KRENNER JÓZSEF SÁNDOR (Buda, 1839. márc. 3. - Budapest, 1920. jan. 16.)

Egyetemi tanulmányait Bécsben, az építészmérnöki szakon végezte, közben szorgalmasan tanulmányozta Březina irányításával az ásványok világát is és egy életre eljegyezte magát ezzel a tudománnyal. A természettudományi doktori fokozatot Tübingenben, az akkor világhírű Quenstedtnél szerezte meg. Tanulmányai befejezése után hazatért, és a Nemzeti Múzeumba nyert kinevezést mint az ásványtár és őslénytár őre. Később a Nemzeti-Múzeum igazgatója tett.

1871-bén a Műegyetem ásvány- és földtani tanszékének vezetésével bízták meg. Az ásványtan mellett geológiát is elő kellett adnia, egészen 1884-ig, amikor ezt a tárgyat tőle Lóczy Lajos vette át és oktatta 1898-ig. Jelentős változást hozott életében, hogy 1894-ben kinevezték a Tudományegyetemre. Itt már csak kedvenc tárgyával, az ásványtannal foglalkozhatott.

Krennernek nagy szerencséje volt, hogy egyetemi állásai mellett a Nemzeti Múzeum ásványtárának is vezetője volt, mert így elérhette azt, hogy anyagi lehetőségei nem forgácsolódtak szét. Az ásványokat, kőzeteket a Nemzeti Múzeumba irányította, míg a műszereket az egyetemi tanszék részére szereztette be. Ki kell emelnünk azt is, hogy igen bőkezű mecénásra tett szert Semsey Andor személyében, aki közel egymillió forintot adományozott az ásványok világa jobb megismerésének elősegítésére.

K. J. S. korának egyik legjobb és legelismertebb ásványszakértője volt. A Kárpátmedence ásványain kívül is igen sok ásvány leírása és felismerése fűződik nevéhez. Élete végéig hozzá küldték egész Magyarországról a legszebb, legértékesebb ásványokat, amit ő a Múzeum részére - Semsey támogatásával - meg is tudott vásárolni. A külföldi ásványkereskedők is hozzá küldték bemutatásra legszebb darabjaikat.

Mint egyetemi előadó, igen tömören és pontosan fogalmazott előadásaiban. Tárgyának megértését elősegítette pompás rajzkészsége. Tudományos munkássága kiterjedt volt, annak ellenére, hogy aránylag kevés közleménye jelent meg életében, mert igen gondosan dolgozta ki munkáit. Főleg új ásványok leírásában tűnt ki, amit gondos morfológiai leírással és kémiai elemzéssel együtt publikált. Külön kiemelkedőek a Magyarországról leírt és magyar tudósokról elnevezett ásványai. Legismertebbek: semseyit, krennerit, kornelit, szomolnokit, andorit, lorándit (Eötvös Lorándról elnevezve), warthait, fizélyit, schafarzikit. A legtöbb ásvány ma is elismert és nyilvántartott. Az MTA 1874-ben lev. tagnak, 1888-ban r. tagnak választotta meg.

Irodalom