Bányamérnök, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán 1936-ban szerzett doktori címet, a soproni Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1940-ben bányamérnöki oklevelet. Pályafutását 1940-ben a Magyar-angol Olaj Rt.-nél (MAORT) Bázakerettyén kezdte. 1944-ben Nagykanizsán az igazgató tanácsadója volt. 1945-ben a fúrási üzemek újraindításán tevékenykedett, 1948-ig a dunántúli terület fúrási felügyelője volt. 1957-től 1964-ig a Kőolajipari Tröszt, majd az OKGT Fúrási Főosztályának vezetőjeként dolgozott. 1950-től részt vett az olajmérnök képzésben, kezdetben meghívott előadóként tanított Sopronban, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnök karán a mélyfúrás egyetemi tanára volt. Díszdoktorává választotta a Freiburgi Bányászati Akadémia. 1989. nov. elején a Nehézipari Műszaki Egyetemen vette át a Signum Aureum Universitatis kitüntetést. Tudományos tevékenységét többszáz publikáció, könyv és szakcikk fémjelzi.

Bánya- és kohómérnök, egyetemi tanár
1937-ben egy évig a bukaresti műszaki egyetemen építészmérnöknek tanult. 1938-ban átiratkozott a temesvári műszaki egyetem bánya- és kohászati karára. 1943-ban szerzett mérnöki diplomát. Részt vett egy fejtési páncélpajzs szerkesztésének elméleti kidolgozásában és gyakorlati működtetésében. Részt vett Bóday Gábor mellett az első üzemgazdasági osztály megszervezésében. A Bányászati Kutató Intézetben volt tudományos kutató, 1964-től a bányászati főosztályvezető-helyettese, 1966-tól az intézet vezetője, 1979-től a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet vezérigazgató helyettese. A Miskolci Egyetemen a bányaművelés és a műszaki földtan tanára volt. 1973-tól az MTA tagja.

Állatorvos, állatorvostudomány-történész, orvostörténész, egyetemi tanár
Az Állatorvostudományi Főiskolán (a későbbi egyetemen) az állatorvostudomány történetének előadótanára, 1984-ben itt létrehozta az Állatorvostörténeti Gyűjteményt. 1966-ban egyik alapítója a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, amelynek 1974-1990 között alelnöke, 1990-1995-ben főtitkára, 1995-2000-ben elnöke volt. 2002-ben a Társaság tiszteletbeli elnökévé választották. Tagja volt a Nemzetközi Orvostörténeti, a Nemzetközi Állatorvostörténeti, és a Nemzetközi Egyetemtörténeti Társaság magyar bizottságának, a Magyar Állatorvosok Világszervezetének, valamint a Nemzetközi Neuropatológiai Társaságnak. Monográfiát írt Hutÿra Ferencről (1975), a 200 éves magyar állatorvosképzésről (1987) (angolul 1988), az immunológia magyar mestereiről (1992), Marek Józsefről (2003), Janny Gyuláról (2004), a magyar állatorvoslás kultúrtörténetéről (2005), a történelem sodrába került állatorvosokról (2010), Jármay Károlyról (2011), végezetül az állatorvoslás történetének ikonográfiájáról (2013). Közreműködésével jelent meg az MTA Orvosi Tudományok Osztályának történetét bemutató munka. Fő műve az Akadémiai Kiadónál, 1988-ban megjelent, az állatorvoslás művelődéstörténetét átfogó szemlélettel feldolgozó "A concise history of veterinary medicine" volt. (Dr. Gazda István)

Osztrák matematikus
A bécsi egyetemen tanult, itt doktorált 1899-ben. Ezután még Berlinben, Zürichben és Göttingenben folytatott tanulmányokat. 1902-től tanársegéd, majd magántanár volt a brünni műszaki egyetemen (ma Brno, Cseh Köztársaság), 1910-től ugyanitt rendkívüli professzor. 1911-től 1920-ig az erlangeni egyetemen volt tanszékvezető professzor, itt nagy hatással volt Emmy Noetherre. 1920-tól 1938-ban történt nyugdíjbavonulásáig a kölni egyetem professzora volt. Egyik fő területe az algebra volt, jelentős eredményeket ért el a determinánsokkal és az Abel-féle csoportokkal kapcsolatban. Legjelentősebb eredménye azonban az 1907-ben kimondott, a Lebesgue-féle integrálokkal kapcsolatos tétel, amelyet vele egy időben Riesz Frigyes is publikált, ezért kettejükről a Riesz-Fischer-tétel nevet kapta. Ez igen jelentős a Hilbert-terek elméletében.

Agrogeológus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen folytatott tanulmányai (1900-1905) után az Ampelológiai Intézetben, majd Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Főiskolán tanársegédként (1908-1909) dolgozott. 1910-ben a Magyar Állami Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályára nevezték ki. Egyik létrehozója volt a Talajtani Intézetnek. 1946-tól 1949-ig az Agrártudományi Egyetem talajtani tanszékének ny. r. tanára, majd az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének munkatársa, 1949-1963 között a budapesti tudományegyetem meghívott előadója volt. Az agrogeológiai szemléletet a részletes vegyi anyagvizsgálattal ötvözte eggyé s ez a későbbiekben a magyar talajtan jellemzőjévé vált. A talajismereti térképezésnek irányítója maradt, de érdeklődése szorosan mezőgazdasági témák felé irányult.

Geológus
A budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett, majd Bakonybél és környéke óharmadkori képződményeinek vizsgálatából doktorált 1938-ban. A Székesfővárosi Ipariskolában oktatott, 1949-ben megvált tanári állásától, és ettől kezdve kizárólag földtani kutatást végzett. 1950-től a Földtani Intézetben dolgozott. Foglalkozott vízföldtani, bauxit- és barlangkutatással, adattári szervezéssel. Nevéhez fűződik a fenyőfői és a kislődi bauxitelőfordulás feltárása. Megszervezte és vezette a Földtani Térképtárat. A veszprémi Tekeres völgyi sziklaüreg feltárásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását. Jelentős tevékenységet fejtett ki a barlangkataszterezés területén. Összeállította a hazai barlangkutatás bibliográfiáját. A Magyar Turista Egyesületben megszervezte a barlangkutatást. Fontos szerepe volt a Magyar Karszt-és Barlangkutató Társulat életre hívásában.

Kémikus, műegyetemi tanár
A budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett 1912-ben. A magyaróvári Növénykísérleti Állomáson kezdte meg működését, de néhány hónap múlva visszatért a budapesti műegyetemre, ahol az általános kémiai tanszéken Ilosvay Lajos mellett tanársegéd, 1915-től adjunktus. 1916-ban műszaki doktorátust szerzett. 1919-1921-ben a kémiai technológiai tanszéken, 1921-1930-ig az elektrokémiai tanszéken működött. 1945 után kétszer volt az egyetem gépész- és vegyészmérnöki karának dékánja, része volt abban, hogy az ostrom során súlyosan megsérült műegyetemen a tanítás újra megindult, s az épületet és a berendezést ért károkat helyreállították. 1949-ben nyugdíjazták. Tudományos munkát elsősorban az analitikai kémia területén folytatott. A gázanalitikában újszerű gázpipettákat szerkesztett, vizsgálta a gázok belső súrlódását és néhány új meghatározási módszert dolgozott ki. A mikroanalitikában új cseppreakciós kimutatásokat alkotott. 1945-től az MTA tagja.

