Zipernovszky Ferenc
Budapest, 1883. júl. 29. – Budapest, 1957. febr. 10.
Gépészmérnök, feltaláló
Oklevelét 1905-ben a budapesti műegyetemen szerezte, majd két évig az elektrotechnikai tanszéken tanársegéd. 1909-ben a Ganz Villamossági Gyárhoz szerződött, majd 1911-től a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok mérnöke, főmérnöke, 1925-45 között igazgatója. Sokoldalú munkásságának eredményei az első magyarországi szabadtéri, nagyfeszültségű transzformátor- és kapcsolóállomás, az első teljesen automatizált kazánüzem (1934) és az első előregyártott vasbeton vezetéktartó oszlopok. Találmányai közül jelentősek a hitelesítő és ellenőrző energia-fogyasztásmérők. Munkásságának fő területe a világítástechnika. 1927-ben megszervezte a Világítástechnikai Állomást, ez volt a második ilyen intézmény Európában.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | (MEK) |
| [2] | Zipernovszky Ferenc | Wikipédia |
| [5] | Sitkei Gyula: Emlékezzünk a régiekről; 125 éve született Zipernovszky Ferenc | Elektrotechnika - PDF |
| [6] | Zipernovszky Ferenc: Villamosnűvek és építészek együttműködése | MMÉE füzetek - BME OMIKK - PDF |