Berlinben doktorált, Herman Schwarz vezetése mellett. 1910-1914 között Lipcsében volt rendkívüli professzor, majd rendes professzor volt a jénai egyetemen. 1926-ban rendes professzorként visszatért Lipcsébe. Mindvégig komplex függvénytannal foglalkozott. Legfontosabb eredményeit 1907 és 1909 között érte el a Riemann-felületek uniformizációjával kapcsolatban. Nevéhez fűződik a Koebe-Bieberbach tétel, valamint az általa bevezetett Koebe-függvény.