Amerikai matematikus
A Harvard egyetemen tanult, majd 1907-ben a chicagoi egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot. 1907-1909 között a Wisconsin-i egyetemen, majd a Princeton-i egyetemen tanított. 1912-ben a Harvard egyetem professzora lett, itt működött élete végéig. A matematika és a fizika számos területén ért el jelentős eredményeket. 1913-ban bebizonyította Poincaré egy fontos sejtését a háromtest-problémával kapcsolatban. Tevékenységének kiemelkedő területe az ergodelmélet és a relativitáselmélet. A Holdon egy krátert neveztek el róla. Fia, Garrett Birkhoff is neves matematikus lett.

Francia matematikus, felfedező
Huszonöt évesen kiadott egy értekezést az integrálszámításról mely L'Hôpital értekezéshez készült kiegészítésként. 1756-ban London Királyi Társaság tagja lett. 1954-ben csatlakozott a hadsereghez. A franciák közül elsőként ő kerülte meg a Földet. 1759-ben a tengerészet szolgálatába állt. Hajójával számos jelentős utat tett meg, s több felfedezés fűződik nevéhez, elérte Ausztrália addig ismeretlen keleti partjait, felfedezte a Louisiade-szigeteket, később pedig a Salamon-szigeteket, melyek közül az egyik nagyobbat később az ő tiszteletére róla neveztek el (Bougainville-sziget). Érdemei elismeréséül a Maréchal de Camp ranggal tüntették ki, utazását egy kétkötetes munkában örökítette meg. Róla nevezték el a bougainvillea Brazíliában őshonos kúszónövényt, amelyet Magyarországon üvegházi dísznövényként ismernek murvafürt néven.

Brit matematikus
Tanulmányait Etonben kezdte, itt nyilvánult meg a matematika iránti érdeklődése. Tanulmányai befejeztével pénzügyi területen kezdett dolgozni. 1928-ban Princetonba ment, ahol 3 évig geometriai tanulmányokat folytatott. Oswald Veblen irányítása mellett Ph.D. vizsgát tett, majd utána közösen megírták geometria-monográfiájukat, ami a topológia területén klasszikussá vált. 1933-ban Oxfordban a Balliol College tagja lett. 1934-ben megnősült. A 2. világháború alatt az Admiralitásnak dolgozott, kezdetben tengeralattjárókkal kapcsolatos műveleti kutatásokat végzett, majd kódfejtőként. 1947-1960-ig Oxfordban a Magdalen College professzoraként dolgozott. 1953-1955 között a Londoni Matematikai Társaság elnöki tisztét töltötte be. Emlékére két díjat is létrehoztak, a Whitehead-díjat és a Whitehead Senior díjat. Az 1950-es években R. Maxwell támogatásával megalapította a Topology szakfolyóiratot, aminek első számát már nem érhette meg. Ő írta le a CW-komplexus definícióját, több topológiai fogalom bevezetése fűződik a nevéhez, amiket standardekként használnak.

Matematika- és fizikatanár
Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, zongoraművész édesapja. A bécsi egyetemen 1868-ban mennyiségtan-természettan szakos tanári oklevelet szerzett. A körmöcbányai, besztercebányai, 1873-1905-ben a pozsonyi r. k. gimnázium tanára. 1897-98-ban berendezte a gimnázium fizikaszertárában Pozsony első röntgen laboratóriumát, ahol a város katonai kórházából küldött csonttöréses sérülteket vizsgálta. Sajnos még nem használt ólomköpenyt, amivel védhette volna magát a sugárzástól. Egy 1887-ben kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel saját rendszerű gyorsírásának tanítására (pansztenográfia) is jogosíttatott. 1887-1890-ben a Panstenographia c. folyóiratot szerkesztette Pozsonyban. Világnyelv megalkotásának kérdése is foglalkoztatta. Jó gordonkajátékos volt, 1874-ben Liszt Ferenccel együtt hangversenyezett Pozsonyban.

Bencés fizikatanár
Már felszentelt papként, 1953-ban vették fel az ELTE kémia-fizika tanári szakára. Diplomájának megszerzése után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdett tanítani, emellett rövidesen diákotthoni nevelőtanár lett. Harminchárom évig tanított Pannonhalmán, közben négy évig a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanára volt. Nyugdíjas éveiben Jedlik Ányos életét kutatta. Könyvet írt Palatin Gergelyről, tanulmányt a bencés iskolák természettudományi tanításáról, pontosította ismereteinket Jedlik Ányos életéről, emberi tulajdonságairól, tanári működéséről. Nagyszerű tanár volt ő maga is, megérdemelten vehette át életének 80. évében a Rátz Tanár Úr Életműdíjat. (Dr. Radnai Gyula)

Francia születésű skót kémikus, fizikus
Belfastban tanult, és a Glasgow-i Egyetemen hallgatott orvostudományt és természettudományokat. Itt William Cullen (1712-90) volt az instruktora kémiából, és tanár diák kapcsolatuk hamarosan átalakult a professzor és asszisztense kapcsolatává. 1751-ben Edinburgh-ba költözött, hogy orvosi tanulmányait befejezze. 1756-ban Cullen utódjaként a Glasgow-i Egyetemen kémiát oktatott. Bár az anatómia professzorává is kinevezték, ezt az állását felcserélte a belgyógyászati tanszék vezetésével. Gyakorló orvos is volt. A magnesia alba (magnézium-karbonát) hevítésével kapcsolatos vizsgálatai során Lavoisier-t és a modern kémiát megelőzve mutatta ki a közönséges levegőtől különböző szén-dioxid gáz létezését. Ő vezette be nemcsak a latens hő, de a hőkapacitás és a fajhő fogalmát is, valamint ő volt Watt mentora.

Német matematikus, fizikus
A berlini egyetemen tanult olyan neves tudósok tanítványaként, mint Steiner, Eisenstein vagy Dirichlet. 1862-ben Dirichlet megüresedett posztját vette át Zürichben. Itt megalapította a Matematikai és Természettudományi Intézetet. Majd a Strasbourgi Egyetemen kínáltak neki pozíciót, amit el is foglalt. Theodor Reye segítségével megalapította a Matematikai Intézetet. Legalább négy későbbi professzornak volt a témavezetője. Az egyik leghíresebb közülük Paul Epstein volt. Szakterülete a konform leképezések elmélete, tenzoranalízis, ortogonális polinomok, invariáns elmélet, lánctörtek, differenciálegyenletek, potenciálelmélet, fény- és lökéshullámok. A tenzorszámításban alkotta talán a legmaradandóbbat. Az ő nevéhez fűződnek a Christoffel-szimbólumok és ő dolgozta ki a differenciálszámítás koordinátarendszer-mentessé tételét. Mindkét munka alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy Einstein 1915-ben közzétehette az általános relativitás elméletét.

