Jávorka Sándor
Hegybánya, 1883. márc. 12. – Budapest, 1961. szept. 28.
Flórakutató, geobotanikus
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1906-ban növénytanból doktorált. 1919-ben a Magyar Nemzeti (később Természettudományi) Múzeum növénytár vezetője. 1936-ban az MTA levelező, 1943-tól rendes tagja. Jelentős számú publikációjának zöme a florisztikával, a rendszertannal és a chorológiával (elterjedéstan) foglalkozik, elsősorban a Kárpát-medence, az Alpok és a Balkán (Albánia, Jugoszlávia, Bulgária) területével összefüggésben. Egyik legszorgalmasabb gyűjtője a Flora Hungarica Exsiccata sorozatnak. Monografikus génuszfeldolgozásai (Onosma, Ericaceae, Hieracium, Linum, Sorbus) mellett legfőbb érdeme, hogy neki köszönhető a már Kitaibel óta tervezett magyar flóramű tényleges megalkotása. Számos könyvét Csapody Verával közösen publikálta.