A Pittsburgh-i egyetemen végezte orvosi tanulmányait. Pályája legnagyobb részében a Mayo klinikán dolgozott, 1926-tól a reumás betegségek osztályát vezette. 1947-től a Minnesota-i egyetem professzora volt. A rheumatoid arthritis kutatása vezette el arra a feltételezésre, hogy a mellékvesekéreg által kiválasztott hormon rendelkezik antireumatikus hatással. Kendall, a Mayo klinika kémiai labortóriumának vezetője izolálta a kortizont, amit Hench sikerrel alkalmazott a rheumatoid arthritis és a reumás láz gyógyítására. A mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásárt kapott Hench, Kendall és Tadeus Reichstein orvosi Nobel-díjat 1950-ben.