Az Oxfordi Egyetemen tanult, ott lett 1937-ben professzor. 1930 körül kezdte a víz keletkezését vizsgálni. A reakciók sebességét és mechanizmusát vizsgálta, főként a hidrogén és az oxigén vízzé való egyesülését, a kémia egyik legalapvetőbb egyesülési reakcióját. Ez a munka vezetett el a robbanásokban végbemenő láncreakcióknak és az elágazó láncreakcióknak a jobb megértéséhez. Tanulmányozta a baktériumok molekuláris kinetikáját. 1948-ban ütötték lovaggá. 1956-ban a kémiai reakciók mechanizmusának feltárásában végzett kutatásaikért kémiai Nobel-díjat kapott a szovjet Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonovval megosztva.