Lengyel Béla ifj.
Budapest, 1903. júl. 16. – Budapest, 1990. márc. 11.
Kémikus, egyetemi tanár
Lengyel Béla id. vegyész, egyetemi tanár unokája. A budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ezután tanulmányutat tett Bécsben, 1927-ben a bécsi műegyetemen doktorált. 1928-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Utána kinevezést kapott az egyetem Kémiai Intézetébe. 1950-től az ELTE Általános Kémiai Intézetbe kapott intézeti tanári kinevezést. 1952-től tanszékvezető, 1952-től 1962-ig az ELTE tudományos rektorhelyettese volt. 1960-ban megalapította az MTA Szervetlen Kémiai Kutatócsoportját. 1964-től 1977-ig főszerkesztője volt a Kémiai Közleményeknek, 1965-től 1976-ig az Acta Chimica Hugaricán. Akadémiai Aranyéremben részesült (1974). 1961-től az MTA tagja.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [3] | Lengyel Béla | Kémiatörténet - Chemonet |
| [4] | Lengyel Béla, ebesfalvi | Tudósportál |
| [4] | Lengyel Béla, az MTA rendes tagja (1903. VII. 16-1990. III. 11.) születésének 100. évfordulója alkalmából tartott emlékülés | Chemonet |
| [5] | Kéri Gerzson: Vázlatok három tantárgy diákolimpiáinak a versenyzőiről, valamint az országos versenyek legjobbjairól 1894 óta | Diakolimpikonjaink - PDF |
| [5] | Staar Gyula: Tudóssors Közép-Európában (Beszélgetés Cornides István fizikussal) | Természet Világa |
| [6] | A kémiai tudomány a II. világháború után | Magyarország a XX. században - MEK |
| [8] | Lengyel Béla: A gyémánt, a grafit és a faszén | Előadó - Chemonet |