Ángyán János
Budapest, 1886. márc. 9. – Pécs, 1969. júl. 19.
Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
Oklevelét a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerezte 1908-ban. 1907-től az egyetem kórbonctani intézetében Petrik Ottó mellett volt gyakornok. 1909-ben a berlini Robert Koch Intézetben dolgozott, 1909-től 1923-ig a budapesti II. sz. belklinikán adjunktus, majd megbízott intézetvezető. Az 1. világháború alatt (1914-18) a 7. Hadsereg bakteriológiai és kórtani osztályát, majd a budapesti helyőrség szívbetegállomását vezette. 1923-tól a pécsi tudományegyetem orvosi karán a belgyógyászat ny. r. tanára, majd a belklinika igazgatója volt 1959-ig. 1935-36-ban dékán, 1943-44-ben rektor volt. Munkássága a belgyógyászat teljes területét felölelte. Foglalkozott a gümőkór elleni küzdelemmel, szilikózis-vizsgálatokkal, szorgalmazta Harkányfürdő fejlesztését. Fő törekvése a klinika megszervezése volt.
| [1] | Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 | MEK |
| [3] | Arcképcsarnok | PTE ÁOK |
| [3] | Ángyán János | Wikipédia |
| [4] | Kapronczay Károly: Orvosdinasztiák II. - Ángyán család | Turul 70 |
| [6] | Süle Tamás: A pécsi egyetemi II. Belklinika története | PTE-ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum |