Elekes István születésének 145. évfordulója
Heves, 1881. nov. 6. — 1947.

Csillagász, matematika- és fizikatanár

A budapesti Tudományegyetemen 1904-től matematika-fizika szakos hallgató volt, közben a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló obszervátora. Főleg a Jupiter megfigyelései jelentősek. Utóbb az aradi, majd a budapesti VIII., IX., I. kerületi (Werbőczy) és az V. kerületi (Berzsenyi) gimnáziumban tanított. Ismeretterjesztő cikkeket is írt. Közleményei Az Időjárásban jelentek meg.

Web dokumentumok

Bányai János születésének 140. évfordulója
Kézdivásárhely, 1886. nov. 6. — Székelyudvarhely, 1971. máj. 13.

Geológus, muzeológus, tanár

Tanári diplomát a budapesti polgári iskola tanítóképző természettudományi szakán szerzett. Tanulmányait Jénában és Berlinben fejezte be, 1942-ben Szegeden avatták doktorrá. 1908-tól 1919-ig Abrudbányán, 1921-től 1931-ig Székelykeresztúron, 1931-től 1945-ig Székelyudvarhelyen tanított. 1931 és 1943 között a Székelység című havi folyóiratot szerkesztette. Ő alapította meg a Borvízkutató Intézetet, expedíciókat kezdeményezett a Hargita kutatására. Mintegy félezer közérdekű írása jelent meg heti- és napilapokban. Írásai Erdély földrajzi viszonyaival, a Székelyföld geológiájával és hasznosítható ásványi kincseivel foglalkoztak, különösen a barnaszéntelepekkel, földgázzal, aranybányászattal.

Web dokumentumok

Ecker Ferenc születésének 130. évfordulója
Újpest, 1896. nov. 6. — Budapest, 1978. febr. 12.

Mérnök

Budapesten elvégezte a felsőipariskolát. Ezután hajógépész volt. 1923-tól a Magnezitipari Tűzállóanyaggyárban műhelyfőnök, majd műszaki tisztviselő, 1953-tól nyugalomba vonulásáig (1962) főmérnök. 1950-ben egy gyári munkacsoport élén kidolgozta az új gyárrész műszaki és technológiai terveit, majd vezette felépítését és üzembe helyezését, az új gyárrész részére hidraulikus téglaprést tervezett. Munkatársaival új típusú bázikus tűzálló téglát és kemencefalazási eljárást dolgozott ki, melyet 1961-ben szabadalmaztak. 1955-ben Kossuth-díjat kapott.

Web dokumentumok

Keszler Gyula halálának 50. évfordulója
Tapolca, 1908. szept. 16. — Budapest, 1976. nov. 6.

Gépészmérnök, közgazdasági mérnök, egyetemi tanár

A budapesti műegyetemen gépészmérnöki oklevelet, majd közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. A csepeli Weiss Manfréd-gyár szerkesztési osztályán dolgozott 1934-36, 1936-ban a MÁV-hoz szerződött, s hosszú időn keresztül a budapesti járműjavítókban osztályvezető, majd 1953-tól a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban csoportvezető. 1949-ben a budapesti műszaki egyetem vasúti géptan tanszékén előadó, 1953-ban a közlekedési műszaki egyetem oktatója, 1970-ig tanszékvezető docense. 1967-ben megszervezte a járműjavító szakmérnöki szakot, melynek haláláig vezetője volt.

Web dokumentumok

Ács Tibor születésének 95. évfordulója
Budapest, 1931. nov. 6. — Budapest, 2021. jan. 18.

Tudománytörténész, hivatásos katona, Bolyai-kutató

Budapesten 1949-ben rádiótechnikusi végzettséget szerzett; 1950-ben önként belépett a honvédséghez, ahol egy tiszti tanfolyamot elvégezvén alhadnagyként a hadsereg első lokátoralakulatához került. Később beiskolázták a Petőfi Akadémiára, ahol érdeklődése a történelem, különösen 1848-1849, a szabadságharc története felé fordult. Elvégezte az ELTE történelem-könyvtár szakát a hadtörténettel kötelezve el magát. Kinevezték a Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztőjévé. Bolyai Jánosról szóló monográfiája nagy jelentőségű, németül is megjelent. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem magántanáraként a 19. századi hadtörténet és hadtudomány-történet művelőjeként szerzett elismertséget. A Magyar Hadtudományi Társaságnál a Hadtudomány elméleti és történeti szakosztály elnöke volt, és az MTA-nál is fontos tisztségeket viselt. Huszonegy könyvet írt, közleményeinek száma háromszázra tehető. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Morin, Jean-Baptiste (Morinus) halálának 370. évfordulója
Villefranche, Beaujolais, Franciaország, 1583. febr. 23. — Párizs, 1656. nov. 6.

