Schmidt Eligius Róbert
Karánsebes, 1902. márc. 23. – Budapest, 1973. júl. 23.
Bányamérnök, geológus, hidrogeológus, egyetemi tanár
1928-ban szerzett oklevelet a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán, 1930-ban geológus doktori oklevelet nyert a szegedi tudományegyetemen. Két évet a bécsi műegyetemen és a tudományegyetemen, továbbá a leobeni bányászati főiskolán töltött. 1942-1944-ig a Magyar-Olasz Ásványolaj Rt. ügyvezető igazgatója volt. 1945-1951 között minisztériumokban tevékenykedett, majd ismét a Földtani Intézethez került, ahol 1966-ig a vízföldtani osztályt vezette. 1947-ben egyetemi rk. tanárrá nevezték ki a budapesti műszaki egyetemen. A nagy medencék vízföldtanának és a geotektonika geomechanikai szempontú vizsgálatában kimagasló eredményeket ért el. Foglalkozott a hazai szénhidrogének kutatásával, sókutatással, majd 1945 után a hazai energiabázis kérdéseivel is. Életművében jelentős helyet foglal el az Alföldön mélyült számos fúrás és kút. Geomechanikai kutatásai során elsősorban tektonikai vizsgálatokat végzett. A hatvanas évek elejétől kezdve szakirodalmi cikkeiben a hazai hévizek, ásvány-, és gyógyvizek kutatásával, feltárásával, összetételével foglalkozott.
- Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 MEK
- A felszín alatti vizek megismerése - Hidrogeológia Magyarország a XX. században - MEK
- Dobos Irma: Az 50 éves Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani munkája Hidrológiai Tájékoztató - PDF
- Schmidt Eligius Róbert: A tiszántúli földgázkérdés mai állása Földtani Közlöny - PDF
- Schmidt Eligius Róbert: A magyar só geológiája, bányászata és nemzetgazdasági jelentősége MEK - PDF