KVASSAY JENŐ (Buda, 1850. júl. 5. Budapest, 1919. jún. 6.)

Pesti gépészmérnöki tanulmányai után mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott Magyaróváron és Párizsban, majd az ottani vízügyi szolgálat szervezetének megismerésére Francia- és Németországban. Hazatérve, 1878-ban kapott megbízást az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére és vezetésére (1880). 1891-től a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője volt, 1918-ban vonult nyugalomba.

Négy évtizeden keresztül a vízügyek legfőbb irányítójaként való működése új korszakot jelentett a magyar vízépítés történetében. A vízgazdálkodás fejlesztése terén elért legjelentősebb eredményei a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezése, és a távlati munkaprogramok bevezetése volt. A kultúrmérnökség működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, alagcsővezetésre és öntözésre, a mederrendezésre és vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére, valamint átmenetileg a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátására is.

Az intézmény 1879-1918-ig - K. J. vezetése alatt - kereken 2 millió, 1919-1939-ig újabb 900 ezer hektár területet érintő vízrendezési munkálataival mintegy 3,5 millió hektár területen teremtette meg a korszerű mezőgazdasági termelés előfeltételeit. Egyéb fontosabb eredményei: a vizek köztulajdon jellegét kimondó vízjogi törvény (1885: XXIII. tc.) és a halászati törvény (1888: XIX. tc.) létrehozása, valamint a soroksári Duna-ág csatornázásának és a Budapest- csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő építésének megkezdése (1910). Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága egyaránt jelentős. Az MTA Fáy-jutalmával kitüntetett Mezőgazdasági vízműtan (Bp., 1880-1882.) című munkája évtizedeken keresztül a kultúrmérnökök kézikönyve volt. A víziutak fejlesztése érdekében kifejtett gyakorlati és szakirodalmi munkásságáért az MTA 1918-ban Wahrman-díjjal tüntette ki. A Bp.-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét Kvassay-zsilipnek nevezték el, és emléktáblával jelölték meg. Emlékműve van Balatonföldváron is.

Irodalom

TRUMMER Árpád-LÁSZLÓFFY Woldemár: A Kultúrmérnöki Intézmény hat évtizede. 1879-1939. Bp., 1940.

P. Károlyi Zsigmond