Francia csillagász, matematikus, fémműves szakember, orvos

Aix-en-Provence egyetemén filozófiát tanult, majd Avignonban orvosdoktor lett 1613-ban. Boulogne püspöke német és magyar földre küldte, hogy a fémek bányászatát és a kohászatát kémlelje. Később Luxemburg nagyhercegéhez szegődött. Eközben Arisztotelészt tanulmányozta és csillagászkodott Gassendi mellett. Széleskörű ismeretei ellenére Morin a Föld mozdulatlanságát hirdette, és ellentétbe került Galilei, sőt később Descartes tanításával is. Az asztrológia híve maradt; nem akarta, hogy kenyéradói az égi mozgások kifejezett céljának ne a földi események előrejelzését tartsák. Morin elvitathatatlan érdeme, hogy a földrajzi hosszúságok kiszámításához hozzájárult, és a gömbi háromszögek ismeretanyagát is gyarapította. (Hujter Mihály)

Web dokumentumok

Ellend József halálának 105. évfordulója
Sepsiszentgyörgy, 1866. márc. 10. — Sárospatak, 1921. nov. 5. [7.]

Matematika- és fizikatanár

Sepsiszentgyörgyön, majd Nagyenyeden tanult, 1885-ben a kolozsvári egyetem hallgatója lett. 1891-ben segéd-, 1894-ben rendes tanár lett a sárospataki református gimnáziumban. Több tanulmányban dolgozta fel a sárospataki kollégium történetét. A "Sárospataki Lapok"-nak 1901-ben és 1902-ben egyik társszerkesztője volt.

Web dokumentumok

Takács József halálának 40. évfordulója
Sóskút, 1901. jan. 28. — Érd, 1986. nov. 5.

Térképész, földrajztanár

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát földrajzból, földtanból és csillagászatból. Az Állami Térképészeti Intézetnél kezdte pályafutását. Jelentős a Kisatlasz szerkesztése és az úttörő jelentőségű magyar földrajzi névírás terén kifejtett tevékenysége. Részt vett a Geodéziai és Kartográfiai Intézet, majd a Kartográfiai Vállalat megalapításában. Főszerkesztője volt több atlasznak, többek között a Földrajzi atlasz az általános iskolák számára, Földrajzi atlasz a középiskolák számára, Nemzetközi zsebatlasz, Történelmi atlasz. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek egyik vezető egyénisége volt. 1961-ben történt nyugdíjazása után is aktív szakmai életet folytatott, így részt vett a Cartactual című folyóirat szerkesztésében és a Földrajzinév-bizottság munkájában.

Web dokumentumok

Ferro, Scipione del halálának 500. évfordulója
Bologna, Itália, 1465. febr. 6. — Bologna, 1526. nov. 5.

Olasz matematikus

A Bologna-i egyetemen tanult, később az egyetem professzora lett, algebrát és geometriát tanított. Ő talált először megoldóképletet a harmadfokú egyenlet megoldására, pontosabban a harmadfokú egyenletek egyik típusára, az x³+bx=c alakúra. A megoldás módszerét azonban nem hozta nyilvánosságra, csak barátainak beszélt róla. Felfedezésének híre így is elterjedt és nagy hatással volt matematikus kortársaira. Ez volt ugyanis az első olyan európai matematikai felfedezés, amely az ókori görög matematikai eredményeket túlszárnyalta.

Web dokumentumok

Holden, Edward Singleton születésének 180. évfordulója
St. Louis, Missouri, USA, 1846. nov. 5. — West Point, New York, 1914. márc. 16.

