Becquerel, Antoine Henri
Párizs, Franciaország, 1852. dec. 15. – Le Croisic, 1908. aug. 25.
Francia fizikus, Nobel-díjas
Párizsban, az École Polytechnique-en szerzett mérnöki diplomát, 1894-ben pedig már professzora volt e híres intézetnek. Kutatásai főleg a fluoreszcencia és a foszforeszcencia tanulmányozására irányultak. Amikor 1896-ban tudomást szerzett Röntgen felfedezéséről, rögtön azt kezdte kutatni, hogy az általa vizsgált anyagok bocsátanak-e ki láthatatlan sugárzást. Alapos, körültekintő vizsgálatok során fedezte fel, hogy az uránsók képesek megfeketíteni a fényérzékeny fotolemezeket. Így talált rá a radioaktív sugárzásra, amit eleinte Becquerel sugaraknak neveztek, miután sikerült kísérletileg bebizonyítania, hogy nem röntgensugarakról van szó. Tanítványaival, Pierre és Marie Curie-vel közösen végzett alapvető kutatásaikért közösen kaptak 1903-ban fizikai Nobel-díjat. Szerencsés, tehetséges család: Becquerel nagyapja, apja és fia is fizikus ill. természettudós volt. (Dr. Radnai Gyula)