Krompecher Ödön
Poprád, 1870. febr. 15. [16.] – Budapest, 1926. aug. 26.
Orvos, patológus, egyetemi tanár
1894-ben szerezte orvosi oklevelét, utána tanársegéd a budapesti kórbonctani tanszéken. 1894-től a II. sz. kórbonctani intézet munkatársa. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1902-ben magántanár, 1912-ben ny. rk. tanár. 1914-től a kórbonctan ny. r. tanára a budapesti egyetemen, a II. kórbonctani intézet igazgatója. Leírta a róla elnevezett, a basalsejtekből kiinduló laphámrákot, ezért az MTA nagyjutalmát kapta 1925-ben. Megállapította a kristályosodás előfordulását az élővilágban. Jelentős sejtkutató, daganatos, gyulladásos és tuberkulózisos betegségekkel foglalkozott. 1914-től az MTA tagja.
[1] Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
MEK
[2] Kapronczay Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon HIK
[3] Krompecher Ödön Semmelweis Egyetem Galéria
[3] Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig BETTER - METESZ - OMIKK
[3] Révai nagy lexikona MEK
[4] Kiss Csongor: Krónika Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely
[5] Krompecher Ödön Tudósportál
[6] Krompecher Ödön Wikipédia
[2] Kapronczay Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon HIK
[3] Krompecher Ödön Semmelweis Egyetem Galéria
[3] Nagy Ferenc: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig BETTER - METESZ - OMIKK
[3] Révai nagy lexikona MEK
[4] Kiss Csongor: Krónika Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely
[5] Krompecher Ödön Tudósportál
[6] Krompecher Ödön Wikipédia