kellett hagynia. Néhány évig egy általa létrehozott, zsidó gyerekek számára létesített iskolában tanított. A növekvő nyomás miatt 1939-ben kivándorolt az akkor brit mandátum alatt lévő Palesztinába. Itt közreműködött a jeruzsálemi egyetem megszervezésében. Nevéhez fűződik az általa bevezetett Toeplitz-operátorok és a Toeplitz-mátrixok fogalma, a Toeplitz-tétel, a Silverman-Toeplitz-tétel és a Hellinger-Toeplitz-tétel.

Web dokumentumok

Reichstein, Tadeus halálának 30. évfordulója
Włocławek, Lengyelország, 1897. júl. 20. — Basel, Svájc, 1996. aug. 1.

Lengyel születésű svájci vegyész, orvos, Nobel-díjas

Középiskolás volt, amikor családja Zürichbe költött. Itt végezte egyetemi tanulmányait az Eidgenössische Technische Hochschule-n. Itt is dolgozott a továbbiakban 1938-ig, amikor a baseli egyetem professzorává és a gyógyszerészeti intézet igazgatójává nevezték ki. 1933-ban - Sir Norman Haworthtól függetlenül - előállította a C-vitamint. Tanulmányozta a növényi glikozidokat és 1953-1954-ben munkatársaival együtt izolálta és szerkezetvizsgálatnak vetette alá a mellékvesekéreg egyik hormonját, az aldoszteront. A 30-as években Kendall és Hench kutatásaiba bekapcsolódva, velük együttműködve részt vett a mellékvesekéreg hormonjainak vizsgálatában, a kortizon izolálásában. A mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásáért kapott Hench, Kendall és Reichstein orvosi Nobel-díjat 1950-ben.

Web dokumentumok