Ifjú korában Eötvös Loránd nevelője volt. A természettudományi doktorátust Tübingenben szerezte meg. 1866-tól az Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának múzeumi őre, 1894-től igazgatója. 1870-1894-ig a műegyetem ásvány- és kőzettan tanszékének tanára, 1894-1913-ban a budapesti tudományegyetemen az ásvány-kőzettani intézet vezetője volt. Számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le. Ő foglalkozott először a kriolitokkal, nagy érdeme az anglesitekkel és tellúrvegyületekkel kapcsolatos régi hibás megállapítások kijavítása. 1877-ben Nagyág aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla Krenneritnek neveztek el. A magyar geológia és ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kénvegyületet, az Andoritot. Eötvös nevét viseli az által felfedezett Lorandit. 1874-től az MTA tagja.