Teológiai tanulmányait Nyitrán végezte. 1890-ben a kolozsvári egyetemen mennyiség- és természettanból tanári oklevelet szerzett. Tanári oklevele megszerzése után 1891-ben a piarista rend szegedi, majd a következő évtől annak budapesti gimnáziumában tanított. 1892-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1896-ban a budapesti tudományegyetemen a matematika magántanára, 1912-ben ny. r. tanára lett. Az Eötvös Collegiumban vezető szaktanár volt. 1936-ban vonult nyugdíjba. Kutatásának tárgya a szintetikus és projektív geometria, a determinánselmélet, foglalkozott függvénytannal és differenciálegyenletekkel is. 1897-ben magyar nyelvre lefordította és kiadta Bolyai János Appendixét. A fény elektromágneses elmélete c. tanulmányával 1895-ben elnyerte az MTA pályadíját. Fejér Lipót mellett Suták József lett Neumann János doktori disszertációjának bírálója. Erre az adhatta az okot, hogy Suták még 1914-ben "A geometria logikai épületének felépítése" címmel írt dolgozatot, Neumann értekezése pedig ez volt: "Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítéséhez."