Matematikatanár
Rátz László a budapesti, berlini és strasbourg-i egyetemen tanult. 1890-tõl 1935-ig, nyugalombavonulásáig volt az Evangélikus Gimnázium matematika tanára, mely 1904-tõl a Városligeti fasorban mûködött. 1909-1914 között igazgatója is volt a gimnáziumnak, azonban errõl a megbízatásról lemondott, hogy több idõt szentelhessen az oktatásnak. Mikola Sándorral, az iskola híres fizikatanárával együtt érték el az iskola kiemelkedõ sikerét: a Fasori Gimnáziumot az ország egyik legjobb - ha nem a legjobb - iskolájává tették. Hatása messze túlterjedt a gimnázium falain. Rátz Lászlónak fontos szerepe volt a matematikaoktatás megreformálásában, bevezette a gimnáziumi tananyagba a differenciálszámítást. Húsz éven át szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat. Tanítványaiban felismerte a tehetséget, s minden lehetõséget megadott továbbfejlõdésükhöz. Közülük, többek között, oly kiválóságok kerültek ki, mint Neumann János matematikus, és Wigner Jenõ Nobel-díjas fizikus, akikkel Rátz László külön is foglalkozott. Emlékére alapították középiskolai tanárok számára a Rátz Tanár Úr Életmûdíjat.

Orvos, szemész, egyetemi tanár
1887-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti egyetemen. 1888-tól mûködött a budapesti szemklinikán, elõbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus. 1893-1894-ben a tanszék helyettes vezetõje. 1900-ban ny. rk. tanár. 1900-1904-ben fõorvos elõbb a János, majd az István Kórházban. 1903-ban trachomaügyi kormánybiztos, mint ilyennek érdeme a trachoma hazai leküzdése. 1905-tõl 1936-ig ny. r. tanár a budapesti egyetemen, az I. szem klinika igazgatója. Szerkesztõje volt a Szemészet és az Orvosképzés c. lapoknak. Kiváló szemész, a szemészet minden területével - diagnosztikával, patológiával, terápiával, mûtéttannal - igen magas színvonalon foglalkozott. Az intézményes hazai orvostovábbképzés egyik megteremtõje. Az öregkori hályog gyógyítására az általa leírt mûtétet jelenleg is végzik világszerte. Jelentõs szemészeti iskolát nevelt fel. Hosszú ideig volt az orvostovábbképzés központi bizottságának elnöke. Közremûködött a magyar tudomány külföldi kapcsolatainak kiépítésében.

Német csillagász, matematikus
Teológiát, matematikát, asztronómiát és asztrológiát tanult Tübingenben, 1576-ban lutheránus lelkész lett. 1580-tól a heidelbergi egyetem, majd 1583-tól a tübingeni egyetem matematikaprofesszora volt, az utóbbi helyen 47 évig tanított. Kezdetben a ptolemeuszi rendszer híve volt, azonban az elsõk egyike volt, akik elfogadták és tanították Kopernikusz tanait. Az õ tanítványa volt Johannes Kepler. Az aranymetszés értékét õ számította ki elsõként. Egy aszteroid és egy holdkráter viseli a nevét.

Francia fiziko-kémikus, Nobel-díjas
1894-1897-ben fizikus asszisztensként katód- és röntgensugárzással foglalkozott. 1897-ben a tudományok doktora címet szerzett a katód- és röntgensugárzással kapcsolatos elméletéért. Még ugyanabban az évben a párizsi Sorbonne egyetem docense lett, 1910-ben professzori címet szerzett. Foglalkozott a gázok elektromos vezetõképességével is. Legismertebb munkája a kolloidok ezen belül elsõsorban az úgynevezett Brown-mozgás vizsgálata. Eredményei ezen a területen megerõsítették Einstein elméleti tanulmányát, mely szerint a kolloid részecskék a gáztörvényeknek megfelelõen kell viselkedjenek és ebbõl következõen a mólnyi gázra vonatkozó Avogadro szám kalkulálható. Vizsgálataival bizonyította az atomok és molekulák létét, amelyek módot adtak az atomi jellemzõk mérésére. 1926-ban tüntették ki Nobel-díjjal az anyag nem folytonos szerkezetén végzett munkájáért, különösen a szedimentációs egyensúly felfedezéséért.

Angol fizikus, Nobel-díjas
1927-ben a cambridge-i egyetemen szerezte meg a B. A. és 1927 az M. A. fokozatot. 1929-tõl a manchesteri egyetemen adott elõ, 1930-tól 1933-ig ismét Cambridge-ben oktatott, majd 1933-ban a bristoli egyetemen az elméleti fizika professzora lett. Eleinte az atomi ütközésekkel foglalkozott, majd Bristolban szilárdtest-fizikai kutatásai során a fémek, fémötvözetek, félvezetõk és fotoemulziók tulajdonságait vizsgálta. 1938-ban elméletileg leírta a fénynek atomi szinten a fotoemulzióra gyakorolt hatását, az ún. látens kép keletkezését. 1954-ben lett a Cambridge-i egyetemen a fizika Cavendish-professzora. A fémek elektromos vezetését tanulmányozta, majd az amorf anyagok vezetõképességét vizsgálta. Nevéhez fûzõdik a az amorf anyagokban lezajló, az elektromosan vezetõ, fémes állapot és a szigetelõ, nemfémes állapot közötti fázisátmenet egy speciális fajtájának, az ún. Mott-átmenetnek a leírása. Eredményei jelentõsen hozzájárultak ahhoz, hogy a személyi számítógépek, zsebkalkulátorok, másológépek és más elektronikus eszközök lényegesen olcsóbbá váltak, és széles körben elterjedhettek. Az amerikai P. W. Anderson és J. H. Van Vleck társaságában 1977-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses és rendezetlen rendszerek elektronszerkezetével kapcsolatos alapkutatásaiért. Jelentõs szerepet vállalt a brit oktatás megújításában.

Bányamérnök, bányageológus, akadémiai tanár
1860-63-ban a selmeci akadémián tanult bányászatot-kohászatot. 1864-1878 között Selmecbánya környéki kincstári bányákban dolgozott, 1878-1908 között a selmeci bányaigazgatóság bányageológusa volt. 1898-1904 között a selmeci Akadémián az ásványföldtani tanszéken tanított. Új módszerét, a bányageológiai felvételek rendszerérõl külföldön is elismerték.

Zoológus
Eperjesen teológiai, 1868-70-ben Berlinben és Tübingenben természettudományi tanulmányokat végzett és doktori oklevelet szerzett. 1870-ben a nyíregyházi, 1871-ben a bajai tanítóképzõ tanára, 1878-ban ennek igazgatója lett. Madártani és tanügyi cikkei szakfolyóiratokban jelentek meg. Fõ kutatási területe az egysejtûek voltak, ezeken kívül a kerekes férgek.

Közgazdász, egyetemi tanár
Pályáját a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál kezdte, majd 1902-ben a földmûvelésügyi minisztériumba került. 1907-ben a budapesti mûegyetemen a kereskedelem és iparpolitika magántanára, 1917-48-ban ny. r. tanára. 1925-1949-ig a Közgazdasági Szemle szerkesztõje, a Közgazdasági Lexikon (Bp., 1937) szerkesztõje volt. Széles körû elméleti közgazdasági elmélettörténeti munkásságot fejtett ki. Az osztrák iskola híve és követõje volt. Késõbb az áralakulás, jövedelemeloszlás egyensúlyi elmélete felé hajlott. Behatóan foglalkozott a konjunktúrakutatással, e területen elméletileg a cambridge-i iskolához közeledett. A piaci folyamatok elemzésében Marshall tanaiból indult ki, és mind több figyelmet fordított a kvantitatív vizsgálatokra és azok eredményeire. Egész munkássága során sokat foglalkozott a gazdaságpolitika tudományos megalapozásának a bonyolult kérdésével. 1921-tõl az MTA tagja.

Geológus, paleontológus
A budapesti tudományegyetemen doktori oklevelet szerzett 1924-ben. Elsõ munkahelye az Magyar Nemzeti Múzeum, majd 1939-ben a Földtani Intézethez került. Földszerkezeti tárgyú munkássága alapján a debreceni tudományegyetem magántanárrá habilitálta 1938-ban. A Földtani Intézetben fõgeológus, igazgató helyettes, megbízott igazgató 1946-1950-ig. Ezután a Dorogi Szénbányászati Tröszt, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalat fõgeológusa. 1956-tól 1964-es nyugdíjazásáig a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet geológus tanácsadója. Õslénytannal, hidrogeológiával és tektonikával foglalkozott. Részletesen tanulmányozta a Keleti- Alpok és a Kárpátok földtani felépítését és szerkezetét, a hévizek hõmérsékletének eredetét, és általában a szervetlen és a szerves élet kapcsolatát.

Német csillagász
Fiatalon teológiát tanult, emellett csillagászattal is foglalkozott. 1796-ban Johann Hieronymus Schröter (1745-1816) meghívta a Bremen melletti Lilienthalba, fia mellé házitanítónak. Schröter magán-csillagvizsgálójában észleléseket végzett bolygókról és üstökösökrõl. 1804-ben felfedezte a Juno-nak elnevezett kisbolygót. 1805-tõl C. F. Gauss mellett dolgozott Göttingenben. Megszerkesztette kora legrészletesebb csillag-atlaszát. Három új üstököst, és 8, addig ismeretlen csillaghalmazt és gázködöt - köztük a nevezetes "Csigavonal" (Helix) ködfoltot is - fedezett fel. Nevét egy holdkráter és a 2003.sz. kisbolygó is viseli. (Bartha Lajos)

Amerikai matematikai statisztikus, elméleti közgazdász
Miután tanított a Stanford Egyetemen és a Columbia Egyetemen, 1946-tól haláláig a matematikai statisztika professzora volt a University of North Carolina-n, Chapel Hill-ben. Jelentõs hatást gyakorolt a modern közgazdasági elméletekre, a piaci verseny során tanúsított magatartásra, a haszon növelésére irányuló stratégiákra, a nem megújuló természeti erõforrások kitermelésére vonatkozó elméleteivel. A matematikai statisztikában nevéhez fûzõdik a Hotelling-féle t-négyzet eloszlás, és annak alkalmazása a statisztikai hipotézisek tesztelésében.

Angol vegyész, Nobel-díjas
1950-ben a Cambridge-i egyetemen szerzett Ph. D. fokozatot. 1955 és 1963 között az Edinburgh-i egyetemen a kémiai és biológiai csoport igazgatója volt. 1964-ben megalapította a Glynn Kutatólaboratóriumot, melynek kutatási igazgatója lett. A munkatársaival végzett kutatási programban tisztázta annak a folyamatnak a mechanizmusát, amelynek során az élõ sejtek mitokondriumában energia termelõdik az adenozin-difoszfátnak (ADP) adenozin-trifoszfáttá (ATP) való átalakítása, az ún. foszforiláció létrehozásához. Ezt az elméletet kemiozmotikus elméletnek nevezte el. 1974-ben tagjává választotta a Royal Society. 1978-ban Nobel-díjat kapott a kemiozmotikus elmélet megalkotásáért, mellyel hozzájárult a biológiai energia átvitel megértéséhez.

Fiziológus, farmakológus, egyetemi tanár
A pesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1860-tól tanársegéd a budapesti élettani tanszéken. 1862-ben magántanár szövettanból. 1863-tól az elméleti orvostan tanára a kolozsvári, 1867-1871-ig a pesti egyetemen; 1871-1883-ig az általános kórtan helyettes, 1871-1888-ig a gyógyszertan ny. r. tanára a budapesti egyetemen. Kutatásokat végzett a rákkal és egyéb daganatokkal, a gyulladásokkal, különféle alkaloidok hatásával kapcsolatosan. A sejtkórtannak és Pasteur tanításainak hazai ismertetõje. Elsõk között végzett hazánkban bakteriológiai kutatásokat. Markusovszky Lajos segítõtársa volt az Orvosi Hetilap szerkesztésében és az egyetemi oktatás fejlesztésében. 1864-tõl az MTA tagja.

Geológus, paleontológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána a mûegyetem ásványföldtani intézetének tanársegédjeként Schafarzik Ferenc mellé került. 1909-tõl a Földtani Intézetben geológus, 1926-tól a debreceni egyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, 1936-tól az iparügyi minisztérium bányászati kutatási osztályának vezetõje. 1947-tõl a budapesti egyetemen az õslénytan tanára, az Õslénytani Intézet vezetõje. Jelentõsek kõszénföldtani kutatásai, elsõsorban az esztergomi, dorogi, tokodi és tatabányai szénmedence, valamint a komlói kõszéntelep 1946-1949-i geológiai feltárása. Nagy érdemei vannak a magyarországi kõolajtermelés tudományos kutatása és gyakorlati kivitelezése terén, valamint a gyöngyösoroszi érckutatás korszerû felelevenítésében és a bauxit hazai feltárásában. 1931-tõl az MTA tagja.

Francia csillagász, matematikus, teológus
Apja Loudon jegyzõje, mûkedvelõ csillagász, aki értékes megfigyeléseket végzett az 1607. évi (utóbb E. Halleyrõl elnevezett) üstökösrõl, és felkeltette fia érdeklõdését is e tudomány iránt. 21 éves korában katolizált, teológiai tanulmányokat folytatott, 1632-ben pappá szentelték. 1632-tõl a párizsi Királyi Könyvtárban könyvtárosként dolgozott. Könyvek beszerzésére sokat utazott Itáliába, Németországba és Hollandiába, 1657-tõl egy ideig Hollandiában a francia követ titkára volt. Kiterjedt levelezést folytatott kora számos nagynevû tudósával. Különösen jelentõs Kepler munkájának ismertetése (1645), valamint a bolygók pályájára vonatkozó számításai, melyeket Newton is elismeréssel említett. A Nagy Andromeda-köd (M31) - a legközelebbi csillagrendszer - távcsöves újra-felfedezõje volt. Matematikai munkája mellett kiadta apjának csillagászati észleléseit is. A londoni Royal Society egyik elsõ tagja, nevét egy holdkráter viseli. (Bartha Lajos)

Francia vegyész, mikrobiológus
1847-ben a párizsi École Normale Supérieure-ön doktori oklevelet szerzett fizikából és kémiából. 1849-tõl a strasbourg-i egyetemen kémiát tanított. 1854-tõl a lille-i egyetem tanára volt. 1858-ban a École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között a Sorbonne professzora. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézetet vezette. Több tudományos díja mellett számos kitüntetésben részesült. 1882-ben. a Francia Akadémia tagjává választották. 1881-ben az MTA is tagjai közé választotta. 1948-ban felfedezte az optikai aktivitás jelenségét, amelyet 1860-ban a molekulaszerkezetnek tulajdonított. 1856-ban az erjedés kérdéseivel kezdett foglalkozni és megcáfolta az õsnemzés [spontaneous generation] elméletét. 1863-ban kidolgozta a pasztörizálás módszerét (eredetileg bornál alkalmazta). Késõbb betegségek tanulmányozásába kezdett és 1880-ban a kolera, 1882-ben a lépfene és 1885-ben veszettség elleni vakcinákat fejlesztett ki.

Francia kémikus, fizikus
Tanulmányait az École Normale Supérieure-ön végezte, majd néhány évi középiskolai tanárkodás után itt is dolgozott nyugdíjbavonulásáig. 1900-ban a rádium sugárzását tanulmányozva felfedezte, hogy a természetes rádioaktivitás Ernest Rutherford által alfa-, illetve béta-sugárzásnak elnevezett fajtái mellett létezik egy harmadik, nagyobb áthatolóképességû sugárzás is. Ezt a sugárzást késõbb ugyancsak Rutherford gamma-sugárzásnak nevezte el. 1914-ben mutatták ki, hogy a gamma-sugárzás elektromágneses sugárzás. Villard a továbbiakban is a radioaktív sugárzásokkal foglalkozott, többek között tökéletesítette a dozimetriai módszereket. Több radiológiai eszközt is kifejlesztett.

Amerikai matematikus, fizikus
A New York University-n szerzett Ph.D. fokozatot Courant vezetésével. 1951-tól Princetonban dolgozott egy szigorúan titkos plazmafizikai kutatási feladaton, melynek célja a szabályozott magfúzió megvalósítása volt, energiatermelés céljára. A plazmafizikában elért jelentõs eredményei mellett fontos eredménye az ún. "Kruskal-koordináták" bevezetése az általános relativitáselméletben, amely jelentõs hozzájárulás a fekete lyukak magyarázatához. Ugyancsak fontosak a szolitonok leírására szolgáló egyenletek megoldásában elért eredményei.

Vegyész, fõreáliskolai tanár
Tanulmányait a bécsi és zürichi mûegyetemen végezte, 1868 õszétõl Nendtvich Károly mellett tanársegéd és ugyanettõl 1901-ig a budapesti belvárosi fõreáliskola tanára. 1873-tól a fõvárosi vegyészeti hivatal, 1901-tõl 1910-ig a székesfõvárosi vegyészeti és tápszervizsgáló intézet igazgatója. A levegõ széndioxid tartalmának meghatározásával, ásványvízelemzéssel, ivóvízkezeléssel, a naftalin és származékaival, a kámforsav és amidjainak dehidratálásával stb. foglalkozott. 1880-tól az MTA tagja.

Osztrák pszichiáter, ideggyógyász, Nobel-díjas
1880-ban a bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát. Elõször egy ideig a bécsi pszichiátriai klinikán dolgozott. 1889-ben Krafft-Ebing utódaként Grazban, majd 1893-ban Bécsben lett egyetemi tanár, és a bécsi pszichiátriai klinika igazgatója. Munkássága több irányú volt, foglalkozott a pajzsmirigy kórtanával, a golyva jódkészítményekkel való megelõzésével, felismerte a kretenizmus és a pajzsmirigymûködés összefüggését. 1887-ben kiadott tanulmányában megfogalmazta, hogy egyes lázas betegségek az elmebetegségekre elõnyös hatást gyakorolnak. 1917-ben, a szifilisz harmadik fázisában lévõ, idegrendszeri tüneteket mutató betegek kezelése céljából bevezette a láz-terápiát. Maláriás betegek vérét juttatta be a betegek szervezetébe, az elõidézett lázroham enyhítette a betegség lefolyását, az idegrendszeri tüneteket. A fellépõ maláriát kininnel gyógyította. 1927-ben "a maláriaoltás jelentõségének felfedezéséért a progresszív paralízis kezelésében" indoklással orvostudományi Nobel-díjat kapott.

Amerikai óceanográfus
A Yale egyetemen végzett 1942-ben, majd ugyanott matematikát és csillagászatot oktatott. 1944-tõl a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézetben dolgozott, 1959-tõl az MIT oceanográfia professzora lett. A tengeráramlások megfigyelésére sok kutatóállomást létesített, a mérési eredmények alapján alapvetõ felfedezéseket tett a globális áramlási rendszerek viselkedésérõl. Megállapításai közé tartozik pl. a Golf-áramlat északi lesüllyedése, és a déli irányú mélységi áramlás felfedezése. (Piriti János)

Premontrei csillagász, egyetemi tanár
A prágai majd a bécsi obszervatórium asszisztense, 1835-1852 között a pesti tudományegyetem tanára és az egyetemi csillagvizsgáló igazgatója. Nagy gondot fordított a meteorológiai megfigyelések tökéletesítésére. Jelentõsebb csillagászati észleléseket csak a Halley-üstökös visszatérése, és a Neptunusz felfedezése alkalmából végzett. Sokat fáradozott az 1849-ben elpusztult csillagvizsgáló újjászervezése érdekében, de hiába. Õ volt a gellérthegyi csillagvizsgáló utolsó igazgatója. 1857-1861 között a József-ipartanoda (a Mûegyetem elõdjének) igazgatója.

Orvos, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, majd Isaszegen körzeti orvos lett. 1931-ben kivándorolt Afrikába, ahol Olasz Szomáliföldön telepedett le. Az elviselhetetlen klíma miatt Abesszíniába költözött, ahol a császári család orvosa lett, és megszervezte az abesszín hadsereg egészségügyi szolgálatát. Innen Arushába ment, ahol évtizedeken keresztül gyógyította a maszáj és kikuju törzs tagjait, s foglalkozott a trópusi betegségek, fõként a malária gyógyításával, valamint a rák elleni küzdelemmel.

Fizikus, tudománytörténész, mûegyetemi tanár
1950-ben végzett az ELTE matematika-fizika tanár szakán. A filozófia szakot is elvégezte 1957-ben. 1959-ben tanársegéd a BME (akkor ÉKMüE) Kísérleti Fizikai Tanszékén, melyet Gyulai Zoltán akadémikus vezetett. Kandidátusi disszertációját 1969-ban védte meg. Felsõ éves közlekedésmérnök-hallgatóknak kvantummechanikát, relativitáselméletet tanított több évtizeden keresztül. 1975-ben nevezték ki tanszékvezetõnek. Az õ tanszékvezetése idején indultak el a kvantumoptikai kutatások. Egyetemi tanárrá 1981-ben nevezték ki. A tanszékvezetésrõl 1988-ban leköszönt. A BME egyik rektorhelyettese 1978-1987 között, sokat tett azért, hogy a BME-n létrejöjjön a Természet- és Társadalomtudományi Kar. Számos nemzetközi szervezet magyar nemzeti bizottságának volt tagja. 1996-tól a Gábor Dénes Fõiskolán az Alaptudományi Tanszék vezetõje lett. A Fõiskolán és a LSI Informatikai Oktatóközpontban a tudományos fõigazgató- helyettesi posztot is betöltötte. A Fizikai Szemlében számos cikke, recenziója jelent meg.

Elméleti fizikus, egyetemi tanár
A váci piarista gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Novobátzky Károly hamar felfigyelt a tehetséges és kiváló tanári képességekkel megáldott hallgatóra, s Nagy Károllyal és Marx Györggyel együtt õt is felvette maga mellé, az elméleti fizikai tanszékre. Három éves aspirantúrája végén, a magnetohidrodinamikai lökéshullámokról írt disszertációjának sikeres megvédése után lett Szabó János a fizikai tudományok kandidátusa. Jó elõadói képessége, frappáns elõadásai népszerû tanárrá tették az ELTE-n, nemcsak a hallgatók, de kollégái körében is. Kedvenc témájának kutatásába bevonta a nála csak néhány évvel fiatalabb Abonyi Ivánt is. Híre messze terjedt, külföldi konferenciák kedvelt elõadója volt, ebben sokrétû nyelvtudása segítette. 1961-ben a miskolci mûegyetem fizikai tanszékének lett a vezetõje, s néhány év kihagyásával egészen 1985-ös nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Eredményes plazmafizikai és magnetohidrodinamikai kutatásait csaknem száz magas színvonalú szakmai publikációja és számos külföldi meghívása hitelesítette. (Dr. Radnai Gyula)

Német matematikus
Több német egyetemen tanult, doktorátusát a berlini egyetemen szerezte. 1943-ban professzornak nevezték ki a hannoveri mûszaki egyetemre, 1952-ben a hamburgi egyetemre. Itt megalapította az Alkalmazott Matematikai Intézetet. Nagyszámú publikációja elsõsorban a numerikus matematika területére esik, de céljai közé tartozott az is, hogy megvilágítsa, nincs éles határ a "tiszta" és az alkalmazott matematika között. Számos alapvetõ kézikönyv szerzõje a numerikus matematika, ezen belül a differenciálegyenletek, a sajátértékproblémák megoldása területén. Könyvet írt az optimalizálási problémákról is. Nevezetes, máig megoldatlan probléma a róla elnevezett Collatz sejtés, melynek kiterjedt irodalma van.

Erdõmérnök, szakíró
Oklevelét 1921-ben a soproni akadémián szerezte meg. 1923-tól a somogyszobi erdõgazdaság vezetõje volt. 1927-ben az erdõmérnöki fõiskola erdõmûveléstani tanszékén tanársegédként dolgozott. Közben a Magyar Ornithologusok Szövetségének és a Hubertusz Vadászati Védõegyesületnek titkára volt. 1936-tól Budapesten az Országos Erdészeti Egyesület titkára volt. 1938-1944-ig az Erdészeti Lapokat szerkesztette. 1944-tõl katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza. 1948-tól a Magyar Állami Erdészet Központi Igazgatóságánál, 1949-tõl az Erdõközpont erdészeti dokumentációs osztályán, 1950-tõl 1954-ig a Mezõgazdasági Dokumentációs Központnál, majd hosszabb ideig az Akadémiai Kiadónál szerkesztette az Agrárirodalmi Tájékoztatót (1953-56), a Magyar Agrárirodalmi Szemle Erdészeti rovatát (1950-57). Közremûködött több szótár munkálataiban.

Vegyész, egyetemi tanár
1935-ben végzett a szegedi egyetemen, kémiából szerzett doktori fokozatot. 1936-1939 között Szent-Györgyi Albert közvetlen munkatársa. 1949-tõl 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani Intézetét vezette. Számos területen ért el kimagasló tudományos eredményeket. Õ volt a penicillin hazai gyártásának és a magyar biotechnológiai kutatásoknak az egyik megindítója. Kidolgozta a gyulladásgátló szteroid hormonok mikrobiológiai elõállítását.

Német anatómus, hisztokémikus, író, egyetemi tanár
1948-1950 elektromûszerész, 1950 és 1956 között a Friedrich Schiller Universität Jena (a jénai Egyetem) orvosi fakultásán diplomát kap, melyet hisztokémiai doktori disszertációval zárt le. 1958 az embriológia megbízott elõadója. 1961 az Anatómia Intézet hisztokémiai részlegének vezetõje. 1962 habilitáció. 1963 az intézet megbízott-, majd 1964-ben kinevezett igazgatója. Az intézetet átszervezte: elektronmikroszkópia mellett az autoradiográfia is helyett kapott, a mikroszkópos részleg (fluoreszcens- és polarizációs mikroszkópia) mellett kémiai és biokémiai részleget szervezett. 1969-tõl a humán vörösvértest felületének vizsgálata állt elõtérben komplex módszerekkel. "Ultrahistochemie" c. könyve 1969-ben és 1973-ban ért meg újabb kiadást. Ma is nélkülözhetetlen az Elektronmikroskopische Histochemie, Teil 1. könyve, mely a Handbuch der Histochemie sorozatban jelent meg 1977-ben. Több nemzetközi hisztokémiai Társaság vezetõségi tagja. Elõadásait utolsó pillanatig megtartotta. Súlyos betegsége megszakította pályáját. 1985-ben és 1990-ben nemzetközi részvétellel Günther Geyerre emlékezõ symposiumot rendeztek Jénában. (Dr. Josef Makovitzky)

Mérnök, matematikus, egyetemi magántanár
A budapesti tudományegyetem bölcsészeti karának matematika-fizika szakán folytatta tanulmányait, ezzel párhuzamosan a budapesti mûegyetemen hallgatója volt. 1923-ban matematikából, elméleti és kísérleti fizikából doktorált, és középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1923-1926 között a várpalotai gimnáziumban tanított. 1926-tól a szegedi tudományegyetem geometriai tanszékén tanársegéd, 1929-ben egy szemeszteren ösztöndíjas a hamburgi egyetemen, 1933-ban a szegedi egyetemen magántanár, 1942-tõl intézeti tanár a szegedi egyetem geometriai tanszékén, 1946-ban nyugdíjazták. 1948-ban mint statisztikus a Csepel Mûveknél helyezkedett el, majd a szerszámgépgyárban lett gyártmánytervezõ. A fogaskerekekre vonatkozó tanulmányait az MTA is jelentékenyen támogatta.

Hidrológus
A budapesti mûegyetemen szerzett mérnöki diplomát 1947-ben. Különféle tervezõintézeteknél dolgozott, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (VITUKI) igazgatója, késõbb fõigazgatója lett. A felszín alatti vizek hidrológiájával és hidraulikájával foglalkozott. Jelentõs eredményeket ért el a szemcsés halmazoknak és repedezett kõzeteknek az áramlással szemben kifejtett ellenállása, annak dinamikája vizsgálatában, az ún. permanens és nem permanens szivárgó vízmozgás gyakorlati jellemzésére szolgáló egységes számítási rendszerek kidolgozásában, ill. a talajvíz feletti telítetlen rétegben lejátszódó hidrológiai folyamatok feltárásában. A mûtárgytervezéssel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai, valamint talajmechanikai és mérnök-geológiai kérdésekkel foglalkozott. Különösen jelentõs kutatási eredményeket ért el a szivárgó vízmozgás tanulmányozása során. 1979-tõl az MTA tagja.

Villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bolyai- és Széchenyi-díjas egyetemi tanára, az MTA rendes tagja, a Nagy Szent Gergely-rend birtokosa, a Leuveni és a Pannon Egyetem díszdoktora, az Academia Europaea tagja. Roska Tamás a PPKE Információs Technológiai és Bionikai Karának alapító dékánja, a celluláris hullámszámítógép architektúrájának megalkotója, a hazai bionikai képzés megteremtõje fiatalok generációit indította el a világszínvonalú kutatómunka felé. Tudományos tevékenységét számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el. Emberi nagylelkûségét, szerénységét, a jó ügyért való lelkesedését és a diákokért való fáradhatatlan törõdést hagyta ránk örökül. Roska Tamás 50 éve a budapesti mûegyetemen, villamosmérnökként szerzett kitüntetéses diplomát.

Német fizikus
Münchenben és Erlangenben végezte tanulmányait. 1906-ban Manchesteri Egyetem munkatársa, Rutherford mellett dolgozott 1912-ig. Itt építette meg a késõbb róla elnevezett számláló elsõ változatát az alfa-sugárzás tulajdonságainak vizsgálatára. Az ezzel végzett kísérletek hozzájárultak ahhoz, hogy Rutherford az alfa-részecskét a héliumatom magjaként azonosítsa. 1912-ben visszatért Németországba, több német egyetemen volt professzor, utoljára 1936-tól haláláig a berlini Technische Hochschule professzora volt. A kozmikus sugárzás, a mesterséges radioaktivitás és a maghasadás vizsgálatával foglalkozott. A 20-as években munkatársával, Walther Müllerrel alkotta meg a továbbfejlesztett Geiger-Müller-számlálót.

Francia orvos, fiziológus, Nobel-díjas
A párizsi Sorbonne-on kezdte meg egyetemi tanulmányait, ezeket a z elsõ világháborúban katonai szolgálata miatt megszakította. 1930-ban szerzett orvosdoktori fokozatot. Ezután az USA-ban telepedett le, pályafutása legnagyobb részében a Columbia Egyetemen oktatott és New Yorkban a Bellevue kórházban folytatott orvosi gyakorlatot. 1941-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, 1951-ben professzorrá nevezték ki. Tagja lett számos fiziológiai folyóirat szerkesztõbizottságának. 1931-tõl D. W. Richards-szal tanulmányozta a légzés élettanát és kórtanát, a szív és tüdõ kutatásának módszereit. A Werner Forssmann által végzett kísérletek továbbfejlesztésével jól alkalmazható szívkatéterezési módszert dolgoztak ki. Cournand foglalkozott a tüdõsebészeti mûtétek élettani hatásával, a levegõ és a vér közötti gázcserével. 1956-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott megosztva Werner Forssmann-nal és Dickinson W. Richards-szal a szívkatéterezéssel kapcsolatos felfedezésekért, valamint a keringés kóros elváltozásainak területén tett felismerésekért.

Spanyol-amerikai molekuláris biológus, Nobel-díjas
A Madridi Egyetemen 1929-ben szerzett orvosi diplomát. 1935-ben a Madridi Egyetem Orvostudományi Kutatóintézete élettani részlegének vezetõje lett. Az Oxfordi Egyetemen eltöltött évei (1938-41) alatt azt vizsgálta, mi a tiamin szerepe az élõ szervezetben. 1942-ben a New York-i Egyetem orvostudományi karának tudományos munkatársa, majd 1946-ban az intézmény farmakológiaprofesszora lett. 1974 és 1985 között a Roche Molekuláris Biológiai Intézetben dolgozott, majd a Madridi Autonóm Egyetemen tanított. 1959-ben Arthur Kornberg amerikai biokémikussal megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Az elismerést annak köszönhette, hogy felfedezett egy bakteriális enzimet, amelynek segítségével ribonukleinsavat (RNS-t) tudott elõállítani; ez az anyag központi szerepet játszik a sejtek fehérjeszintézisében.

Brit születésû amerikai asztrofizikus, csillagász
Tanulmányait a Bristol-i, majd a londoni egyetemen végezte. Kezdetben részecskefizikával foglalkozott, 1948-ban házasságot kötött Margaret Peachey csillagásszal, s az õ érdeklõdése is a csillagászat felé fordult. Kutatómunkájukban mindvégig szorosan együttmûködtek. 1950-62 között különbözõ egyetemeken dolgozott Londonban, a Harvard Egyetemen, Chicago-ban, és Cambridge-ben (Anglia), valamint a Mount Wilson, és a Palomar Obszervatóriumokban, Kaliforniában. 1962-tõl a University of California San Diego (UCSD) oktatója volt, 1963-tól professzorként. 1978 és 1984 között a Kitt Peak National Observatory igazgatója volt Arizonában, majd 1984-tõl 2002-ig ismét az UCSD professzora volt. 1957-ben megjelent, feleségével, William Fowler amerikai fizikussal és Fred Hoyle brit csillagásszal írt nevezetes közös cikkükben elméletet dolgoztak ki a lítiumnál nehezebb elemek keletkezésére a világegyetemben. Burbidge nem fogadta el a "Big Bang" elméletét, hanem a Fred Hoyle és mások által megfogalmazott ún. "állandó állapotú világegyetem" (steady state universe) elméletét képviselte. 1993-ban Fred Hoyle-lal és J. V. Narlikar-ral az elmélet továbbfejlesztésére is kísérletet tettek (Quasi-steady state universe). Jelenleg a "Big Bang" elmélet az általánosan elfogadott. Burbidge nevét a 11753 számú, Geoffburbidge nevû aszteroida viseli.

Zoológus, entomológus
A budapesti tudományegyetemen végezte tanulmányait természetrajz-vegytan szakon. 1937-ben doktori szigorlatot tett. 1937-tõl az egyetemen díjtalan gyakornok, ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában díjtalan tisztviselõjelölt. 1941-tõl muzeológus, 1955-tõl az Állattár vezetõje, 1969-tõl a múzeum fõigazgató helyettese, 1970-tõl fõigazgatója. Az MTA Zoológiai Bizottságának 1966-tól elnöke, 1963-69-ben a Tudományos Minõsítõ Bizottság általános szakbizottságának elnöke. 1970-tõl a Magyarország állatvilága c. sorozat fõszerkesztõje. Számos nemzetközi társaság és szervezet tagja volt. Kutatási területe az entomológia, taxonómia, zoogeográfia, faunagenetika. Tanulmányozta Magyarország bogárfaunáját, az óceániai szigetvilág állatföldrajzi problémáit és a sivatagi zónák talaj faunáját. 1967-tõl az MTA tagja.

Skót tudós, a táplálkozástudomány szakértõje, Nobel-díjas
A Glasgow-i Egyetemen eleinte teológiát tanult. Tanulmányainak megszakításával néhány évig tanítóként mûködött, itt ismerkedett meg közelrõl a városi szegénység táplálkozási problémáival. Az egyetemre visszatérve orvosi diplomát szerzett. Elsõsorban az anyagcsere és táplálkozás problémáival foglalkozott. 1914-ben lett az Aberdeeni Egyetem Takarmányozástudományi Intézetének (késõbbi nevén a Rowett Kutatóintézetnek) az elsõ igazgatója. 1936-ban jelent meg Food, Health and Income (Táplálkozás, egészség és jövedelem) c. tanulmánya, amelyben a különbözõ jövedelmû társadalmi rétegek táplálkozási jellegzetességeit tekintette át. Kutatási eredményei képezték a 2. világháborús brit élelmiszer-fejadagrendszer alapját. A 2. világháború alatt Boyd Orr tagja volt a kormány élelmezéspolitikai tudományos bizottságának, és az Aberdeeni Egyetemen a mezõgazdasági tanszéket vezette. 1945-ben lett a Glasgow-i Egyetem rektora, és 1948-ig az ENSZ Élelmezésügyi és Mezõgazdasági Szervezetének (FAO) igazgatója. 1935-ben lovaggá ütötték, 1949-ben bárói címet kapott. 1949-ben Nobel-békedíjat kapott az éhség és szegénység ellen folytatott küzdelmének elismeréseként.

Német asztrofizikus
Fizikát hallgatott a tübingeni egyetemen, majd a müncheni egyetemen Sommerfeld tanítványaként doktorált 1927-ben. Rockefeller-ösztöndíjasként Potsdamban, majd a Mount Wilson obszervatóriumban (Pasadena, Kalifornia) dolgozott. 1932-ben a Kiel-i egyetemen az elméleti fizika professzora és az obszervatórium igazgatója volt. 1973-ban kapta meg a professor emeritus címet. Fõ szakterülete a csillag-atmoszférák spektroszkópiai vizsgálata volt. Elsõként határozta meg egy csillag, a Tau Scorpii atmoszférájának összetételét 1939-ben. 1947-1948-ban az Astronomische Gesellschaft elnöke volt. Számos könyvet írt. 1956-ban megkapta a Bruce érmet ás 1957-ben a Royal Astronomical Society aranyérmét. Nevét viseli a 2842 Unsöld aszteroid.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas
Tanulmányait a Carnegie Institute of Technology-ban és a New York University-n végezte, itt szerzett Ph.D. fokozatot 1941-ben. 1941-46 között a Texas Company, majd 1946-tól 1955-ig az Oak Ridge National Laboratory munkatársa volt. 1955-tõl 1986-ban történt nyugdíjbavonulásáig a Massachusetts Institute of Technology professzora volt. Az Oak Ridge Laboratory-ban végzett munkája során kimutatta, hogy a neutronoknak egy adott anyagon való szóródása segítségével az adott anyag fontos tulajdonságai állapíthatók meg. Ezzel megalapozta a neutronszórás elméletét és gyakorlatát, amely az anyagtudomány alapvetõ vizsgálati módszerévé vált. A neutronszórással kapcsolatos eredményeiért 1994-ben B.N. Brockhouse-szal megosztott fizikai Nobel-díjban részesült. A Nobel-díjak történetében ez volt az az eset, amikor az eredmény elérése és a díj odaítélése között a leghosszabb idõ telt el.

Mérnök, gazdasági-mûszaki szakíró
Tanulmányait a pesti tudományegyetem bölcsészeti karán, majd a Mérnöki Intézetben végezte, 1786-ban szerzett mérnöki oklevelet. Szeged város mérnöke, majd fõmérnökeként közmunkák irányításával foglalkozott. Úttörõ munkát végzett a futóhomok megkötése terén Csengele határának fásításával 1789-ben. A szõregi határban vízrendezéssel és ármentesítéssel országos hírû mintagazdaságot szervezett 1808-ban. Duna-Tisza-csatorna és a szegedi kereskedelmi kikötõ és közraktár építésére tett javaslatot 1805-ben. Víztárolók létesítését, öntözéses gazdálkodást, a rizstermelés és a tógazdálkodás fejlesztését javasolta. Vízgazdálkodási javaslatai Széchenyire is hatottak. Szépíróként Dugonics András köréhez tartozott.

Matematikus, mûegyetemi tanár
Oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte 1921-ben. 1922-ben a budapesti mûegyetemen Kürschák József mellett tanársegéd, 1924-ben adjunktus, 1935-ben ny. rk. tanár, 1935-tõl 1950-ig mûegyetemi ny. r. tanár, az I. sz. matematikai tanszék vezetõje. Utóbb, megbetegedéséig az MTA Matematikai Kutatóintézetében mûködött. Oktatómunkáján kívül elsõsorban az operátorszámítás, a vektor- és tenzorszámítás és a valószínûségszámítás kérdései foglalkoztatták. Munkatársa volt a Mathematisches Wörterbuchnak. Szentmártony Aladár testvére.

Orvos, sebész, ortopéd sebész, traumatológus, egyetemi tanár
1928-ban szerezte meg orvosi oklevelét a debreceni orvosi karon. 1928-1934-ben a debreceni anatómiai intézet, 1934-1944-ben a debreceni sebészeti klinika munkatársa. 1937-ben mûtõorvos, 1939-ben ortopédiai, 1940-ben traumatológiai szakorvosi vizsgákat tett, 1941-ben magántanár, 1944-ben baleseti vöröskeresztes kórházat szervezett, ami 1945-tõl a sebészeti klinika részlege lett. 1960-ban osztályát klinikává szervezték át. 1974-ben termálmedencés rehabilitáló részleget szervezett. Több új eljárást dolgozott ki, ill. vezetett be (velõûrszegezés, tomporszegezés, diafixálás). 1960-ban munkássága elismeréséül a már azelõtt is jórészt önállóan mûködõ osztályt egyetemi klinikává fejlesztette, és õt tanszékvezetõ egyetemi tanárrá nevezték ki.

Olasz matematikus, orvos
1783-tól a modenai egyetem hallgatója, ahol matematikát, orvostant, filozófiát és irodalmat tanult. 1787-ben kinevezték a modenai egyetem matematikaprofesszorává, 1799-ben a klinikai orvostan és az alkalmazott matematika professzora lett. Hét évig tanított alkalmazott matematikát és modenai katonaiskolában, a késõbbi olasz katonai akadémián. 1814-ben a modenai egyetem rektorává nevezték ki. Bebizonyította, hogy a negyedfokúnál magasabb fokú algebrai egyenletre nem adható megoldó képlet. Ezt a fontos tételt tõle függetlenül a norvég Abel is felfedezte (Ruffini-Abel-tétel). A csoportokra vonatkozó eredményei alapozták meg Galois és Cauchy csoportelméleti eredményeit.

Cseh matematikus
1921-ben végzett a prágai Károly Egyetemen matematika és fizika szakon. 1923-ban és 19271928-ban a göttingeni egyetemen Edmund Landau-val dolgozott. 1928-1968-ig a Károly Egyetemen a matematika tanszék vezetõje volt. Fõ eredményeit a számelmélet és a matematikai analízis területén érte el. Õ fedezte fel 1930-ban azt a fontos gráfelméleti algoritmust, melyet késõbb, tõle függetlenül 1957-ben Robert C. Prim, majd 1959-ben Edsger Dijkstra is felfedezett. Az algoritmust ezért nevezik Prim-algoritmusnak, DJP-algoritmusnak, Jarník-algoritmusnak, vagy Prim-Jarník algoritmusnak is.

Orvos, bakteriológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1885-tõl gyakornok, tanársegéd a budapesti kórbonctani, majd a törvényszéki orvostani intézetben. 1891-1906-ban az Állatorvosi Fõiskola bakteriológiai intézetét vezette, 1895-tõl 1906-ig a bakteriológia ny. r. tanára. 1907-1931-ben a bakteriológia, 1914-1931-ben az általános kór- és gyógytan ny. r. tanára a budapesti egyetem orvoskarán. A bakteriológia tudományának megalapítója hazánkban. Nocardtól függetlenül leírta a rágcsálók pseudotuberculosisának kórokozóját. Kutatásai a szarvasmarhák és sertések fertõzõ betegségeire, a bakteriofágok vizsgálatára, a lépfene-baktériumok eltérõ viselkedését okozó összefüggésekre irányultak. Évtizedekig irányította a diftéria elleni szérum termelését. Az 1. világháború alatt megszervezte a kolera és a hastífusz elleni oltóanyagtermelést. 1912-tõl az MTA tagja.

Meteorológus, egyetemi tanár
1900-ban lépett az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet szolgálatába. 1903-04-ben az ógyallai obszervatóriumban dolgozott. Közben elvégezte a budapesti tudományegyetemen a földrajz szakot. 1903-1914-ig az egyetem földrengéstani intézetében külsõ munkatárs. Kolozsvárott bölcsészdoktorrá avatták 1912-ben, közben az éghajlatkutató osztályon volt asszisztens. 1917-ben az Állami Kertészeti Tanintézetben, majd az Egyetemi Közgazdaságtudományi Karon éghajlattant adott elõ. Kezdeményezte a Magyar Meteorológiai Társaság létrehozását és az Idõjárás c. lap megindítását 1925-ben, melynek szerkesztõje volt. 1925-tõl az International Society of Medical Hydrology (London) tagja. 1925-27-ben Törökország kormányának meghívására igazgató-meteorológusként megszervezte a török meteorológiai szolgálatot, Ankarában obszervatóriumot létesített. Részt vett az elsõ Éghajlati Atlasz szerkesztésében. 1933-tól az Országos Meteorológiai Intézet igazgató helyettese, 1936-tól igazgatója, Bevezette a rendszeres sugár- és földmágnességi méréseket, agrometeorológiai hálózatot szervezett, megkezdte a levegõ szennyezettségébõl való mintavételeket, bevezette a korszerû elõrejelzõ szolgálatot.

Meteorológus, egyetemi tanár
A debreceni tudományegyetem bölcsészkarán végzett 1926-ban, 1927-ben doktorált és az egyetemi földrajzi intézetben lett tanársegéd. 1933-ban magántanárrá képesítették. Szerkesztette a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézet Meteorológiai Állomásának Idõjárás Jelentéseit 1929-1932 között. 1934-ben megbízták a debreceni tudományegyetem Meteorológiai Intézet vezetésével. 1951-tõl az egyetem meteorológiai tanszékvezetõ egyetemi tanára. 1958-1962-ben az egyetem természettudományi karának dékánja. Az Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae sorozat és az Acta Geographica Debrecina évkönyv társszerkesztõje volt. Agrometeorológiai és gazdasági fenológiai figyelõhálózatot szervezett. Meteorológiai állomást létesített az egyetem területén, amelyet obszervatóriummá fejlesztett.

Orvos, urológus, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár
1934-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét, 1934-1938-ban a Szent János Kórház sebésze, késõbb urológusa. 1939-ben Rostockban dolgozott. 1940-1945-ben a kolozsvári sebészeti klinika adjunktusa, 1946-tól a marosvásárhelyi sebészeti klinika urológiai osztály vezetõje, 1956-tól az urológia professzora, klinika igazgató. 1971-tõl 1977-es nyugdíjazásáig tanszékvezetõ egyetemi tanár. Kiváló mûtõorvos, kórszövettani kutató, jeles orvostörténész, szépíró. Elsõsorban a 18. századi orvoslást kutatta.

Amerikai matematikus
1908-1912 között hallgató volt a Baltimore Polytechnical Institute-ban, majd 1912-1913-ban a Columbia Egyetemen tanult, 1916-1917-ben Maxim Bôcher vezetésével folytatta tanulmányait. Doktori értekezését a Harvardon készítette el. 1920-ban megkapta a Ph.D. címet. Ösztöndíjas volt Párizsban Paul Montel-nél 1920-1921-ig és Caratheodory-nál Münchenben 1925-1926-ig. Visszatért a Harvardra ahol 1935-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Itt oktatott matematikát több mint 30 évig, 1936-ban beválasztották a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé, 1937-ben az Amerikai Matematikai Társaság alelnöke, 1949-ben a társaság elnöke. 1970-ben összesen 279 publikációja van, kutatási eredményeit ismertetõ cikkeinek gyûjteménye hét kötetet tesz ki. Nevét viseli a Walsh függvény, Walsh transzformáció, Walsh-bázis.

Angol asztrofizikus, kozmológus
A Cambridge-i egyetemen tanult, 1920-tól 1924-ig a napfizikai obszervatórium igazgatóhelyettese volt Cambridge-ben. Ezután az alkalmazott matematika professzora lett a manchesteri egyetemen, 1929-tõl haláláig pedig az oxfordi egyetem matematikaprofesszora volt. Vizsgálta a gravitációs erõk és a sugárnyomás egyensúlyát a csillagok atmoszférájában; ezek az elméleti tanulmányok vezették el a csillagokról elszökõ molekulák szökési sebességének elemzéséhez. Schuster és Schwarzschild elméletének továbbfejlesztésével jutott el a matematikailag is érdekes Milne-féle integrálegyenlethez. 1929-tõl a csillagok szerkezetével, belsõ állapotaival foglalkozott. Munkássága a nagyon sûrû fehér törpéket leíró elmélethez vezetett el. Érdeklõdése 1932 táján fordult a kozmológia felé. A "táguló világegyetem" problémájának kezelésére kidolgozta az Einsteinétõl eltérõ ún. "kinematikai relativitáselmélet"-et. Milne elméletét számos kortársa, elsõsorban Eddington filozófiai alapról egyaránt támadta. Munkássága azonban új nézõpontok kifejtésével mindenképpen hozzájárult a téridõre vonatkozó elképzelések pontosításához. 1926-tól a Royal Society tagja volt, 1941-ben a társaság aranyérmével tüntették ki. Egy holdkrátert neveztek el róla.

Építész
A budapesti mûszaki egyetemen 1927-ben kapott oklevelet. 1927-28-ban Wälder Gyula mellett, majd a neves svéd építész, G. Asplund stockholmi irodájában dolgozott. 1930-1970 között Budapest Fõváros Városrendezési Osztályának dolgozója, tizenegy éven át annak vezetõje volt. Munkatársaival készítette Budapest városfejlesztési programját 1933-39-ben, Budapest Városrendezési Szabályzatát 1960-ban. Kezdeményezte a Rákóczi út árkádosítását, a fõútvonalak foghíjainak beépítését, a belvárosi üzletközpont kiépítését, a Római-part rendezését, a Józsefváros rekonstrukcióját. 1973-ban a Hild János-éremmel, majd Reitter Ferenc-díjjal ismerték el tevékenységét. A Magyar Iparmûvészeti Fõiskola címzetes egyetemi tanára. 1957-ben és 1971-ben Ybl-díjat kapott.

Német matematikus
A Breslau-i Egyetemen elõször kémiát tanult, azonban hamarosan rájött, hogy inkább matematikából szeretne diplomát szerezni. Az egyetem alatt barátságot kötött egy másik kiváló matematikushallgatóval, Jakob Rosanes-sel. Tanárai között számos neves oktató volt, mint például Heinrich Schröter és Rudolf Lipschitz. 1873-ban rendkívüli professzorrá léptették elõ, majd két évvel késõbb megkapta a professzori címet. 1885-1886-ban a giesseni egyetem Filozófiai Karának dékánja, majd az intézmény rektora lett 1893-1894-ben. A geometria alapjainak területén ért el fontos eredményeket, nevéhez fûzõdik a Pasch-tétel.

Angol geológus, a geokronológia úttörõje
Londoni egyetemistaként elvégezte az elsõ pontos radiometriai kormeghatározást az urán-ólom radioaktív bomlási sor alapján. Eredményét 1911-ben publikálta. 1913-ban jelent meg A Föld kora címû alapvetõ munkája, amelyben a geológiai kormeghatározáshoz elõnyben részesítette a radioaktív módszereket a korábbiakkal (pl. a Föld kihûlésére alapozottakkal) szemben. 1917-ben doktorált, majd 1920-ban egy burmai olajtársaság vezetõ geológusa lett, 1924-ben tért vissza Angliába, miután a cég tönkrement. A Durham Egyetemre nevezték ki, 1943-tól az edinburgh-i egyetem geológia tanszékét töltötte be. 1944-ben publikálta A Fizikai geológia alapjai címû alapvetõ mûvét. Ebben többek között a kontinensvándorlás Wegener-féle akkor még vitatott elméletét támasztotta alá, megadva a mechanizmus lehetséges energiaforrását és mûködésének módját. 1942-ben a Royal Society tagja lett, a Marson egy kráter õrzi a nevét. (Piriti János)

Orvos, szemész, egyetemi tanár
Orvosi diplomáját 1923-ban Budapesten szerezte. 1923-1929 között Imre József pécsi szemklinikáján dolgozott. 1939-tõl adjunktus a Szemészeti Klinikán. Az 1940-es években a betegeskedõ Imre József helyettese. 1945-1970-ig az I. sz. Szemészeti Klinika vezetõje volt. Igen jó gyakorlati érzékkel rendelkezõ szemorvos és operatõr volt. A szemészeti mûtéttanból 1943-ban egyetemi magántanári képesítést kapott, professzor kinevezése elõtt c. rk. tanárrá nyilvánították. Kitûnõ elõadói készséggel rendelkezett. Szakirodalmi téren is jelentõs tevékenységet fejtett ki. 1941-1945 között a Magyar Szemorvostársaság titkára, 1966-1969 között elnöke. 1958-1962 között a Szemészet fõszerkesztõje.

Dán csillagász, matematikus
Apja vette fel a szülõhelyére, egy dán sziget nevére utaló "Rømer" nevet. A modern irodalomban többnyire a latinos Roemer vagy Römer alak használatos. Koppenhágai egyetemi évei alatt rendezte sajtó alá Tycho Brahe kéziratos munkáit. 1672-ben a párizsi Királyi Obszervatórium munkatársa lett. XIV. Lajos felkérésére a trónörökös oktatója volt. A Jupiter holdjainak megfigyelésébõl arra következtetett, hogy a fény véges sebességgel terjed. A fénysebességre számszerû adatot nem közölt, az elsõ számítást levélbeli közlése alapján Christiaan Huygens végezte. 1781-ben visszatért Koppenhágába, ahol kinevezték az egyetem matematika professzorává, és a Királyi Csillagvizsgáló (a Rundetarn, Kerek-torony) igazgatójává. Csillagászati észlelései mellett elkészítette Dánia elsõ geodéziai felmérését. Legtöbb kézirata az 1728. évi tûzvészben pusztult el. Nevéhez fûzõdik több, korszerû formában ma is használatos csillagászati mûszer megszerkesztése, ezeknek egy részét otthonában berendezett házi obszervatóriumában szerelte fel. 1688 után több, jelentõs közéleti állást is vállalt. V. Keresztély dán király az útmutatása alapján rendelte el a naptárreformot Dániában (1700). A Francia Tudományos Akadémia tagja, a berlini Királyi Akadémia tiszteletbeli tagja, a párizsi Obszervatóriumon emléktábla, egykori lakóháza helyén a Roemer Muzeum, valamint egy holdkráter és az 1657.sz. kisbolygó õrzi emlékét. (Bartha Lajos)

Lengyel származású orosz rakétatudós, feltaláló
Autodidakta volt, gyermekkorában egy betegség miatt elveszítette a hallását, emiatt tanulmányait magánúton végezte. Rendkívüli szorgalommal a fizikában, a kémiában és a matematikában alapos, ismeretekre tett szert. Magántanítóként dolgozott, majd iskolákban tanított. 1880-tól kezdve publikált, a Szentpétervári Matematikai és Fizikai Társaság tagjává választotta. Rendszeres kutatásokat végzett a repülés, majd a rakétatechnika és ûrkutatás elméletének területén. Õ építette az elsõ szélcsatornát Oroszországban 1897-ben. 1912-ben jelent meg alapvetõ cikke az ûrhajózás fontos problémáiról. 1918-ig csak csekély mértékû állami támogatást kapott kutatásaihoz, mivel azoktól az illetékesek nem vártak gyakorlati eredményeket. 1918-ban a Szocialista Akadémia tagjává választotta, és rendszeres nyugdíjat állapítottak meg számára, ezért folytatni tudta elméleti vizsgálatait. Õt tekintik a rakétatechnika, az ûrhajózás elméleti megalapozójának. Õ fogalmazta meg elõször, hogy a Föld elhagyása többfokozatú, folyékony üzemanyagot használó rakétával lehetséges. Foglalkozott az emberek életfeltételeit a világûrben biztosító rendszerek kidolgozásával és ûrállomások, ûrkolóniák létrehozására is készített terveket. Jelentõs hatással volt a késõbbi szovjet ûrprogramra, számos javaslatát az ûrutazásban ténylegesen felhasználták. Egy holdkráter viseli a nevét.

Német születésû brit fizikus
Mérnök szeretett volna lenni, de szemüveges lévén, a család lebeszélte errõl. Fizikára iratkozott be Berlinben a tudományegyetemre, ahol Nernst és Planck elõadásait hallgatta. Egy év után átiratkozott Münchenbe, Sommerfeldhez. Közben megszületett a kvantummechanika. 1928-ban a "sabbatical year"-re az USA-ba utazó Sommerfeld ajánlásával Lipcsébe ment át, Heisenberghez. Egy év múlva Heisenberg ment ki az USA-ba, Peierls pedig Zurichben, Paulitól kért és kapott doktori témát kvantummechanikából. Disszertációját Lipcsében védte meg 1929-ben. Három évig volt Pauli asszisztense, közben összebarátkozott az odalátogató Landau-val és Gamow-val. Egy ogyesszai konferencián ismerte meg az õt kísérõ leningrádi fizikus lányt, akit 1931-ben feleségül vett. 1932-ben már együtt mentek Rómába, ahol Fermivel, majd 1933-ban Cambridge-be, ahol többek között Dirac-kal és Kapicával találkoztak. 1933-ban kétéves ösztöndíjat sikerült szereznie Lawrence Bragg-hez Manchesterbe, majd újra Cambridge-be ment, Kapica hûlt helyére, a Mond laboratóriumba. 1937/38-ban jutott végre professzori álláshoz Birmingham-ben, ahol több, Európából elüldözött zsidó tudóssal találkozott össze. A viszonylagos létbiztonság megsokszorozta szellemi teljesítõképességét. 1938-ban Orowan bíztatására megadta a kristályok diszlokációjára ható erõ elméleti tárgyalását, 1939-ben pedig Otto Frisch-sel együtt nagyságrendileg jó becslést adott egy elképzelt atombombához szükséges urán tömegére. Ebbõl lett az a három oldalas Frisch-Peierls memorandum, mely 1940-tõl kezdve felgyorsította a háborús célú nukleáris kutatásokat Angliában, majd az USA-ban. A második világháború után õ is azok közé az atomtudósok közé tartozott, akik minden erejüket latba vetették az atomfegyverkezési verseny leállítására. Magyarul A természet törvényei c. könyve jelent meg Kosály György fordításában, 1963-ban. (Dr. Radnai Gyula)

Bányamérnök, szakíró
A selmecbányai bányászati akadémián tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzómûveknél. 1850-tõl Csehországban, majd a porosz Rajna-vidéken bányaigazgató. 1863-ban visszatért Magyarországra, 1867-ben állami szolgálatban a kincstári vas- és bányamûvek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fûzõdik a diósgyõri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek elsõ kidolgozása.Tudományos munkásságában az elsõk között foglalkozott a ma geomechanikának nevezett földkéregmozgásokkal. Jelentõs érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet mûvelésében.

Belgyógyász, orvos-vezérõrnagy, repülõorvos
1920-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1920-tól hivatásos katonaorvos, 1936-tól a légierõ vezetõ orvosa. 1931-tõl a repülés-orvostan kiemelkedõ szakértõje, orvosvezérõrnagy. Az 1930-as években több tanulmányutat tett Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Angliában. 1938-ban megszervezte az elsõ aerodinamikai intézetet, az elsõ magassági kísérleti állomást, ahol az oxigénhiányhoz való alkalmazkodást vizsgálták. Tervei alapján elkészült a Repülõorvosi Vizsgáló Intézet. 1941-ben egyetemi magántanár, a repülõorvostan elõadója a budapesti és kolozsvári orvosi karokon. 1940-ben csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky köréhez, üldözötteket menekített és bújtatott a Pajor Szanatóriumban. 1945-tõl a Vöröskereszt Kórházának parancsnoka, 1946-tól a HM egészségügyi osztályának vezetõje, orvosvezérõrnagy. 1948-ban segítette a Magyar Véradó Központ megszervezését. 1950-ben koncepciós perben, melynek Sólyom László volt a fõvádlottja (az ún. "tábornokok peré"-ben) halálra ítélték, és kivégezték. 1956. október 13-án újratemették. Teljes rehabilitációja azonban csak 1990-ben történt meg. A Gyáli úti Kórházat róla nevezték el.

Német születésû brit fizikus, természettudományos szakíró
Már harmadéves korában megkezdte fizikai kutatásait nagybátyja, Franz Simon (a késõbbi Sir Francis Simon) irányításával a berlini egyetemen, a Nobel-díjas Walther Nernst intézetében. Amikor Simon elnyerte Breslauban (Wroclav, Boroszló) az ottani fizikai kémiai tanszéket, elvitte magával közvetlen munkatársait: Kürti Miklóst, Martin Ruhemannt, Heinz Londont és Kurt Mendelssohnt, aki 1930-ban doktorált nála a szilárd hidrogén fajhõjének alacsony hõmérsékleti viselkedésébõl. 1932-ben a Breslauba látogató Frederick Lindemann meghívta Mendelssohnt Oxfordba, az általa Breslauban megismert helium-cseppfolyósító beállítására, és ösztöndíjat szerzett számára a Clarendon laboratóriumba. Hitler 1933-as hatalomra jutása után Mendelssohn már nem tért vissza Breslauba, viszont az õ közvetítésével sikerült Lindemannak áthoznia Oxfordba az egész breslaui csapatot. Közülük a második világháború alatt Simon és Kürti részt vett a Manhattan programban, Mendelssohn azonban Oxfordban maradt. Itt tartott elõadásai alapján írta meg 1946-ban megjelent elsõ könyvét, amelynek a jól hangzó "What is atomic energy?" címet adta. A könyv elég hamar, már 1948-ban megjelent magyarul, "Atomenergia" címmel. Még egy könyve jelent meg magyarul: az 1966-ban kiadott "The quest for absolute zero", bár jóval késõbb (1983-ban), és a sokkal szürkébb "Az abszolut zerus fok" címmel. (Dr. Radnai Gyula)

Földmérõ, vízépítõ mérnök
Tanulmányait Nagyszombatban és a szempci Collegium Oeconomicumban végezte. Elõbb Nógrád vármegye, 1777-1812-ig Pest vármegye mérnöke. Nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó színvonalú közigazgatási vízrajzi és hajózási térképei közül a legjelentõsebbek: a Tisza-Berettyó völgyének vízrajzi térképe, a pesti Duna-szakasz hajózási térképe, a Duna-Tisza-csatorna terve, valamint Pest vármegye nyomtatásban is megjelent térképe. A Pest-Szolnok közt létesítendõ Duna-Tisza-csatorna tervét elkészítette több változatban. Felvetette az állandó pesti Duna-híd tervét is. 1781-ben javaslatot tett a Tisza átvágásokkal való szabályozására, 1785-tõl a Hajózási Igazgatóság külsõ munkatársaként részt vett a vízi utak elõzetes felmérésének munkájában.

Kísérleti fizikus, mûegyetemi tanár
1863-ban a mûegyetem mérnöki tanfolyamán kezdte felsõfokú tanulmányait. Eötvös Lorándot követve 1871-ben a heidelbergi egyetemen Kirchhoff és Bunsen tanítványa lett, egy évig Kirchhoff tanársegéde volt. Heidelbergi tanulmányai után, 1872-ben elnyerte a mûegyetem kísérleti fizikai tanszékét. Egyetemi oktatói tevékenységének legfontosabb eredménye a laboratóriumi oktatás színvonalának emelése. Wartha Vincével közösen végzett kalorimetriai kutatásaihoz tökéletesítette a Bunsen-féle jégkalorimétert, fizikai-kémiai kutatásaihoz jó hatásfokú higanyos légszivattyút szerkesztett. Kutatói munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte azzal, hogy 1880-ban levelezõ, 1891-ben rendes tagjává választotta, a Kolozsvári Tudományegyetem pedig azzal, hogy 1910-ben tiszteletbeli doktorává avatta. 1916-ban vonult nyugalomba, de élete végéig folytatta laboratóriumi munkálkodását, miközben megtartotta kollégái által is elismert szerénységét, mely - mint Tangl Károly mondotta búcsúbeszédében - "személyiségét különösen vonzóvá és rokonszenvessé tette". (Dr. Radnai Gyula)

Építész
A berlini Königliche Preussische Bauakademie-n végezte tanulmányait. Hazatérve Hauszmann Alajos tervezõirodájának munkatársa lett, itt több fontos tervezésben (New York palota) jelentõs szerepe volt. 1893-ban Giergl Kálmánnal együtt önálló tervezõirodát nyitott. Fontosabb munkáik a millenniumi kiállítás több épülete, a Zeneakadémia, a Klotild-paloták, számos klinika Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott, a kolozsvári egyetemi könyvtár. Több munkájukban (Zeneakadémia, városligeti híd, szegedi víztorony) Zielinski Szilárddal mûködtek együtt. Az 1910-es évek elején Giergl Kálmán kivált közös irodájukból, de több épület tervezésén a késõbbiekben is együtt dolgoztak. 1924-ben Greguss-díjat kapott, az angol Királyi Építésztársaság tagjává avatta.

Orvos, bõrgyógyász
1898-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1898-1902-ben gyakornok a budapesti anatómiai intézetben, 1902-1908-ban a bõr- és nemikórtani klinikán tanársegéd. 1908-1910-ben a Munkásbiztosító Intézet orvosa, 1910-tõl a Szt. János Kórház fõorvosa, 1912-ben a bõr- és nemikórtani diagnosztika magántanára, 1928-ban c. rk. tanára. 1930-tól a Szt. István Kórház fõorvosa, 1941-tõl a Fõvárosi Nemibeteggondozó Intézet igazgatója. 1947-tõl c. ny. r. tanár, 1954-ben az Országos Bõr- és Nemikórtani Intézet helyettes igazgatója. Szifilisszel, bõrrákkal, daganatos és gombás betegségekkel foglalkozott.

