1931-ben a frankfurti egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot. Ezen az egyetemen oktatott 1933-tól 1938-ig. Mivel visszautasította a náci párthoz való csatlakozást, elvesztette állását. 1947-ben a göttingeni egyetem professzora lett. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. 1950-től 1973-ig a New York-i egyetemen a Courant Institute of Mathematical Sciences professzora volt. 1973-tól 1978-ban történt nyugdíjbavonulásáig a Polytechnic Institute of New York professzora volt. Főbb kutatási területei a kombinatorikus csoportelmélet, a matematikai fizika és az elliptikus függvények elmélete volt. Erdélyi Artúrral, F. Oberhettingerrel és F. G. Tricomival együtt - az ún. "Bateman-projekt" keretében - írt könyve a transzcendentális függvényekről ma is alapműnek számít.