Német kémikus, Nobel-díjas
Tanulmányait Münchenben, Berlinben és Stuttgartban végezte. 1901-ben a müncheni egyetemen doktorált. 1913-1921-ig Münchenben, 1921-1925 között Freiburgban, majd 1925-től újra Münchenben volt egyetemi tanár. 1914-től egyetemi docens. Az első világháborúban alternatív katonai szolgálatot teljesített, egy laboratóriumban dolgozott, ahol kifejlesztették a mustárgázt. Freiburgban alapvető jelentőségű eredményeket ért el a mérgek és az epesav kutatásában. 1941-ben izolálta a világ egyik legnagyobb mérges gomba, a gyilkos galóca fő hatóanyagát. A müncheni, göttingeni és heidelbergi akadémiák tagja volt. Az epesavak kémiája és a biológiai oxidáció mechanizmusa területén ért el kimagasló eredményeket. 1927-ben munkásságának elismeréseként kémiai Nobel-díjat kapott.