Krompecher Ödön
Poprád, 1870. febr. 15. [16.] – Budapest, 1926. aug. 26.
Orvos, patológus, egyetemi tanár
1894-ben szerezte orvosi oklevelét, utána tanársegéd a budapesti kórbonctani tanszéken. 1894-től a II. sz. kórbonctani intézet munkatársa. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1902-ben magántanár, 1912-ben ny. rk. tanár. 1914-től a kórbonctan ny. r. tanára a budapesti egyetemen, a II. kórbonctani intézet igazgatója. Leírta a róla elnevezett, a basalsejtekből kiinduló laphámrákot, ezért az MTA nagyjutalmát kapta 1925-ben. Megállapította a kristályosodás előfordulását az élővilágban. Jelentős sejtkutató, daganatos, gyulladásos és tuberkulózisos betegségekkel foglalkozott. 1914-től az MTA tagja.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [2] | Kapronczay Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon | HIK |
| [3] | Krompecher Ödön | Semmelweis Egyetem Galéria |
| [3] | Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig | BETTER - METESZ - OMIKK |
| [3] | Révai nagy lexikona | MEK |
| [4] | Kiss Csongor: Krónika | Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely |
| [5] | Krompecher Ödön | Tudósportál |
| [6] | Krompecher Ödön | Wikipédia |