Vegyészetet, majd fizikát tanult a Cornell, majd a Columbia Egyetemen, ahol többek között Oppenheimer évfolyamtársa volt. A kristályok mágneses szuszceptibilitásából doktorált. Európai tanulmányútján sok egyetemi intézetet végiglátogatott, majd Amerikába visszatérve kidolgozta mágneses rezonancia módszerét, mellyel molekulanyalábokat lehetett mélyrehatóan tanulmányozni. Ezért kapott 1944-ben fizikai Nobel-díjat. A módszert Los Alamosban is használták az izotópok szétválasztásakor. Fontos szerepet játszott az atombomba fejlesztésén dolgozó tudóscsoportban. A háború után a lézer és az atomóra feltalálásában, valamint a Brookhaven Laboratórium és Európában a CERN létrehozásában játszott fontos szerepet. (Dr. Radnai Gyula)