Svéd csillagász
A csillagspektroszkópia egyik úttörője. 1861-ben és 1863-ban részt vett E. A. Nordenskjöld (1932-1901) Spitzbergák felkutatására indított expedícióiban, és jelentősen hozzájárult az Északi Jeges-tenger feltérképezéséhez. 1862-ben doktorált a lundi egyetemen. 1864-től a lundi csillagvizsgálóban végzett megfigyeléseket, igen pontosan meghatározta 445 kettőscsillag-pár tagjainak helyzetét és mozgását. Az alacsony hőmérsékletű vörös csillagok vizsgálata terén végzett úttörő munkát. 1888-ban kinevezték az uppsalai egyetemi csillagvizsgáló igazgatójává. Meghatározta a Nap spektroszkópikusan észlelhető tengelyforgását, megállapította, hogy a Nap-egyenlítő rövidebb idő alatt végez egy fordulatot, mint a magasabb szélességű övezetek. Értékes munkát végzett a fényképezés terén is. Az Astronomische Gesellschaft-nak 1863-ban egyik alapító tagja, majd alelnöke. A Svéd Akadémia tagja, 1892-ben az angol Rumford-éremmel tüntették ki, nevét egy holdkráter is őrzi. (Bartha Lajos)

Német fiziológus, vegyész
Tanulmányait Freiburgban, Strassburgban (ma: Strasbourg, Franciaország), Münchenben, Berlinben és Zürichben végezte a korszak olyan neves élettantudósainak vezetésével, mint Johannes von Vries, Franz Hofmeister, Gaule, Paul Ehrlich és Julius Richard Ewald. 1904-től a frankfurt-sachsenhauseni városi közkórház klinikája vegyészeti laboratóriumának igazgatója volt. Elsősorban a szénhidrát-anyagcsere és az izom-összehúzódás kutatásával foglalkozott. Ő fedezte fel és kapcsolta össze elméletében a glikogén tejsavvá bomlásának részfolyamatait.

Vaskohómérnök
Oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián nyerte, majd ugyanott volt tanársegéd. 1894-től a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. mérnöke, 1904-ben főmérnöke, 1905-től a vállalat ózdi üzemének igazgatója, 1910-től a budapesti vezérigazgatóság központi műszaki igazgatója, 1927-től műszaki vezérigazgatója. A borsodnádasdi hideghengermű az ő alkotása. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek tiszteletbeli és háromszor választott elnöke volt. Az Egyesület 1936-ban tiszteletére Zorkóczy Samu-emlékérmet alapított, amellyel érdemes tagjait tünteti ki.

Orosz csillagász
Leonhard Euler tanítványa volt Berlinben. 1760-tól oktatott a szentpétervári egyetemen, 1767-től mint rendes professzor. 1763-1803 közt a pétervári Akadémia Földrajzi osztályának vezetője volt, az orosz birodalom feltérképezését irányította. Jelentős szerepet játszott 1803-ban a kazányi egyetem megalapításában, itt oktatott élete végéig. Részt vett a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésében 1761-ben és 1769-ben is. Mérései alapján számítást végzett a Nap-Föld távolságra vonatkozóan. Az első oroszországi csillagászati folyóiratok szerkesztője volt, Tacitus, Leonhard Euler és George Buffon munkáit orosz nyelvre fordította. 1783-tól az orosz akadémia tagja. (Bartha Lajos)

Amerikai botanikus, genetikus
1896-ban cum laude minősítéssel fejezte be a Wesleyan Egyetemen folytatott tanulmányait. Ezután három éven át matematikát és más tárgyakat tanított egy középiskolában, majd 1899-ben a Harvard Egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányokat. 1900-ban M.A., 1904-ben Ph.D. fokozatot szerzett. 1914-ig Blakeslee botanikaprofesszor volt a Connecticuti Mezőgazdasági Főiskolán. Itt folytatta kísérleti munkáját, magasabb rendű növényeken. 1915-ben a Carnegie Intézet (Cold Spring Harbor) kísérleti laboratóriumának növénygenetikai kutatója lett, 1936-tól pedig ugyanitt igazgató volt. 1941-es nyugdíjazását követően a northamptoni (Massachusetts) Smith College címzetes botanikaprofesszoraként megalapította a Genetikai Kísérleti Állomást. Az elsők között használta a kolchicint a kromoszómaszám növelésére, megnyitva az utat a mesterséges poliploidok létrehozása előtt.

Amerikai csillagász, planetológus, ismeretterjesztő
Alig 20 éves korában elvégezte a chicagoi egyetemet, majd asztrofizikával kezdett foglalkozni a Yerkes és a MacDonald Obszervatóriumokban. 1963-tól 1968-ig a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumban és a Harvard Egyetemen dolgozott. 1968-ban kinevezték a Cornell Egyetem Bolygókutató Laboratóriumának igazgatójává. Tudományos munkái a bolygók fizikájához, a földönkívüli élet kutatásához kapcsolódtak. Főleg a Mars vizsgálatával ért el komoly eredményeket. Számos bolygóközi űrszonda programjának kidolgozásában vett részt. Foglalkozott az élet keletkezésével. Csillagászati ismeretterjesztő munkái hozták meg a számára a világhírt. 1977 végén fogott hozzá egy 30 órás tévé-sorozat, a Kozmosz elkészítéséhez. A sorozat sikerére jellemző, hogy három Emmy-díjat kapott. A Kozmoszt még több tévésorozat és számos ismeretterjesztő könyv követte.

Vaskohómérnök, egyetemi tanár
Vaskohómérnöki oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerezte 1902-ben. Első munkahelye a kaláni (nándorhegyi) vas- és acélgyár volt, majd a selmeci akadémia Bányavegytani Tanszékén kezdett tanársegédként dolgozni. Egy év után a kaláni Bánya- és Kohótársaság nándorhegyi hengerdéjében helyezkedett el, ahol mérnöki, majd főmérnöki munkaköröket látott el. 1912-től 1918-ig a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű korompai durvahengerműjének, majd a gyárnak főmérnöke, 1921-1922 között igazgatója volt. 1923-tól Sopronban a Vaskohászattani tanszék vezetőjének, majd a fémkohászati osztály dékánjának nevezték ki. Az 1930/31. és 1931/32. tanévben a főiskola rektora lett. 1926-ban a budapesti műegyetemen magántanári képesítést szerzett a vasipari hengerlés és a kovácsolható vas gyártása témákban. 1945-től a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, kohó- és erdőmérnöki Karának dékánja volt. Találmánya volt egy elliptikus szelvényű forgóaknás gázfejlesztő, s az ő nevéhez fűződik a Siemens-Martin-kemencék automatikus ellenőrzésének Magyarországon elsőként történő bevezetése. 1945-ben lett az MTA levelező, később tanácskozó tagja. 1949-ben tagságát politikai okok miatt megszüntették, és csak 1989-ben állították vissza.

