1870-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetemre. 1874-ben ösztöndíjjal Berlinbe utazott, ahol Helmholtz és Kirchhoff mellett dolgozott. Doktorátust 1875-ben szerzett. 1876-ban elméleti fizikából magántanárrá képesítették, 1878-tól a budapesti egyetemen tanár Eötvös Loránd utóda, 1885-től ny. r. tanár. 1911-1912-ben az egyetem rektora. Elektrodinamikával, majd az elhajlított fény polárosságának kísérleti és elméleti vizsgálatával foglalkozott. Vizsgálatok az elhajlított fény polárosságáról c. munkájáért az MTA nagyjutalmát nyerte el. A Mathem. és Phys. lapokban megjelent számos dolgozatában tájékoztatta a fizikusokat az elméleti fizika legújabb eredményeiről.