Fizikus
Az ezredfordulós Magyarország nemzetközi tekintélyű fizikusa volt. 1954-tÅ‘l kezdve haláláig munkahelye a KFKI, a Központi Fizikai Kutatóintézet volt, ahol 1973-84 között a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet Elméleti Osztályának vezetÅ‘je, majd haláláig az intézet Tudományos Tanácsának elnöke volt. 1990-tÅ‘l a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, 1991-98 között az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) élettelen természettudományi szakkollégiumának elnökeként meghatározó módon hozzájárult az OTKA alapelveinek és működési módjának kialakításához. Szorgalmazta és elÅ‘segítette Magyarország CERN tagságát, 1992-2004 között a CERN Bizottságban magyar képviselÅ‘ volt, a diplomáciai szintű tevékenység mellett jelentÅ‘s, nagy létszámú kísérleti csoportok munkájában is részt vett. Kutatásai során kísérleti és elméleti atommagfizikával foglalkozott. ÚttörÅ‘je volt a részecskefizikával is átfedÅ‘ új terület, a nehézion-fizika művelésének. Nevéhez fűzÅ‘dik a hadrokémia és a kvark-kémia kifejezések megalkotása és bevezetése a kvarkanyag kutatásába, a hidrodinamikai modellek atommagfizikai célokra való alkalmazásának elterjesztése, a Zimányi-Moszkowski modell megalkotása. A számítástechnika és az informatikai fejlesztések kutatási célokra történÅ‘ hazai alkalmazásának úttörÅ‘je volt. Megalapította a nemzetközileg elismert Budapesti Nehézion Iskolát, melyet tanítványai jelenleg is aktív kutatóként visznek tovább. Számos szakmai elismerést kapott, ezek közül kiemelkedik a 2000-ben kapott Széchenyi-díj. (Dr. Bíró Tamás)