Francia matematikus
1675-ben Párizsba költözött, ahol 1685-től csillagászattal, 1699-től geometriával foglalkozott. Miután 1682-ben megoldotta a Jacques Ozanam által felvetett problémák egyikét, Jean-Baptiste Colbert évjáradékban részesítette. Rolle kritikusan állt hozzá a differenciál- és integrálszámításhoz. 1702-ben volt egy vitája ebben a témában Joseph Saurinnal, amelynek során azt állította, hogy pontatlan és hogy hibás elgondoláson alapul; később megváltoztatta véleményét. Leginkább arról ismert, hogy 1691-ben leírta a később róla elnevezett tételnek (Rolle tétele) első változatát, az egyváltozós valós együtthatójú polinomok esetére.

Német asztrofizikus
A csillagászati fotometria korszerűsítője. A berlini egyetemen az izzó platina fényességének egzakt mérése tárgyából doktorált. 1861-ben megjelent tanulmányában a fotometria általános elméletét dolgozta fel. 1862-től a lipcsei egyetem tanára. Nagypontosságú vizuális fénymérő műszert szerkesztett, amellyel csillagok, üstökösök és bolygók fényességére és színképére vonatkozó megfigyeléseket végzett. Tökéletesítette a napészlelésre használt ún. protuberancia-spektroszkópot. Látáselméleti kérdésekkel is foglalkozott, az általa felfedezett látásélettani jelenséget róla nevezték el "Zöllner-féle párhuzamosok"-nak. Nevét ezen kívül az általa tervezett fényesség-mérő műszer, egy spektroszkóp típus, és egy földrengésjelző műszer, valamint egy holdkráter őrzi. (Bartha Lajos)

Svéd fizikus, matematikus, vegyész
1873-ban kezdte el az egyetemet Lund-ban, 1875 tanári oklevelet szerzett. Folytatta matematikai tanulmányait és 1879-ben doktorált. Érdeklődése a fizika felé fordult és elektromossággal foglalkozott. 1882-ben fizika tanár lett. Tíz évvel később a Fizikai intézet asszisztense lett. 1901-től professzor Lund egyetemén. Legfontosabb munkásságát spektroszkópia terén végezte. Viszonylag egyszerű kifejezést talált az elemek spektrum vonalaira 1890-ben.

Amerikai csillagász
Earl Charles Slipher testvére. Az Indiana Egyetemen tanult (B. A. 1901, M. A. 1903, Ph.D. 1909). 1901-ben Flagstaffban a Lowell Obszervatórium munkatársa lett, és 1916-ban átvette az intézet vezetését, amelynek 1926-ban igazgatója lett. Itt szervezte és vezette a Naprendszer kilencedik ismert nagybolygójaként számon tartott Plútó bolygó felfedezéséhez vezető kutatásokat. Kiterjedt vizsgálatai alapján sikerült meghatározni több bolygó tengelyforgási periódusát, a Jupiter, a Szaturnusz és a Neptunusz színképében található sötét vonalak felfedezése révén pedig sikerült azonosítani légkörük bizonyos alkotóelemeit. Azt is kimutatta, hogy számos diffúz köd (por- és gázfelhő) a környező csillagok fényét veri vissza. Fölfedezte az éjszakai égbolt emisszióját és annak intenzitásváltozásait. Bebizonyította, hogy a nátrium és a kalcium a csillagközi térben mindenütt megtalálható. A spirálgalaxisok szokatlanul nagy radiális sebességeinek 1912 és 1925 között végzett szisztematikus megfigyelése alapján az első bizonyítékot szolgáltatta a táguló világegyetem elmélete mellett.

Amerikai matematikus
A Berkeley egyetemen doktorált 1946-ban. A 2. világháború alatt, tanulmányait megszakítva, a légierő számára statisztikai módszerek katonai alkalmazásával foglalkozott. A háború után Washingtonban a hadügyminisztérium számára dolgozott tervezési feladatok matematikai megalapozásán. 1952-ben a RAND Corporation operációkutatási központját vezette, 1960-ban a Berkeley egyetem, majd 1966-ban a Stanford egyetem professzora lett. 1947-ben fogalmazta meg a lineáris programozás alapfeladatát és fedezte fel a szimplex módszert ennek megoldására. Ezzel az operációkutatás egyik legelterjedtebben alkalmazott és legnagyobb hatású algoritmusát hozta létre, amelynek szélesebb körű alkalmazását az elektronikus számítógépek fejlődése tette lehetővé.

Szovjet elméleti fizikus, asztrofizikus, Nobel-díjas
1938-ban diplomázott fizikából a moszkvai egyetemen. 1940-ben védte meg a kandidátusi, 1942-ben a doktori disszertációját. 1940-től a Szovjetunió Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetében dolgozott Moszkvában. 1945-1968-ig tanított a Gorkiji Egyetemen és 1968-tól a Moszkvai Műszaki-Fizikai Intézetben. A szupravezető-képesség fenomenológiai elméletét Landauval közösen fejlesztették ki 1950-ben; a plazmabeli elektromágneses hullámterjedést (pl.: az ionoszférában), és a kozmikus (háttér)sugárzás eredetének elméletét. Az 1950-es években kulcsszerepet játszott a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében. 1955-ben Ginzburg és I. S. Sklovszkij fedezte fel annak a kvantitatív bizonyítékát, hogy a Föld közelében megfigyelt kozmikus sugárzás a szupernovákból ered. 1969-ben fedezték fel a pulzárokat; szupernova robbanásokban keletkezett neutron csillagoknak tartják őket. Ezután Ginzburg kiterjesztette az elméletét, a pulzárokat is belefoglalta, mint a kozmikus sugárzás forrásait. A szupravezetés elméletének kidolgozásáért 2003-ban Alexei A. Abrikosov-val és Anthony J. Leggett-tel kapott megosztott Nobel-díjat

Gépészmérnök, szakíró, műfordító, szótárszerkesztő
Gépészmérnöki diplomát a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett 1942-ben. Előbb a Magyar Siemens-Schuckert Művek mérnöke, 1945-től a kolozsvári magyar tannyelvű Gép- és Villamosipari Középiskola, 1947-től a kétnyelvű Kolozsvári Almérnöki Intézet tanára, 1948-tól a kolozsvári Mechanikai Intézet tanára két iskolaéven át, a Tehnofrig Gépgyár főmérnöke nyugalomba vonulásáig 1949-1973-ig. Főmérnöksége alatt vált a Tehnofrig Délkelet-Európa egyik legnagyobb élelmiszer-ipari gépgyárává. Fontosabb kutatási témái: háromfázisú aszinkron villamos motorok fordulatszámának változtatása, hűtő- és élelmiszer-ipari berendezések és technológiai sorok fejlesztése. Tanulmányúton volt a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Bulgária, NSZK, Dánia, Belgium, Franciaország, az USA számos városában.