Amerikai csillagász

A St. Louis-i Washington Egyetemen, majd a West Point katonai akadémián végzett 1871-ben. 1873-tól a US Naval Observatory matematikaprofesszora volt, megfigyelőként elsősorban a ködfoltokkal foglalkozott, az Orion-ködről monográfiát is írt. 1881-ben Madisonban a Washburn Observatory igazgatója, majd 1886-tól az University of California elnöke és a Lick Observatory igazgatója, később az Astronomical Society of the Pacific egyik alapítója lett. 1901-ben visszatért a West Point akadémiára, és könyvtárosként dolgozott, hogy tudományos munkáit nyugodt körülmények között folytathassa. A Holdon és a Marson egy-egy kráter, illetve a (872) Holda és a (2974) Holden kisbolygók viselik a nevét. (Piriti János)

Web dokumentumok

Tauber, Alfred születésének 160. évfordulója
Pozsony, 1866. nov. 5. — Theresienstadt, Németország, (ma Terezin, Csehország), 1942. júl. 26.

Osztrák matematikus

1881-ben kezdte meg tanulmányait a bécsi egyetemen. Több témakört is felvett a matematika mellett tanulmányai közé, a filozófiát, a fizikát, a politikai gazdaságtant, de a matematika volt érdeklődésének középpontjában. 1888-ban szerzett doktori fokozatot. 1891-ben kiegészítette és teljessé tette téziseit: "Über den Zusammenhang des rellen und imaginären Teiles einer Potenzreihe" címen. Meg is jelentette a Monatshefte für Mathematik und Physik tudományos folyóiratban. Ez évben magándocensként sorozatelmélet-, trigonometrikus sorozatok-, potenciális sorozatok témakörökben előadásokat tartott a bécsi egyetemen. 1899-ben a bécsi Műszaki Egyetemen biztosítási matematikát adott elő. Több tudományos cikket is publikált ebben az időszakban. A Tauber-típusú tételek fontos szerepet játszanak a függvénytanban. A Bécsi Phönix Biztosító Társaságnál Biztosítás-Matematkai Osztály vezetőjeként dolgozott. 1942-ben a Theresienstadt-i koncentrációs táborba deportálták, ott halt meg.

Web dokumentumok

Whipple, Fred Lawrence születésének 120. évfordulója
Red Oak, Iowa, USA, 1906. nov. 5. — Cambridge, Massachusetts, 2004. aug. 30.

Amerikai csillagász

Kaliforniai egyetemeken matematikát és csillagászatot tanult, a Berkeley Egyetemen csillagászatból doktorált (1931). 1931-től a Harvard Egyetem (Cambridge, Massachusetts) Obszervatóriumában a Naprendszer kis égitesteit kutatta. Meteorok pályájának meghatározásával foglalkozott, több üstököst fedezett fel. Legfőbb eredménye az üstökösök magjának szerkezetére 1950-52-ben kidolgozott "piszkos hógolyó"-modell, mely szerint az üstökös-magok megfagyott gázoknak a jege által összetapasztott szilárd anyagszemcsékből állnak. A modellt a mesterséges égitestek 40 évvel utóbb igazolták. A 2. világháború alatt hadi célú kutatásokban vett részt. 1950-től 1977-ig a Harvard Egyetem csillagászat professzora, emellett 1955-73 között a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója. Számos kitüntetés birtokosa volt. Nevét a Whipple-üstökös, az 1940.sz. kisbolygó, és az űrhajókat meteorit-ütközésektől védő "Whipple-pajzs" viseli. Róla nevezték el a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium Arizona államban működő obszervatóriumát. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Déchy Mór születésének 175. évfordulója
Pest, 1851. nov. 4. — Budapest, 1917. febr. 8.

Geográfus, földrajztudós, alpinista, utazó

Iskoláinak elvégzése után bejárta a Déli-kárpátokat, Bosznia és Hercegovina hegyeit, majd az Alpokat. Jogi tanulmányai mellett földrajzot és geológiát is tanult, Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait hallgatta. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokat, a Pireneusokat és Norvégia hegységeit. Oroszországban telepedett le. Hét kaukázusi expedíciót vezetett. 1884-ben megmászta az Elbrusz legmagasabb csúcsát, 1886-ban bejárta a Kaukázus 1280 kilométeres főgerincét. A Kaukázus földrajzi, földtani és botanikai leírását tartalmazó háromkötetes műve 1905 és 1907 között Berlinben jelent meg németül. 1872-ben egyike volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítóinak, utóbb alelnökké, majd tiszteletbeli elnökké választották. A kolozsvári Tudományegyetem 1908-ban tiszteletbeli doktorrá avatta. Értékes kőzet-, kövület- és őslénytani gyűjteményét, fényképeit a Magyar Állami Földtani Intézet őrzi. 1909-től az MTA levelező tagja.