Orvos, antropológus, egyetemi tanár
1926-ban szerezte meg orvosi és bölcsészdoktori oklevelét a budapesti tudományegyetemen. 1926-1940-ben a budapesti kórbonctani intézetben dolgozott, az embertani intézetben tanársegéd, majd adjunktus. 1932-1940-ben a Testnevelési Fõiskola antropometriai laboratóriumát vezette. 1937-1938-ban berlini ösztöndíjas. 1940-1946-ban a kolozsvári egyetemen az embertan tanára, 1946-1948-ban az Magyar Nemzeti Múzeum embertani tárának vezetõje. 1950-tõl a debreceni egyetem tanára. Az Anthropológiai Közlöny alapítója. Kutatási területe az antropológia és a humánbiológia szinte minden ágára kiterjedt.

Szovjet-orosz matematikus, geofizikus, kozmológus
A pétervári egyetemet elvégezve 1913-ban a pavlovszki Aerológiai (Légkörkutató) Obszervatórium munkatársa, a Szt. Pétervári egyetem matematikai intézetének magisztere, az I. világháborúban az orosz hadirepülõk szakértõje. 1923-ban a Központi Geofizikai Obszervatórium igazgatójává nevezték ki, az orosz Geofizikai és Meteorológiai Folyóirat fõszerkesztõje. Elsõk között foglalkozott a légköri turbulencia elméletével. 1925-ben részt vett az oroszországi rekordnak számító 7,4km magasságú léggömb felszállásában. Korán felkeltette érdeklõdését Albert Einstein általános relativitáselmélete (1916), és 1922-24 között kidolgozta a homogén izotróp világmodellek három lehetõségét, ezek egyik esete a táguló, a másik az összehúzódó univerzum. A Fridman-univerzum észlelési alátámasztását 1929-ben Edwin P. Hubble szolgáltatta 1929-ben a csillagrendszerek távolodásának kimutatásával. A táguló univerzum elméletével megelõzte Robertson, Walker és Lemaitre modelljeit. Nevét a 3651.sz. kisbolygó õrzi. (Bartha Lajos)

Paleobotanikus, egyetemi tanár
Marosvásárhelyt nevelkedett, ott kezdett növényeket gyûjteni. Pesten bölcsészeti, Kolozsvárt jogi tanulmányokat folytatott, majd visszatért Marosvásárhelyre. 1841-44-ben Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, fõleg botanikával foglalkozott. 1850-65-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárának õre volt. 1860-tól a pesti egyetemen állattant adott elõ, 1862-ben a botanika r. tanárává nevezték ki. 1850-ben részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításában, s elsõ titkára lett. Tudományos munkásságával megalapozta a magyar õsnövénykutatást; az élõ flórával is foglalkozott. Kéziratban maradt a Brassai Sámuellel együtt készített Új Magyar Füvészkönyve. 1858-tól az MTA tagja.

Orvos, patológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány Egyetem orvosi fakultásán végezte. Orvosi diplomáját 1929-ben kapta. A budapesti Egyetem Kórbonctani Intézetében kezdte meg munkáját. 1939-ben védte meg habilitációját hematopathologiai tárgykörbõl. 1939-1941 között amyloid kutatással foglalkozott. 1944/1945 a Halleba kitelepített egyetemi hallgatók kísérõ tanára. 1946-1951 a szombathelyi kórház labor- és patológus fõorvosa. 1951-1976 a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára, Patológiai Intézetének igazgatója. 1982-ben az MTA levelezõ, 1987-ben az MTA rendes tagja. 1967-ben az Academia Leopoldina (a német nemzeti akadémia) tagja. Fõ kutatási területe: Amyloid, biomembran, vese, a kollagen és elastikus rostok polarizációs optikai analysise. Tiszteletére Szárott 2000 óta minden év szeptemberében emlékülést rendeznek. 2002-ben és 2004-ben az MTA Pécsi Bizottsága Amyloiddal foglalkozó Romhányi nemzetközi emlékülést szervezett. A Pécsi Tudomány Egyetem orvoskari Aulája az ö nevét viseli. (Dr. Josef Makovitzky)

Vegyészmérnök
1933-ban szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét a budapesti mûegyetemen. 1933-1949 között a Krausz és Moskovitsh-féle élesztõgyárban dolgozott. 1949-tõl az Erjedésipari Kutató Intézet helyettes vezetõje, 1957-1973 között az Intézet igazgatója. Munkássága jelentõs volt a szervezett kutatás megalapozásában és fejlesztésében, elsõsorban az élesztõ- és a szesziparhoz kapcsolódott.

Fizikai szakíró, mérnök, egyetemi tanár
Magyarországi középiskolai és mûegyetemi tanulmányai után geodéta mérnök (1939-41), majd a budapesti mûegyetem fizikai intézetében tanársegéd (1941-45). A 2. világháború után Kolozsvárt telepedett le, elõbb a cipõgyár tervezõ mérnöke, 1948-tól egyetemi tanár a Bolyai, ill. Babes-Bolyai Egyetemen. Tudományos tájékoztató és mûszaki cikkek szerzõje. 1954-tõl 1964-ig a Matematikai és Fizikai Lapok egyik szerkesztõje. Fizikai és fiziológiai írásait szaklapok közlik.

Jezsuita matematikus, csillagász
Jezsuita szerzetes majd világi pap, matematikus. 1780-tól a pesti Királyi Egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa, 1785-tõl a Mannheimi Meteorológiai Társulat (Societas Meteorologicae Palatinae) magyar tagja. Jelentõs földmágneses méréseket végzett, és közremûködött a földrajzi hosszúság-különbségek meghatározásában. 1798-tól a Bölcsészettudományi kar matematikai tanszékének tanára, 1811-ben rektor.

Orvos, egyetemi tanár
Tanulmányait Nagyváradon és Pesten végezte. 1820-ban avatták orvosdoktorrá, ezután gyakorló orvosként Pesten mûködött. Különösen nehéz feladatokat kellett ellátnia az 1830-31 évi kolerajárvány idején. 1824-ben a pesti egyetem orvosi karának jegyzõje, 1834-tõl az anatómia tanára volt. 1838-ban több országot keresett fel egy nagy európai tanulmányút során. 1848. május 1-tõl 1849. február 1-ig miniszteri tanácsos és az egyetem alelnöke volt. 1859-ben vonult nyugalomba. Végrendeletében jelentõs összeget hagyott tudományos célokra.

Analitikai vegyész, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár
A kolozsvári tudományegyetem matematikai és természettudományi karán doktorált (1914). 1914-18-ban a kolozsvári, 1919-20-ban a budapesti, 1921-34-ben a szegedi egyetem vegytani intézetében, 1935-47-ben a Szerves és Gyógyszerész-Vegytani Intézetben dolgozott. 1944-63-ban tanszékvezetõ. Számos nemzetközi kémiai egyesület tagja. Fõleg a klasszikus kémiai analitika, gyógyszervizsgálat, a hazai cellulózgyártás vegyi technológiájának kidolgozása foglalkoztatta. Kb. 60 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.
Kõszegi Dénes mellékelt fényképe a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának tulajdona.

Tanító, majd tanársegéd a mûegyetemen
Tanítói oklevelet szerzett, majd hat évi tanítás után, 1864-ben állását feladva beíratkozott a Polytechnikumba, ahol a gépészmérnöki kart végezte el. 1868-ban, közvetlenül oklevelének megszerzése után már tanársegédként alkalmazták; e két éves idõszakban fordult érdeklõdése a csillagászat felé. Az üstökös pályákkal és földrajzi helymeghatározásokkal foglalkozott. Elsõként mutatta ki a rövid periódusú üstökösök félnagytengelyének bolygó távolságok szerinti csoportosulását (üstökös családok). Magyarország földmágneses felméréséhez földrajzi helymeghatározásokat végzett Schenzl Guidó számára. (Bartha Lajos)

Orvos, gyógypedagógus
Budapesten gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett 1913-ban. Még ugyanattól az évtõl a budapesti Siketnémák Intézetének tanára. 1921-ben megszerezte az orvosi oklevelet. Ezután orvosi gyakorlatot folytatott. Török Bélával létrehozta Budapesten a Nagyothallók Iskoláját. 1935-tõl a gyógypedagógiai ügyek referense a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban. 1936-1937- ig. a budapesti Gyógypedagógiai Nevelõ Intézetben tanított. 1942-1963-ban a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola igazgatója, 1946-tól tanszékvezetõ tanára is. 1953-tól országgyûlési képviselõ. Leírta a corticalis siketség kórképét; a hallási fogyatékosok számára ma már világszerte alkalmazott gyógyító-nevelõ eljárást dolgozott ki. Az értelmi fogyatékosság problémájával foglalkozva új elméleti és gyakorlati eredményekhez jutott. E területen kifejtett munkássága különösen a Német Demokratikus Köztársaságban közismert, ahol 1958-ban személyes irányításával szervezték meg a brandenburgi imbecillisek intézetét Bárczi-Haus néven. Számos tudományos publikációja jelent meg. Az 1928-ban létrejött a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola 1975-ben vette fel egykori igazgatója nevét, az intézmény 2000 óta az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karaként mûködik.

Mérnök, talajmechanikus, egyetemi tanár
Oklevelét a budapesti mûegyetemen kapta 1915-ben, ahol 1918-tól adjunktusként mûködött. 1924-ben a mûszaki egyetemen szerzett doktorátust. Talajmechanikai problémákkal 1925-tõl foglalkozott. 1927-ben Cambridge-ben (USA) K. A. Terzaghi, a talajmechanika megteremtõje mellett folytatta kutatásait. 1939-tõl a budapesti mûegyetemen ny. r. tanár. Itt szervezte meg 1933-ban a világ egyik elsõ talajmechanikai laboratóriumát. 1941-ben az akkor létesült talajmechanikai tanszék tanárává nevezték ki. Az utak építése terén végzett tudományos és gyakorlati munkája is jelentõs. A 2. világháborút követõ években szakértõként mûködött közre nagyobb létesítmények (Ferihegyi repülõtér, Földalatti Vasút, Dunai Vasmû stb.) alapozási kérdéseinek megoldásában.

Angol vegyész
Torontóban és Oxfordban végezte egyetemi tanulmányait. Az I.C.I. (Imperial Chemical Industries) kutatójaként 1935-ben kidolgozta a polietilén nagynyomású szintézisét. Az elõállítást hadititokként kezelték Angliában, mivel a polietilén kiválóan bevált a koaxiális kábelek szigetelésére radarrendszerekben. 1940-tõl kezdve az I.C.I. képviseletében Wallace Akers kutatási igazgatóval együtt Michael Perrin vett részt az angliai titkos atomfegyver-kutatásban. Megbízható diplomáciai munkát végzett az angol és az amerikai atombomba program koordinálásában, valamint a német atomkutatási program felderítésében. Fontos szerepet játszott 1950-ben az angliai Harwellben dolgozó Klaus Fuchs fizikus szovjet ügynöki tevékenységének leleplezésében. (Dr. Radnai Gyula)

Orvos, szülész-nõgyógyász
Az elsõ magyar orvosnõ volt, aki oklevelét nem külföldön, hanem a budapesti orvosi karon szerezte meg. Doktori fokozatának megszerzése után 1901-1902-ben külföldi tanulmányutat tett, fõleg a nõgyógyászatot tanulmányozta. 1902-tõl az I. sz. szülészeti klinikán, Tauffer professzor mellett dolgozott. 1926-1944 között az OTI nõgyógyász fõorvosa volt. "Az orvosnõk története" címû tanulmánya az Orvosi Hetilapban 1902-ben jelent meg.

Német fizikus, technikus
Erlangenben jogot, azután Göttingenben és Königsbergben csillagászatot tanult 1832-ben a müncheni egyetemre hívták meg a fizika és matematika tanárának. 1849-ben az osztrák kereskedelemügyi minisztérium telegráfosztályának fõnöke volt. 1851-ben Svájc számára rendezett be telegráfrendszert. 1852-ben visszatért Münchenbe, hol a kereskedelemügyi minisztériumban miniszteri tanácsos és az állami fizikai-matematikai gyûjtemény õre lett. 1854-ben Münchenben optikai intézetet alapított, mely mûszereket készített. Õ az elektromágneses telegráf tudományos megalapítója, õ találta fel a kábel földalatti vezetését, õ tekintendõ az elektromos órák feltalálójának; a galvanoplasztika törvényeit õ állapította meg. Szerkesztett egy centrifugális vetõágyút és sok optikai mûszert.

Amerikai matematikus
1924-ben szerezte meg a Master fokozatot fizikából a Harvard Egyetemen, de érdeklõdése a matematikához kötötte, így elkezdett utótanulmányokat folytatni a Harvardon a matematikai doktorátus elnyerése végett. Elõször a Birkhoff-féle differenciálegyenleteket tanulmányozta, majd olvasott egy könyvet a logikáról, és ez erre a területre irányította figyelmét. 1929-ben kinevezték a State College vezetõjévé. 1940-tõl kezdve elkezdett a matematikai logikával foglalkozni. Számos új elvet fogalmazott meg, A 2. világháború alatt elkezdett kutatásokat folytatni az alkalmazott matematika területén is. 1945-ben elment az Aberdeen Proving Groundhoz, egy katonai fegyvertesztelõ céghez Marylandba, ahol részese lett az ENIAC computerrel való kísérleteknek 1946-ban visszatért a Pennsylvania State Universityre, és kipróbálhatta az egyetemen a számítógépet. Curry elkezdett dolgozni a "Kombinatorikai Logika" címû tanulmányán 1950-ben, amikor Leuvenben együtt dolgozott Robert Fays-szel. A végleges szöveg 1956-ban készült el. 1966-ban az Amszterdami Egyetemen a Logika Professzora, a Logika történetének és a Logika filozófiájának professzora lett. Négy évvel késõbb ezt a pozíciót elhagyta, mert visszatért a pennsylvaniai State Collegebe. Nevét két általános célú funkcionális programozási nyelv is viseli, a Haskell és a Curry.

Francia születésû amerikai matematikus
Középiskoláit Párizsban kezdte el, majd az Egyesült Államokban fejezte be, ahova szüleivel áttelepültek. 1946-ban Kaliforniában, a Caltech-en fizikus diplomát szerzett. Másféléves katonai szolgálat után a Princeton-i Egyetemen eleinte filozófiát hallgatott, de megváltoztatta tárgyát, és E. Artin irányítása mellett matematikai Ph.D. fokozatot szerzett 1951-ben. Tanított a Princeton Egyetemen, a Chicagói Egyetemen. Egy évet Párizsban Fulbright ösztöndíjasként töltött. A Columbia Egyetem professzora volt 1955-tõl 1970-ig. 1972-tõl haláláig a Yale Egyetem matematika professzora, majd emeritus professzora volt. Számos tudományos cikket, több mint 60 matematikai könyvet írt. Munkásságának jelentõs területe a számelmélet, ezen belül is az algebrai geometria és a diofantoszi egyenletek elmélete. Több matematikai fogalom is viseli nevét: Mordell-Lang sejtés, Bombieri-Lang sejtés, Lang-Trotter sejtés, Lang sejtés. Számos vitát folytatott tudománypolitikai kérésekrõl, ezeket is több kötetben publikálta. Több rangos tudományos díjat kapott.

