Középiskolai tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Tanárai - Jakucs István és Nyáry Béla - ajánlásával került be a Pázmány Péter Tudományegyetemre (a mai ELTE) és az Eötvös Kollégiumba. Négy évig Berlinben ösztöndíjas kutatóként dolgozott, itt a fizika legújabb eredményeit ismerte meg. 1930-tól a szegedi egyetem elméleti fizika professzoraként dolgozott. 1936-48 között az Egyesült Izzó laboratóriumának vezetője, a budapesti Műegyetem tanára volt. Számos találmánya volt a fénycsövek és elektroncsövek fejlesztése, a rádióhullámú technika területén. Kifejlesztette a fotoelektronsokszorozó elvén alapuló részecskeszámláló berendezést. Elektronikai kísérletei során jutott a nevezetes Hold radar kísérlet gondolatára: a Holdra sugárzott és onnan visszaverődő radarjelek mérésére. A mérést az általa tervezett jelismétlési és jelösszegzési módszer alkalmazásával, munkatársai segítségével 1946. február 7-én hajtotta végre először. Ettől az időponttól számíthatjuk a magyar űrkutatás történetét. 1948-ban emigrálni volt kénytelen, magyar állampolgárságától, akadémiai tagságától megfosztották. Az USA szabványügyi hivatala (Bureau of Standars) munkatársaként dolgozott. Javaslatára fogadták el a méter új, a fény terjedési sebességén alapuló definícióját, amelyet munkatársaival, nagy pontossággal meghatározott. Számos kitüntetésben részesült. 1989-ben az MTA rehabilitálta és visszaadta tagságát.