Német matematikus
1824-ben Göttingenben Gauss és Thibaut előadásait hallgatta. 1828-ban az ETH-n (Eidgenössische Technische Hochschule) volt előadó Zürichben, 1833-ban az Obere Industrieschule professzora. 1860-tól a zürich-i egyetem rendkívüli professzora. Eljárást dolgozott ki az algebrai egyenletek gyökeinek meghatározására, ezt a módszert Dandelin-Gräffe eljárásnak nevezzük.

Brit csillagász
A Liverpool Institute-ban kezdte tanulmányait, majd Cambridge-ben a St. John's College-ban folytatta, ahol elnyert egy matematikai ösztöndíjat. Tanított a Londoni King's College-ban, majd a Cambridge-i egyetemen. 1893-ban Newcastle-upon-Tyne-ban a Durham College-ban lett professzor, majd 1895-ben Durham-ben nevezték ki matematikaprofesszornak, és egyúttal a Durham-i Csillagvizsgáló igazgatójának is. 1903-ban beválasztották a Royal Society tagjai közé. 1910-ben az Edinburgh-i Egyetem Csillagászat és Matematika professzora lett. 1915-ben kitüntették a Cambridge-i Filozófiai Társaság Hopkins-díjával, és a Royal Astronomical Society elnökévé választották. 1928-ban a Royal Astronomical Society aranyérmével tüntették ki. A Holdon egy kráter viseli nevét. Csillagászati spektroszkópiával, a csillagok és a Nap belsejében zajló folyamatok vizsgálatával foglalkozott. Vizsgálódásának fő területe a Jupiter négy Galilei-holdja mozgásának megfigyelése és elemzése volt.

Orvos
Előbb evangélikus teológiát végzett, a szabadságharc alatt honvéd főhadnagy. 1855-ben a pesti orvosi karon orvosi oklevelet szerzett. 1864-ben magántanár, 1869-ben megnyitotta Budán a negyvenágyas "sebészeti és testegyenészeti magángyógyintézet"-et, melyet később az első budapesti vízgyógyintézettel bővített Az ortopédia első magyar művelője, szakirodalmi tevékenységet is kifejtett. 1868-tól az MTA tagja.

Vegyész, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen 1906-ban oklevelet és vegyészdoktorátust szerzett. Utána az egyetem ásványtani tanszékén tanársegéd, az ásványtelepek keletkezési feltételeit vizsgálta, majd kutatásait a Magyarhoni Földtani Társulat támogatásával a bécsi egyetemen folytatta. 1917-ben a Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztője volt és a Természettudományi Szövetség elnöke lett. Az utóbbiból alakult meg 1919-ben a Természettudományi Direktórium. A Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkásegyetem tanárává nevezték ki. 1920 után bűnvádi eljárás indult ellene, állásából elmozdították. 1922-ben vegyi üzemet alapított (Isola Művek Rt.), ahol először gyártottak és dolgoztak fel Magyarországon műanyagokat. Több szabadalma volt a fékpofa és fékbetét, a csapágyak és csapágyperselyek műanyagból történő előállítására. 1952-től a budapesti műszaki egyetemen az új műanyag- és gumiipari tanszék vezetője. Kidolgozta a tanszék új oktatási programját.

Német fizikus
Friedrich és Wilhelm Kohlrausch fizikusok apja. 1832-ben Göttingenben doktorált, majd matematikát és fizikát tanított Lüneburgban, Rintelnben, Kasselban, Marburgban. Később a marburgi, majd az erlangeni egyetem fizikaprofesszora volt. Legjelentősebb munkái a galvánelektromosság elméletének kísérleti megalapozása, a Volta-féle feszültségi törvény és az Ohm-törvény igazolása saját fejlesztésű eszközei segítségével. 1856-ban Wilhelm Weberrel közös munkájuk az elektromos áramerősség mérése mechanikai mennyiségekre visszavezetve egy egységes mértékegység-rendszert alapozott meg, az elektrosztatikus és elektromágneses egységek arányára vonatkozó eredményük pedig előkészítette Maxwell elektromágneses elméletét is. (Piriti János)

Német születésű svéd kémikus, Nobel-díjas
Münchenben festészetet, természettudományokat Berlinben, Strassburgban, Göttingenben és a párizsi Pasteur Intézetben tanult. 1898-tól a stockholmi egyetemen tanított kémiát, 1906-tól, mint az általános és szervetlen kémia professzora. 1929-től a biokémiai intézet igazgatója volt, 1941-ben történt nyugdíjbavonulásáig. Fő kutatási területe az enzimkémia volt, több fontos enzim koenzimjét sikerült izolálnia. Eredményei a vitaminkutatás területén is jelentősek, felismerte, hogy a karotin az A-vitamin provitaminja. Foglalkozott a tumorok biokémiájával is. 1929-ben Arthur Harden-nel megosztott kémiai Nobel-díjat kapott a cukor erjedésének és a folyamatban ható enzimeknek a kutatásáért. Fia, Ulf von Euler-Chelpin élettani-orvostudományi Nobel-díjas volt.

Német villamosmérnök
Berlinben, a műszaki egyetemen végzett és a nagyfeszültségű hálózatok intézetében doktorált. Az elektronfizikai kutatócsoportot vezetésével bízták meg, itt találkozott Ernst Ruskával. Néhány évi közös munka eredményeképp 1931-re kifejlesztették a világ első transzmissziós elektronmikroszkópját. Ezután a Telefunkenhez ment át, ahol a német televízió-rendszer kiépítésén dolgozott, amelyet működőképessé kellett tenni az 1936-os olimpiára. 1945 után Münchenben végzett az elektro-enkefalogrammal (EEG-vel) kapcsolatos orvosfizikai kutatásokat, közben 1948 és 1956 között az Egyesült Államokban élt, Princetonban kapcsolódott be az ott folyó elektronfizikai kutatásokba. Igazi kutatómérnök volt. (Dr. Radnai Gyula)

Villamosmérnök
Műszaki képzettségét franciaországi üzemekben - Gramme és Jablocskov műhelyeiben - gyakorlati munka során szerezte, majd a Compagnie Continentale Edison munkatársa lett. Az 1881. évi párizsi első elektrotechnikai kiállításon az Edison-féle izzólámpavilágítás bemutatójának szervezője, majd az első európai izzólámpavilágítási telepek felépítője Strassbourgban, Antwerpenben és Hamburgban. Később Belgiumban, Hollandiában, Oroszországban, Finnországban, Angliában és Algériában működött, majd 1888-ban megkezdte az Athéni Központi Villamos Telep építését s ennek igazgatója lett. 1894-ben hazahívták az Általános Villamossági Rt. telepeinek és hálózatának tervezésére és építésére. Ennek vezérigazgatójaként működött haláláig. A villamos világítás elterjesztése és általában az elektrotechnikai ipar fejlesztése terén szerzett érdemeiért több hazai és külföldi kitüntetésben részesült.

