Kvassay Jenő
Buda, 1850. jún. 5. – Budapest, 1919. jún. 6.
Vízmérnök
Gépészmérnöki tanulmányait Magyaróvárott kezdte, majd Németország és Franciaország főiskoláin mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokkal egészítette ki. Több állam vízügyi szolgálatával ismerkedett meg. Magyarországra visszatérve 1878-ban megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, majd vezetésére. 1889-ben létrehozta a vízügyi igazgatás egységes irányítására az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatalt (később Országos Vízépítési Igazgatóság) amit 1918-ig, nyugalomba vonulásáig vezetett. Legjelentősebb eredménye a kultúrmérnöki intézmény megszervezése volt. Az ő nevéhez fűződnek vízjogi, halászati törvények megalkotásai, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítása, valamint a Soroksári Duna-ág csatornázásának és a Budapest - Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének megkezdése. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága jelentős. A víziutak fejlesztése érdekében kifejtett munkásságáért Wahrmann-díj kitüntetésben részesült. A Budapesti-Csepeli Kikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét Kvassay-zsilipnek nevezték el és emléktáblával jelölték meg.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [2] | Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái | MEK |
| [3] | Pallas Nagy Lexikon | MEK |
| [4] | Miklós János: Borgyáni és Kvassóy Kvassay Jenő | Szegedi Vízügyi Múzeum - Híres elődeink |
| [4] | Kvassay Jenő | Wikipédia |
| [5] | Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig | BETTER - METESZ - OMIKK |
| [6] | Für Lajos, Pintér János: Magyar agrártörténeti életrajzok I-P | MMgMK Digitális Könyvtár - PDF |
| [7] | Kiss Csongor: Krónika | Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely |
| [8] | Jeles Napok | OSZK |
| [10] | Hajdú Zoltán: A magyarországi vízi energia hasznosításának száz éve | Magyar Tudomány |
| [14] | Kvassay Jenő mellszobra | Köztérkép |