Bulla Béla
Keszthely, 1906. szept. 22. – Budapest, 1962. szept. 1.
Földrajztudós, egyetemi tanár
Az Eötvös-kollégium tagjaként végezte egyetemi tanulmányait Budapesten, földrajz-történelem szakon. 1929-től Cholnoky Jenő tanársegéde, majd adjunktus a Földrajzi Intézetében. 1941-től az Egyetemi Földrajzi Intézet igazgatója, 1944-től nyilvános rendes tanár. 1946-ban az MTA levelező tagja lett, de 1949-ben megfosztották akadémikusi címétől. 1954-ben választották meg ismét levelező taggá. 1952-től a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. 1954-től az MTA Földrajztudományi Kutató Csoportjának igazgatója és a Földrajzi Értesítő főszerkesztője. Több külföldi tudományos társaság tagja volt. Fő tárgyként az általános természeti földrajzot oktatta. Legjelentősebb eredményeit a löszkutatásban, a löszmorfológiában érte el. A hazai modern negyedkor-kutatás jelentős alakja, a klimatikus geomorfológia irányzat megteremtője.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [2] | Bulla Béla | Wikipédia |
| [2] | Bulla Béla | Tudósportál |
| [3] | Tíz portré a Budapesti Egyetem földrajzoktatásának múltjából | ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet |
| [4] | Somogyi Sándor: Emlékezés dr. Bulla Béla akadémikus, egyetemi tanár vízföldrajzi munkásságára születése 100. évfordulóján | Hidrológiai Tájékoztató - PDF |
| [5] | Bulla Béla geomorfológus professzor születésének 100. évfordulója | Magyar Múzeumok Honlapja |
| [6] | Keszthely, ahol élünk | Fejér György Városi Könyvtár, Keszthely - PDF |
| [7] | Fodor Ferenc: A magyar földrajztudomány története | MTA Földrajztudományi Kutatóintézet - PDF |