Enders, John Franklin
West Hartford, Connecticut, USA, 1897. febr. 10. – Waterford, Connecticut, 1985. szept. 8.
Amerikai virológus, mikrobiológus, Nobel-díjas
1930-ban doktorált bakteriológiából. Korai kutatásai új és alapvető ismereteket nyújtottak a tuberkolózisról, a pneumococcus-fertőzésekről és a bakteriális fertőzésekkel szembeni ellenállásról. A 2. világháborúban a fertőző betegségek szakértőjeként a Hadügyminisztérium polgári tanácsadója volt. 1946-ban alapította meg laboratóriumát a bostoni gyermekkórházban. 1949-től kezdte munkatársaival, Thomas H. Wellerrel és
Frederick C. Robbins-szal kutatni a gyermekbénulást okozó vírus tömeges előállításának módszereit. 1954-ben Robbins-szal és Wellerrel megosztva orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjat kapott a gyermekbénulás vírusának idegszöveten kívül más kultúrán megvalósított szaporítási eljárásáért. Ez a munka lényeges lépés volt a gyermekbénulás elleni oltóanyag kifejlesztéséhez, amelyet később Salk, majd Sabin dolgozott ki. Az 1950-es évek végén a kanyaró vírusával végzett munkájuk eredménye az 1963-ban engedélyezett vakcina lett.
| [1] | Enders, John Franklin a KFKI História rovatában | (forrás: Britannica Hungarica) |
| [2] | John Enders, Thomas Weller és Frederick Robbins | Kémiatörténeti naptár - Chemonet |
| [3] | The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1954 | (Nobelprize.org - angol) |
| [4] | John Franklin Enders | Timeline of Nobel Prize Winners - angol |
| [5] | Thomas H. Weller, Frederick C. Robbins: John Franklin Enders | Biographical Memoirs - National Academy of Sciences - angol - PDF |
| [6] | John F. Enders | NNDB: Tracking the entire world - angol |
| [7] | John Franklin Enders | Today in Science History - angol |
| [8] | John Franklin Enders | (Wikipedia - angol) |
| [9] | John Franklin Enders | (Answers.com - angol) |