Giessenben tanult Justus von Liebignél, majd a Lyoni Egyetem, az École Polytechnique (1840) és a Collège de France (1841) professzora lett. Négykötetes kémiai munkája 1847-ben jelent meg. A sèvres-i porcelángyár igazgatójaként is folytatta tudományos munkásságát (1854-től). Sokféle fizikai méréshez tervezett műszereket, és nagy gonddal újra megmérte sok szilárd anyag, folyadék és gáz fajhőjét. Kimutatta, hogy nincs két olyan gáz, amelynek pontosan megegyezne a tágulási együtthatója, és bebizonyította, hogy Boyle "tökéletes gázokra" vonatkozó gáztörvénye a reális gázokra csak közelítőleg érvényes. Levegőhőmérőjével meghatározta a higany abszolút tágulását. Higrométert is tervezett. A MTA külső tagja volt. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.