Helyenként "Hugonnay" alakban írják a nevét, ő maga mindig a "Hugonnai" alakot használta. 1869-ben értesült arról, hogy Zürichben a nők előtt is megnyitották az orvosi kar kapuit. 1872-ben beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára, 1879-ben orvosdoktori oklevelet szerzett, majd a város sebészeti klinikáján helyezkedett el. 1880-ban tért haza. Svájci diplomájának elismeréséért 1883-ban a budapesti Tudományegyetemhez fordult, de kérelmét elutasították. Hosszú időn át csupán szülésznőként tevékenykedhetett. 1896-ban folyamodott ismét diplomájának elismeréséért, azt végül 1897-ben elfogadták, és orvosdoktorrá avatták az első magyar doktornőt. Előadott a Bábaképző Intézetben, népszerű előadásokat tartott a leánynevelés kérdéseiről, és magyarra fordított több, a bábaképzéssel foglalkozó francia és német nyelvű szakkönyvet. A magyar Bábaegyesület egyik vezetője, a Szabad Lyceum nevű tudományos ismeretterjesztő társaságnak az alelnöke és az Országos Nőképző Egyesületnek egyik alapítója volt. Második férje Wartha Vince egyetemi tanár volt.