1916-ban szerzett diplomát a leideni egyetemen matematika és fizika szakon. Ralph de Laer Kronig társaságában fontos egyenleteket vezetett le a fényszórás és az abszorbció kapcsolatára. 1924-ben megjósolta a Raman-effektus, a rugalmatlan fényszórás létezését. 1927-ben kimutatta: a szubatomi részecskék ütközésével foglalkozó szóráselmélet matematikai függvényeinek komplex alakja azzal magyarázható, hogy a jel nem képes a fénysebességnél gyorsabb terjedésre. Tanulmányozta a röntgensugárzást, egyenleteket alkotott, amelyekkel meghatározható a röntgensugarak keletkezésének a hatásfoka és intenzitása.