Zoológus, főiskolai tanár
A pesti egyetemen 1872-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben már 1870-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárához került. 1873-ban tanársegéd lett a budapesti egyetem állattani tanszékén Margó Tivadar mellett. 1874-től főreáliskolai tanár. 1896-tól főreáliskolai igazgató és a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. Tanterveket, tanügyi utasításokat készített, állattani, földrajzi tankönyveket is írt. Jelentős szerepe volt a Természettudományi Tanács működésében, melynek 1877-1896-ban másod-, 1897-1906-ban első titkára. 1877-től a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, és a Fauna Regni Hungariae (Bp., 1899-1900), szerkesztője. 1888-tól az MTA tagja.

Kohómérnök
1934-ben a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán szerezte kohómérnöki diplomáját. Első munkahelye a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. volt. Innen 1937-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-hez hívták, ahol először Salgótarjánban, majd Ózdon, a durvahengermű részlegen dolgozott. Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) néven államosított gyárkomplexumban a durvahengermű üzemfőnöke, 1952-1968-ig a gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatója volt. Számos fontos kohászati újítása volt. A második világháború után komoly szerepe volt az Ózdi Kohászati Üzemek újraindításában, és a budapesti Duna-hidak újjáépítéséhez szükséges kohászati termékek előállításában. A neve ma is olvasható egy, a Margit-híd pesti hídfőjén elhelyezett emléktáblán. Jelentős szerepe volt abban, hogy a második világháború után mindössze hét hónap alatt megépülhetett a budapesti Kossuth-híd.

Matematikus, egyetemi tanár
Édesapja polgári iskolai igazgató volt, aki fiát a piaristákhoz íratta be gimnáziumba. Az első öt osztályt Veszprémben járta, majd amikor apját Nagymarosra helyezték, a váci piaristáknál folytatta tanulmányait. Vácott érettségizett, s 1942-től kezdve az Eötvös Collegium tagjaként járt a tudományegyetemre, matematika-fizika tanári szakra. Alapvizsgáit 1944 tavaszán, szakvizsgáit 1946 nyarán tette le kiváló eredménnyel. Kutatói pályáját az analízis területén kezdte meg Fejér Lipót mellett, s később is ilyen tárgyú publikációival hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. Mind a tudományegyetemen, mind a műszaki egyetemen tartott előadásokat, írt jegyzeteket. Nagydoktori disszertációját 1992-ben védte meg; a modern valós függvénytant tárgyaló könyve 1994-ben jelent meg angol nyelven az Akadémiai Kiadónál. Nyitott volt a társadalmat széles körben foglalkoztató kérdésekre is: mind a Petőfi-sír kutatásával, mind a hazai demográfiai helyzettel kapcsolatban jelentek meg máig hivatkozott publikációi. (Dr. Radnai Gyula)

Lengyel alkimista, filozófus
Gazdag nemesi családból származott. Több európai egyetemen is tanult, többek között Lipcsében és Bécsben is. Udvari szolgálatban volt Rudolf császár mellett Prágában, majd III. Zsigmond lengyel király mellett is. Diplomáciai megbízatásoknak is eleget tett. Alkimistaként fő törekvése volt a "bölcsek kövé"-nek megtalálása, amelynek segítségével higanyból aranyat lehet készíteni. Számos olyan felismerése is volt azonban, amelyek természettudományos szempontból fontosak. Módszereket dolgozott ki fémek és savak tiszta előállítására. Felismerte, hogy a levegő több alkotórészből áll és ezek egyike, amelyet később oxigénként azonosítottak, az élethez feltétlenül szükséges. Bányákat és fémöntödéket is létesített.

Osztrák születésű német matematikus, csillagász
Főleg a geofizika (földrengéstan) elméleti kérdéseivel foglalkozott. Bécsben, majd L. Boltzmann mellett Münchenben tanult. Első jelentős munkája a Naptól megvilágított háromtengelyű égitest fényesség változásával foglalkozott. 1902-től a göttingeni, bécsi, lipcsei egyetemeken tanított, 1925-ben a göttingeni egyetem professzora, ahol szorosan együttműködött Wiechert Geofizikai Intézetével. A Herglotz-Wiechert inverzió - a rengéshullám sebesség-mélység összefüggéséről - tette lehetővé a földrengési adatok földszerkezeti értelmezését. Folytatta Lord Kelvin munkáját a homogén gömb deformációjáról, ezen az alapon már 1905-ben közölte a Föld rugalmas tulajdonságait leíró differenciálegyenletekről szóló dolgozatát, megalapozva a Föld-árapály vizsgálat elméletét. (Bartha Lajos)

