Orosz tudós, matematikus, fizikus, mérnök
A moszkvai egyetemen matematikából diplomázott 1868-ban. 1872-ben a moszkvai Cári Mûszaki Fõiskola matematikatanárának nevezték ki. 1874-tõl már elméleti mechanikát is oktatott itt. 1876-ban a Moszkvai Állami Egyetemen a folyadékok mechanikájának tanulmányozására specializált tanszéket alapítottak a számára. Itt oktatott 1918-ig. 1886-ban aerodinamikai laboratóriumot épített fel. 1918-ban megszervezte a Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézetet, majd erre alapozva 1920-ban a Repülési Mûszaki Fõiskolát. A hidrodinamika és aerodinamika területén elért eredményei a repülés fejlõdése szempontjából alapvetõ jelentõségûek. Fontos elméleti számításokat végzett a felhajtóerõ, az áramlási örvények, az áramlási stabilitás kérdéseiben. Már 1890-ben intenzív érdeklõdést tanúsított a repülés iránt. Nagy érdeklõdéssel tanulmányozta Lilienthal munkásságát. 1912-1918 között megfogalmazta a hajócsavarok és légcsavarok elméletét. Az általa kidolgozott ún. Kutta-Zsukovszkij-transzformáció repülõgépek szárnyprofilja számításának alapjául szolgál. Több nemzetközi tudományos díjjal tüntették ki.