Katonai-politikai működését az idők folyamán, napjainkat beleértve, a legszélsőségesebben ítélik meg. E helyen azonban nem a hadvezérrel, hanem a kémikussal kívánunk foglalkozni. Az ősi nemesi családhól származó G. A.-t a természettudományok érdekelték már gimnazista korában, apja azonban arra késztette, hogy katona legyen. A tulni utásztisztképző akadémia elvégzése után hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált a császári hadseregben. Apja halála után otthagyta a hadsereget, leszerelt és a prágai egyetemen kémiát tanult. A kémia professzora, Redtenbacher, tanulmányai után tanársegédként maga mellé vette. 1847-ben módszert dolgozott ki a kókuszdió zsírsavainak elválasztására, s ennek során felfedezte a tizenkét szénatomú laurilsavat. 1848-ban azon szándékkal tért haza Magyarországra, hogy megpályázza a József Ipartanoda megüresedett kémiai katedráját. Ám közben kitört a szabadságharc, s ő mint volt tiszt jelentkezett a honvédségbe. További pályája már a magyar történelem lapjaira tartozik.

Főbb művei

Liebigs Annalen der Chemie 66, 290. (1848); Mein Leben und Wirken in Ungarn, Leipzig, 1852. (magyarul: 1988.)

Irodalom

SZABADVÁRY, F.: Les recherches chimiques du général Görgey. Actes du XI congr?s international d'histoire des sciences IV., Warszawa. 1965. 78: SZABADVÁRY Ferenc - SZŐKEFALVI NAGY Zoltán: A kémia története Magyarországon; Bp., 1972.; SZABADVÁRY F.: Dictionary of Scientific Biographies. 6. New York, 1972.

Szabadváry Ferenc