Apja, Finck Ignác (1797-1853), régi kereskedő család sarja, anyja a kismartoni származású Binder Anna Mária volt. A szülők korai halála után a gyerekek nevelői a szorgalmas, jó képességű fiút a soproni gimnáziumba íratták. Középiskolai tanulmányait fényes sikerű érettségi vizsgával fejezte be 1864-ben. Még ez év szeptember 24-én Kalksburgban a jezsuita rendbe lépett, tanulmányait a nagyszombati újoncházban kezdte meg. Itt alapos matematikai és fizikai képzést is kapott. Tanulmányainak befejezése után 1871-ben Kalocsára küldték tanítani. Három tanéven át mint a fizika, matematika, kémia és természetrajz tanára működött, s ezalatt kezdte meg meteorológiai vizsgálatait. Kalocsán vette fel eredeti családneve helyett a Fényi nevet.

Az 1874/75-ös tanévben Innsbruckban teológiai tanulmányokat kezdett. A teológiai fakultás hallgatójaként rendszeresen látogatta Otto Stolz matematikai és Lipot Pfaundler fizikai előadásait. 1877. júl. 31-én pappá szentelték. Egyetemi tanulmányait 1878-ban fejezte be, s ebben az évben ismét Kalocsán folytatta tanári működését.

Erre az időszakra esik a kalocsai obszervatórium alapítása Haynald Lajos bíboros érsek bőkezűségéből. 1880-ban az első igazgató, Braun Károly mellé nevezték ki, s ilyen minőségben két évig tevékenykedett. Ezután a rend Pozsonyba küldte, ahol matematikát tanított. Innen 1885-ben került vissza Kalocsára, hogy átvegye az obszervatórium vezetését.

E minőségében 1913-ig dolgozott, amikor meggyengült egészségi állapota miatt a csillagda vezetésétől megvált, de az észlelésektől nem, azokat 1917 végéig folytatta, amikor elhatalmasodó szembaja a további vizsgálatokat lehetetlenné tette.

Csillagászati munkássága elsősorban a napfizika területére esik. Harmincegy éven át azonos körülmények között folytatott, megszakítás nélküli észlelési sorozata igen fontos kísérleti anyag volt az E. Pettit által vizsgálat alá vett protuberanciák (napkitörések) törvényszerűségének meghatározásához. Fényi sokat foglalkozott a napfoltok és a protuberanciák összefüggésével, megállapította, hogy azok közös eredetűek, s hogy a protuberanciák légüres térben mozognak. Meteorológiai munkássága is jelentős. Kiemelkedőek a viharjelzők fejlesztése és tökéletesítése terén végzett kutatásai. Foglalkozott a széljárások és az átlaghőmérséklet leírásával, a légnyomásváltozások mérésével is. A légnyomás hullámzásának matematikai elemzéséből a magaslégkör és a talajszinti légnyomás kapcsolatára is következtetett. Elsőként utalt arra, hogy a magaslégkör hőmérséklete a Nap ibolyántúli sugárzásának hatására igen magas lehet, és kapcsolatot mutathat a naptevékenység hullámzásával. Értékes munkát végzett az Alföld éghajlatának vizsgálata terén is.

F. Gy. a század elején a zivatarelektromosság keltette rádióhullámok regisztrálásával is foglalkozott, ezzel a korai rádiótervezés egyik előfutára volt. Sokféle tevékenységéről a magyar nyelvű cikkeken kívül olaszországi, angliai és főleg német szaklapokban is sokat publikált (főleg az Astronomische Nachrichtenben és a Meteorologische Zeitschriftben). Érdemeinek elismeréséül az MTA levelező tagjává, a Szent István Akadémia rendes tagjává, a Societa della Spectroscopisti Italiani első igazgatójává választotta. Halála után holdkrátert neveztek el róla.

Irodalom

A horvátországi eredetű Festetics-család a 17. század első felében kapott magyar nemességet, közel egy évszázad múltán szerzett Keszthelyen birtokot, majd 1772-ben grófi címet. F. Gy. 1768-1775 között a bécsi Theresíanumban tanult, majd 1788-ban katonai pályára lépett, s 1778-ban már a Graeven huszárezred alezredese.

Az 1790-es országgyűlésen az ezred magyar tisztjei nevében F. Gy, alezredes és Laczkovics János svadronyoskapitány.