|
| Ostwald és Arrhenius |
Ostwald, (Friedrich) Wilhelm (szül. 1853. szept. 2. Riga, Lettország [Orosz Birodalom] - megh. 1932. ápr. 4. Lipcse mellett), német vegyész, szinte egyedül formálta át a fizikai kémiát a kémia csaknem önálló ágává. A katalízis, a kémiai egyensúlyok és a reakciósebességek vizsgálatáért 1909-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Tudományos nézeteiben óriási szerep jutott a filozófiának: úgy vélte, hogy az összes fizikai jelenség hátterében az energia áll, és elvetette az atomelméletet.
 |
| van't Hoff és Ostwald |
Ostwald a Dorpati Egyetemen doktorált 1878-ban (ma Tartui Állami Egyetem, Észtország). Ezután Rigában tanított, majd a Lipcsei Egyetemen kapott állást (1887 - 1906). Nagyon hamar elfogadta Svante August Arrhenius és Jacobus Henricus van't Hoff új elméleteit, és ennek a két tudósnak a segítségével helyezte szilárd alapokra a fizikai kémiát. A tudomány haladását mégis talán szerzőként és szerkesztőként segítette elő a leginkább. A kétkötetes Lehrbuch der allgemeinen Chemie (Általános kémia; 1885-87) mellett más nagy hatású tankönyveket is írt, és elsősorban neki köszönhető a szakma sokáig legtekintélyesebb kiadványa, a Zeitschrift für physikalische Chemie (Fizikai-kémiai Folyóirat) elindítása (1887). 1889-ben kezdte kiadni a Klassiker der exakten Wissenschaften (Az egzakt tudományok klasszikusai) c. fontos sorozatot, amelyben a fizika és a kémia terén addig napvilágot látott jelentős dolgozatokat gyűjtötte össze.
Tudományos munkáját az oldatokban lejátszódó reakciók dinamikájának tanulmányozásával kezdte, majd áttért az elektrokémiára. 1894-ben megadta a katalizátor első modern definícióját. Ezután a katalitikus reakciók kötötték le a figyelmét. 1902-ben szabadalmaztatott eljárása, amely arra szolgál, hogy az ammóniát salétromsavvá alakítsák át, igen fontos ipari folyamat lett.
Miután lipcsei állásától megvált,
Ostwald tudományfilozófiai írásokat jelentetett
meg, Grosse Männer (Nagy emberek; 1909) című
munkájában pedig a tudományos teljesítmény
pszichológiai okait vizsgálta. Háromkötetes önéletrajza
is megjelent (1926-27).