Tipikusan közép-keleteurópai zsidó család gyermeke: apja lengyel, anyja cseh származású, a nemességet az osztrák császártól kapták. Lipcsében járt egyetemre, Zürichben doktorált, majd Koppenhágában dolgozott Bohr intézetében. Itt ismerkedett meg Otto Frisch-sel, közösen kutatták a nehézvíz neutronlassító és neutronelnyelési tulajdonságait. 1937-ben Joliot-Curie hívta meg Párizsba, saját kutatócsoportjába. Itt Lew Kowarskival együtt folytatta a nehézvíz-kutatásokat 1940 májusáig. Ekkor, Párizs német megszállása elől sikerült kettőjüknek az egész 185 kg nehézvizet és a kutatási dokumentációt Angliába menekíteni, ahol a Cambridge-ben folyó, hasonló célú kutatásokhoz csatlakoztak. Ezt a csoportot 1942-ben a brit kormány Montrealba küldte egy önálló kutatóhely megszervezésére, mely később az amerikai Manhattan projekthez csatlakozott. 1944 augusztusában, Párizs felszabadulásakor rövid időre hazatért és találkozott újra Joliot-Curie-vel. Ezt az amerikaiak rossz néven vették, mert féltek, hogy a szabadalmazásban amúgyis gyakorlott Halban feltár, kifecseg bizonyos atomtitkokat, amelyhez hozzáférhetett. (Ekkor még javában zajlott a háború.) A háború után Oxfordban, a Clarendon laboratóriumban kapott állást és bekapcsolódott az angliai titkos atomprogramba. 1954-ben tért vissza Párizsba, ahol a francia titkos atomprogramba vonták be. Eléggé öntörvényű személyiség volt, melyet barátai és feleségei is nehezen viseltek, bár tehetségét soha nem kérdőjelezték meg. (Dr. Radnai Gyula)