RÉTHY MÓR (Nagykőrös, 1848. nov.3. - Budapest, 1925. okt. 16.)

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, utána a budai és a bécsi műegyetemen tanult. A mérnöki oklevél megszerzését követően rövid ideig a Műegyetemen mint tanársegéd működött, innen a körmöcbányai reáliskolába került tanári minőségben. Állami ösztöndíjjal Göttingenben és Heidelbergben folytatta tanulmányait. Külföldi útjáról hazatérve 1874-ben a kolozsvári egyetem elméleti fizika és matematika tanszékére nevezték ki előbb rk., majd 1876-ban r. tanárnak.

Előadásai, melyeket az elliptikus függvényekről tartott, nagy mértékben serkentették a kolozsvári matematikai életet.

1886-ban a budapesti Műegyetemre hívták meg. Előbb itt is geometriai előadásokat tartott, de érdeklődése egyidejűleg az elméleti fizika (főleg mechanika) elvi kérdései felé is irányult. Több ízben töltött be dékáni tisztséget, az MTA 1878-ban lev., 1900-ban r. tagjai közé választotta. A Mathematikai és Physikai Társulat egyik alapító tagja volt.

Matematikai szempontból legjelentősebbek a két Bolyai hagyatékának földolgozásával és néhány eredményüknek további kidolgozásával kapcsolatos értekezései. 1874-ben a kolozsvári egyetemen elhangzott előadásának (A háromméretű homogén tér ún. nem-euklidikus síktani trigonometriája. Ért. a Math. Tud. Köréből., 1875.) az volt a célja, hogy kedvet ébresszen az Appendix tanulmányozásához. E munkája közben a Bolyai-trigonometriát eredeti elgondolások alapján építette fel. A kilencvenes évek során több dolgozatban foglalkozott a Bolyai Farkas által definiált "végszerű területegyenlőség"-gel és messzemenően általánosította a Bolyai-tételeket. E téren elért eredményeit a magyar és német nyelvű értekezések egész sorában tette közzé: Végszerűen egyenlő területek (Math. és Term. Tud. Ért., 1890. és Math. és P. Lapok, 1893.). A kérdéskörrel kapcsolatos kutatások napjainkban is folynak. Ismertek fizikai vizsgálatai is. Az inkompresszibilis folyadéksugár alakjára vonatkozó eredményei: "Folyadéksugarak" (Ért. a Math. Tud. Köréből., 1894.). E számításokban komplex függvénytani eszközöket alkalmazott - ez ugyancsak sok későbbi vizsgálatnak képezte a kiindulópontját. Hasznosak voltak még az Ostwald-féle, valamint a mechanika klasszikus "elveire" vonatkozó kutatásai. Az egyik első olyan tudósunk volt, aki fizikai vizsgálatokban előszeretettel alkalmazta a vektoranalízis módszereit.