Jendrassik Ernő
Kolozsvár, 1858. jún. 7. – Budapest, 1921. dec. 21.
Orvos, egyetemi tanár
A budapesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét 1880-ban. 1880-1885-ben külföldi tanulmányúton vett részt, 1885-ben Párizsban Charcot mellett dolgozott. 1908-1921-ben a IV. sz. belklinika igazgatója. Az öröklődő idegbántalmakat az idegrendszer elfajulásos állapotára vezette vissza. Fizikai mechanizmusnak tartotta a gondolkodást, az idegrendszeri bántalmakkal és betegségekkel foglalkozott, bevezette a heredodegeneratio fogalmát. Fontosak a hipnózisra, a hisztériára, a neuraszténiára vonatkozó kutatásai. Jelentős tevékenységet fejtett ki az orvosi műnyelv fejlesztése területén. 1898-tól az MTA tagja.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [2] | Kapronczay Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon | HIK |
| [4] | Pallas Nagy Lexikon | MEK |
| [5] | Jendrassik Ernő | Semmelweis Egyetem Galéria |
| [5] | Jendrassik Ernő | Wikipédia |
| [5] | Jendrassik Ernő | Tudósportál |
| [6] | Szállási Árpád: Jendrassik Jenő és a hazai kísérleti élettan kezdetei | Orvosi Hetilap |
| [8] | Lafferton Emese: Halált hozó hipnózis | KORALL - PDF |
| [9] | Képek a gyógyítás múltjából | Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
| [10] | A kísérletes orvostudomány megalapozói | Magyarország a XX. században - MEK |
| [11] | Dr. Varga József: Séta budapesti temetőkben - Jendrassik Ernő és Jendrassik Jenő | Varga József honlapja |