A heidelbergi egyetemen szerzett doktorátust 1874-ben. 1865-70 közt a bécsi és budapesti műszaki főiskola, 1872-74-ben a göttingeni és heidelbergi egyetem hallgatója. A kolozsvári egyetemen 1874-től mint rk., 1876-tól mint r. tanár elméleti fizikát adott elő. 1886-tól a műegyetemen az elemi matematika, 1891-től az analitikai mechanika és elméleti fizika tanára. Matematikai munkásságának kiemelkedő része a két Bolyai (Farkas és János) hagyatékának feldolgozása és továbbfejlesztése (Kőnig Gyulával, Kürschák Józseffel és Tötössy Bélával együtt). Fizikai vizsgálatai közül ismertek az inkompresszibilis folyadéksugár alakjára és a mechanika klasszikus elveire vonatkozó dolgozatai. 1878-tól az MTA tagja.