Rátz László a budapesti, berlini és strasbourg-i egyetemen tanult. 1890-től 1935-ig, nyugalombavonulásáig volt az Evangélikus Gimnázium matematika tanára, mely 1904-től a Városligeti fasorban működött. 1909-1914 között igazgatója is volt a gimnáziumnak, azonban erről a megbízatásról lemondott, hogy több időt szentelhessen az oktatásnak. Mikola Sándorral, az iskola híres fizikatanárával együtt érték el az iskola kiemelkedő sikerét: a Fasori Gimnáziumot az ország egyik legjobb - ha nem a legjobb - iskolájává tették. Hatása messze túlterjedt a gimnázium falain. Rátz Lászlónak fontos szerepe volt a matematikaoktatás megreformálásában, bevezette a gimnáziumi tananyagba a differenciálszámítást. Húsz éven át szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat. Tanítványaiban felismerte a tehetséget, s minden lehetőséget megadott továbbfejlődésükhöz. Közülük, többek között, oly kiválóságok kerültek ki, mint Neumann János matematikus, és Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, akikkel Rátz László külön is foglalkozott. Emlékére alapították középiskolai tanárok számára a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.

Web dokumentumok