Erdõmérnök, egyetemi tanár
Erdõmérnöki oklevelét a selmecbányai Bányamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskolán 1914-ben szerezte. Szolgálatát Zalatnán kezdte. 1919-tõl Sopronban tanársegéd a Bányamérnöki és Erdõmérnöki Fõiskola Erdõhasználattani Tanszékén. 1922-ben az Esterházy-uradalomba került. Lentiben, Csömödéren, Kaposváron és Sopronban dolgozott. Erdei vasutakat és fûrésztelepeket tervezett és épített, az erdõgazdálkodás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, fõleg fakitermeléssel, erdõfeltárással, fafeldolgozással. 1939-1945 között az Esterházy erdõbirtokok igazgatója volt. 1945-1946-ban az Erdészeti Kutató Intézetben dolgozott. 1946-tól a Budapesti Mûszaki Egyetem erdõhasználattani tanszékén elõadó, 1948-tól egyetemi tanár, a soproni Erdõmérnöki Fõiskola erdõhasználattani tanszékének vezetõje 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Matematikus, egyetemi tanár
1948-ban érettségizett a Pesti Izraelita Hitközség Abonyi utcai Gimnáziumában, majd beiratkozott a Pázmány Tudományegyetem matematika-fizika szakára; 1952-ben szerzett tanári diplomát. Mesterei többek közt Gallai Tibor, Erdõs Pál és Rényi Alfréd voltak. Az egyetem neve idõközben ELTÉ-re változott; az Analízis I tanszéken lett tanársegéd, adjunktus, majd docens és egyetemi tanár (1980). Ekkortól már az MTA Rényi Kutatóintézet kombinatorikai kutatócsoportjának vezetõje is volt. A "Budapest Semesters in Mathematics" egyik alapítója. Fõ kutatási területei: számelmélet, kombinatorika, gráfelmélet. Világhírû eredménye az Erdõs-Rényi-Sós-féle barátságtétel: ha egy (véges) gráfban bármely két szögpontnak egy és csak egy közös szomszédja van, akkor van olyan szögpont, aminek az összes többi szomszédja. 1952-ben lett Turán Pál felesége; mára már gyermekeik is elismert tudósok. Sok kitüntetése közül kettõ: Hazám-díj (2006) és Akadémiai Aranyérem (2015). (Hujter Mihály)

Olasz matematikus
A páviai egyetem hallgatója volt. Egyetemi éveiben témavezetõje Francesco Brioschi volt. Késõbb Páviában és Milánóban tanított. 1858-ban, majd késõbb több ízben is Németországba tett tanulmányutat. Itt megismerkedett számos jelentékeny matematikussal, (Kronecker, Riemann és Weierstrass), akikkel késõbb kiterjedt levelezést is folytatott. Fõ szakterülete az algebra és az analitikus geometria volt. Legismertebb eredménye a Casorati-Weierstrass tétel a komplex függvények elméletébõl. Weierstrass a fenti eredményt 1876-ban publikálta egy cikkben, de Casorati már õt megelõzve 1868-ban ismertette egy komplex függvényekrõl szóló értekezésében.

Francia mérnök, feltaláló
Falun nõtt fel, csak elemi szintû iskolát végzett, apja gazdaságában dolgozott. 18 éves korában alkalmazták az akkori távíróvonalakat kezelõ hivatalban. Itt önképzéssel mérnöki szintû ismereteket sajátított el. 1874-ben szabadalmaztatta az ötcsatornás távírókódot, amely késõbb fokozatosan kiszorította a távközlésbõl a Morse-kódot. Baudot kódrendszerében az egyes betûket, számjegyeket és jeleket egy-egy, 5 darab igen-nem jelbõl álló kombináció jelölte. 1894-ben kifejlesztett egy disztributor (elosztó) rendszert, amelynek segítségével több üzenet multiplex (szimultán) átvitelét lehetett megvalósítani egy távírócsatornán. Róla nevezték el a baud-ot, a távközlés átviteli sebességének egységét.

Botanikus, növénypatológus, egyetemi tanár
1886-ban végezte el a budapesti egyetemen a természetrajz-földrajz szakot. 1888-94-ben Jurányi Lajos mellett volt tanársegéd a budapesti egyetem növénytani tanszékén, 1893-ban bölcsészdoktorátust tett. 1894-tõl a Kertészeti Tanintézet növénykórtantanára. 1904-ben a tudományegyetemen, 1911-ben a mûegyetemen, 1923-ban pedig a közgazdasági karon lett egyetemi tanár. Munkássága nagy részét a gombák, ill. a növénykórtan területén végezte. Különösen a burgonya betegségei foglalkoztatták, õ fedezte fel a burgonyarákot. Foglalkozott a gyümölcsfák és a szõlõ, valamint a gabonafélék betegségeivel is. Ismeretterjesztõ tevékenységet is kifejtett.

Vegyészmérnök
1919-ben a budapesti mûegyetemen szerzett oklevelet. 1925-tõl Németországban végzett kutatómunkát, majd 1932-tõl a Szovjetunió Tudományos Akadémia szerves kémiai intézetében osztályvezetõként dolgozott. 1945 után egyik szervezõje volt az MTA elõkészítõ testületének, a Magyar Tudományos Tanácsnak. 1948-1949-ben a belgrádi egyetem meghívott vendégtanára volt. 1950-1952-ben megszervezte és vezette a Mûanyagipari Kutató Intézetet. 1953 õszétõl az Építõanyagipari Kutató Intézet szilikátkémiai osztályát vezette. Tudományos munkássága fizikai-kémiai vonatkozású, fõként a kémiai termodinamika területén alkotott maradandót. Gyakorlati vonatkozású munkássága a tápszerekkel és növényvédõ szerekkel kapcsolatos vizsgálatokra és szabadalmakra, az enzimhatás és a sejtreakciók kinetikai vizsgálatára, továbbá a mûanyagok gyártásával kapcsolatos kutatásokra terjed ki. Nevéhez fûzõdik az elsõ hazai nylon elõállítása.

Fizikus, egyetemi tanár
1925-ben a Rábaközben található kis falutól mintegy 20-25 km-re lévõ pápai református kollégiumba íratta be tízéves kisfiát a falu református tiszteletese. Pócza Jenõ ettõl kezdve 23 éves koráig kollégista maradt. A sikeres pápai érettségi után Szegeden, az Eötvös Loránd Kollégium hallgatójaként végezte el a matematika-fizika tanári szakot. Ezután a kollégium igazgatója, Náray-Szabó István ismertette meg a Lawrence Bragg-tõl elsajátított röntgendiffrakciós szerkezetkutatással, majd Bay Zoltán vette maga mellé tanársegédnek, és hozta fel Budapestre, a mûegyetemre. Itt kapcsolódott be nemcsak a Bay-féle Hold-radar kísérletbe, de a szekunder elektronsokszorozók kidolgozásába is. 1949-ben, miután Bay Zoltán elhagyta az országot, elvállalta, hogy átveszi a hatalom által eltávolított Rybár István helyét a tudományegyetem kísérleti fizika tanszékén. Nagy lendülettel fogott a fizikus épület átépítésének megszervezésébe, aktívan részt vett a fizikusképzés tantervének kidolgozásában. 1952-ben lett kandidátus, ezután kinevezték egyetemi tanárnak. Faragó Péterrel együtt Elektronfizika címmel írtak egyetemi tankönyvet a fizikus hallgatók számára. 1959-ben már õt (és legközvetlenebb kollegáit) távolította el a hatalom az egyetemrõl. Ettõl kezdve haláláig az MTA Mûszaki Fizikai Kutató Intézetében dolgozott, ahol a hazai vékonyréteg fizikai kutatás iskoláját teremtette meg. Ma már tanterem õrzi nevét az ELTE-n. (Dr. Radnai Gyula)

Angol fizikus, Nobel-díjas
Cambridge-ben született, apja James John Thomson, aki az elektron felfedezéséért kapott Nobel-díjat. Cambridge-ben tanult, az 1. világháborúban több évig hadi szolgálatot teljesített. A háborúból visszatérve rövid Cambridge-i munka után 1922-ben a University of Aberdeen professzora lett. Itt kísérletileg megfigyelte az elektrondiffrakció jelenségét és ezzel igazolta Louis de Broglie hipotézisét az anyag hullámtermészetérõl. A Nobel-díjat 1937-ben Clinton Joseph Davisson-nal megosztva kapta, aki tõle függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre. 1930-tól 1952-ig a londoni Imperial College professzora volt, majd 1962-ig a Cambridge-i Corpus Christi College vezetõje volt. A 2. világháború idején az atomenergia háborús célú felhasználásán is dolgozott. 1943-ban lovaggá ütötték.

Észt csillagász, asztrofizikus
A tartui fõiskolán és a moszkvai egyetemen tanult, négy évig az USA Harvard-egyetemén vendég-kutató. 1921-44 közt a tartui egyetem professzora. Észtország szovjet bekebelezése után 1944-ben 1944-ben a közeledõ Vörös Hadsereg elõl Németországba menekült, majd 1948-tól 1981-ig az Észak-írországi Armagh Obszervatórium igazgatójaként tevékenykedett, közben a Maryland Egyetemen (USA) is tartott elõadásokat. Széleskörû munkásságából kiemelkednek a degenerált csillag-anyagra, és a Nap kémiailag összetett belsõ szerkezetére vonatkozó elméleti számításai. Különösen jelentõs a meteorokra és az üstökösök naprendszerbeli helyzetére vonatkozó kutatása, a naprendszerbeli meteoranyag sûrûségének tanulmányozása, és a meteorok fizikájának vizsgálata. Elméleti úton következtetett a Mars meteor-krátereinek létezésére. Az angol Királyi Csillagászati Társaság a Bruce-aranyéremmel tüntette ki. (Bartha Lajos)

Osztrák születésû brit matematikus, csillagász
Bécsben végezte középiskoláit. 1937-ben a német fenyegetés miatt a Cambridge-i Trinity College-ben pályázott meg egy ösztöndíjat, és ezt el is nyerte. A háború kitörésekor ellenséges ország állampolgáraként internálták, itt ismerkedett meg Thomas Golddal. 1941-tõl a brit admiralitás megbízásából mindketten radar-kutatásokon dolgoztak Fred Hoyle-lal együtt. 1945-tõl 1954-ig matematika elõadó volt a Cambridge-i egyetemen, 1954-tõl 1985-ig az egyetem professzora volt 1967-tõl az ESRO (European Space Research Organization) vezérigazgatója volt, irányítása alatt történt a szervezet átalakítása, az új szervezet neve ESA (European Space Agency) lett. A brit hadügyi, majd energiaügyi minisztérium vezetõ tudományos tanácsadója volt. Az 1940-es évek végén Bondi, Thomas Gold és Fred Hoyle fogalmazták meg az állandósult állapotú (steady state) világegyetem elméletét. Bondinak jelentõs szerepe volt a relativitáselmélet kozmológiai, kozmogóniai és asztrofizikai alkalmazásában. A csillagok belsõ szerkezetével és fejlõdésével foglalkozott. Elsõk közt hívta fel a figyelmet a gravitációs hullámok lehetõségére. 1973-ban angol lovaggá avatták, már 1959-ben a Királyi Társaság tagja, a Királyi Csillagászati Társaság, és az USA Bruce Aranyérem kitüntetettje. Nevét a 767.sz. kisbolygó is õrzi. (Bartha Lajos)

Gyermekgyógyász, egyetemi tanár
Bókay Árpád fia. Orvosi oklevelét a budapesti egyetemen szerezte 1908-ban; 1907-tõl a kórbonctani intézetben gyakornok, majd tanársegéd. 1909-tõl a Stefánia gyermekkórházban mûködött. 1918-ban az egyetemi gyermekklinikára került. 1926-ban egyetemi c. rk. tanár, 1930-tó1 1947-ig a debreceni egyetemen ny. r. tanár, a gyermekklinika vezetõje. 1951-tõl haláláig Budapesten a IX. kerületi Poliklinikán mint fõorvos teljesített szolgálatot. A meningitis tuberculosa liquor diagnosztikájával foglalkozott. 1911-tõl a budapesti Pátria szabadkõmûves páholy tagja. Több dolgozata foglalkozik az agyhártyagyulladások megkülönböztetõ kórisméjével.

Középiskolai és egyetemi fizikatanár
Kolozsváron a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az itteni egyetemen szerzett fizika-kémia szakos tanári oklevelet. Marosvásárhelyi, majd kolozsvári középiskolákban tanított másfél évtizeden át. 1947-ben doktorált Gyulai Zoltán irányításával, ezután nevezték ki professzornak a Bolyai Tudományegyetemre. Tevékenységét nem sokáig folytathatta, mert mint "megbízhatatlan elem"-et eltávolították az egyetemrõl, majd 1958-tól a középiskolai oktatásból is. 1956-tól két éven át a romániai Matematikai és Fizikai Lapok fizikai részét szerkesztette. A kolozsvári Agrokémiai Laboratórium tudományos kutatójaként ment nyugdíjba 1972-ben. Kutatói és nyugdíjas éveiben is számos szakmai és tudományos ismeretterjesztõ cikket írt. Könyvben dolgozta fel Hell Miksa kolozsvári, valamint Károly József Irén nagyváradi tevékenységét, de Newton Klasszikus fizikájával is érdemben foglalkozott. A Kriterion kiadónál 1976-ban megjelent Fizikai kislexikon szerkesztõje és benne az optikai rész szerzõje volt. (Dr. Radnai Gyula)

Brit-amerikai matematikus
Cambridge-ben tanult, majd az Egyesült Államokban lett matematikatanár. Több matematikai kézikönyvet írt. Eredményei alapján 1900-ban meghívták professzornak a Johns Hopkins Egyetemre. 1920-21 között az American Mathematical Society elnöke volt, 1900-tól 1921-ig az American Journal of Mathematics szerkesztõje volt. Elsõsorban az algebra és a geometria területén ért el eredményeket. Nevéhez fûzõdik egy érdekes elemi síkgeometriai-tétel, a Morley-tétel: bármely háromszögben a szögharmadoló egyeneseknek a háromszög oldalaihoz közelebb esõ metszéspontjai szabályos háromszöget határoznak meg.

Amerikai fizikokémikus, Nobel-díjas
Az Indiana állambeli North Manchester fõiskoláján, majd az Ohiói Állami Egyetemen tanult - ez utóbbi intézményben 1934-ben Ph.D. fokozatot szerzett. Ezt követõen dolgozott a Cincinnati Egyetemen, a Cornell Egyetemen, a Standard Oil Development Companynál és a Goodyear Tire & Rubber Companynál. Sokoldalú tudományos tevékenységet folytatott, a polimerek (nejlon és mûgumi) megjelenéséhez vezetõ kutató-fejlesztõ munkától a polimerek kialakulása folyamatának tanulmányozásáig szilárd és oldott állapotban tanúsított tulajdonságaik vizsgálatáig. 1961 és 1976 között a Stanford Egyetem kémiaprofesszora volt, majd 1976-tól tiszteletbeli professzorként dolgozott tovább. A mesterséges és természetes makromolekulákkal kapcsolatos kutatásaiért 1974-ben kémiai Nobel-díjat kapott.

Vízépítõ mérnök, gazdaságpolitikus
A budapesti mûegyetemen 1897-ben szerezte mérnöki oklevelét. 1900-tól megépítette a Bega-torkolati kamarazsilipet és a duzzasztómûvet. 1909-tõl a soroksári Duna-ág rendezési munkáiban vett részt, a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötõt (ma: Csepeli Kikötõ) építõ Kikötõépítõ Igazgatóság helyettes vezetõje volt; õ építette az É-i bejárati hajózsilipet (ma: Kvassay-zsilip). A Tanácsköztársaság idején tovább vezette a kikötõ építésének munkáit és befejezte a soroksári Duna-ág szabályozását. 1928-tól a földmûvelésügyi minisztériumban a balatoni munkálatok felügyeletét látta el, és a Nemzetközi Dunabizottság, valamint a dunai állandó mûszaki bizottság elõadója, 1930-tól az országos vízügyi mérnöki szolgálat vezetõje volt. A magyar vízügyi politika programját több évtizedre õ dolgozta ki. Kezdeményezésére készült el a békésszentandrási duzzasztómû. Az öntözésügy úttörõ fejlesztésének hirdetõje volt.

Erdõmérnök
Fõiskolai tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd 1919-ben Sopronban folytatta, ahol 1923-ban a Bányászati és Erdészeti Fõiskola erdõmérnöki karán szerzett oklevelet. Földmérõ pályafutását 1926-ban a pápai földmérési felügyelõségen kezdte. Földmérési mûszerkonstrukciói közül a legismertebb a nevét is viselõ "kettõs szögprizma". Értékes munkát végzett a geodéziai módszerek és mûszerek történetének áttekintõ ismertetése terén, a mágneses iránytû történetérõl írt történeti értekezése magyar nyelven ma is egyedülálló.

