| Zay Sámuel
Komárom, 1753. máj. 10. - Tata, 1812. ápr. 9. Természettudós, orvos
A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az ásványtan nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője, tőle származik az "ásvány"
szavunk. 1768-tól a debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1771-73 között Karcagon vállalt tanítói állást, 1781-ben befejezte debreceni tanulmányait, majd 1783-ig a tiszafüredi iskola rektori állását töltötte be. Ez év őszén beiratkozott a Budai (később Pesti) Egyetem Orvostudományi Karára, ahol 1788-ban megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ugyanebben az évben visszatért Komáromba, s magánpraxist folytató orvosként részt vett a Péczeli József köré csoportosuló Komáromi Tudós Társaság munkájában. 1790-94 között Kecskeméten tevékenykedett mint a város tisztiorvosa. 1794 végén Tatára költözött, s 1810-ig Seth Jánossal oldalán Komárom vármegye főorvosi tisztét töltötte be, a tatai és a gesztesi járásokra kiterjedő hatáskörrel.
| | | Web dokumentumok |