Skót fizikus
Skót nemesi családban született. Az edinburghi, majd a Cambridge-i egyetemen tanult. 1855-től a Cambridge-i egyetemen oktatott. 1856-tól 1860-ig az Aberdeen-i egyetem, 1865-ig az edinburghi egyetem, majd 1865-ig a londoni egyetem professzora volt. Néhány évi visszavonulás után 1871-től a Cambridge-i egyetem professzora volt, ő alapította meg a Cavendish laboratóriumot, döntő szerepe volt Cavendish tudományos munkássága meg- és elismertetésében. A fizika számos területén korszakalkotót alkotott. Az optika területén a színlátást vizsgálta, ő készítette 1861-ben az első színes fényképet. Alapvető jelentőségű eredménye az elektromágneses tér egységes elméletének, a Maxwell-egyenleteknek kidolgozása. Boltzmanntól függetlenül megalkotta a ma Maxwell-Boltzmann-féle kinetikus gázelméletnek nevezett elméletet. A termodinamikában ő fogalmazta meg a "Maxwell-démon"-nak nevezett gondolatkísérletet. Nevét számos fontos eredményen kívül egy fizikai egység, a mágneses fluxus egysége, valamint több róla elnevezett intézmény, a Vénusz bolygó egy hegysége is őrzi.

Francia szerves kémikus, Nobel-díjas
Az École Normale Supérieure hallgatója volt, és P. E. Marcellin Berthelot-nál tanult a Collège de France-ban. 1880-ban szerzett doktori fokozatot. Egy évet töltött a Bordeaux-i Egyetemen, majd 1882-ben a Toulouse-i Egyetem munkatársa lett; 1884-ben nevezték ki professzorrá, 1905-ben dékánná, és itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1930-ig. Különböző felfedezései nyomán fejlődött ki a margaringyártás, az olajhidrogénezés és a mesterséges, ipari metanol-előállítás, valamint számos laboratóriumi szintézis. Sabatier szinte az összes szerves kémiai katalitikus előállítási folyamatot megvizsgálta, személyesen végzett el több száz hidrogénezési és dehidrogénezési reakciót. Ő és Victor Grignard megosztva kapta az 1912. évi kémiai Nobel-díjat a katalitikus szerves szintézisek kutatásáért, és különösen azért a felfedezésért, hogy a nikkel katalizátorként használható a szerves molekulák hidrogénezési reakcióiban.

Német matematikus
Münchenben doktorált 1879-ben, Felix Klein vezetése mellett, majd Lipcsében Klein asszisztense volt. 1884-ben professzornak nevezték ki a müncheni Polytechnikumba, itt oktatott pályafutása végéig. 1900-ban az intézetet az ő igazgatása alatt emelték egyetemi rangra. A Technische Hochschule-nak két ízben is rektora volt. Jelentős szerepet játszott a müncheni Deutsches Museumnak, a világ legnagyobb technikai múzeumának alapításában (1903). Legfontosabb matematikai eredményeit a kombinatorikus csoportelmélet, a topológia és a potenciálelmélet terén érte el. Elsőként fogalmazta meg az absztrakt csoport definícióját a ma is használt értelemben. Az ő szerkesztésében kezdődött meg Kepler összes munkáinak kiadása.

Svéd csillagász
Az uppsalai egyetemen tanult. 1897-től 1927-ig a lundi egyetem tanára, és a lundi obszervatórium igazgatója volt. Fiatalon égimechanikai vizsgálatokkal foglalkozott. Számos kisbolygó pályáját számította ki, többet maga fedezett fel. Alapvető munkát végzett a csillagok fotografikus fényesség-skálájának meghatározása terén. Statisztikai módszerekkel vizsgálta a Nap közelében levő csillagok eloszlását és mozgását. Kimutatta, hogy a forró csillagközi gázfelhők a Tejútrendszerben egy lapos síkban helyezkednek el. Kidolgozta a csillagrendszerek hierarchikus rendszerének elméletét. A svéd Királyi Akadémia tagja, a Bruce-érem és a Watson emlékérem kitüntetettje, nevét a 8677.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Francia orvos, sebész, fiziológus, Nobel-díjas
1900-ban szerezte meg orvosi diplomáját Lyonban, sebészeti működését is a lyoni kórházban kezdte meg. 1902-ben tette közzé korszakalkotó cikkét az érvarrás új technikájáról. 1904-ben az USA-ba költözött, először Chicagóban, majd 1906-tól 1939-ig a New York-i Rockefeller Intézetben dolgozott. Az érvarratok, a szövetek és szervek átültetése terén jelentős elméleti és gyakorlati eredményeket ért el. Az állatkísérletek során az elroncsolódott érfalterületek pótlására más egyedek érdarabjait ültette be. Állatkísérleteiben pajzsmirigy-, petefészek-, vese- és hólyagátültetéseket is végzett. Tevékenysége nagymértékben hozzájárult a szerv- és szövetátültetés későbbi fejlődéséhez. Charles Lindbergh támogatásával és segítségével kifejlesztett egy készüléket szöveteknek és szerveknek az élő szervezeten kívül való életben tartására. Több kötetben fejtette ki filozófiai gondolatait. 1912-ben orvosi Nobel-díjat kapott "az érvarrat és az ér-, valamint a szövetátültetések területén végzett munkásságának elismeréseképpen".

Geológus, földrajztudós, egyetemi tanár
1874-ben a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérése után kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1877-1880-ig részt vett gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. A közép- ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a földtan rk. tanárának hívták meg a műegyetemre. 1889-1908-ig a budapesti tudományegyetemen az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-1908-ig a Földrajzi Intézet igazgatója. 1900-1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerkesztette Magyarország földtani térképét. 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat.

Tüdőgyógyász
Oklevelét a budapesti egyetemen szerezte (1931). A budapesti Szent János Kórházban dolgozott s tüdőgyógyászati szakképesítést szerzett. 1940-45-ben Nagyváradon a kórház fertőző osztályán főorvos, 1945-47-ben Cinkotán körzeti orvos, 1947-től haláláig a Gyulai Állami Kórház tüdőosztályának főorvosa, 1951-től a Békés megyei Tüdőbeteg Intézet igazgató főorvosa. Fő kutatási területe a vitamin- és ásványianyag-háztartás volt a fertőző betegségekben és a tuberkulózisban. Vizsgálta a tüdőgümőkóros betegek otthonukban történő kezelhetésének lehetőségeit.

