Proszt János
Budapest, 1892. febr. 6. – Budapest, 1968. júl. 5.
Vegyész, egyetemi tanár
A budapesti egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. Németországban volt tanulmányúton. Az 1. világháború után Buchböck Gusztáv mellett lett tanársegéd az egyetem III. sz. Kémiai Intézetében. 1924-ben a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola kémia professzorává nevezték ki. 1948-ban a budapesti műegyetem Szervetlen Kémiai Tanszékének vezetését vette át. 1953-ban a szilikonok területén elért eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki. Tudományos munkássága igen sokrétű volt. Elsősorban a fizikai kémia területén működött. Vizsgálta az elektrokinetikus potenciállal kapcsolatos jelenségeket és fontos eredményeket ért el binér rendszerek egyensúlyának vizsgálata terén. Magyarországon talán a legtöbbet tette a modern fiziko-kémiai kutatómódszerek elterjesztéséért. 1956-tól az MTA tagja.
[1] Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (MEK)
[2] A magyar vegyészet arcképcsarnoka (Chemonet)
[3] Proszt János Tudósportál
[3] Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (BETTER - METESZ - OMIKK)
[4] Proszt János Wikipédia
[5] Jeles Napok OSZK
[6] Szendrey István: Proszt János Soproni Szemle - PDF
[8] Vámos Éva: Kémikusok nyomában Természet Világa
[9] Az egyes kémiai tudományterületek kutatása Magyarország a XX. században - MEK
[2] A magyar vegyészet arcképcsarnoka (Chemonet)
[3] Proszt János Tudósportál
[3] Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (BETTER - METESZ - OMIKK)
[4] Proszt János Wikipédia
[5] Jeles Napok OSZK
[6] Szendrey István: Proszt János Soproni Szemle - PDF
[8] Vámos Éva: Kémikusok nyomában Természet Világa
[9] Az egyes kémiai tudományterületek kutatása Magyarország a XX. században - MEK