1947-ben szerzett diplomát a Purdue Egyetemen. 1950-ben magfizikából doktorált a Harvardon Julian Schwinger vezetésével. 1951-től a Koppenhágai Egyetem Bohr Intézetében dolgozott, 1953 és 1957 között a CERN munkatársa volt, 1957-től a Nordic Institut for Theoretical Physics professzora. 1971-ben dán állampolgárságot kapott. Fő munkássága a magfizikához kapcsolódik, Aage Bohr és James Rainwater elméletének a kísérleti eredményekkel való összevetésében játszott kiemelkedő szerepet. A kísérleti eredményektől való eltérések kezelésére megkísérelték a szupravezetőkben lényeges Cooper-párok mintájára fermionpárok kialakulásának a modellbe építését, ami jó eredményeket hozott. 1975-ben A. Bohrral és Rainwaterrel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott "az atommagokon belüli részecskemozgás és kollektív mozgás közötti kapcsolat felfedezéséért és az erre a kapcsolatra alapozott magszerkezeti elmélet kiépítéséért". (Piriti János)