Proszt János
Budapest, 1892. febr. 6. – Budapest, 1968. júl. 5.
Vegyész, egyetemi tanár
A budapesti egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. Németországban volt tanulmányúton. Az 1. világháború után Buchböck Gusztáv mellett lett tanársegéd az egyetem III. sz. Kémiai Intézetében. 1924-ben a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola kémia professzorává nevezték ki. 1948-ban a budapesti műegyetem Szervetlen Kémiai Tanszékének vezetését vette át. 1953-ban a szilikonok területén elért eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki. Tudományos munkássága igen sokrétű volt. Elsősorban a fizikai kémia területén működött. Vizsgálta az elektrokinetikus potenciállal kapcsolatos jelenségeket és fontos eredményeket ért el binér rendszerek egyensúlyának vizsgálata terén. Magyarországon talán a legtöbbet tette a modern fiziko-kémiai kutatómódszerek elterjesztéséért. 1956-tól az MTA tagja.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | (MEK) |
| [2] | A magyar vegyészet arcképcsarnoka | (Chemonet) |
| [3] | Proszt János | Tudósportál |
| [3] | Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig | (BETTER - METESZ - OMIKK) |
| [4] | Proszt János | Wikipédia |
| [5] | Jeles Napok | OSZK |
| [6] | Szendrey István: Proszt János | Soproni Szemle - PDF |
| [8] | Vámos Éva: Kémikusok nyomában | Természet Világa |
| [9] | Az egyes kémiai tudományterületek kutatása | Magyarország a XX. században - MEK |