Web dokumentumok

Vázsonyi Endre (Weiszfeld, Andrew) születésének 110. évfordulója
Budapest, 1916. nov. 4. — Santa Rosa, California, USA, 2003. nov. 13.

Magyar születésű amerikai matematikus

21 éves koráig Weiszfeld Endrének hívták. Ezen a néven érettségizett Budapesten a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumban, majd iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol azután már Vázsonyi (Weiszfeld) Endreként készítette el doktori disszertációját 21 (!) éves korában "Gráfok felületeken" címmel. Még gimnazistaként, a Faragó Andor szerkesztette Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatainak sikeres megoldójaként barátkozott össze a nála három évvel idősebb Erdős Pállal, és közös szenvedélyükké, élethivatásukká vált a problémamegoldó gondolkodás. A hazai antiszemitizmus erősödésekor Vázsonyi Párizsban keresett jobb életlehetőséget, majd nem sokkal a német csapatok párizsi bevonulása előtt sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, ahol a Harvard Egyetemre iratkozott be mérnökhallgatónak. Diplomájának megszerzése után szuperszonikus gépek tervezésével foglalkozott különböző amerikai vállalatoknál. Vezető beosztásokba kerülvén rendszer-irányítási problémákkal szembesült, s ez újra előhívta matematikusi vénáját. A számítógépes operáció-kutatási módszereket alkalmazott "menedzsment-tudománnyá" fejlesztette, intézetet alapított a döntés-tudomány kutatására és eredményeinek gyakorlati felhasználására. Ma már mind az iparban, mind az üzleti életben széleskörűen alkalmazzák Vázsonyi módszereit és eredményeit, melyeket több nagy sikerű könyvben publikált. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Vissy Károly György halálának 15. évfordulója
Miskolc, 1935. aug. 30. — Budapest, 2011. nov. 4.

Meteorológus

Már Diósgyőrben is a csillagászati és meteorológiai szakkör tagja, majd két évig vezetője volt a gimnáziumban. Budapesten az ELTE 4 éves meteorológus szakát végezte el, ezután rögtön az Országos Meteorológiai Hálózatnál kezdett dolgozni. Első években a repülésmeteorológia terén, később a rövidtávú előrejelzések témakörében oldott meg bonyolult feladatokat, végzett azután szervező és irányító munkát. Közben bekapcsolódott a rádió és a televízió időjárás-jelentéseinek szerkesztésébe, majd ő maga is állandó szereplő lett a képernyőn. 1997-ben az ő javaslatára jött létre az OMSZ épületében az a tévéstúdió, ahonnan nemcsak ő, hanem tanítványai, meteorológus kollégái adhattak naponta többször is szakértő jelentéseket. Pályafutása során végig arra törekedett, hogy szakmája eredményeit és szolgáltatásait minél közérthetőbben tegye elérhetővé az emberek számára. Ez a törekvés vezette el a média-meteorológiához, amelynek magyarországi meghonosításában jelentős részt vállalt. Számos kitüntetése közül kiemelkedik a Quebec-ben 1999-ben elnyert szakmai díj és a Toulouse-ban 2009-ben kapott "Az év média-meteorológusa" díj. (Dr. Radnai Gyula)

Web dokumentumok

Wright, William Hammond születésének 155. évfordulója
San Francisco California, USA, 1871. nov. 4. — San Jose, California, 1959. máj. 16.

Amerikai csillagász

A California-i egyetemen szerzett diplomát 1893-ban. Az egyetem Lick Obszervatóriumának munkatársa lett, amelynek 1935-47 közt igazgatója is volt. 1903-06 között az obszervatórium ún. Déli Állomására, Cerro San Cristobalba, Chilébe küldték, a déli égbolt kevéssé ismert objektumainak kutatására. Nagyjelentőségű munkája a Tejútrendszerbeli csillagok radiális sebességének mérése, és a novák spektrumának vizsgálata. Két alkalommal, 1923-ban és 1932-ben is részt vett napfogyatkozás megfigyelését célzó expedícióban. Az 1924. évi Mars-közelség alkalmával készített fényképei alapján kimutatta, hogy a bolygónak kb. 100 km vastag légköre van. A Henry Draper emlékéremmel, és az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével jutalmazták. Egy-egy kráter őrzi nevét a Holdon és a Marson. (Bartha Lajos)

