Fényi Gyula
Sopron, 1845. jan. 8. – Kalocsa, 1927. dec. 21.
Jezsuita csillagász, tanár
Innsbruckban tanult. 1871-től a kalocsai Érseki Főgimnázium fizikatanára volt. 1877-ben szentelték pappá. 1880-1882 között a kalocsai Haynald Obszervatóriumban Karl Braun tanítványa és asszisztense volt. 1885-ig pozsonyi tanár, ezután 1913-ig a kalocsai Obszervatórium igazgatója, nyugalomba vonulása után 1917-ig folytatta észleléseit. Kalocsán elsősorban a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet szerzett. Különösen jelentősek a protuberanciák mozgási sebességére és alakváltozásaira, valamint a térbeli és időbeli változásaikra vonatkozó adatsorozatai. Észleléseit a Haynald Obszervatórium Publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki. Szórványosan üstökös és meteor észleléseket is végzett. Elsőként észlelt spektroszkópikusan egy napkitörést. Foglalkozott meteorológiával, magyarázatot keresett a sztratoszféra kialakulására, valamint a naptevékenység és a felsőlégkör összefüggéseire. Számos tudományos társaság választotta tiszteletbeli és vezetőségi tagjai sorába. 1916-tól az MTA tagja.