PAPP SIMON (Kapnikbánya, 1886 febr.14.-Budapest, 1970. júl. 27.)

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, és az egyetem ásvány-földtani tanszékén lett tanársegéd 1909-ben Szádeczky-Kardoss Gyula professzor mellett. 1911-ben Böckh Hugó tanársegédjéül hívta meg a selmeci bányászati és erdészeti főiskola ásvány-földtan-telepismerettani tanszékére. Böckh Hugó oldalán mint első munkatársa részt vett a nagy sikerű erdélyi földgázkutatásban (1911-13), továbbá jelentős szerepe volt a Nyitra megyei egbelli kőolaj (1914) és a horvátországi bujavicai kőolaj- és földgáz-előfordulás (1918) felfedezésében. Böckh megbízásából az 1915-1919 években a Dráva-Száva közti Horvát-medencében, továbbá a dél-dunántúli területen végzett kőolajföldtani térképezést PávaiVajna Ferenccel együtt. Közösen mutatták ki többek között a nagy jelentőségű budafapusztai boltozatot. 1915-1920 között már a Pénzügyminisztérium keretében, a Böckh vezette bányászati osztályon működött mint bányatanácsos, főgeológus és a kőolaj-földgázon kívül más nyersanyagok kutatását is végezte.

1920-ban külföldre távozott. Az Anglo-Persian Oil Co. vállalat szolgálatában kőolajkutatási munkálatokat végzett Jugoszláviában, Albániában, Törökországban, Új-Guinea szigetén, majd 1930-32-ben Angliában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Németországban kutatott a londoni International Geophysical Prospecting Comp. és a Land and Royalty Comp. részére. 1932-ben hazajött, tapasztalatokban gazdagon, kőolajat, földgázt kutatni. Elsősorban neki és Bőhm Ferencnek, a Pénzügyminisztérium bányászati osztálya vezetőjének köszönhető, hogy az European Gas and Electric Comp., az EUROGASCO nevű amerikai vállalat a magyar államtól 1933-ban kőolaj- és földgázkutatási koncessziót nyert a Dunántúlon, és 1935-ben megkezdte a fúrásos kutatást.

Az általa kitűzött Budafapuszta 1. sz. kutatófúrás tárta fel 1937. febr. 9-én az első ipari jelentőségű magyar kőolajföldgáz előfordulást. Ezzel Magyarország a kőolajtermelő országok sorába lépett. Nehéz és vajúdó korban teremtette, alapozta meg a hazai kőolajbányászatot. A siker után, 1938-ban megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., a MAORT, melynek főgeológusa, majd vezérigazgatója volt 1947-ig. 1940-ben felfedezik a második, jelentős előfordulást Lovászi mellett. 1944 márciusában személyes összeköttetései révén akadályozta meg, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. Az 1941-1944 között Észak-Erdélyben végzett földgázkutatásokat is ő irányította.

Az olajipar államosításakor 1948-ban, mint a MAORT-per fővádlottját, koholt vádak alapján halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1955-ben amnesztiában részesült, kiszabadult, rehabilitálták és 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig a Kőolajipari Trösztben dolgozott.

Nemcsak az iparban, de az egyetemi oktatás terén is úttörő volt: a kőolajföldtan első hazai oktatója. A József Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán 1944-ben létrehozott olajkutatási és termelési tanszék professzorává nevezték ki, ahol 1948-ig tanított. Alapító és egyetlen geológus tagja volt a Szent-Györgyi Albert által 1945-ben létrehozott, de rövid életű Magyar Természettudományi Akadémiának. Az MTA 1945-ben lev., 1946-ban r. tagjává választotta, 1949-ben viszont a tagok sorából kizárta. Jelentős dolgozata: A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban. MTA X. Osztályának közleményei, 1963-64.

P. S. a magyar kőolajbányászat megteremtője, aki mesteréhez, Böckh Hugóhoz hasonlóan vezető-szervező egyéniség volt. Keze alatt, az olajbányászattal együtt nőtt fel a második hazai.olajkutató nemzedék - geofizikusok, geológusok és mérnökök -, akik az ő nyomdokain haladva vitték előre a tudományt és az ipart.

Irodalom

GYULAY Zoltán: P. S. BKL Kőolaj- és Földgáz, 1970.; HUMBLE, E. E.: Memorials Professor. S. P. Bulletin AAPG, 1970.; CSÍKY Gábor: P. S. emlékezete. Földtani Közlöny, 1971.; CSÍKY Gábor: A mester és két tanítványa (Böckh H., P. S. és Pávai-Vajna F. étetpályája). BKL Kőolaj- és Földgáz 1982.; GALGÓCZI Erzsébet: Vidravas. Bp., 1985.; CSÍKY Gábor: P. S., a magyar kőolajbányászat megteremtője. Földtani Tud. tört. Évkönyv, 11. 1988.

Csíky Gábor