Görgey Artúr
Toporc, 1818. jan. 30. – Visegrád, 1916. máj. 21.
Vegyész, honvéd tábornok
A természettudományok érdekelték már gimnazista korában, apja azonban arra késztette, hogy katona legyen. A tulni utásztisztképző akadémia elvégzése után hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált a császári hadseregben. Apja halála után otthagyta a hadsereget, leszerelt és a prágai egyetemen kémiát tanult. A kémia professzora, Redtenbacher, tanulmányai után tanársegédként maga mellé vette. 1847-ben módszert dolgozott ki a kókuszdió zsírsavainak elválasztására, s ennek során felfedezte a tizenkét szénatomú laurilsavat. 1848-ban azon szándékkal tért haza Magyarországra, hogy megpályázza a József Ipartanoda megüresedett kémiai katedráját. Ám közben kitört a szabadságharc, s ő mint volt tiszt jelentkezett a honvédségbe. További pályája már a magyar történelem lapjaira tartozik.
- Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (MEK)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (MEK)
- Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (BETTER - METESZ - OMIKK)
- Pallas Nagy Lexikon (MEK)
- A magyar vegyészet arcképcsarnoka (Chemonet)
- Görgey Artúr (Wikipédia)
- 90 éve halt meg Görgey Artúr Múlt-kor történelmi portál
- Móra László: Katonai sikereit elősegítették kémiai tanulmányai (Ponticulus Hungaricus)
- Szentgyörgyi István: A kémikus Görgey (Ponticulus Hungaricus)
- Móricz Zsigmond: Görgey Artúr Nyugat
- Jakub Arbes: Görgey Artúr (Nagyvilág)
- Katona Tamás: Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben (MEK)
- Görgey Artúr Természettudományi közlöny - PNG