Matematikus
1953-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet az ELTE-n. Végzés után Turán Pál hívta az Algebra és számelmélet tanszékre, ahol 1993-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. A kvadratikus bővítések számelméletében elért eredményeiből írta doktori disszertációját. Sok évtizedes pályája során leendő matematikatanárok ezreit vezette be a matematikai gondolkodás szépségeibe, és készítette fel őket arra, hogyan tudják majd tanítványaikkal is megszerettetni a matematikát. Három alkalommal (1964, 66 és 69) vezette a Magyar Televízióban a laikusok körében is nagy sikert aratott "Ki miben tudós matematikából?" vetélkedőt. Férjével, Freud Róberttel közösen írt Számelmélet tankönyve alapvető és népszerű munka a magyarországi matematikus és matematika tanárszakos hallgatók körében. A matematika tanításában és népszerűsítésében végzett tevékenységét több kitüntetéssel, köztük a Bolyai János Matematikai Társulat Beke Manó Nagydíjával is elismerték.

Svájci csillagász, matematikus
Johann Bernoulli unokája, Johann II. Bernoulli fia. Baselban és Neuchatelben tanult. 13 éves korában a filozófia doktora lett. 1767-től Berlinben királyi csillagász és a berlini csillagvizsgáló igazgatója volt. Hosszabb európai utazásokat tett, korának számos tudósával folytatott levelezést. Több csillagászati és matematikai folyóirat kiadója volt. Csillagászati, földrajzi és matematikai munkákat írt, többek között a valószínűségszámítás területén is ért el eredményeket.

Lengyel származású francia fizikus
Marie Curie asszisztense volt. Alapvető munkát végzett a béta-sugarak mágneses térben való elhajlásának vizsgálatával, béta-spektrométert készített, ennek segítségével a béta-sugárzás energiaspektrumának addigi legpontosabb meghatározását végezte. Munkásságát Rutherford is nagyra értékelte. 1913-ban doktorált, nagy reményekre jogosító tudományos pályája 1914-ben félbeszakadt, amikor a francia hadsereg tagjaként Cormicy közelében elesett. Fia, Marian Danysz fizikus a lambda-hyperon részecske egyik felfedezője. (Piriti János)

Matematika- és fizikatanár
1911-ben szerzett Budapesten matematika-fizika szakos tanári diplomát. 1907-től először a nagybiccsei Freund-féle magán polgári iskolában, majd tanári oklevelének megszerzése után a törökszentmiklósi polgári iskolában tanított. Az 1913/14-es tanévet töltötte Kisvárdán. Az iskolából hívták be katonának. 1914. november 3-án hősi halált halt. Nemes Mór tanáregyéniségére cikkéből következtethetünk. A középiskolai matematikatanítás reformjáról szóló értekezése időszerűen tárgyal reformkérdéseket. Igen haladó szellemben tanított és javaslatára a kisvárdai gimnázium engedélyt is kért a reformtanterv kipróbálásához.

Gépészmérnök, matematikus
Testvérei: Imre és Iván Péter. Oklevelét 1926-ban a budapesti műegyetemen nyerte. Matematikai munkásságát már műegyetemi hallgatóként kezdte a végtelen halmazok leképezésére vonatkozó Kőnig-Valkó-tétel bizonyításával. 1925-ben Kürschák József mellett volt tanársegéd. Oklevelének megszerzése után a Ganz-féle Villamossági Gyárba lépett, hol rövidesen főmérnök és a próbaterem helyettes vezetője lett. A villamosgépekkel kapcsolatos tudományos tevékenysége elsősorban az áram- és feszültségváltók, a relétechnika és a transzformátorok körébe tartozik.

Matematikus, módszertani kutató
Matematika-fizika szakos tanári oklevelét a budapesti egyetemen szerezte. Pedagógiai képességeit, minden új iránt fogékony természetét az Eötvös Collegium segített kibontakoztatni. Csereösztöndíjjal másfél évet Pisában a Scuola Normale Superiorén töltött. 1945-től a kunszentmiklósi gimnáziumban, majd a szegedi Móricz Zsigmond Kollégiumban tanított. 1951-től 1963-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán a matematika tanításának módszertanát oktatta és kutatta. 1963-tól az Országos Pedagógiai Intézet matematika tanszékéről irányította komplex matematikatanítási kísérletét, amely az önálló gondolkodáson, az összefüggések, törvényszerűségek felfedezésén át sikeresen vezeti a tanulókat a matematika megértéséhez, megkedveltetéséhez. 1975-ben lett a matematikai tudomány kandidátusa és 1980-ban tüntették ki Állami Díjjal az általános iskolai matematikaoktatás tartalmi és módszertani korszerűsítésében elért eredményeiért. (Dr. Radnai Gyula)

Holland fizikus, csillagász
A kvantummechanika alkalmazója az asztrofizikában. A delfti egyetemen mérnöki tanulmányokat folytatott, majd matematikával és elméleti fizikával foglalkozott. "A relatív mozgás összefüggése a klasszikus fizikával" c. dolgozatával hívta fel magára a figyelmet. Több hollandiai, amerikai és német egyetemen is dolgozott, a chicagoi, majd a koppenhágai egyetem előadója, a 2. Világháború idején Dél-Afrikában egyetemi tanár. Nagy jelentőségű a csillagok közti gázködök (ún. diffúz ködök) ionizációs hőmérséklet meghatározásának alkalmazása, valamint a fénylésüket gerjesztő forró csillagok hőmérsékletének meghatározása - az ún. "Zanstra-hőmérséklet" - (az ionizált hidrogén és hélium sugárzása alapján), továbbá az üstökös-csóvák fénylésének magyarázata. A londoni Királyi Csillagászati Társaság nagy aranyéremmel jutalmazta, nevét egy holdkráter és a 2945.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Matematikus, egyetemi tanár
1940-ben lett a budapesti tudományegyetem hallgatója és az Eötvös József Collegium tagja. Magyarországi tanulmányait a szegedi tudományegyetemen fejezte be, ahol 1947-ben doktorált, majd Franciaországban a Sorbonne-on képezte tovább magát és újra doktorált 1955-ben. Montrealban kapott egyetemi állást, ahonnan néhány év múlva Berkeley-be ment át. Itt lett egyetemi tanár 1962-ben. Kutatási területe a geometria és az algebrai topológia volt. A gráfelméletben a csomók elméletében ért el új eredményeket. Franciául és angolul publikált; a Fáry tétel és a Fáry-Milnor tétel viseli a nevét. (Dr. Radnai Gyula)

Amerikai kémikus, mérnök
A Cornell Egyetemen végzett 1911-ben. Többfelé dolgozott, mielőtt 1916-ban az ohiói Dayton Engineering Laboratories Company (Delco) kutatója lett. 1923-tól az Ethyl Gasoline Corporation, majd 1930-tól a Kinetic Chemicals Inc. alelnöke, 1933-tól az Ethyl-Dow Chemical Company igazgatója. 1940-1944-ig az Ohiói Állami Egyetem kutatási alapítványának az igazgatója és alelnöke. Midgley a belső égésű motorok kopogásának problémáját vizsgálva 1921-ben fedezte föl az ólom-tetraetilt. Az ólom adalékanyagok okozta problémák elemzése vezette el annak fölismeréséhez, hogy a tengervízből brómot lehet kivonni. Az 1. világháború alatt kidolgozta a légitorpedó, a 2. világháború rakétabombájára némileg hasonlító propeller hajtású eszköz irányítórendszerét. Miközben ennek hűtéséhez nem mérgező, nem éghető anyagot keresett, három nap alatt eljutott a diklór-difluor-metán fölfedezéséhez. Kiterjedten vizsgálta a természetes és mesterséges gumik összetételét, ő fedezte föl az egyik első katalizátort a szénhidrogének "krakkolására", szétbontására.