Német vegyész, Nobel-díjas
A darmstadti és a müncheni egyetemen tanult kémiát, a hallei egyetemen doktorált 1903-ban. A strassburgi és a karlsruhei egyetemen tanított, majd 1926-ban meghívták a Freiburg im Breisgau-i Albert Ludwig Egyetemre. 1951-ben vonult nyugdíjba. Polimerekkel kapcsolatos munkája 1910-ben azzal a kutatással kezdõdött, amelyet a BASF német vegyi üzem számára folytatott az izoprénszintézis terén. Kimutatta, hogy a polimerek igen nagyméretû, hosszú láncokból álló molekulák. Ezt kortársai eleinte hevesen vitatták, késõbb azonban általánosan elfogadták. Ezzel megvetette a makromolekuláris kémia alapjait. Eredményét 1953-ban kémiai Nobel-díjjal ismerték el. Munkássága vetette meg a mûanyagipar 20. század második felében bekövetkezett óriási fejlõdésének az alapjait.

Amerikai virológus, mikrobiológus, Nobel-díjas
1930-ban doktorált bakteriológiából. Korai kutatásai új és alapvetõ ismereteket nyújtottak a tuberkolózisról, a pneumococcus-fertõzésekrõl és a bakteriális fertõzésekkel szembeni ellenállásról. A 2. világháborúban a fertõzõ betegségek szakértõjeként a Hadügyminisztérium polgári tanácsadója volt. 1946-ban alapította meg laboratóriumát a bostoni gyermekkórházban. 1949-tõl kezdte munkatársaival, Thomas H. Wellerrel és Frederick C. Robbins-szal kutatni a gyermekbénulást okozó vírus tömeges elõállításának módszereit. 1954-ben Robbins-szal és Wellerrel megosztva orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjat kapott a gyermekbénulás vírusának idegszöveten kívül más kultúrán megvalósított szaporítási eljárásáért. Ez a munka lényeges lépés volt a gyermekbénulás elleni oltóanyag kifejlesztéséhez, amelyet késõbb Salk, majd Sabin dolgozott ki. Az 1950-es évek végén a kanyaró vírusával végzett munkájuk eredménye az 1963-ban engedélyezett vakcina lett.

Amerikai kémikus, Nobel-díjas
A Berkeley Egyetemen tanult és adott elõ. Részt vett a Columbia Egyetemen az atombomba-kutatásban 1941 és 1945 között. A kémia professzora volt a Chicagói Egyetemen 1945-1954-ig. 1946-ban elkészítette az elsõ atomórát, amely olyan pontos, hogy 300 ezer évenként maximum 1 másodpercet siet vagy késik. Ettõl kezdve a világ minden részén pontosan tudjuk az idõt mérni. A kémia professzora a Los Angeles-i Egyetemen 1959-1976-ig. Kutatásait az uránizotópok elválasztási módszerének kutatásával kezdte, a 2. világháború alatt is ezen a területen dolgozott. Közben érdeklõdése a kozmikus sugárzás felé is fordult. Felfedezte azt, hogy a kozmikus sugárzás hatására a légkörben trícium és C-14 képzõdik. Ez a felfedezés lett alapja a radiokarbon kormeghatározásnak. A régészet számára oly fontos módszert 1947-ben találta meg Libby. Ezért a felfedezésért 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

Lengyel születésû amerikai matematikus
1918-ban családjával az Egyesült Államokba emigrált. Alabama állam egyetemén szerezte diplomáját 1930-ban, matematikai doktori dolgozatát Joseph Wedderburn irányításával a Princeton-i Egyetemen, 1934-ben védte meg. Egy-egy tanévben oktatott a Bryn Mawr College-ban és a Chicagói Egyetemen, majd 1937-tõl a Chapel Hill-i Egyetemen (North Carolina) kapott állást. A 2. világháború alatt pilótákat oktatott matematikára. 1943-ban a Johns Hopkins Egyetemen, végül 1947-tõl nyugdíjbavonulásáig a Yale Egyetemen dolgozott. Szakterülete az algebra volt, ezen belül a gyûrûelmélet és a nem-asszociatív algebrák. Számos kézikönyvet publikált. Tagja volt a Nemzeti Tudományos Akadémiának, valamint a Mûvészeti és Tudományos Akadémiának is. 1971-1973-ban elnöke volt az Amerikai Matematikai Társaságnak. 1972-1974 között alelnöke volt a Nemzetközi Matematikai Szövetségnek (International Mathematical Union). 1998-ban életmûvének elismeréseként az Amerikai Matematikai Társaság legmagasabb kitüntetését, a Leroy P. Steele díjat kapta meg.

Matematika- és fizikatanár
A kolozsvári egyetemen matematika-fizika szakon tanult. Tanárai közül legnagyobb hatással Fejér Lipót volt rá. 1911-ben Göttingenbe ment tanulmányútra. 1909 és 1935 között tanított a debreceni, a nagykárolyi, a kolozsvári piarista gimnáziumban, a debreceni református leánygimnáziumban matematikát, fizikát és kémiát. 1935-ben nyugdíjazták 25 évi szolgálat után. 1944-45-ben felkérte a debreceni tudományegyetem a differenciál- és integrálszámítás, a bevezetés az analízisbe c. elõadások, ill. Tanárképzõ Intézetben elõadások tartására. 1974-ben kapta meg Szegeden a gyémántdiplomát. 1975-ben a vasdiplomát. A 70-es években az ATOMKI tiszteletbeli külsõ tagjává választotta.

Japán matematikus
A tokiói egyetemen szerzett matematikusi diplomát 23 éves korában. A japán országos statisztikai hivatalban kezdte munkáját. Itt alapvetõ fontosságú dolgozatokat közölt a valószínûségszámítás és a sztochasztikus folyamatok területén. 1945-ben kapott Ph.D. fokozatot. 1952-tõl 1979-ben történt nyugdíjbavonulásáig a kiotói egyetem professzora volt. Ez idõ alatt több külföldi egyetemen (Aarhus 1966-1969, Cornell 1969-1975) volt vendégprofesszor. Számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Nevezetes eredménye az Itô-formula, vagy Itô-kalkulus, amelyre tiszta matematikai kutatásai során jutott el, a formula azonban késõbb fontos alkalmazásokra talált a pénzügyi matematikában.

Orvos, állatorvos, fõiskolai tanár
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1883-ban lett orvosdoktor, 1883-tól az egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, 1886-ban az állatorvosi tanintézetben a belgyógyászat és járványtan segédtanára, 1890-1933-ban ny. r. tanára, 1888-ban magántanár az orvosi karon, 1897-tõl az Állatorvosi Akadémia igazgatója, 1899-1933-ig az Állatorvosi Fõiskola rektora. 1899-ben egyetemi rk. tanári, 1906-ban udvari tanácsosi címet kapott. A sertéspestissel kapcsolatban elért eredményei tették lehetõvé az e betegség elleni védõoltások kidolgozását, miután kimutatta a kórokozó vírusjellegét és kidolgozta az oltóanyag gyakorlati elõállításának módszerét. Részt vett az állategészségügyi törvényhozás korszerûsítésében. 1927-tõl a felsõház tagja volt. 1910-tõl az MTA tagja.

Geográfus, egyetemi tanár
A Mûegyetem Közgazdasági Karán 1948-ban földrajz-történelem szakon végzett. Egy ideig Pásztón tanárként dolgozott, 1952-ben került az ELTE Földrajzi Intézetébe tanársegéd, majd 1954-tõl Bulla Béla professzor mellett aspiráns. 1961-ben védte meg kandidátusi disszertációját, 1993-ban pedig akadémiai doktori disszertációját. A Magyar Földrajzi Társaság Természetföldrajzi Szakosztályának 1959-tõl titkára, 1973-tól elnöke volt. Emellett a TIT Budapesti Földtudományi Szakosztályának elnöki tisztét is betöltötte. 1972-tõl 1990-ig õ vezette az ELTE Természetföldrajzi Tanszékét. Többek között a vulkanikus felszínek fejlõdésmenetének szakértõje és elõadója, földrajztanárok oktatója.

Német fizikus
1925-ban õ volt Hans Geigernek, aki akkor lett a Kiel-i egyetem professzora, az elsõ doktorandusa. 1928-ban részben az õ javaslatai alapján fejlesztették tovább a Geiger által az ionizáló sugárzás detektálására korábban feltalált berendezést, amelyet róluk Geiger-Müller-csõnek, vagy Geiger-Müller-számlálónak neveznek, amely a radioaktivitás kimutatásának ma is alapvetõ eszköze. Müller a késõbbiekben a tübingeni egyetem professzora volt. Ezután különbözõ német cégeknél az ipari kutatás-fejlesztésben dolgozott. 1951-tõl Ausztráliában a gazdasági minisztérium munkatársa volt. Itt egy céget is alapított Geiger-Müller számlálók gyártására. 1958-tól az Egyesült Államokban dolgozott különbözõ cégeknél.

Angol biokémikus, Nobel-díjas
Liverpooli, majd a Cambridge-i Egyetemen végezte tanulmányait. 1940 és 1960 között a Mill Hill-i National Institute for Medical Research munkatársa volt, ezután a londoni St. Mary's Hospital Medical School immunológia-professzoraként dolgozott, majd 1967-ben az oxfordi egyetem biokémia-professzorává nevezték ki. Az antitestekkel kapcsolatos vizsgálatokat az ötvenes években kezdte el. A vérben található fehérjék egy csoportját antitesteknek nevezik. Ezek a fehérjék fontos szerepet játszanak a fertõzések elleni védekezésben és különbözõ betegségek kialakulásában. 1959-ben Gerald M. Edelman és Porter egymástól függetlenül nyilvánosságra hozta elsõ eredményeit, s néhány éven belül az antitestek számos alapvetõ tulajdonsága tisztázódott. 1972-ben Edelman amerikai biokémikussal megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az antitestek pontos kémiai szerkezetének meghatározásáért.

Premontrei fizikatanár
A szombathelyi premontrei fõgimnáziumban érettségizett, majd a pesti tudományegyetemen, már felszentelt papként szerzett mennyiségtan-természettan szakos tanári oklevelet. 1867-ben doktorált. Jedlik Ányos méltó tanítványaként a kísérleti fizika tanítása vált kedvenc szakterületévé. Egykori iskolájában tanár, majd egy évtizeden át igazgató volt, egészen 1884-ig. Ekkor egyidejûleg választották a szombathelyi kerület országgyûlési képviselõjévé (szabadelvû programmal!) és kinevezték a csorna-premontrei kanonok-rend prépostjává. 1880-ban hazánkban elõször õ mutatta be Foucault nevezetes ingakísérletét, Jedlik Ányos jelenlétében. A szombathelyi székesegyház kupolájában felfüggesztett, 30 méter hosszú inga lengésideje 11 másodperc volt. Leghíresebb tanítványa Gothard Jenõ, aki az õ hatására lett csillagász. Elismert közéleti emberként sikerrel közremûködött a Szombathely-Kõszeg telefonvonal kiépítésében és a fõgimnázium 1894-ben átadott impozáns épületének létrehozásában, kialakításában. Az épületben egy teljes emeleti szárnyat rendeztek be a természettan és a vegytan oktatás számára. (Dr. Radnai Gyula)

Cisztercita matematikus, gimnáziumi igazgató
Fõgimnáziumi igazgató (1889), rendház fõnök. A fizika és matematika oktatásában végzett értékes munkát, nagy figyelemmel kísérte az új találmányokat, amelyeket szélesebb érdeklõdõ kör számára részletesen ismertetett (pl. a fonográf, telefon). A csillagászati földrajz elemeirõl (1888) írt tankönyve sokáig használatban volt. Értékes és alapos iskolatörténeti tanulmányokat végezett. Munkásságát 1895-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével ismerték el. (Bartha Lajos)

Fizikus, krisztallográfus
A Belgrádi Egyetem Természettudományi Karán 1955-ben fizikatanári oklevelet szerzett, majd tudományos doktori fokozatot a Berni Egyetemen 1969-ben. Gimnáziumi tanárként dolgozott Nagybecskereken 1956-tól 1958-ig, majd tanársegéd volt a Szarajevói Egyetemen 1966-1969 között. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán 1969-tõl 1975-ig docens, 1975-tõl 1980-ig rendkívüli, majd 1995-ig rendes tanár, ekkor nyugdíjba vonult. Nemzetközileg elismert eredményeket ért el elõbb szervetlen majd a szerves vegyületek kristályszerkezetének felderítésében. Ezek közül kiemelendõk az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének Röntgendiffrakciós Osztályával közösen végzett szteroid kutatások. Tudományos és oktatói tevékenységével nagyban hozzájárult a röntgendiffrakciós szerkezetkutatások fejlõdéséhez. Sikeres tudományos és közéleti munkásságáért számos elismerésben részesült. A Délvidék közéletének kimagasló egyénisége, aktív résztvevõje volt. Sokat tett azért, hogy a délvidéki magyar egyetemisták, fõiskolások anyanyelvükön tanulhassanak. Több tudományos társaság tagja, 2004-tõl az MTA külsõ tagja.

Olasz matematikus
Padovában és Ferrarában orvostudományt tanult. Orvosi gyakorlatot is folytatott, az urbinoi hercegnek, majd 1550 után Rómában Farnese kardinálisnak volt a háziorvosa. Fõ feladatának azonban az antik, görög, majd arab matematikusok munkáinak gondos fordítását és kiadását tartotta. Kiadta Arkhimedesz, a samosi Arisztarkhosz, alexandriai Pappus és Euklidész munkáinak fordítását. Saját eredményeként könyvet írt a testek súlypontjáról. Tanítványa volt Guidobaldo del Monte. Nevéhes fûzõdik a súlypontokra vonatkozó Commandino-tétel.

Francia matematikus
Jogot tanult a párizsi egyetemen. Magasrangú királyi tisztviselõként Dauphiné tartomány intendánsa volt. 1764-ben királyi csillagásznak nevezték ki, és egy expedíció titkáraként Francia Guyanába utazott. Innen visszatérve 1766-tól 1789-ig a királyi épületek fõfelügyelõje volt. Számos matematikatörténeti munkát írt. 1758-ban kiadott nagy matematikatörténete volt az elsõ, amely az ókortól kezdve 1700-ig összefoglalóan feldolgozta a matematika történetét. 1778-ban kiadta Ozanam matematikai és fizikai mûveit. Matematikatörténetének harmadik kötetét halála után Lalande fejezte be és adta ki.

Osztrák jezsuita csillagász
1888-tól 1906-ig a washingtoni Georgetown College obszervatóriumának igazgatójaként dolgozott, majd X. Pius pápa a Vatikáni Obszervatórium igazgatójává nevezte ki. 1893-ban, a fényes és sötét nebulák (felhõk) átfogó katalógusának összeállítása közben kezdte el a sötét felhõk beható tanulmányozását, ezeket olykor Hagen-felhõknek nevezik. Hagen az ún. változócsillagoknak, vagyis a fényességüket periódusosan változtató csillagoknak is jelentõs kutatója volt. A változókkal kapcsolatos eredményei az Atlas Stellarum Variabilium (A változócsillagok atlasza; 1890-1908) lapjain jelentek meg.

Német fizikus
A Breslaui (ma Wroclaw, Lengyelország) Egyetemen tanult, itt doktorált 1881-ben. Egész életében a Potsdami Obszervatóriumban dolgozott. 1927-tõl a potsdami obszervatórium vezetõje volt. Elsõsorban a közepes és nagy vákuumban végbemenõ elektromos kisülések érdekelték. 1886-ban fedezte fel és Kanalstrahlen (csõsugarak) nevet adta a lyuggatott katód felé gyorsuló, majd a lyukakon áthaladó, pozitív részecskékbõl álló sugaraknak. Nagyban hozzájárult a katódsugarak megismeréséhez is, 1876-ban megmutatta, hogy ezek a sugarak éles körvonalú árnyékot vetnek, s a katód felületére merõlegesen lépnek ki. Ez a felfedezés vezetett el a homorú katódok megtervezéséhez, ezekkel koncentrált vagy fókuszált sugárzás állítható elõ.

Gyermekgyógyász, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol oklevelét 1916-ban kapta. Medikus korában részt vett a Galileikör mûködésében. 1918-tól a Fehérkereszt Gyermekkórházban alorvos, majd osztályos fõorvos, igazgató fõorvos. 1922-ben a pécsi egyetem magántanárrá képesítette. 1946-tól a budapesti II. sz. Gyermekklinika tanszékvezetõ tanára. Kutatásai és közleményei fõleg az angolkórra és a gyermekkori fertõzõ betegségekre vonatkoznak. Nemzetközileg elismertek a tuberkulózis antibiotikumos kezelésére vonatkozó kutatásai. 1949-tõl az MTA tagja.

