A kolozsvári tudományegyetemen doktorált 1909-ben. Kolozsvárott, Selmecbányán, majd Sopronban tanított. Az 1910-es években részt vett az erdélyi és felvidéki földgáz- és olajmezők feltárásában. 1920-1932 között különböző vállalatok megbízásából a világ számos területén végzett kőolajkutatási munkálatokat. 1933-1947 között a dunántúli földgáz- és petróleumkutatások vezetője, 1938-tól a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) főgeológusa, majd vezérigazgatója volt. 1941-1944 között az Észak-Erdélyben végzett földgázkutatásokat is ő irányította. 1944-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a soproni olajkutatási- és termelési tanszékre. 1944-ben megakadályozta, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. 1945-ben az MTA tagjává választották. Többször figyelmeztetett arra, hogy a kitermelés minden áron való növelése katasztrofális következményekhez vezethet. Amikor a megjósolt drasztikus termeléscsökkenés 1948-ban bekövetkezett, szabotázzsal vádolták, letartóztatták. 1948-ban az ún. MAORT-per elsőrendű vádlottjaként halálra, majd kegyelemből életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Akadémiai tagságától is megfosztották. Váci rabsága idején minisztériumi megbízásból olaj- és földgázkutatási munkákat végzett, az ÁVH pedig Recskről készíttetett vele szakvéleményt. 1955-ben amnesztiával szabadult, 1962. évi nyugdíjba vonulásáig a Kőolajipari Trösztnél dolgozott. 1960-ban mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Galgóczi Erzsébet "Vidravas" című regényének főhősét (Simon Pál néven) róla mintázta.