PAPP SIMON (Kapnikbánya, 1886 febr.14.-Budapest, 1970. júl. 27.)
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, és az egyetem ásvány-földtani
tanszékén lett tanársegéd 1909-ben Szádeczky-Kardoss Gyula professzor
mellett. 1911-ben Böckh Hugó tanársegédjéül hívta meg a selmeci bányászati
és erdészeti főiskola ásvány-földtan-telepismerettani tanszékére. Böckh Hugó
oldalán mint első munkatársa részt vett a nagy sikerű erdélyi
földgázkutatásban (1911-13), továbbá jelentős szerepe volt a Nyitra megyei
egbelli kőolaj (1914) és a horvátországi bujavicai kőolaj- és
földgáz-előfordulás (1918) felfedezésében. Böckh megbízásából az 1915-1919
években a Dráva-Száva közti Horvát-medencében, továbbá a dél-dunántúli
területen végzett kőolajföldtani térképezést PávaiVajna Ferenccel együtt.
Közösen mutatták ki többek között a nagy jelentőségű budafapusztai
boltozatot. 1915-1920 között már a Pénzügyminisztérium keretében, a Böckh
vezette bányászati osztályon működött mint bányatanácsos, főgeológus és a
kőolaj-földgázon kívül más nyersanyagok kutatását is végezte.
1920-ban külföldre távozott. Az Anglo-Persian Oil Co. vállalat szolgálatában
kőolajkutatási munkálatokat végzett Jugoszláviában, Albániában,
Törökországban, Új-Guinea szigetén, majd 1930-32-ben Angliában, Kanadában,
az Egyesült Államokban és Németországban kutatott a londoni International
Geophysical Prospecting Comp. és a Land and Royalty Comp. részére. 1932-ben
hazajött, tapasztalatokban gazdagon, kőolajat, földgázt kutatni. Elsősorban
neki és Bőhm Ferencnek, a Pénzügyminisztérium bányászati osztálya
vezetőjének köszönhető, hogy az European Gas and Electric Comp., az
EUROGASCO nevű amerikai vállalat a magyar államtól 1933-ban kőolaj- és
földgázkutatási koncessziót nyert a Dunántúlon, és 1935-ben megkezdte a
fúrásos kutatást.
Az általa kitűzött Budafapuszta 1. sz. kutatófúrás tárta fel 1937. febr.
9-én az első ipari jelentőségű magyar kőolajföldgáz előfordulást. Ezzel
Magyarország a kőolajtermelő országok sorába lépett. Nehéz és vajúdó korban
teremtette, alapozta meg a hazai kőolajbányászatot. A siker után, 1938-ban
megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., a MAORT, melynek főgeológusa,
majd vezérigazgatója volt 1947-ig. 1940-ben felfedezik a második, jelentős
előfordulást Lovászi mellett. 1944 márciusában személyes összeköttetései
révén akadályozta meg, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. Az
1941-1944 között Észak-Erdélyben végzett földgázkutatásokat is ő
irányította.
Az olajipar államosításakor 1948-ban, mint a MAORT-per fővádlottját, koholt
vádak alapján halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1955-ben
amnesztiában részesült, kiszabadult, rehabilitálták és 1962-ig, nyugdíjba
vonulásáig a Kőolajipari Trösztben dolgozott.
Nemcsak az iparban, de az egyetemi oktatás terén is úttörő volt: a
kőolajföldtan első hazai oktatója. A József Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem soproni bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán 1944-ben létrehozott
olajkutatási és termelési tanszék professzorává nevezték ki, ahol 1948-ig
tanított. Alapító és egyetlen geológus tagja volt a Szent-Györgyi Albert
által 1945-ben létrehozott, de rövid életű Magyar Természettudományi
Akadémiának. Az MTA 1945-ben lev., 1946-ban r. tagjává választotta, 1949-ben
viszont a tagok sorából kizárta. Jelentős dolgozata: A magyarországi kőolaj-
és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban. MTA X. Osztályának
közleményei, 1963-64.
P. S. a magyar kőolajbányászat megteremtője, aki mesteréhez, Böckh Hugóhoz
hasonlóan vezető-szervező egyéniség volt. Keze alatt, az olajbányászattal
együtt nőtt fel a második hazai.olajkutató nemzedék - geofizikusok,
geológusok és mérnökök -, akik az ő nyomdokain haladva vitték előre a
tudományt és az ipart. Irodalom
GYULAY Zoltán: P. S. BKL Kőolaj- és Földgáz, 1970.; HUMBLE, E. E.: Memorials
Professor. S. P. Bulletin AAPG, 1970.; CSÍKY Gábor: P. S. emlékezete.
Földtani Közlöny, 1971.; CSÍKY Gábor: A mester és két tanítványa (Böckh H.,
P. S. és Pávai-Vajna F. étetpályája). BKL Kőolaj- és Földgáz 1982.; GALGÓCZI
Erzsébet: Vidravas. Bp., 1985.; CSÍKY Gábor: P. S., a magyar kőolajbányászat
megteremtője. Földtani Tud. tört. Évkönyv, 11. 1988. Csíky Gábor