Piarista matematikus, pedagógus
Matematikai, történeti, irodalmi, majd biológiai tanulmányokat folytatott. Vidéki tanárkodás után 1848-ban Budán gimnáziumi tanár. Mint nemzetõr részt vett a szabadságharcban; emiatt a tanítástól el is tiltották a világosi fegyverletétel után. Egy ideig nevelõ volt, 1852-tõl Selmecbányán tanár, 1858-tól Pesten, 1861-tõl Budán fõgimnázium igazgatója, egyúttal a budapesti tankerület vezetõje, 1884-tõl a budapesti tankerület elsõ fõigazgatója. Az Országos Közoktatási Tanács elsõ elnöke lett, részt vett közoktatás újjászervezésében. 1882-ben a Közoktatás c. lap szerkesztõje. Logaritmuskönyvét sokáig használták. 1859-tõl az MTA tagja.

Építészmérnök, építészettörténész
Egyetemi tanulmányait a budapesti mûszaki egyetemen végezte, 1951-ben szerzett oklevelet. Ezt követõen a mûegyetem építészettörténeti tanszékén, majd a lakóépülettervezési tanszéken, végül a rajz és formaismereti tanszéken volt tanársegéd, ill. adjunktus. 1962-tõl a Középülettervezõ Vállalat tervezõ építésze, majd mûteremvezetõ fõépítész, 1983-tól vállalati hatáskörû fõépítész, 1960-64 között meghívott elõadó a Magyar Iparmûvészeti Fõiskolán. 1961-tõl haláláig fõszerkesztõje, ill. szerk.-bizottsági elnöke a Magyar Építõmûvészet c. folyóiratnak. Ybl-díjas (1968). Õ tervezte a szombathelyi tanítóképzõ kollégiumát, az Intranszmas székházat Budapesten az Alkotás utcában, a közgazdasági egyetem kollégiumát, a bolgár nagykövetséget, a szombathelyi fedett uszodát, a budapesti Mûegyetem Duna-parti tanszéki épületét.

Amerikai kísérleti fizikus, Nobel-díjas
A Ph. D. fokozatot 1930-ban a California Institute of Technology-n szerezte meg. Egész pályafutása során ott is oktatott, 1976-ban lett professzor emeritus. 1927-tõl a röntgensugarak által keltett fotoelektronokkal foglalkozott. 1930-ban kezdte meg a gamma-sugárzás és a kozmikus sugárzás vizsgálatát mágneses térbe helyezett ködkamra segítségével. 1932-ben gamma-besugárzással elektron-pozitron párkeltést hozott létre, így felfedezte a pozitront, amelynek létezését Paul Dirac 1928-ban jósolta meg. 1936-ban egy másik elemi részecskét fedezett fel, a mü-mezont. 1936-ban nyerte el a Nobel-díjat a pozitron felfedezéséért az osztrák Victor Francis Hess-szel, a kozmikus sugárzás felfedezõjével megosztva. A 2. világháború alatt rakétatechnikai kutatásokat végzett.

Matematika- és fizikatanár
Kecskeméten, Nagykanizsán, Nagykárolyban, Zilahon, Kisújszálláson, Hajdúnánáson és Karcagon tanított. 47 évig mûködött a tanári pályán, ebbõl 33 évet töltött Karcagon, ahol matematikát és fizikát tanított. Barátjával, Horváth Ferenc iskolaigazgatóval együtt 1896-ban indították meg a küzdelmet az iskola, a diákok és a tanárok felemelkedéséért. Az iskolán belül megszervezte az ifjúsági önsegélyezõ egyesületet, a fizikaszertár, a régiség- és pénzgyûjtemény õre, az igazgatótanács tagja volt. A városban egy sereg egyesületben és intézményben tisztviselõ és választmányi tag, a városi képviselõ testület tagja volt. Szaktárgyaiban kiválóan képzett, nagyszerû módszerekkel dolgozó pedagógus volt. Jól tudott latinul, görögül és németül. Fel tudta kelteni a tanulókban a matematika és a fizika iránti lelkesedést. 1998-ban a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola elõcsarnokában emléktáblát helyeztek el Bujk Béla c. igazgató, tudós matematika-fizika tanár, kiváló nevelõ, polihisztor, városi képviselõ tiszteletére.

Orvos, fiziológus, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1924-ben szerezte a budapesti orvosi karon. 1925-1935-ig az orvosi karon az élettani intézet tanársegédje, 1935-1960-ig az állatélettani és takarmányozási intézet adjunktusa, 1946-tól fõigazgatója, 1960-tól az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója. A Búvár szerkesztõje, több társaság tagja. A belsõ elválasztású mirigyek tanulmányozásával kezdte tudományos munkásságát, majd a takarmányozással kapcsolatos élettani problémákat vizsgálta. Vitaminok hatástanával, hormonok kérdéseivel foglalkozott. Kutatócsoportjával olyan berendezést alkotott, amely hideg légáramlással készít zöldszénát, megõrizve a takarmánynövények vitamin- és ásványianyag-tartalmát.

Gépészmérnök, molekulaspektroszkópus
Már középiskolás korában szorgalmas megoldója volt a Faragó Andor által indított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapoknak. 1928-ban elsõéves mérnökhallgatóként megnyerte az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Tanulóversenyét fizikából. Az egyetem elvégzése után a Schmid Rezsõ vezette molekulaspektroszkópiai kutatásokba kapcsolódott be a mûegyetem fizika tanszékén. 25 éves korában kész volt doktori disszertációja: "Új módszer perturbációk felismerésére a molekulák színképén". A következõ években már õ segített többek között Bozóky Lászlónak és Brody Évának doktori disszertációjuk elkészítésében. Még Gáspár Rezsõ is köszönetet mondott a munkájához nyújtott segítségért 1946-ban, amikor pedig Gerõ Loránd már nem is élt. A nyilasok elõl még sikerült elrejtõznie, a malenkij robotot azonban már nem tudta elkerülni. Szovjet fogolytáborban halt meg. (Dr. Radnai Gyula)

Ír matematikus, fizikus, csillagász
Zsenialitása elõször a nyelvtanulás terén nyilvánult meg. Matematikai tanulmányait 13 évesen Clairaut Algebra címû mûvével kezdte, majd valamivel késõbb Newton és Laplace munkásságának tanulmányozásával folytatta. 18 évesen felvételt nyert a dublini Trinity College-be. 1826-ban nyelvekbõl és matematikából kiérdemelte az úgynevezett optime-ot, melyre azelõtt nem volt példa. Utolsó évesként küldött egy publikációt a Royal Irish Academynek, melyben egyebek mellett bevezette az optika karakterisztikus függvényét. 1827-ben kinevezték a Trinity College csillagászprofesszorának, mellyel egyebek mellett az Írország királyi csillagásza cím is járt. Alkalmazta a karakterisztikus függvényt Fresnel hullámfelületének tanulmányozásához. 1835-ben publikálta Algebra, mint a tiszta idõ tudománya (Algebra as the Science of Pure Time) címû mûvét, melyet Kant tanulmányozása ihletett. Ugyanebben az évben lovaggá ütötték. Késõbb fõként algebrával, azon belül is a rendezett hármasokkal foglalkozott. 1843-ban felfedezte a kvaterniószorzást. Élete hátralévõ részében a kvaterniók elméletének kidolgozásával foglalkozott. A National Academy of Sciences (USA) az elsõ külföldi tagjává választotta.

Német fizikus
Königsbergben tanult fizikát, Franz Ernst Neumann tanítványa volt, õ irányította érdeklõdését a kristályfizika felé. 1883-ban Göttingenben lett az elméleti fizika professzora. A kristályok rugalmasságtani, elektromos és mágneses tulajdonságainak vizsgálata során õ vezette be a tenzor fogalmát a matematikai fizikában. Az általa optikai kutatásai során bevezetett transzformációs egyenletek a késõbbi Lorentz-transzformáció elõfutárai voltak. Nevéhez fûzõdik a magneto-optikai Voigt-hatás, és a tenzorokra használt Voigt-szabály.

Lengyel asztrofizikus, egyetemi tanár
A Stefan Batory Egyetemen végzett tanulmányai után 1927-tõl a vilnai egyetemi csillagvizsgálóban W³adyslaw Dziewulski professzor mellett asztrofizikával foglalkozott. 1937-ben a napfizika elméletébõl szerzett doktori fokozatot. A német megszállás idején részt vett a lengyel ellenállásban. A Vörös Hadsereg Lengyelországba telepítette a vilnai egyetem tanárait, itt részt vett a toruni "Nicolaus Copernicus Egyetem" megalapításában, az asztrofizikai és rádiócsillagászati intézet létrehozásában. 1960-tól a csillagászati tanszék professzora. A stellárasztronómia számos területével foglalkozott, legjelentõsebb eredményeit a pulzáló változó fényességû csillagok vizsgálata terén érte el, csillag-statisztikai és a távoli csillagrendszerekkel foglalkozó munkákat is publikált. A Nemzetközi Csillagászati Unió állandó tagja. Több egyetem díszdoktora, Torun város díszpolgára. (Bartha Lajos)

Szovjet-orosz asztrofizikus
A leningrádi (szentpétervári) egyetem tanára, 1941-tõl az elméleti asztrofizika professzora. Igen széleskörû munkássága kiterjedt a meteor-jelenségektõl a bolygó-légkörök fényszóródásán át a csillagközi gázfelhõk fizikai sajátságáig. Különösen érdekesek a forró Wolf-Rayet csillagok színképének magyarázatára, és a gázködök fénylési mechanizmusára vonatkozó tanulmányai. Számos kézikönyv és csillagászati tankönyv szerzõje - többet idegen nyelvekre is lefordítottak -, valamint az oroszországi "Asztrofizika" c. folyóirat alapítója és fõszerkesztõje. Elsõként foglalkozott a forró csillagok részecske-kiáramlásának, a "stelláris szél" elméleti leírásával. A Szovjet Tudományos Akadémiájának tagja, Lomonoszov-éremmel jutalmazták, nevét a 2836.sz. kisbolygó õrzi. (Bartha Lajos)

Jezsuita természettudós
Egyetemi tanulmányait Nagyszombatban végezte, logikát, fizikát, metafizikát tanult. Mestere Kéri Borgia Ferenc volt. Elõbb Bécsben, majd Nagyszombatban egyetemi tanár. 1771-ben a nagyszombati egyetem rektora lett. A rend feloszlatása, 1773 után rozsnyói kanonok lett. Természetfilozófiájában a mechanikai szemlélet érvényesült. A fizikáról írt egyetemi tankönyve, amely korszerûen foglalja össze a 18. sz. közepének ismereteit, hazai viszonylatban az elsõ ilyen munkák egyike volt. Jelentõs vizsgálatokat folytatott a biológia területén is.

Magyar születésû holland matematikus, fizikus, orvos
1755-1762 között a debreceni kollégium diákja. 1767-tõl a bécsi, 1768-tól a baseli, torinói, késõbb az utrechti, majd a groningeni egyetem hallgatója volt. Tanárai közül Hatvani Istvánra emlékezett vissza szeretettel. 1773-ban orvosdoktori címet, 1775-ben bölcsészeti doktorátust szerzett. Ez évben meghívták a deventeri gimnázium filozófia- és matematikatanárának. 1779-1782 között rektor. Fõ munkája az egész számok törzstényezõkre való felbontását megadó táblázata volt, ami egymillió feletti számot tartalmazott. Táblázatát a kor legnagyobb matematikusa, Gauss is elismerte.

Erdõmérnök, mezõgazdasági szakíró, gazdasági akadémiai tanár
Tanulmányait a bécsi mûegyetemen, a magyaróvári felsõfokú gazdasági tanintézetben és a selmecbányai erdészeti akadémián végezte. Utána gazdatiszt lett, majd 1868-tól a keszthelyi elsõ magyar nyelvû gazdasági tanintézet tanára és 1874-tõl igazgatója, 1884-tõl a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója. Igazgatósága alatt érte el az Akadémia fénykorát, vezetése alatt alakult meg a kutatóhelyek egész sora. Fontos szerepet játszott a hazai agrár-szakoktatás megreformálásában is, tanulmányok születtek az oktatás megújítása céljából. 1897-ben nyugdíjba vonult. Utána Budapesten a Magyar Mezõgazdasági Múzeum elsõ igazgatója lett, 1903-ig töltötte be ezt a pozíciót.

Élelmiszervegyész
Kolozsvárott végezte egyetemi tanulmányait, utána az ottani egyetem kémiai tanszékének asszisztense. 1891-tõl Budapest Fõváros Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézeténél mûködött, 1911-tõl 1929-ig. Tevékeny szerepet vállalt az élelmiszerhamisítás elleni küzdelemben. Különösen sokat foglalkozott a tej és tejtermékek vizsgálatával, fõleg az egyes alkotórészek közötti összefüggéseket kutatta.

Gépészmérnök, mûegyetemi tanár
Mûegyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána Berlinben volt tanulmányúton. Hazatérve elõbb a magyar fegyvergyár, majd a Ganz-gyár fõmérnöke lett. 1900-ban a budapesti mûegyegyetem rk., 1902-ben az I. gépszerkezettani tanszék r. tanárává nevezték ki. 1923-ban az egyetem rektora. Munkássága elsõsorban a hõerõgépek, emelõ- és hûtõgépek elméleti és szerkesztési kérdéseire terjedt ki. Találmányai közül a nevét viselõ hatütemû Dieselmotor és karburátor a legismertebbek.

Orvos, mikrobiológus, bakteriológus, egyetemi tanár
1929-ben szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon, 1929-tõl a szegedi közegészségtani tanszéken tanársegéd, 1937-1940-ben adjunktus, az OKI szegedi állomásának vezetõje, 1943-ben ny. r. tanár, a Mikrobiológiai Intézet igazgatója 1974-ig. 1947-1948-ban rektor, több alkalommal a SZOTE dékánja. A Magyar Mikrobiológiai Társaság elnöke, több akadémiai bizottság tagja, elnöke. 1934-1935-ben az USA-ban ösztöndíjas, elsõsorban virológiai kutatásokat végzett. Jeles genetikus és biológus, de bakteriológusként is maradandót alkotott. Szerepe volt az Ultraseptyl forgalomba hozatalában, a B₁₂ vitamin elõállításában. Évtizedekig kutatta az anthrax bacilus pathogenitását. A szövettenyésztés hazai meghonosítója, a glasgow-i egyetem díszdoktora. 1946-tól az MTA tagja.

Cseh csillagász, matematikus, orvos
1548-1551 között a bécsi egyetemen, majd 1554-tõl Bolognában tanult matematikát, s elutazott Milánóba is, hogy Girolamo Cardano-tól tanulhasson, de hamarosan visszatért Prágába, a matematika professzora az egyetemen 1555-ben. 1566-1570 között mint katonaorvos szolgált Ausztriában és Magyarországon a törökkel vívott háborúk során. Nevezetes mûve az 1574-ben megjelent új csillagról szóló értekezése. Komoly kapcsolatokat épített ki Tycho Brahéval, s szerepet játszott abban, hogy II. Rudolf az udvarába hívta a dán csillagászt, majd késõbb Keplert. Hatalmas kéziratgyûjteményében megtalálhatók Kopernikusz mûvei is, s támogatta Rudolfot abban, hogy megszerezze a misztikus Voynich-kéziratot. Egyesek szerint a kézirat nem más, mint egy ravasz trükk.

Amerikai elméleti fizikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
Már 16 éves korában leérettségizett, majd a Harvard egyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait. Két évet sikerrel elvégezve, 18 éves korában kapta meg katonai behívóját, mivel közben az Egyesült Államok belépett a háborúba. Behívója Los Alamosba szólt, a Manhattam programba "sorozták be" kivételesen jó egyetemi tanulmányi eredményeiért. Itt ismerkedett meg Neumann Jánossal és több magyar származású fizikussal is. Két év itteni munka után térhetett vissza a Harvardra, ahol befejezte egyetemi tanulmányait, majd Julian Schwinger vezetésével doktorált: Ph.D. fokozatot szerzett a mezonterek relativisztikus tárgyalásából. Utána két évig Oppenheimer irányításával képezte tovább magát, majd visszatért a Harvardra, melynek élete végéig a professzora lett. 2005-ben, 80 éves korában kapott Nobel-díjat az optikai koherencia kvantumelméletéhez történt elméleti hozzájárulásáért. A lézerekben megvalósuló koherens állapotokat azóta is Glauber állapotokként emlegetik a szakmában. Európai elõadókörútjai során többször járt Magyarországon, jó kapcsolatokat ápolt a hazai fizikusokkal. (Dr. Radnai Gyula)