Kerpely Antal
Kürtős, Arad megye, ma Románia, 1837. febr. 5. – Selmecbánya, ma Szlovákia, 1907. júl. 22.
Kohómérnök, akadémiai tanár
A selmecbányai akadémián tanult. 1862-től az aninai vasbányánál mérnök, 1864-ben az oravicai parafingyár vegyésze, 1865-ben a ruszkabányai kohó mérnöke. 1867-ben a kisgarami vasgyár segédigazgatója, 1868-ban a kaláni vasgyár építésére kapott megbízást. 1869-1881-ig a selmecbányai akadémián a számára szervezett vas- és fémkohászati tanszék vezetője volt. Önálló új tárgyként ő vezette be a tüzeléstant és a vasgyárak telepítését. 1881-ben az állami vasgyárak központi igazgatója lett. 1892-ben lovagi címet kapott kiemelkedő szakmai tevékenységének elismeréséül. A magyar vaskohászati oktatás és szakirodalom megteremtője. Több európai szabadalmat dolgozott ki. Apja Kerpely Antalnak. 1877-től az MTA tagja.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | (MEK) |
| [2] | Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig | BETTER - METESZ - OMIKK |
| [3] | Kerpely Antal | (Wikipédia) |
| [4] | Életrajzok | Jó szerencsét |
| [5] | Csáky Károly: Jeles elődeink | (MEK - PDF) |
| [6] | Kerpely Antal | A Miskolci Egyetem Múzeuma |
| [12] | Mérnökök | Bánsági Enciklopédia |
| [14] | Képzőművészeti alkotások a Miskolci Egyetemen | Miskolci Egyetem |
| [15] | Kerpely Antal | Köztérkép |
| [16] | Kerpely Antal: Magyarország vaskövei és vasterményei, különös tekintettel a vas legfőbb chemiai és physikai tulajdonságaira | REAL - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma - PDF |