Lengyel matematikus
1913-1914-ben a Glasgow-i Egyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat. 1915 után a Varsói Egyetemen hallgatott matematikát. 1927-ben a Lwówi Műegyetem tanárává nevezték ki, majd 1934-ben a Varsói Józef Piłsudski Egyetem matematikaprofesszora. 1935-ben tanulmányutat tett az USA-ba amelynek során többek között együtt dolgozott Neumann Jánossal is. 1939 után bujkálásra kényszerült. A világháború lezárultával aktívan közreműködött a fővárosi egyetemen folyó oktatás újraindításában, s 1965-ös nyugdíjazásáig ismét matematikaprofesszorként tanított a Varsói Egyetemen. Emellett szervezőmunkájának köszönhetően 1949-ben kezdte meg működését az Állami Matematikai Intézet, amelynek 1967-ig igazgatója volt. Fő kutatási területe a topológia volt, behatóan foglalkozott a felületek topológiájával, halmazelmélettel, mértékelmélettel, függvénytannal és matematikai logikával. A lwówi évei során Stefan Banachhal közösen több mértékelméleti problémát oldottak meg. Foglalkozott az euklideszi sík és tér topológiájával, egyebek mellett nevéhez fűződik a gráfelméleti Kuratowski-tétel megalkotása. 1953-tól az MTA külső tagja, további öt külföldi akadémia is meghívta tagjai sorába.

Angol matematikus, fizikus, térképész
Latinul és görögül tanult a szülőföldjén, majd 1577-ben Cambridge-be került egyetemre; húsz évesen diplomázott. A rákövetkező évben már a "Fellow of St. John's" megtisztelő címet is elnyerte; fizikát és matematikát tanított. Érdeklődése a tengeri navigációra és az ahhoz szükséges csillagászatra irányult. A geometria első professzora lett Londonban, a Gresham College-ban (1596). Támogatta a nála évtizeddel fiatalabb Kepler nézeteit. Briggs megismerte a 11 évvel idősebb Napier logaritmustáblázatát, sokat konzultáltak. Végül Briggs a természetes logaritmust 10 alapúra cserélte, mert ez az utóbbi könnyebben használható a precíz szorzások, osztások, gyökvonások gyakorlati kivitelezésére. A logaritmusokat nagy pontossággal publikálta (1617), például lg 34=1.53147891704226. A Hold innenső oldalán (a fogyó holdsarló felső hegyénél) egy nagy kráter viseli Briggs nevét; a kráter közepét egy kisebb kráter lyukasztja. Briggs térképe Észak-Amerikáról matematikai kifinomultságot és földrajzi tájékozottságot egyaránt bizonyít, továbbá a mély matematika gyakorlati hasznosíthatóságát is (1625). (Hujter Mihály)

Német atomfizikus, Nobel-díjas
Arnold Sommerfeld mellett szerzett bölcsészdoktori oklevelet elméleti fizikából 1923-ban. Ezután Max Born tanársegéde lett Göttingenben és ugyanott 1924-ben magántanárrá habilitálták. 1924-1925-ben ösztöndíjasként, majd 1926-ban asszisztensként Niels Bohr mellett dolgozott a koppenhágai egyetemen. 1927-1941-ig a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt. 1941-1945-ig a berlini egyetem, 1945-1955-ig a göttingeni egyetem, 1956-tól pedig a müncheni egyetem elméleti fizika professzora és 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója volt. A 2. világháború alatt részt vett a német atomfegyver-program fejlesztési munkáiban. Munkássága kiterjedt szinte az egész elméleti fizika, különösen az atomfizika, a magfizika és az elemi részek fizikájának területére. 1925-ben dolgozta ki a kvantummechanika első megfogalmazását, a mátrixmechanikát. Felállította a mikrofizika egyik legalapvetőbb összefüggését, a róla elnevezett határozatlansági összefüggést. 1932-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Nevéhez fűződik az első atommagelmélet kidolgozása, amely szerint az atommag protonokból és neutronokból épül fel. Ő vezette be a nukleonok közötti kicserélődési kölcsönhatást és az izotóp-spin fogalmát. A mágnesség terén elért eredményei is igen jelentősek. Élete végén az elemi részek egységes kvantumtérelméletén dolgozott.

Amerikai matematikus
Egyetemi tanulmányai során kezdetben kémiát és fizikát hallgatott, a matematikai szigorúságra való igénye miatt érdeklődése azonban egyre inkább a matematika felé irányult. A Harvard egyetemen doktorált, majd 1943-tól nyugdíjbavonulásáig, 1985-ig itt is oktatott, 1956-tól, mint professzor. Fő szakterületei voltak a reprezentációelmélet, ergodelmélet, funkcionálanalízis és matematikai fizika. Jelentős szerepe volt a kvantumlogikának a kvantumelmélet matematikai alapozásában való alkalmazásában.