Angol-ausztrál csillagász
Londonban és a Sussex-i egyetemen tanult. 1947-1960 között a Majesty's Almanac Office (Királyi Évkönyv Hivatal) munkatársa, a hajózási és légiforgalom évkönyveinek csillagászati táblázatait számította. 1960 karácsony éjjelén felfedezett egy (később róla elnevezett) üstököst, ennek pályáját nagy pontossággal számolta ki. 1959-69 között a Brit Csillagászati Társaság üstökösökkel foglalkozó szekciójának vezetője. 1961-69 között a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgáló munkatársa. 1969-től a Perth-i Obszervatóriumban dolgozott, 1984-93 között az obszervatórium igazgatója volt. Egyik legjelentősebb eredménye a Halley-üstökös pályájának pontos kiszámítása 1986-ban. A Brit Csillagászati Társaság Merlin-éremmel jutalmazta, nevét az általa felfedezett üstökös és a 3015.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Kanadai-amerikai fizikus, Nobel-díjas fizikus
Az edmontoni Alberta Egyetemre járt, a Stanford Egyetemen doktorált. 1958 és 1961 között Párizsban dolgozott, majd Berkeley-ben, végül Stanfordban a SLAC gyorsítónál. 1967-ben Kendallal és Friedmannal kísérleteket végeztek a SLAC gyorsítónál a protonszerkezet feltárására. Hidrogént nagyenergiájú elektronokkal bombázva kimutatták a proton belsejében a három kvarkot. A kísérletek elméleti értelmezésében Feynman és Bjorken is részt vettek. 1990-ben Kendallal és Friedmannal megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak "a protonokon történő rugalmatlan elektronszórásra vonatkozó úttörő felfedezéseikért, mely alapvető jelentőségű volt a részecskefizika kvark-modelljének kifejlesztéséhez". (Piriti János)

Matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte, ahol 1887-ben doktorátust szerzett, 1889-ben magántanárrá képesítették. 1897-ben Bonnban rk. tanár, 1897-től 1911-ig a kolozsvári egyetemen a matematika ny. r. tanára. 1911-ben Budapestre nevezték ki, de még ugyanezen évben Giessenbe hívták meg egyetemi tanárnak. Főleg a függvényelmélet, a lineáris differenciálegyenletek témájával foglalkozott. Értékesek matematikatörténeti kutatásai. Sokat tett Bolyai János tudományos értékelése érdekében. 1902-től az MTA levelező tagja.

Földrajztudós, miniszterelnök, egyetemi tanár
Budapesti egyetemi tanulmányai után 1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909-1913 között a Földrajzi Intézet igazgatója, 1910-1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmi iskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres vörös térképet, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). A Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott. 1920. ápr. 19- től a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere, júl. 19-től 1921. ápr. 13-ig miniszterelnök (1920. szept. 22-ig külügyminiszter is). 1939. febr. 16-tól 1941. ápr. 3-ig másodízben miniszterelnök. 1913-tól az MTA tagja.

Kísérleti fizikus
1938-ban az Eötvös Kollégium tagja és a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója. 1942-től a Gyakorlati Fizikai Intézetben Békésy György munkatársa volt. 1944 októberében katonai behívót kapott, Németország, majd angol hadifogság következett. 1946 őszén került haza, vissza az intézetbe. Fizikaszakos tanárjelöltek részére megszervezte a demonstrációs kísérletek gyakorlatát és korszerű tanműhelyt vezetett, megszervezte a vegyészképzés igényeihez illeszkedő laboratóriumi gyakorlatokat. Az 1950-es évek elején megindult tömegspektrometriai kutatásokba kapcsolódott be. Az 1956-os forradalom alatt az ELTE TTK Forradalmi Bizottságának elnökévé választották. 1957-ben több hónapra börtönbe zárták. Szabadulása után kirekesztették a felsőoktatásból. 1954 és 1964 kőzött Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinátban műszerész-szakmunkásként tudott elhelyezkedni. Tömegspektrometriás vizsgálatokkal járul hozzá az üzem megindításához. 1964-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen docensként a Fizika Tanszék vezetője. 1966-1985-ig a Bányászati Kutatóintézet tudományos munkatársa és a Tömegspektrometriai Laboratórium vezetője volt. 1968-tól a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, majd az ebből alakult Konstantin Egyetemen vendégprofesszorként tanított. Tömegspektrometriai Kutatócsoportot hozott létre. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1990-ben rehabilitálta s címzetes egyetemi tanári titulust adományozott részére.

Osztrák születésű brit matematikus, csillagász
Bécsben végezte középiskoláit. 1937-ben a német fenyegetés miatt a Cambridge-i Trinity College-ben pályázott meg egy ösztöndíjat, és ezt el is nyerte. A háború kitörésekor ellenséges ország állampolgáraként internálták, itt ismerkedett meg Thomas Golddal. 1941-től a brit admiralitás megbízásából mindketten radar-kutatásokon dolgoztak Fred Hoyle-lal együtt. 1945-től 1954-ig matematika előadó volt a Cambridge-i egyetemen, 1954-től 1985-ig az egyetem professzora volt 1967-től az ESRO (European Space Research Organization) vezérigazgatója volt, irányítása alatt történt a szervezet átalakítása, az új szervezet neve ESA (European Space Agency) lett. A brit hadügyi, majd energiaügyi minisztérium vezető tudományos tanácsadója volt. Az 1940-es évek végén Bondi, Thomas Gold és Fred Hoyle fogalmazták meg az állandósult állapotú (steady state) világegyetem elméletét. Bondinak jelentős szerepe volt a relativitáselmélet kozmológiai, kozmogóniai és asztrofizikai alkalmazásában. A csillagok belső szerkezetével és fejlődésével foglalkozott. Elsők közt hívta fel a figyelmet a gravitációs hullámok lehetőségére. 1973-ban angol lovaggá avatták, már 1959-ben a Királyi Társaság tagja, a Királyi Csillagászati Társaság, és az USA Bruce Aranyérem kitüntetettje. Nevét a 767.sz. kisbolygó is őrzi. (Bartha Lajos)