Lettországban élő német család szülötte, aki Észtországban, Dorpatban (ma: Tartu) járt német egyetemre, miközben mindegyik balti állam akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott. Dorpatban kémiából doktorált, majd 28 éves korában a rigai műegyetem professzora lett. 34 évesen nevezték ki a lipcsei egyetem fizikai kémia tanszékére. A fizikai kémiát ő különítette el a szervetlen és a szerves kémiától és tette önálló tudománnyá. 1909-ben a katalízis területén végzett munkáiért, valamint a kémiai egyensúlyok és a reakciósebesség alapvető vizsgálataival elért eredményeiért kapott kémiai Nobel-díjat. A filozófiában monista, a fizikában energetikai nézeteiről vált ismertté és hírhedtté. Energetikai nézeteinek matematikai elméletét nálunk a fiatal Fejér Lipót tette éles kritika tárgyává. Idősebb korában színelmélettel és tudománytörténettel is foglalkozott. (Dr. Radnai Gyula)