Best a Toronto-i egyetemen végezte fiziológiai és biokémiai tanulmányait, majd orvostanhallgatóként tanult tovább. Diák-asszisztensként csatlakozott 1921-ben Frederick Bantinghoz, aki John Macleod laboratóriumában folytatott kísérleteket a hasnyálmirigy által termelt inzulin előállítására. Mivel eredményeik eléggé ígéretesek voltak, Macleod támogatta és segítette a kísérletek folytatását. 1922-ben sikerült inzulint előállítaniuk, ezt követően az inzulin gyártása és alkalmazása is hamar elkezdődött. 1923-ban Banting és Macleod kapta meg az orvosi Nobel-díjat az inzulin felfedezéséért, Banting azonban a rá eső részt megosztotta Best-tel. Best az orvosi diploma és a doktori fokozat megszerzése után Macleod utóda lett a Toronto-i egyetemen, 1931-ben pedig, Banting halála után az egyetemen működő, Banting and Best elnevezésű orvostudományi kutatórészleg vezetője. Továbbra is jelentős sikereket ért el a diabetes gyógyításában, más területeken elért eredményei közül kiemelendő a heparin izolálása és előállítása.