Web dokumentumok

Ramsey, Norman Foster halálának 15. évfordulója
Washington D. C., USA, 1915. aug. 27. — Wayland, Massachusetts, 2011. nov. 4.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas

A Columbia, majd a Cambridge-i Egyetemen tanult. 1940-ben doktorált Isidor Isaac Rabi kutatócsoportjában, majd a washingtoni Carnegie Intézetben szóráskísérletekkel foglalkozott. A MIT Sugárzástani Laboratóriumában a magnetron-csoport vezetője volt, a mikrohullámú radar katonai alkalmazásában tanácsadóként segítette a hadügyminisztériumot. 1943-ban csatlakozott a Manhattan-terv tudóscsoportjához. A háború után a Columbia Egyetemre tért vissza, 1946-ban az újonnan alapított Brookhaven-i Nemzeti Laboratórium fizikai osztályának vezetője lett. 1949-ben új vizsgálati módszert vezetett be az atomi szerkezet vizsgálatára. Az ötvenes években részt vett a hidrogénmézer kidolgozásában, és ezáltal az ezen alapuló atomóra kifejlesztésében. "A szeparált oszcilláló elektromágneses mezők módszerének kidolgozásáért, valamint annak a hidrogénmézernél és más atomóráknál való alkalmazásáért" 1989-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Piriti János)

Web dokumentumok

Gleason, Andrew Mattei születésének 105. évfordulója
Fresno, California, USA, 1921. nov. 4. — Cambridge, Massachusetts, 2008. okt. 17.

Amerikai matematikus

A Yale Egyetemen végzett 1942-ben, majd az Egyesült Államok tengerészeténél egy kódfejtő csoport tagjaként szolgált. 1946-tól a Harvard Egyetemen oktatott a matematikai intézetben. A koreai háborúban, 1950-53 között ismét kódfejtőként működött a tengerészetnél, majd visszatért a Harvard Egyetemre, ahol 1957-ben professzorrá nevezték ki. 1992-ben vonult nyugalomba. Csoportelméleti eredményeivel jelentősen hozzájárult Hilbert nevezetes ötödik problémájának megoldásához. Nevéhez fűződik a róla elnevezett kvantumlogikai Gleason-tétel, és a Greenwood-Gleason gráf. 1952-ben a Newcomb Cleveland díjjal tüntették ki.

Web dokumentumok

Debye, Peter Joseph William (Debije, Petrus Josephus Wilhelmus) halálának 60. évfordulója
Maastricht, Hollandia, 1884. márc. 24. — Ithaca, New York állam, USA, 1966. nov. 2.

Holland fizikai kémikus, Nobel-díjas

A Müncheni Egyetemen szerzett doktorátust 1910-ben, ezután Zürich, Utrecht, Göttingen és Lipcse egyetemein tanított, majd a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Theoretische Physik igazgatója lett 1935-ben. Két hónappal szülőföldjének német megszállása előtt Ithacába (New York állam) ment, hogy előadást tartson a Cornell Egyetemen 1940-ben. Itt maradt 1950-ig, amikor is a kémia tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. Debye első, fontos kutatásával kiterjesztette az atomok molekulákon belüli elrendeződéséről és az atomok közti távolságokról szerzett ismereteket. Egyik legjelentősebb eredményét 1923-ban érte el. Erich Hückellel együtt kiterjesztette Svante Arrhenius disszociációelméletét. 1936-ban kémiai Nobel-díjat kapott a poláros molekulákkal, a röntgensugarak diffrakciójával és a gázok fényszórásával kapcsolatos vizsgálataiért.

Web dokumentumok

Robinson, Raphael Mitchel születésének 115. évfordulója
National City, California, USA, 1911. nov. 2. — Berkeley, California, 1995. jan. 27.

