Kitaibel Pál
Nagymarton, 1757. febr. 3. – Pest, 1817. dec. 13.
Természettudós, polihisztor, egyetemi tanár
A pesti egyetem jogi, majd orvosi karán tanult, 1785-ben orvosdoktorrá avatták. 1784-ben az egyetem botanika és kémia tanszékén tanársegéd, majd adjunktusa lett. Működését az egyetem botanikus kertjében kezdte. 1807-ben a botanikus kert igazgatója, majd 1810-ben a botanika tanszék professzora lett. Életműve szerteágazó, a korában művelt természettudományoknak szinte minden ágában dolgozott. Legmaradandóbb alkotásait a botanikában érte el, de jelentős kémiai munkássága is. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. Jelentős, mint mineralógus, ő a tellúr felfedezője, először ő állított elő klórmeszet. Tanulmányozta és elemezte ásványvizeinket, a hazai balneológia úttörőjének is tekinthető. Tőle származik az első hazai földrengés szakszerű leírása.