Amerikai matematikus

Kaliforniában a Berkeley Egyetemen végezte matematikai tanulmányait. Itt szerezte meg Ph.D. fokozatot, majd 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Berkeley Egyetemen tanított matematikát. Nyugdíjasként is aktív kutató maradt. Munkássága során elsősorban a matematika alapjainak körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. Fontos eredményeket ért el a matematikai logika, halmazelmélet, számelmélet és kombinatorika területén. Nevét viseli az általa bevezetett Robinson-aritmetika. Tarskival közösen publikált eredményei fontosak az eldönthetőség vizsgálatában. A számítógépeknek a számelméletben való korai alkalmazói közé tartozott: 1952-ben számítógép segítségével állította elő az akkor ismert legnagyobb Mersenne-primszámokat. Előállította a síknak egy nemperiodikus csempézését. 1941-ben megnősült. Felesége Julia Robinson, a Berkeley Egyetemen az ő tanítványa volt, majd tanártársa lett.

Web dokumentumok

Kuba Attila halálának 20. évfordulója
Kecskemét, 1953. máj. 30. — Domaszék, 2006. nov. 1.

Matematikus, informatikus, egyetemi tanár

Egyetemi diplomáját 1976-ban szerezte a József Attila Tudományegyetem (JATE) matematikus szakán. 1975-1993-ig a JATE Kibernetikai Laboratóriumának tudományos munkatársa. 1993-tól az Alkalmazott Informatikai Tanszék vetője volt. Jelentős eredményeket elért tudós, iskolateremtő tanár és a tudományos közélet aktív tagja volt. Fő kutatási területe a diszkrét tomográfia, további elméleti eredményeket ért el a mérhető halmazok vetületekből történő rekonstrukciója és az abszorpciós vetületek kutatásával, jelentős eredményeket ért el az orvosi képfeldolgozás és a diszkrét geometria számos területén is. Kutatómunkáját Kalmár László-díjjal és Széchenyi-ösztöndíjjal ismerték el. Személyéhez kötődik a szegedi képfeldolgozó iskola megteremtése, Tizenhárom éven át szervezte a nemzetközi Képfeldolgozó Nyári Iskolát. Oktatómunkáját 1997-ben Fáy András (iskolateremtő mestertanár) díjjal értékelték. Számos tudományos társaságnak volt tagja, titkára illetve elnöke.

Web dokumentumok

Doerr, Robert születésének 155. évfordulója
Técső (ma: Tjacev, Ukrajna), 1871. nov. 1. — Bázel, Svájc, 1952. jan. 6.

Svájci orvos, mikrobiológus, egyetemi tanár

Doerr Brünnben végzete el a gimnáziumot. 1897-ben végzett és doktorált a Bécsi Tudományegyetem orvosi karán. Boszniában aktív katonai orvos volt, majd 1908-ban általános és kísérleti patológiából habilitált a bécsi Egyetemen. Habilitációja után 1912-től rendkívüli professzorként általános és kísérleti patológiát tanított ugyanott. 1919-ben pedig a Bázeli Egyetemre hívták meg higiéniai és bakteriológiai professzornak és a Higiéniai Intézet igazgatójának, ahol tiszteletreméltó kinevezések ellenére Freiburg (Breisgau i. Br.), Marburg és München maradt, egészen 1943-as nyugdíjazásáig Bázelban. - Doerr a mikrobiologia egyik legjelentősebb alakja volt, akinek számos publikációja olyan járványokról, mint a pappataci-láz, a dengue-láz és a vérhas, az allergiáról és az anafilaxiáról, valamint kísérleti munkái úttörőek voltak a vírus- és immunitás kutatásban, valamint az egész epidemiológiában. Doerr szerkesztette az 1939-től megjelenő "Archiv für die gesamte Virusforschung" (Archívum a teljes víruskutatáshoz) című folyóiratot, és C. Hallauer-rel közösen adta ki a világszerte standard műként ismert "Handbuch der Virusforschung" (Kézikönyv a víruskutatáshoz) című kézikönyvet (2 kötet, 2 kiegészítő kötet, Bécs 1938-50). 72 éves korában kezdte el írni 1270 oldalas monográfiáját "Die Immunitatsforschung - Ergebnisse und Probleme in Einzeldarstellungen" (Ugyanott, 1947) címmel, egy monumentális művet, amely felépítésében, bemutatásában és nem utolsósorban ragyogó stílusában is páratlan, és amely hosszú időre meghatározóvá tette az immunitáskutatás hatalmas területét. 1932-ben választották a Leopoldina tagjává. 1933-ban kapta meg a svájci tudományos élet legrangosabb kitüntetését, a Marcel Benoist díjat. (Dr. Josef Makovitzky)

Web dokumentumok